Fájhat Ukrajnának Trump döntése az amerikai szállítmányokról, de Putyin sem dőlhet hátra

Egy Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott, csalódást okozó csütörtöki telefonbeszélgetés kellett Donald Trumpnak ahhoz, hogy pénteken már az ukrán légvédelem amerikai megerősítésének lehetőségeiről tárgyaljon Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, alig néhány nappal azután, hogy az amerikai elnök több, Ukrajnának szánt katonai szállítmány felfüggesztéséről döntött.

Az Oroszország által Ukrajna ellen indított, negyedik éve tartó háború körüli amerikai hozzáállás képlékenységét is jól mutatja az elmúlt néhány nap. Moszkva a neki kedvezőnek tűnő jelek ellenére – amelyekre építve Putyin a telefonbeszélgetés során közölte, hogy nem adja fel ukrajnai céljait – sem érezheti úgy, hogy az Ukrajnát demokrata elődjéhez képest kevésbé intenzíven támogató Trump révén könnyebb lenne a dolga a fronton.

Ezzel együtt igaz, hogy érzékeny időszakban érte Ukrajnát a Fehér Ház döntése a fegyverszállítmányok felfüggesztéséről, noha arról nincs szó, hogy védelmi vonalai az összeomlás szélére kerültek volna. A szállítmányok felfüggesztése csak az amerikai beszállítások egyik részére vonatkozik, és az amerikai forrásoktól való ukrán függés bizonyos fegyverzetek terén kisebb, mint korábban volt.

Ami csak Amerikának van

Ha csak egy fegyverzetet kívánhatna Ukrajna Washingtontól, az minden bizonnyal a Patriot rakétarendszer lenne. Zelenszkij számtalanszor elmondta, hogy a háború mostani szakaszában különösen a légvédelmet kell erősítenie az országnak. Az elmúlt hetekben rendszeresen érték különösen súlyos orosz rakéta- és dróntámadások a főváros Kijevet is.

A radarral, indítóállomással teljes értékű, közepes és nagy hatótávolságú Patriot légvédelmi rendszernek nincs igazi alternatívája. Ukrajna ezt viszont csak az Egyesült Államoktól kaphatja meg, vagy az amerikaiak engedélyével olyan országtól, amelynél ez rendszerben áll. Az első még 2023-ban érkezett Ukrajnába az amerikaiaktól, később Németországtól, Hollandiától, Romániától és legutóbb júniusban – még az Irán elleni akciója előtt – Izraeltől kaptak Patriotokat. Jelenleg legalább nyolc működőképes Patriot ütege van Ukrajnának, de az ország elnöke szerint 25 kellene ahhoz, hogy hatékonyan elhárítsák az egyre intenzívebbé váló orosz drón- és rakétatámadásokat.

Csakhogy Patriotból nincsen akármennyi: világszerte 186 működik, ennek harmadát használják az amerikaiak – írta a New York Times. A piaci áron akár 2 milliárd dollárt (kb. 678 milliárd forintot) is meghaladó rendszer az Egyesült Államok védelmi erejének is fontos eleme, természetesen csak akkor, ha van hozzá elég rakéta is. A szállítmányok leállítása részben épp ezzel kapcsolatos: a Trump-kormányzat fel akarja mérni a készleteket, hiszen az Ukrajnába irányuló szállítmányok nagyobbik része a Pentagonnál raktáron lévő fegyverállományból jön, az elnöki lehívási keretből.

A mostani katonai támogatás keretét még az amerikai kongresszus által tavaly áprilisban jóváhagyott 61 milliárd dolláros csomag képezi, mely azonban magában foglalta az amerikai haderő készleteinek visszapótlására elkülönített összeget is. Újabb csomagot azóta ugyan nem fogadtak el, de a jelenlegit Ukrajna egyelőre nem merítette ki teljesen, így ezekből a demokrata Joe Biden után hivatalba lépett, Ukrajna támogatásában szigorúbb Trump alatt is jut. Az elnöki lehívási keret várhatóan idén augusztusig fog kifutni, a hadiipartól megrendelt eszközök azonban még évekig fognak érkezni Ukrajnába a lassú gyártási idő miatt.

„Az elnöki lehívási keret révén juthatnak el a fegyverek a leggyorsabban Ukrajnába. Ha megvan a döntés akkor a Pentagon hetek alatt átadja az engedélyezett készleteket” – mondta a Telexnek Jójárt Krisztián. A Svéd Nemzetvédelmi Egyetem Oroszországgal foglalkozó munkatársa szerint azonban

a szűk keresztmetszetet most a Patriot rakétái, konkrétan a ballisztikus rakéták elleni PAC-3 MSE elfogórakéták jelentik.

Ezeket szintén csak az Egyesült Államokban gyártják, ellentétben az Európában is gyártott PAC-2-vel, amelyek viszont inkább repülőgépek ellen jók, és kevésbé hatékonyak ballisztikus rakéták elfogásában. Márpedig az oroszok most legtöbbször drónokkal és rakétákkal támadnak, így a légvédelmi rakéták jóval gyorsabban fogynak, mint amennyit legyártanak belőlük.

„Nem tudjuk, mennyi elfogórakéta van amerikai készleten, de azt igen, hogy a Lockheed Martin gyártókapacitása 600 rakéta évente. Ez a szűk keresztmetszet” – mondta a biztonságpolitikai szakértő. Szerinte a szállítmányok felfüggesztése ezúttal nem Trump Ukrajnát célzó politikai nyomásgyakorlása, mint amilyen volt márciusban, amikor ideiglenesen felfüggesztették a katonai és hírszerzési támogatást, ami egy időre megkönnyítette az orosz erők dolgát. Most valóban az amerikai készültségek szinten tartásához szükséges mennyiség megőrzéséről van szó, olyan határról, amelyet Biden sem lépett volna át, a készleteket most fel kell tölteni.

Ez viszont elvezet egy másik problémához: ha van is pénz – akár európai forrásból – arra, hogy Ukrajna piaci alapon szerezzen be fegyvereket, idő, amíg a megrendeléseket legyártják. Ráadásul sorban is kell érte állni, hiszen nem Ukrajna az egyetlen potenciális vásárló, főleg, ha maga a Pentagon is rendel. Vannak ugyan ukrán megrendelések is folyamatban, de ezeknek a gyártásoknak az üteme kevésbé tervezhető, mint amikor a raktáron lévő kész fegyvereket kell átadni, amit most felfüggesztett Trump.

Nem Izraelnek, de Izraelre gondolva

A republikánus elnök demokrata elődje alatt valóban nagyobb politikai hajlandóság volt Ukrajna védelmi képességeinek erősítésére, de akkor is voltak viták. „A külügy agilisabb volt, forrásokat ajánlott fel az ukránoknak, a Pentagon meg szívta a fogát, mert a felajánlott készletek végső soron hiányoztak máshonnan” – mondta Jójárt. Ez persze elsősorban nem a két óceánnal védett Egyesült Államok közvetlen területi védelmét érinti, hanem az ország globális stratégiai érdekeltségeit, például a Tajvant sajátjának tekintő Kína és az izraeli–palesztin konfliktus miatt instabil Közel-Kelet esetében.

Mivel a júniusi, az iráni atom- és rakétaprogram elleni izraeli, majd amerikai csapások előtt nem sokkal született döntés a készletek felülvizsgálatáról, kézenfekvő a feltételezés, hogy Washington már tudott az izraeli tervekről, amelyeket Trump nyilvánosan akkor még nem támogatott. Márpedig, ha ezzel a Fehér Ház kalkulált, akkor tudta, hogy az amerikaiaknak „saját erőik oltalmazása érdekében szükségük lesz a légvédelmi rendszerekre, például a katari amerikai bázis védelmére Iránnal szemben. Így is lett, jelentős mennyiségű elfogórakétát használtak el ehhez” – utalt Jójárt az Izrael és Irán között bejelentett tűzszünet előtt az al-Udeid bázis ellen indított és leszedett iráni rakétákra.

A készletek tehát saját felhasználással is fogyatkoztak, ezeket most fel kell tölteni, de legalábbis fel kell mérni, mielőtt újabb szállítmányokat küld az Egyesült Államok. Ez persze kormányzatokon átívelő szándék, tavaly, még Biden alatt kapott 4,5 milliárd dollár értékben megrendelést a Lockheed Martin a Pentagontól, többek között 870 PAC-3 rakétára.

Jójárt szerint azonban arról nincsen szó, hogy Izrael igényei szívják el a forrásokat Ukrajna elől. Ezt mutatja az is, hogy alig egy hónapja Izrael maga juttatott el egy 30 éves Patriot rendszert Ukrajnának. Izraelnek megvan a saját rakétavédelmi rendszere, közvetlenül nem szorul gyors amerikai támogatásra – noha a végül 12 napig tartó izraeli–iráni háború elhúzódása éppen a rakétakészletek fogyása miatt sem volt valószínű.

A ballisztikus és hiperszonikus rakéták ellen jó PAC-3 elfogórakétákból nemcsak kevés van, de drágák is: darabja 4 millió dollár (kb. 1,35 milliárd forint). Ez tehát nem mindent megváltoztató csodafegyver az oroszok ellen Ukrajnában sem, hiszen jól meg kell fontolni, hogy minek a védelmében, milyen eszköz ellen lőnek el ilyen értéket. Az oroszok rá is játszanak erre, azért is indítanak Ukrajna városai ellen nagy számban jóval olcsóbban előállítható drónokat, hogy ezzel is merítsék az ukrajnai rakétakészleteket.

Ezek ellen technikailag is egyre nehezebb a védekezés, mivel az iráni Sahid drónokból jelentősen továbbfejlesztett orosz Gerany – ez a gólyaorr virág orosz neve – gyártását az oroszok nagyon felfuttatták.

„Idén 20 ezer ilyen drónt indítottak el, gyakran egyetlen nap alatt akár 4-500-at is kilőnek Ukrajnára”

– adott képet Jójárt, megjegyezve, hogy a száloptikás drónok területén nagy előnyre tettek szert az oroszok. Ezeket nehezebb ugyan irányítani, komolyabb kiképzés kell hozzá, de előnyük, hogy elektronikai zavarással nem lehet eltéríteni őket, semlegesítésük tehát nehezebb.

Az ukrán gyártás is felfutott

Az amerikai szállítmányok felfüggesztése nem jelent minden területen azonnali hiányt Ukrajnában. Egyrészt nagyobb fokozatra kapcsolt az európai hadiipar is – bár ennek hatása inkább éves távlatban érződik majd –, és nagyságrendekkel növelte kapacitását az ukrán hadiipar is.

„A háború jellege is megváltozott, az ukránok kevésbé vannak kiszolgáltatva harcjárművek, harckocsik és tüzérségi lőszerek tekintetében. A Bohdana önjáró löveg, a Kozak gyalogsági harcjármű saját gyártásban is rendelkezésre áll, de nagyon felfutott a tüzérségi lőszer gyártása is: 2022-ben csak évi 50 ezer volt a gyártási kapacitás, ma már évi 2,5 millió” – mondta Jójárt.

Különösen innovatívak az ukránok a tengeri drónok terén, de ott van a drón-robotrepülő Polonyica és 4-5 fajta, sportrepülőkből átalakított drón is, amelyekben szintén sok potenciál van. A tüzérséget részben kiváltó FPV drónokból tavaly több mint kétmillió darabot gyártottak le.

Mindez valamelyest kompenzálja az élőerő hiányát: a leginkább ugyanis az emberi erő hiányzik az ukrán hadseregből. Az ukrán vezetés egyelőre nem vállalja, hogy leszállítsa a frontra küldhetők korhatárát 25-ről 18-ra. A 18-25 év közötti korosztály önként jelentkezhet, külön prémiumot kapnak a fizetés mellé, de ez nem vonz be túl sok fiatalt a háború negyedik évében demográfiailag egyébként is meggyötört ország hadseregébe. „A hadműveleti szintű vezetés problémája sem megoldott, most új hadtesteket próbálnak felállítani, ami megoldás lehet, de ez a nyár végéig valószínűleg nem zajlik le” – jegyezte meg a katonai szakértő.

Ami jó hírnek látszik, az is aggasztó

A háború jelenlegi szakaszában az orosz támadásokban a drónok dominálnak, a jóval pusztítóbb erejű rakétákból sokkal kevesebb fenyegeti most Ukrajnát. „Csütörtökön 540 drón mellett csak 11 ballisztikus rakétát és robotrepülőgépet indítottak.” Csakhogy az tudható, hogy az oroszok ballisztikus rakétákat gyártó kapacitása eközben megnőtt.

„Ezekből a rakétákból keveset látunk most, tehát az oroszok ebből valószínűleg tartalékot képeznek, hogy aztán egy kedvező pillanatban bevessék”.

Az orosz támadások mintázata is jól látszik: 2022 őszén inkább az elektromos hálózati elosztórendszerek pusztítására mentek rá; aztán az erőművi kapacitást támadták, miután a légvédelmet leterhelték; most pedig inkább a hadiipari kapacitást célozzák a polgári célpontok mellett – sorolta Jójárt. Mellesleg a NATO-t is aggaszthatja ezeknek az orosz készleteknek a felhalmozása: Mark Rutte NATO-főtitkár ezért mondta júniusban, hogy Oroszország öt éven belül képes lehet a katonai szövetség valamely tagjának megtámadására, így szükség van az európai tagállamok védelmi költségvetésének feltornázására a GDP 5 százalékára. A június végi NATO-csúcson meg is egyeztek, hogy a katonai szövetség tagjai 2035-ig az éves GDP-jük 5 százalékát költik védelmi jellegű kiadásokra.

Ez közvetlenül hathat Ukrajnára, hiszen a NATO európai tagjai és az EU – lényegében Magyarországot és Szlovákiát kivéve – továbbra is határozottan kiáll Ukrajna védelmi erejének támogatása mellett. Eközben a magyar kormány narratívája továbbra is a háborúpárti európaiakról és különösen a háborúpárti Zelenszkijről szól, hiába áll a helyzet úgy, hogy Oroszország semmit nem adott fel az általa indított háború céljaiból.

Trump maga mondta a Putyinnal folytatott telefonbeszélgetése után, hogy egyelőre nem tűnik úgy, hogy Oroszország az Ukrajna elleni háborújának leállítására törekedne. Nem véletlen, hogy másnap beszélt is Zelenszkijjel az ukrán légvédelmi erők megerősítésének lehetőségéről – azaz pont azt fontolgatja, amit az európai országok vezetésének nagy része támogat, és amit a magyar kormány viszont háborúpárti önsorsrontásnak minősít.

Moszkva sem dőlhet hátra

Trump visszatérése a Fehér Házba ígéretesnek tűnő jel volt a Kremlnek. Az amerikai elnök tett is számos gesztust Putyin felé, kezdve a közvetlen amerikai–orosz tárgyalásoktól az elfoglalt ukrán területek megtartásának lehetőségére vonatkozó nyilatkozatokon át az ukránok felé irányuló segítség megnyirbálásáig, ez azonban nem jelenti, hogy Oroszország célegyenesbe ért az ukrán fronton. A fronton az állást itt lehet megnézni az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképein:

Az ukrán védelmi vonalak összeomlásáról nincsen szó, még akkor sem, ha májusban 550, júniusban további 450 négyzetkilométert szereztek meg az oroszok – ami egyébként az erőik lassulását is jelentheti az érezhető nyomás ellenére. A két budapestnyi méretű terület nem adott olyan helyzeti előnyt, amely alapvetően változtatná meg a háborút, „bár lesznek újabb ukrán területi veszteségek, a védelem nem szakad át” – mondta Jójárt.

„Az európaiak nem hátrálnak ki Ukrajna támogatása mögül, és bár láthat a maga számára kedvező jeleket Putyin Trump kijelentéseiben, azért az kérdés, hogy valójában mekkora az oroszok mozgástere.” Jójárt szerint igaz, hogy az izraeli–iráni konfliktus legnagyobb vesztese Iránon túl Ukrajna, de a tűzszünettel a jelek szerint hamarabb lecsengett a felfokozott helyzet, mint azt az oroszok szerették volna, Irán nem zárta le a Hormuzi-szorost, az olajár nem lőtt ki, ami lehűti a Kreml reményeit.

Putyin szerint csak időt kell nyernie

Putyint ugyan bátoríthatják Trump bizonyos megnyilatkozásai arra, hogy fokozza a nyomást a fronton, és azt reméli, hogy Ukrajna előbb kifárad, talán a nyugati támogatás is elpárolog, de egyikben sem mehet biztosra, miközben saját veszteségeire is figyelnie kell.

Az azonban bizonyos, hogy most sem az oroszok, sem az ukránok nem látják értelmét az ideiglenes fegyverszünetnek. Oroszország a fentiek miatt, Ukrajna azért, mert attól tart, hogy egy tűzszünet után nem tartható fenn a nyugati támogatás, védelmi garanciákat pedig nem kapna, így Oroszországot semmi sem tartaná vissza attól, hogy újraindítsa a háborút. „Az ukránok érthetően tartós biztonsági garanciát akarnak, máskülönben a fegyverszünet sem lenne tartós.” Jójárt szerint Oroszországnak könnyű préda lenne egy biztonsági garanciák nélkül tűzszünetre kényszerített Ukrajna: politikailag könnyen destabilizálhatná az ország el nem foglalt területeit, ahová a háborús bizonytalanság miatt működő tőke sem áramlana, stabil nyugati szövetségessé sem válhatna. „Egy demográfiai, anyagi krízisben lévő, élhetetlen, bukott államot” látna szívesen Ukrajna helyén Oroszország, hogy utána könnyedén megszerezze a kontrollt az egész ország felett.

Jójárt szerint Putyin nem érzi nyeregben magát, de arra épít, hogy erőforrásai tovább kitartanak. „Az orosz elnök gyakran hivatkozik az I. világháborúra, amelyben a cári Oroszország a breszti békével lényegében vereséget szenvedett. Meggyőződése, hogy ha a társadalmi, politikai stabilitás kitartott volna, győznek.” Így viszont az egyébként vesztes németekkel szemben maradtak alul, és húzódott vissza Oroszország több száz kilométerrel keletre jó harminc évre, amit csak Sztálin II. világháborús győzelmével és a kelet-európai szocialista országok megszállásával tudott visszaállítani. „Ez az analógia határozza meg Putyin gondolkodását” – vélte Jójárt. „Tudja, hogy nem végtelenek az erőforrásai, de úgy véli, hogy tovább bírja, csak ki kell tartania.”