Hamar mémmé vált a fideszes Szentkirályi Alexandra videója, amiben a politikusnő egy autó előtt magyaráz, a kocsi csomagtartójában pedig Rogán Antal minisztériumának egyik munkatársa van megkötözve. A videó nyilván azért készült el, hogy a Fidesz az emberek értésére adja, mekkora veszéllyel járna, ha Ukrajna az EU tagja lenne, mert akkor jönnének az embercsempészek, az emberkereskedők, a szervkereskedők, a fegyverkereskedők és más haramiák, ez pedig nagyon fájna Európának és Magyarországnak.
Bár ahogy írtuk, Szentkirályi Alexandra videója inkább az orosz propagandából ismert elemekre hajaz, az Orbán-kormány olyan veszéllyel riogat, amelynek azért van alapja, mert Ukrajnában a korrupció és a szervezett bűnözés már a háború előtt is szervesen jelen volt. Szentkirályi gengsztervideójára pedig az az idősebb generáció is rezonálhat, aki még emlékszik a kilencvenes évek Magyarországára, amikor Budapesten a magyar szervezett bűnözői csoportok mellett az orosz és az ukrán maffia is jelen volt.
Az is igaz, hogy a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta a bűnüldöző szervek sikereket értek el, mert felszámolták azokat a szervezett bűnözői csoportokat, amelyek – mondjuk úgy – látványosan jelen voltak az éjszakai életben. Sok kritika érheti a kormányt, de kétségtelen, hogy az, ami a kilencvenes éveket vagy a kétezres évek elejét jellemezte, amikor az alvilág látványosan jelen volt akár az emberek mindennapjaiban is, ma már nem jellemző.
A kormánytól nem idegen, hogy létező jelenségből, potenciális veszélyből próbál politikai tőkét kovácsolni, miközben kimazsolázza a számára kedvező információkat – láttuk ezt már 2015-ben, amikor a menekültválságból kovácsolt politikai tőkét, nem is sikertelenül. Hasonló a helyzet ezzel az Ukrajna-ellenes kampánnyal is.
Az más kérdés, hogy az ukrán szervezett bűnözéssel való riogatás nem túl hiteles annak tükrében, hogy miközben a kormányzat ezekben a kampányokban az ukránok és a bűnözők között gyakorlatilag egyenlőségjelet tesz, Szerbia uniós csatlakozását támogatja. Annak ellenére, hogy 2023-ban a Nemzeti Információs Központ egyik jelentése a déli szomszédunkról ijesztő képet festett. Eszerint a szerb határtérségben a szerb rendőrség nem tudja megakadályozni az agresszív embercsempész bűnbandák jelenlétét, sőt, a NIK szerint az ottani afgán embercsempész csoportokat teljes operatív és financiális irányítása alá vonta a tálib titkosszolgálat. De erre még visszatérünk!
Függetlenül attól, hogy mennyire ízléses a háborúban álló Ukrajna ellen kampányolni, az orosz-ukrán háború az orosz és az ukrán szervezett bűnözői csoportokra is hatással lesz, még akkor is, ha a harcok véget érnek – és ez teljesen függetlenül attól, hogy Ukrajna uniós csatlakozásának kérdése napirenden lesz-e vagy sem. Feltételezve, hogy Ukrajna uniós csatlakozásának kérdése legkorábban csak akkor kerülhet terítékre, ha a háború így vagy úgy, de véget ér, először azt érdemes megnézni, mire számítanak a szakértők a szervezett bűnözés területén egy háború utáni korszakban.
Röviden: nem sok jóra.
De nézzük kicsit részletesebben! A genfi székhelyű Global Initiative Against Transnational Organized Crime (GI‑TOC) készített egy átfogó tanulmányt, amely olyan kockázatokra világít rá, amelyekkel valóban szembe kell nézni a háború után, nem csak Ukrajnában, de Oroszországban is.
A háború végén Ukrajna – hivatalos becslések szerint – legalább 4-5 millió veteránnal számolhat, de egyesek a 9 milliót sem tartják irreálisnak. Azaz ennyi veteránnak kell újra integrálódnia a civil életbe. Ezeknek a veteránoknak egy része valószínűleg a bűnözés felé fordul majd, ahol a harci környezetben szerzett tapasztalatait kamatoztatni tudja. De ugyanígy a fekete gazdaságban találhatják meg a számításaikat azok az ukrán menekültek is, akik később hazatérnek, de nem találnak majd munkát.
Egy háború után attól is okkal lehet tartani, hogy az elit alakulatok tagjai közül is többen keresnek munkát az alvilágban. Ukrajnában sok katona és hírszerző – beleértve az Ukrán Biztonsági Szolgálatot (SZBU), az Ukrán Fegyveres Erőket és a Katonai Hírszerzést – szerzett képességeket speciális műveletben (például szabotázsban, beszivárgásban, gyilkosságban), amelyre lehet kereslet a szervezett bűnözésben.
De ez Oroszországra ugyanúgy igaz, sőt, ott még komolyabb problémát jelenthet, mint Ukrajnában, mivel az orosz állam tömegesen toborzott bűnözőket katonának, előbb a Wagner-csoporton keresztül, majd közvetlenül a Védelmi Minisztérium révén. Azaz több ezer orosz bűnöző szerzett katonai tapasztalatot. Oroszországban – különböző becslések szerint – több mint százezer bűnözőt toboroztak, orosz veteránok közel 500 esetben követtek el brutális bűncselekményeket. Többségét olyan volt bűnözők követték el, akik leszerelésük után visszatértek a civil életbe.
Az sem alaptalan félelem, hanem a háború velejárója, hogy a háború lezárása miatt felerősödik a fegyvercsempészet. Ukrajnának és Oroszországnak egyaránt hosszú múltja van a nemzetközi fegyverkereskedelemben, elég csak a '90-es évekre gondolni, amikor tömegével kerültek ki a két országból a feleslegessé vált szovjet fegyverek.
Ha lezárul a háború, akkor a nyugat-európai alvilág inkább a könnyen elrejthető kézifegyverekre, valamint a gépkarabélyokra, kézigránátokra lehet vevő, míg a komolyabb fegyverekre (rakétavetőkre, vállról indítható légvédelmi rakétákra) Afrikában, a Közel-Keleten vagy éppen Latin-Amerikában lehet kereslet.
Jelenleg az európai döntéshozók elsősorban az Ukrajnából származó fegyverek veszélyére összpontosítanak és ukrán partnerekkel együttműködve figyelik és próbálják kezelni a fenyegetést. De mivel az orosz hatóságok egy ilyen együttműködésben nem lesznek partnerek, így azt kevésbé lehet majd monitorozni, hogy mi lesz azokkal a fegyverekkel, amiket nem Nyugatra, hanem Keletre csempésznek.
„Így csinálják az ukrán kibercsalók. Kapsz egy ilyet, ráütsz ide és már ugrott a lóvéd” – magyarázta Orbán Viktor egy május végén közzétett videójában, amelyben arról beszélt, hogy a kormányülésen kiemelten foglalkoznak majd a banki csalásokkal, amit elmondása szerint leggyakrabban ukrán bűnözők követnek el. A teljes körű invázió óta Ukrajnában valóban gombamód szaporodtak el az átverős call centerek, ahova gyors felvétellel és magas fizetésekkel csábítják a fiatalokat, akiket később aztán kényszerrel, megfélemlítéssel, erőszakkal tartják a „munkahelyen”.
De erős túlzás lenne az online csalások terjedését kizárólag az ukránok nyakába varrni. Miután 2022 márciusában Oroszország betiltotta a nyugati IT-cégeket, a szektor tíz százaléka, köztük magasan képzett szakemberek, elhagyták az országot. Sokan közülük Örményországba és Grúziába költöztek, ahol ugyan hozzájárultak a gazdasági növekedéshez, de ezzel párhuzamosan a digitális bűnözés mértéke is nőtt.
Oroszország inváziója részben bénítóan hatott az ukrajnai szervezett bűnözésre. A kijárási tilalom megnehezítette az éjszakai üzleteléseket, a városokon belül és azok közötti gyakori ellenőrzések gátolták az illegális árumozgatást. Bár azóta az ukrán alvilág alkalmazkodott a helyzethez, számukra még mindig „kényelmetlenek” a körülmények. Ha azonban a háború véget ér, a katonai ellenőrzések pedig csökkennek, akkor a csempészet is felerősödhet.
Ennél lényegesebb az, hogy a bűnözői struktúrában is változás állhat be Ukrajnában azzal, ha a háború előtt még együttműködő orosz és ukrán bűnözői csoportok – félretéve a nemzeti sérelmeket és előtérbe helyezve az üzletet – újra egymásra találnak. Azonban ez utóbbi inkább az orosz-ukrán határszakaszon érezheti a hatását, ahol az orosz-ukrán gengszterek újraindíthatják a csempészetet, legyen szó drogokról vagy éppen fegyverekről.
Ugyanígy a bűnözői szférában köthetnek ki azok a hekkerek orosz és ukrán oldalon egyaránt, akiknek most még a háború ad munkát. Akárcsak azok a hamisítók, akik most még abból élnek, hogy katonaköteles férfiaknak adnak el hamis dokumentumokat, amelyekkel el tudják hagyni az országot. Okkal tartanak sokan attól is, hogy ha véget ér a háború, akkor drónalapú bűnszervezetek jönnek létre Ukrajnában. Ez nem lenne példa nélküli, efféle bűnözői csoportok vannak már Izraelben, Mexikóban és Írországban, de jelenleg az ukrán és orosz drónpilóták számítanak a legjobbnak. A drónokkal a bűnözők – például a drogcsempészetben – minimalizálni tudják az emberi jelenlétet.
Ám ennek is inkább Oroszország geopolitikai törekvéseire lehet hatással, merthogy a Kreml előszeretettel használ fel bűnözőket arra, hogy az ukrajnai közéletet befolyásolja. Döntő kérdés lesz az is, hogy az Ukrajnát uraló bűnözői csoportok felett mekkora befolyást szereznek azok az orosz bűnözők, akik közvetlenül be vannak csatornázva az orosz titkosszolgálatokhoz. Idén februárban Moszkvában meggyilkolták Armen Szarkiszjant, aki korábban Viktor Janukovics ukrán elnökkel állt kapcsolatban, majd a 2014-es donbászi felkelés után oroszbarát milíciát alapított. Szarkiszjan likvidálása mögött állhatott az ukrán titkosszolgálat, de azt sem lehet kizárni, hogy ez a gyilkosság már az Ukrajnában aktív alvilág befolyási övezetének újrafelosztásáról szól.
Ennek azért van jelentősége, mert ha esetleg el is indul egyfajta békefolyamat, akkor sokan attól tartanak, hogy azt Oroszország az újrafegyverkezésre használja majd fel. Márpedig ha így lesz, akkor ehhez az orosz alvilág segítségét is igénybe veszi.
Ha a fentiek miatt érthető is a magyar kormány aggodalma az ukrán szervezett bűnözés jövőbeni alakulásával kapcsolatban, ennek hangoztatása kevésbé hiteles annak fényében, hogy az egyébként oroszbarát Szerbia uniós csatlakozását ugyanez a kormány teljes mellszéleséggel támogatja. Annak ellenére, hogy a szerb szervezett bűnözés most sokkal erőteljesebben jelen van Európában, mint az ukrán.
A kilencvenes években Szerbiában is háború dúlt, ennek az egyik következménye lett az, amitől sokan az ukránokat is féltik: a szerb félkatonai csoportok tagjai közül sokan később az alvilágban találták meg a számításaikat. Mára a szerb bűnszervezetek fontos szerepet játszanak abban, hogy a dél-amerikai kokain Európába jusson, ebben pedig gyakran együttműködnek más balkáni vagy nyugat-európai maffiacsoportokkal.
Emellett a szerb illegális fegyverkereskedelem továbbra is a délszláv háború során felhalmozott fegyverekből él, és a Közel-Kelet, valamint az Észak-Afrika felől érkező menekültek Európába csempészéséből is oroszlánrészt vállalnak a szerb bűnözők. És ami talán a legfontosabb, hogy mindezt a szerb-magyar határszakaszon teszik. Az így szerzett pénzeket pedig gyakran Európában mossák tisztára, leginkább a vendéglátáson keresztül. A Szerbiában tapasztalt politikai korrupció elleni küzdelem mellett a szervezett bűnözés elleni harc az egyik legfontosabb feltétele Szerbia uniós csatlakozási tárgyalásainak.
Már említettük a Nemzeti Információs Központ egyik 2023-as, nyilvánosságra hozott jelentését. A kontextus nem mindegy: az ominózus jelentés elvileg 2028-ig titkosított lett volna, de a kormányzat valamiért úgy döntött, hogy annak tartalmát az embereknek meg kell ismerniük. Egy olyan időszakban hozták azt nyilvánosságra, amikor a Fidesznek még nem volt potenciális ellenfele, de jól lehetett riogatni azzal, milyen veszélyeket rejt az illegális migráció a déli határnál. Az egyáltalán nem világos, hogy ha ennyire súlyos a helyzet Szerbiában, akkor a kormány miért támogatja az ország uniós csatlakozását, és miért kampányol Ukrajna ellen a szervezett bűnözésre hivatkozva.
Ha ugyanis a szerb és az ukrán szervezett bűnözői csoportokat hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy a szerb bűnbandákat a jól felépített, hierarchikus szervezetek jellemzik, míg az ukránok a maffiaszerű szerveződés helyett inkább laza csoportokat alkotnak. Az ukránok ugyan erősek a kiberbűnözés, az emberkereskedelem és a pénzmosás területén és gyakran orosz, moldáv és grúz csoportokkal is együttműködnek, de nincsenek úgy beágyazódva a nemzetközi hálózatokba, mint amennyire a szerbek például a drogkereskedelemben. Összességében a szerbek jelenleg sokkal erősebbek és erőteljesebben jelen vannak a fegyver-és drogkereskedelemben, mint az ukránok. És mivel ezt a piacot már uralják Európában, így nem valószínű, hogy az ukránok a jövőben könnyen labdába tudnának rúgni.
Ukrajnával kapcsolatban az egyik legfontosabb kérdés, hogy ha csatlakozna az EU-hoz, az vajon milyen hatással lenne az ukrán szervezett bűnözésre, erősítené vagy gyengítené-e azt. Ez nyilván egy elméleti kérdés. Ha Romániát vesszük alapul, ahol szintén erősen jelen vannak szervezett bűnözői csoportok, akkor azt látjuk, hogy negatív és pozitív hatásai is lehetnek az uniós integrációnak.
Románia 2007-ben csatlakozott az EU-hoz. A schengeni térséghez való részleges hozzáférés és a munkaerő szabad áramlása miatt a román bűnszervezetek könnyebben tudtak nyugatra terjeszkedni, így Románia szegényebb régióiból származó bandák jelentek meg Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban. Az EU-n belüli mozgástér megkönnyítette az emberkereskedelemben és prostitúcióban utazó román bűnözők dolgát, és ugyancsak román bűnözőkhöz köthetőek azok a bankkártya-csalások és ATM-feltörések, amelyek 2010-től sújtották Nyugat-Európát.
Ám ha nagyobb mozgásterük is lett a román bűnözőknek az EU-csatlakozással, azzal, hogy Románia az unió tagja lett, egy sor olyan intézkedést kellett megtennie, ami hatékonyabbá tette a szervezett bűnözés elleni harcot. A csatlakozással Románia teljes jogú tagjává vált az Europolnak, a Frontexnek és más bűnüldöző hálózatoknak, ezért sokkal hatékonyabbá vált az információmegosztás más államokkal. A csatlakozás feltétele volt az is, hogy fejlesszék az igazságszolgáltatást és a korrupció elleni harcot, ennek jegyében alakult meg például a DNA (Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság), amely aktívan vizsgálta a politikai elit és a bűnszervezetek összefonódását.
