„Mondtam a feleségemnek, hogy nem akartam, hogy a gyerekünk ilyen világba szülessen. Remélem, ennek a helyzetnek hamarosan vége lesz” – mondta az ABC Newsnak egy édesapa egy koraszülött osztályon háromhetes gyereke közelében az izraeli–iráni konfliktus második napján. Eliran Bar reményét azonban, hogy a konfliktus rövid távú lesz, sem a két ország vezetőinek nyilatkozata, sem az elmúlt három nap kölcsönös rakéta- és dróntámadásokkal teli eseményei nem erősítik meg.
Izrael péntek hajnalban indította meg a támadássorozatot az egzisztenciális fenyegetésnek tekintett iráni atom- és rakétaprogram ellen. A csapások a síita teokratikus rezsim atom- és katonai létesítményeit, szakembergárdáját és több katonai vezetőjét célozták. A művelet az akkori nyilvános nyilatkozatok szerint is napokig, a háttérben elhangzott értékelések szerint viszont hetekig is eltarthat. Irán rakéta- és dróncsapásokkal válaszolt, és vasárnap már először napközben is végrehajtottak megtorló támadásokat.
Iránban legkevesebb 224-en haltak meg, és 1277-en megsérültek az izraeli támadásokban az iráni egészségügyi minisztérium vasárnapi adatai szerint. Az izraeli miniszterelnöki hivatal közlése szerint Irán 370 ballisztikus rakétát, valamint több száz drónt lőtt ki Izraelre az elmúlt napokban, ezek harminc helyszínen csapódtak be, 24 ember meghalt, 592-en megsérültek.
Megnéztük, hogy a két ország lakosai hogyan élik meg a háborús helyzetet, aminek még nem látszik a vége.
Üres polcok, óriási dugók Teheránban
Iránban a rezsim az izraeli támadások megindulása után korlátozta az internetforgalmat, így kevés hiteles beszámolóról tudni és az ország lakóihoz is kevesebb külső információ juthat el – habár Elon Musk erre hivatkozva közölte, hogy Irán felett is elérhetővé teszi a műholdas internetelérést biztosító Starlink szolgáltatását.
Ennélfogva nehéz teljes bizonyossággal megmondani, miként reagál az iráni lakosság a háborúra, de több nyugati lap helyi tudósítói is tudtak beszélni emberekkel az elmúlt négy napban. A BBC-nek arról beszélt egy helyi újságíró az első napokban, hogy Teheránban kiürültek a szupermarketek polcai, miután a lakosság megrohamozta a boltokat. Az emberek szerinte olyan alapvető élelmiszerekből próbáltak otthon betárazni, mint a rizs, de mást is visznek. Szerinte az emberek éjszaka ébren fekszenek, miközben figyelik a robbanásokat. A város nappal viszont kihaltabb, kevesebben mennek ügyeket intézni vagy kávézókba. „Semmi sem olyan, mint volt, más a hangulat. Az emberek azt próbálják kitalálni, mit tegyenek” – mondta az első napokról.
„Itt rekedve” – a legtöbb iráni így jellemezte a BBC News Persiannak azt, milyen az élet most a 8 milliós, az agglomerációval együtt közel 14 milliós fővárosban. Egy lakos azt mondta, hogy „mindenki próbál valahogy elmenekülni Teheránból”. Több beszámoló is azt emelte ki, hogy sokan próbáltak meg vasárnap távozni az ország eldugottabb részeire, de a dugók miatt még a tartományból sem tudtak kijutni.
Szintén hosszú sorok alakultak ki a teheráni benzinkutaknál, erről több kép is keringett az interneten. Az óriási sorokat egyesek azzal magyarázták, hogy Izraellel ellentétben az iráni fővárosban nincsen bunkerrendszer kiépítve, azaz a civilek sokszor védtelenek a becsapódó rakétáktól, még ha azok katonai célpontokat is céloznak.
„Teherán nyilvánvalóan nem biztonságos. Nem kapunk riasztásokat vagy figyelmeztetéseket a hatóságoktól az izraeli támadásokról. Csak halljuk a robbanásokat, és reméljük, hogy nem a mi házunkat találják el”
– mondta az egyik lakos. „De hova mehetnénk? Sehol nem tűnik biztonságosnak.” Egy másik helyi azt mondta vasárnap, hogy két napja nem aludt. Visszaemlékezett arra, amikor gyerekként kellett óvóhelyekre mennie a bombázások elől az 1980-88 közötti irak–iráni háború alatt. Ő is azt mondta, fontos különbség, hogy akkoriban a támadások idején legalább hallott légiriadót vagy valamilyen figyelmeztetést, most viszont semmi ilyen nincs.
Beszámolók szerint a szokásosnál nagyobb volt a forgalom különböző iráni pénzváltóknál, bár a megszólalók jelezték, az emberek nem pánikoltak túlságosan. Ennek megfelelően arról is érkeztek hírek, hogy néhányan már nemcsak a vidéki területek, hanem külföldi országok felé vették az irányt, hogy elmeneküljenek a háború pusztítása elől.
„Mind próbálunk valahogy félelem, kimerültség, rengeteg stressz közepette túljutni ezeken a napokon, ez nagyon nehéz és fájdalmas” – mondta egy nő Teheránban. Ő is elgondolkozott rajta, hogy elmenekül a fővárosból, de szerinte sokaknak vannak olyan szerettei, akiket nem hagyhatnak hátra. Egy iráni, akinek sikerült elhagynia Teheránt, így nyilatkozott: „Nem hiszem, hogy teljesen felfogtam, hogy aktív háborús övezetben élek, és nem tudom, mikor fogom ezt elfogadni. Ez nem az én háborúm. Nem szurkolok egyik oldalnak sem, csak túlélni akarok a családommal.”
Netanjahu az iráni népnek is üzent
Izrael több evakuációs felszólítást küldött Irán azon részeibe, ahol potenciális katonai célpont áll, a perzsa és arab nyelvű üzenet célja a civil áldozatok számának csökkentése. Izrael nem fog civileket támadni Teheránban – jelentette ki hétfőn Jiszráel Kác izraeli védelmi miniszter is, pontosítva egy korábban tett kijelentését.
A megszólaló irániak közül többen is azt mondták a helyszíni tudósítóknak, hogy megkapták az izraeli üzenetet, hogy menjenek távol a katonai létesítményektől. Azonban ez sokakat egyáltalán nem nyugtatott meg. „Honnan tudhatnánk, hogy hol van katonai létesítmény, és hol nincs?” – tette fel a kérdést az egyik teheráni lakos. Ráadásul a támadások kezdetén lakóházaknál is voltak becsapódások, amikkel feltehetően katonai vezetőket likvidálhattak.
Netanjahu az Irán ellen indított támadás céljaként a nukleáris és rakétafenyegetés elhárítását jelölte meg, és Gideon Szaár izraeli külügyminiszter is kijelentette, hogy „a cél nem a rezsimváltás”. Szerinte „ezt az iráni népnek kell eldöntenie”, de Izrael nem tekinti az iráni népet az ellenségének. Azonban Netanjahu előtte pénteken videóüzenetet intézett az irániakhoz is: „Eljött az idő arra, hogy az iráni emberek összefogjanak történelmi hagyományaik védelmében, és fellépjenek a szabadságért a gonosz és elnyomó rezsimmel szemben.” Egyelőre ugyanakkor sem Izrael, sem az USA részéről nem tapasztalhatók aktív rendszerváltó lépések. A rezsim 1979-ben egy világi, nyugatbarát, de korrupt rendszert söpört el Rezah Pahlaví sahhal együtt.
A BBC tudósítója szerint az emberek többsége biztonságba próbál jutni, és egyelőre nincs sok jele annak, hogy ez a felhívás sokaknál célt ért volna. A korlátozott iráni nyilvánosságban egyébként nem is hangoztatható más vélemény, mint amely a vezetésével egybeesik, de a nyugati lapokban ennek ellenére megjelentek bőven bírálatok is.
Arról részletesen is írtunk, hogy valamiféle ellenállás jelenleg is működhet, erre utal például az, hogy egyes irániak a rezsim pretoriánus gárdájának számító – katonai szerepén mondjuk mára messze túlnőtt – Forradalmi Gárda vezetőinek halálát „Köszönjük, Netanjahu bácsi!” kiáltásokkal ünnepelték, vagy az az izraeli közlés, mely szerint a Moszad nagyszabású diverzánsakciójában, amit a légicsapásokkal párhuzamosan hajtottak végre, iráni állampolgárságú kollaboránsok is részt vettek. Ezzel párhuzamosan érkeztek hírek arról is, hogy az iráni politikai ellenállás más részei is mozgásban vannak. Szombaton egy kurd szeparatista párt adott ki nyilatkozatot, amelyben felszólította az iráni népet, hogy keljenek fel az ország kormánya ellen.
Több iráni pedig azért bírálta nyíltan a vezetőit, mert nem védik meg az országot. Rámutattak arra, hogy a hatóságok milyen gyorsan fellépnek azok ellen a nők ellen, akik nem hajlandók viselni a kötelező vallási ruházatot, de amikor egy komoly katonai fenyegetés megelőzéséről van szó, hirtelen tehetetlennek tűnnek. Egyesek azért is felszólaltak a rezsim ellen, amiért fegyveres szervezeteket támogat külföldön, és az atomprogrammal sem értenek egyet. „Túl magas az ár, amit fizetünk. És most egy katonai támadás, nem, nem akarok több szenvedést” – mondta az atomprogram miatt bevezetett szankciókra is utalva Mohammadreza, egy 29 éves tanár az észak-iráni Chalus városában.
Sok iráni nem nagyon sajnálta a tüntetések leveréséért is felelősnek tartott katonai vezetőket, a civil áldozatokról szóló jelentések már egészen más reakciókat váltottak ki. Voltak olyanok is, akik alapvetően nem ítélték el az izraeli támadásokat, de a civil áldozatok miatt dühösek. Egy megszólaló például kifejtette, nem támogatja az iráni rezsimet, de ellenzi, hogy Izrael lakóterületeket és civileket támadjon. Szerinte ha Izraelnek baja van Irán nukleáris programjával és katonai képességeivel, akkor azokat a területeket kell célba vennie, és nem szabad olyan helyzetet teremtenie, mint ami Gázában történik.
Van, aki szerint nem engedhetik meg, hogy ne reagáljanak
A nyugati médiának azok a helyiek is nyilatkoztak, akik kiállnak a hatalom mellett. Egy olyan teheráni lakos az iráni válaszcsapás mellett érvelt, aki saját bevallása szerint általában véve nem támogatja a rezsimet. „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne reagáljunk” – mondta a Reuters hírügynökségnek.
„Vagy megadjuk magunkat, és ők elveszik a rakétáinkat, vagy mi lőjük ki őket. Nincs más lehetőség.”
Mások szerint is természetes, hogy Irán reagál az izraeli támadásra. „Izrael megölte a parancsnokainkat, és mit várnak cserébe? Egy csókot?” – mondta Mahmúd Dorri, egy 29 éves taxisofőr. „Utánuk fogunk menni, hogy megbüntessük őket: szemet szemért” – folytatta. Egy 61 éves autószerelő, Houshang Ebadi szintén támogatta az iráni támadást, de kijelentette, hogy ellenzi a teljes körű háborút Irán és Izrael között. „Támogatom az országomat. Az izraeliek hibát követtek el, amikor támadást indítottak Irán ellen, de remélem, hogy ennek vége lesz” – mondta Ebadi. „A háború egyik félnek sem hoz majd eredményt.”
Az AFP-nek pedig olyan helyi is megszólalt, aki szerint elfogadhatatlan, hogy Izrael teljesen le akarja nullázni a nukleáris képességüket, és engedni kellene Iránnak, hogy polgári célú atomprogramot folytathasson. Egy nyugdíjas az atomtudósokra utalva azt mondta, hogy egyetemi professzorokat is likvidáltak, ami után szerinte kérdés, hogyan lehetne tárgyalni.
A rezsim a látványos veszteségek és a Teherán körüli légvédelem teljes kiiktatása ellenére próbálta a saját válaszcsapásait kiemelni a lakosok előtt. Teheránban nagy képernyőn mutatták például azt, ahogy iráni rakéták Tel-Avivba csapódnak, az összegyűlt emberek nagy ujjongására. Ali Vaez, az International Crisis Group iráni osztályának vezetője szerint a rezsim egyszerre próbál a politikai törésvonalakon túlnyúló nacionalizmusra hatni, és biztosítani, hogy ne legyen helye semmiféle szervezett ellenzéknek.
Nincsen százszázalékos védelem
A másik oldalon napok óta kell sok millió embernek időről időre óvóhelyekre menekülnie, és Izrael egész területét érintik a riadók. „Ez a konfliktus más, mint amit Izrael az elmúlt évtizedekben megszokott” – mondta a France 24 jeruzsálemi tudósítója, Noga Tarnopolsky. „1973 óta először fordul elő, hogy Izraelnek közvetlenül egy másik ország katonai erejével kell szembenéznie. Ez többé nem terrorista csoportok elleni küzdelem, amihez az izraeliek hozzászoktak” – jegyezte meg.
Netanjahu azt mondta péntek este, hogy Izrael azon dolgozik, hogy mérsékelje az esetleges károkat. Figyelmeztette a lakosságot, hogy kövessék a hatóságok utasításait. „Ha nem támadunk, akkor teljesen biztos, hogy meghalunk” – érvelt a miniszterelnök. Netanjahu vasárnap azt is kijelentette, hogy „Irán nagyon nagy árat fog fizetni”, amiért az általuk végrehajtott csapásokban civilek, köztük gyerekek és nők haltak meg.
Az Irán által támogatott terrorista szervezetek rakétatámadásai rövidebbek, kevésbé intenzívek, az óvóhelyeken többnyire rövidebb időt kell tölteni. Izrael lakói is újabb támadásokra számítanak, amelyek egy részét még a rettentő jó százalékkal dolgozó izraeli légvédelem sem tudja elhárítani – a robotrepülőket ugyan elfogták a védelmi rendszerek, de az elmúlt napokban több ballisztikus rakéta is becsapódott az ország különböző részein. Izraeli tisztségviselők többször is jelezték, hogy a védelmi rendszerük nem nyújt százszázalékos védelmet a rakéták ellen, és kemény napok várnak az izraeliekre.
„Becsuktuk az ajtót, és hirtelen egy nagy robbanást hallottunk. Azt hittem, hogy az egész ház ránk omlik”
– mondta a BBC-nek egy nő, aki a Tel-Aviv közvetlen közelében lévő Rishon LeZionban lakik. A szombat hajnali támadásban ketten meghaltak, tizenkilencen megsérültek, több ház teteje beomlott, több mint harminc autó megrongálódott, miután becsapódott egy iráni rakéta. Egy nő a szülei otthonának romjai között visszaemlékezett, hogy ez volt az első ház azon a környéken, az apja saját kezűleg építette fel. „Negyvenévnyi emlék tűnt el. Ez nagyon nehéz” – mondta. Az egyik autó szélvédőjén szétterült porba valaki azt írta bele: „Meddig tart ez?”
Egy tel-avivi lakos azt mondta, hogy a feleségét ébresztve szaladtak le a házukban lévő óvóhelyre, és pár perccel azután, hogy becsukták annak ajtaját, egy hatalmas robbanás rázta meg az ajtót. Amikor előjöttek, a fél ház eltűnt.
Az eddigi legintenzívebb támadást vasárnapról hétfőre hajtotta végre Irán. Haifában három embert találtak holtan egy lakóház romjai között, a Tel-Avivhoz közel található Petah Tikva városában négy, a hetvenes éveiben járó ember, Bnei Brak városában pedig egy nyolcvanas éviben járó férfi halt meg. Az izraeli egészségügyi minisztérium közlése szerint 287 embert kellett kórházba szállítani hétfőre virradó éjszaka az iráni rakétatámadások miatt – írta a Times of Israel.
Az izraeli N12 televízió videót tett közzé az X közösségi oldalon hétfőn arról, milyen károkat okoztak a hajnali, minden korábbinál kiterjedtebb iráni rakétatámadások. A felvételen jelentősen megrongálódott lakóházak láthatóak. Azt nem írták, hogy a videó hol készült:
Kisebb károk keletkeztek a Tel-Avivban lévő amerikai nagykövetség épületében, jelezte Mike Huckabee amerikai nagykövet. Az X közösségi oldalon közzétett posztjában azt írta, hogy a nagykövetség közelében becsapódott rakéták miatt rongálódott meg az épület, de egy amerikai dolgozó sem sebesült meg.
Az ország középső részén, Bat Jamban legalább négyen meghaltak, több lakóház megsérült, a mentési munkálatok napokig elhúzódhatnak. Közben Haifa közelében olajfinomítót ért iráni találat, és a kikötőt is támadták – ezzel egy időben iráni olajlétesítmény sérült meg egy izraeli rakétától. Ezek arra utalnak, hogy a felek egymás energetikai infrastruktúráját is célba vették.
Olyan, mintha sabbat lenne a Covid idején
„Az utcánkba az éjszaka rakéta csapódott be, de minden oké” – mondta hétfőn a Telexnek Tel-Avivból Ziv. Szerinte hiába indult az izraeli légierő iráni csapásai nyomán az elmúlt évtizedek legnagyobb rakéta- és dróntámadása Iránból, nem okoznak pánikot azok az iráni rakéták sem, amelyek mégis becsapódnak, miután száz százalékos védelmet a Vaskupola sem nyújt. „Folyamatosan biztonságban érzem magam, megyek az autómmal, jön az értesítés, hogy a rakéta negyed órán belül körülbelül hol csapódik be, az applikáció a pozíciómhoz képest meg is adja, hogy ha megállok, hol érem el a legközelebbi óvóhelyet.”
„Mindig a háború árnyékában éltünk, én is így nőttem fel, Jom Kippur, 1973, Libanon 1981, intifádák, Szíria, Hamász, Hezbollah, szóval, ami most van, ha kicsit más is, nem okoz pánikot, legfeljebb a turisták körében” – mondta. „A három év katonai szolgálat is felkészültté tesz, minden épületben van óvóhely, van idő leérni a figyelmeztetések után.”
Azt nem lehet mondani, hogy Tel-Avivban a megszokott élet folyik, nincs iskola, a munka is szünetel, de van áram, internet, járnak buszok, taxik és a futárok is. Az éttermek bezártak, az emberek ugyan kimerészkednek az utcára, de igyekeznek az óvóhelyek közelében maradni – írta az ABC News is. Az évnek ebben a szakában már tömött strandokon most csak néhány fürdőző van.
„Olyan, mintha sabbat lenne a Covid idején”– írta le az utcaképet Ziv, aki szerint Netanjahu most ismét nagy támogatottságot élvez, „olyan egység van, amilyet október 7. (a Hamász 2023-i terrortámadása) óta nem láttunk”. Az izraeli légierő az általános meggyőződés szerint gyorsabban ért el eredményeket Iránban, mint azt gondolták, mondta Ziv, akinek azonban kétségei vannak, hogy ezzel egy nyugodtabb Közel-Kelet felé tett volna lépést a térség. Ezzel együtt mégis egyfajta optimizmus uralkodott el sokakban, látva Izrael védelmi erejének hatékonyságát.
Szerinte az általános bizakodás ellenére Izrael önmagában nem lehet képes a rendszerváltásra Iránban, és arról sincs meggyőződve, hogy a korábban korrupciós ügyekkel szembenéző Netanjahunak nem érdeke a konfliktus fenntartása.
Parkolóban rögtönzött sürgősségi ellátás
Az izraeli kórházak az alsóbb szinteken lévő parkolókban alakítottak ki sürgősségi ellátásra alkalmas részeket, a védettebb részekbe szállítva át a betegek egy részét. A Sheba Egészségügyi központ Tel-Avivtól keletre, Ramat Ganban több száz beteg ellátására alkalmas védett föld alatti helyiségekkel rendelkezik, ahová az elmúlt napokban a pácienseket, köztük koraszülött babákat is oda szállítottak át a felsőbb szintekről.
A külföldi lapoknak nyilatkozó izraeliek vegyesen ítélik meg a helyzetet: egyrészt tartanak az iráni atombomba lehetőségétől, ezért nem utasítják el az izraeli erők péntek hajnalban indított támadását, másrészt jobban aggódnak biztonságukért Izraelben, mint a támadás előtt. Egy lerombolt tel-avivi bár tulajdonosa a BBC-nek azt mondta, hogy szörnyen érzi magát, és nagyon fél az iráni támadásoktól. „Egészen tegnapig azt hittem, hogy ez csak másokkal történhet meg”. Ugyanakkor szerinte Izraelnek folytatni kell a harcot és végigvinni azt, nem csak újra elnapolni.
Az AP-nek nyilatkozó tel-avivi lakosok közül voltak, akik a pusztítás ellenére is kitartanak, és továbbra is támogatják a hadsereg akcióját. „Semmi sem fog eltántorítani minket” – mondta egyikük. Egy másik lakos közölte, hogy az iráni támadások inkább csak kényelmetlenséget jelentenek: „Nem különösebben kellemes, de sajnos már eléggé hozzászoktunk.” Egy, az egyik támadás helyszíne mellett elbicikliző férfi pedig közölte, azt szeretné, ha „mindkét fél békében tudna élni egymás mellett, és ez nem történne meg, sem velünk, sem velük.
„A feleségem el akar jönni Izraelből, amint lehet” – mondta az ABC Newsnak egy Izraelben élő amerikai férfi, akinek a felesége izraeli állampolgár. „Azt mondja, akár Jordániába kellene menni, vagy komppal Ciprusra, vagy elmenni Eilatba. Nagyon fel van dúlva.”
Az ország elhagyása azonban nehézkes, elvégre Izrael Libanonnal, Szíriával, Jordániával és Egyiptommal határos, és Izrael légtere továbbra is zárva marad, ellentétben Jordániával, amely vasárnap megnyitotta azt a repülők előtt. Izrael viszont nem fogad és nem is indít polgári repülőgépeket. A Ben Gurion repülőtér továbbra is zárva maradt minden érkező és induló járat előtt, és „további értesítésig” így is marad – közölték pénteken. Csehország hétfő délelőtt elkezdte hazaszállítani Izraelben lévő állampolgárait, és evakuálásra készül Lengyelország is.
