Amerika az asztalra csapott az afrikai háborúban, miközben magához terelné az ásványkincseket
„Történelmi megállapodás”, így fogalmazott Donald Trump amerikai elnök tanácsadója, Massad Boulos a Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) között múlt hét végén megkötött egyezségről csütörtökön a France24-nak. Ruanda proxyszervezeteken keresztül, mint a rettegett M23 milícia, harcolt Kelet-Kongó területeiért, és ami még fontosabb ebben a történetben: bányáiért.
Boulos arról beszélt, hogy az amerikai közvetítéssel kötött megállapodás véget vethet három évtizednyi, többször fellángolt, majd alábbhagyott vérontásnak, ami miatt 6 millió ember halt meg és 8 milliónak kellett elhagynia az otthonát. Trump küldötte azt mondta, a két közép-afrikai állam „közös biztonsági mechanizmust” hoz létre, hogy ezen keresztül koordinálják a hutu FDLR (Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért) és az M23 tuszi félkatonai csoportok leszerelését és kivonulását a kelet-kongói térségből.
Reményét fejezte ki, hogy az M23 és a kongói kormány képviselői közt a katari Dohában zajló párhuzamos tárgyalások szintén eredményre vezetnek majd.
Az is kiderült, egy harmadik tárgyalássorozat is zajlik, ennek a végeredménye az lehet, hogy az Egyesült Államok az érintett két országgal együttműködve termeli ki azok ásványkincseit, köztük a digitális gazdaságban elengedhetetlen ritkaföldfémeket, köztük a koltánt, lítiumot, tantált, kobaltot és rezet. Boulos szerint amint megszületik az ásványdeal, közzé fogják tenni.
Véres ritkafémek
A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén az Alliance Fleuve Congo (AFC) felkelőkoalíció – aminek legfontosabb tagja a 2012 óta aktív M23 – év elején villámoffenzívával foglalta el a ruandai határ menti területeket, köztük a milliós Goma és Bukavu városát is Észak- és Dél-Kivu tartományokban. Szakértők és a kongói kormány is egyértelműen Paul Kagame ruandai kormányzatát sejtette az M23 és az offenzíva mögött.
A milíciát vezető Sultani Makenga korábban a ruandai hadseregben szolgált. Az ENSZ azonban ezen felül bizonyítékokat is talált, hogy az M23 a ruandai kormánynak engedelmeskedik, illetve hogy reguláris ruandai katonák is tevékenykedtek Kongóban, egyes becslések szerint a csúcson akár hatezren is (most 1000-1500 közé teszik a számukat). A Reuters által megszerzett, egyelőre titkos ENSZ-dokumentum szerint Ruandában képezik ki és szerelik fel – többek között fejlett légvédelmi eszközökkel – az M23 felkelőit. A világszervezet megállapításai szerint az M23 áprilisban azért állította le az offenzíváját, majd vonult kissé vissza, mert utasítást kapott Ruandából.
A Reuters hozzátette, hogy Kongót pedig az FDLR és a Wazalendo nevű etnikai milíciák támogatásával vádolják. A kivetett fegyverembargót valószínűleg mindkét fél sokszorosan megszegte. A jelentést az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankciós bizottsága már májusban megkapta.
Nagy titkot Ruanda se csinált abból, hogy meg akarja védeni a Kongóban élő tuszikat – a kilencvenes években történt népirtás során több százezer tuszit öltek meg hutuk, majd ők kényszerültek menekülésre, át Kongóba. Erről részletesen itt írtunk. Gyanús azonban, hogy ez csak fedősztori volt az értékes bányák és területek megszerzéséhez, az ásványkincsek kitermeléséhez, a szomszédos országba szállításához, majd eladásához. Mindezt úgy csinálva, mintha valóban Ruandában bányászták volna ki őket.
A Bloomberg egy másik megszerzett ENSZ-dokumentumot foglalt össze, ami éppen erről a feltételezésről szól. „Amint egyszer Ruandában vannak, az ellopott ásványi anyagokat összekeverik a helyi kitermeléssel”, és így az egészet ruandai eredetű nyersanyagként adják el. A Bloomberg megjegyezte, hogy csak tantálból a KDK és Ruanda bányászta ki tavaly a világon kitermelt mennyiség 60 százalékát.
Yolande Makolo ruandai kormányszóvivő azt reagálta az ENSZ dokumentumaira, hogy „félreértelmezik Ruanda hosszú ideje fennálló biztonsági aggályait”. Hozzátette, hogy ha a hutu FDLR-t felszámolják, Ruanda „védelmi intézkedéseire” se lesz szükség.
Mindenesetre az év elején fellángolt konfliktusban ezrek haltak meg, százezrek menekültek el, és számos durva emberijog-sértésre, köztük egy női börtön rabjainak tömeges megerőszakolására derült fény. Végül a KDK kormányzata fordult az Egyesült Államokhoz segítségért, hozzáférést ígérve az ásványkincseihez.
Aláírás à la Trump
A megállapodást Ruanda és a KDK képviselői Washingtonban írták alá Donald Trump elnök jelenlétében, a Fehér Ház Ovális Irodájában. Trumpnak sikerült ezt az eseményt is emlékezetessé tennie, mivel egy női tudósító kérdései közben válasz gyanánt bókolni kezdett neki, hogy mennyire szép.
A Nobel-békedíjra ácsingózó Trump korábban arról beszélt a Sky News szerint, hogy az egyezmény véget vet „az egyik legrosszabb háborúnak, amit bárki valaha látott”. „Képes voltam rá, hogy összehozzam őket és eladjam nekik” a békeszerződést – magyarázta az üzletemberből lett elnök. Hozzátette, ehhez hozzájön, hogy „rengeteg ásványi jogot” kap az Egyesült Államok Kongótól. A Sky hozzátette, az M23 közölte, őket nem érinti az egyezség – mint feljebb írtuk, képviselőik külön tárgyalnak a kongói kormánnyal Dohában.
A washingtoni egyezmény értelmében abbamaradnak a harcok, leszerelik a fegyveres csoportokat, és integrálják őket a reguláris kongói hadseregbe. Ruanda megígérte, nem fogja támogatni az M23-at. A BBC szerint azonban a konkrét részletek hiányoznak az egyezményből, és a párhuzamosan zajló többi tárgyaláson is sok múlik majd.
Marco Rubio amerikai külügyminiszter fontos eseménynek nevezte, hogy Therese Kayikwamba Wagner kongói és Olivier Nduhungirehe ruandai külügyminiszter aláírta az egyezményt 30 év háborúskodás után. Az egyezmény értelmében a ruandai csapatok 90 napon belül kivonulnak Kelet-Kongóból, Kongó pedig feloszlatja a hutu többségű FDLR csoportot. Az egyezmény az ásványkincsek csempészetét is tiltaná és ellenőrizné (az ENSZ szerint Ruanda havi 120 tonna koltánt visz át a határon). Wagner így értékelte az aláírást:
„Egyes sebek begyógyulnak majd, de sose fognak teljesen eltűnni. Azok, akik a legtöbbet szenvedtek, figyelnek minket. Azt várják, hogy az egyezményt tiszteletben tartsák, és nem hagyhatjuk cserben őket.”
Wagner a Financial Times szerint arról is beszélt, hogy az M23-mal zajló katari tárgyalások is nagyon fontosak, a siker azon is múlik. Ő abban reménykedik, hogy Amerika nem akar magának politikai kudarcot egy elfuserált egyezménnyel, ezért odateszi mögé a befolyását. Wagner szerint mostantól Washington érdeke is lesz, hogy a Nagy-tavak régió stabil és biztonságos legyen. Egyesek szerint Trumpék abban is reménykednek, hogy a térségben aktív Kínát is kiszoríthatják térnyerésükkel.
Nem mindenki repes az örömtől
Nduhungirehe viszont bizonytalanságról beszélt, mivel a korábbi egyezmények sem léptek életbe. „Nincs kétség, hogy az út előttünk nem lesz egyszerű, de az Egyesült Államok és további partnerek támogatásával hisszük, hogy elértünk egy fordulópontot.”
Érdekesség, hogy az optimista külügyminiszterekkel szemben Joseph Kabila, a KDK volt elnöke annyit szólt a megállapodásról, hogy „semmi több, mint egy kereskedelmi egyezség”. Szerinte országa egyik féllel sem áll háborúban, amelyikkel a washingtoni aláírási ceremónia zajlott. Hozzátette, abba kell hagyni a tények eltorzítását, hisz „a kongói emberek az igazságot érdemlik, nem a diplomáciai show-t”.
A háború dúlta Goma lakosai is szkeptikusak voltak, a BBC-nek azt mondták, békét akarnak, nem csak üres tárgyalásokat, és eleve furának tartják, hogy azokon nem vett részt az M23. Egyesek szerint az egyezség megint csak egyes embereknek fog pénzt hozni az egyszerű emberek rovására.
Sam Zarifi, az Orvosok az Emberi Jogokért szervezet ügyvezető igazgatója azt mondta a BBC-nek, nagy hiányosságai vannak megállapodásnak, ami „partvonalra állítja az emberi jogokat és cserben hagyja a túlélőket”.
Arra se figyeltek az egyezmény szerzői, hogy az erőszak kisebb milíciákon keresztül folytatódhat. Stephanie Marungu, egy másik, Gomában működő humanitárius szervezet vezetője pozitívabb volt, szerinte az egyezmény „jelentős és reményteli fejlemény a keleti régiónak”. Hozzátette, ez segíthet, hogy könnyebben eljuttassák a segélyeket a rászorulóknak.
A megegyezés „egy jelentős lépés a deeszkaláció, a béke és a stabilitás felé a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti felén és a Nagy-tavak régiójában” – értékelte a megállapodást António Guterres ENSZ-főtitkár június 28-án. Üdvözölte az Egyesült Államok, Katar és az afrikai államközi szervezetek közvetítését is. Hozzátette, az ENSZ békefenntartó missziója, a 10 ezer fős Monusco segíti majd az egyezmény végrehajtását, amiről pénteken az ENSZ Biztonsági Tanácsa is vitázott.
