Felrobbant lakások, égő olajfinomító és cipőgyár – megszaporodtak a rejtélyes tűzesetek Iránban

Ugyan egy hónapja véget ért az izraeli–iráni háború, az utóhatásai még a legkülönfélébb módokon érződnek. Sokan ide sorolják, hogy az utóbbi hetekben rejtélyes tűzesetek történtek Irán-szerte, noha egyelőre csak találgatások vannak arról, ki vagy mi állhat a háttérben. A helyszínek változatosak: kapott már lángra olajfinomító és lakótömb, történt robbanás egy reptér melletti úton és egy cipőgyárban is.

A New York Times szerint az iráni teokratikus rezsim azzal rázza le magáról a történteket, hogy véletlen egybeesés a sok tűzeset, és az elöregedő infrastruktúrát hibáztatja. Azonban a Timesnak három név nélkül nyilatkozó tisztviselő – köztük a nagy hatalommal bíró Forradalmi Gárda egyik tagja – is azt állította, sok eset konkrétan szabotázs. A fő gyanúsított fű alatt Izrael, ami a nyílt háború előtt is gyakran hajtott végre célzott likvidálásokat és szabotázsakciókat Iránban.

Egy európai tisztviselő is arról beszélt a Timesnak, hogy Izraelre gyanakszik. Szerinte ez egyfelől pszichológiai hadviselés Irán ellen, másfelől így értékes célpontokat is kiiktatnak. Például július közepén a déli Abadanban egy olajfinomítóban ütött ki tűz, ebben egy ember meghalt, többen megsebesültek. A megszólaltatott iráni források nem szolgáltak bizonyítékkal az izraeli részvételre.

Ugyanakkor a feltételezések szerint az iráni hatóságok már csak azért sem ismernék el nyilvánosan, ha Izrael állna az akciók mögött, mert akkor bosszút kéne állniuk. Ez újabb háborús spirált indíthatna el, miközben Irán katonai és nukleáris infrastruktúrája súlyos károkat szenvedett el a 12 napos háború során.

Izraeli tisztviselők nem kommentálták a Timesnak, hogy közük van-e a tüzekhez, robbanásokhoz. A lap szerint ugyanakkor az iráni atom- és rakétaprogram elleni háború lezárása után az izraeli hírszerzés, a Moszad vezetője arról beszélt, várhatóak újabb akciók. „Ott leszünk, ahogy eddig is ott voltunk” – mondta David Barnea.

Azok a kókány gázbekötések

A New York Times hosszan sorolta a gyanús eseteket. Kom városában egy robbanás ereje akkora volt, hogy egy lakást teljesen megsemmisített, az egész környék törmelékkel lett tele, hét ember pedig megsérült. A lapnak névtelenül nyilatkozó iráni tisztviselők szerint ügynökök bérelhették a lakást, akik utána szándékosan robbantották fel azt a gázsütő megnyitásával, hogy eltüntessék a nyomokat.

Teheránban egy olyan épület egyik lakása robbant fel, ahol a katonai igazságszolgáltatásban dolgozók kaphatnak jutányos áron lakásokat. A Times forrásai szerint az ajtókat-ablakokat kiszakító detonáció akár üzenet is lehetett Izrael részéről, megfélemlítés az ügyészek és bírók felé. A Long War Journal szerint az érintett épületbe be se volt vezetve a gáz, így sántít a hivatalos magyarázat, miszerint itt is gázrobbanás történt.

Különös robbanások voltak még a Journal szerint Teherán Dzsenatabad negyedében, Kermánsahban és Meshedben is. Július 11-én szintén Teheránban, egy gyorsforgalmi út melletti lakóépületben történt detonáció. Július 15-én Tebrizben ütött ki tűz egy toronyházban – előtte aktiválták a város légvédelmi rendszereit, és a lakosok robbanásokat is hallottak.

Még gyanúsabb volt másfél hete Golamhoszein Gejbparvar dandártábornok, a Forradalmi Gárda parancsnokhelyettesének halála. A hivatalos közlemény szerint az 1980–88-as iraki–iráni háborúban bevetett vegyi fegyverek következményeként léptek fel nála szövődmények, ezekbe halt bele. Ugyanakkor a Long War Journal szerint Gejbparvar egy januári beszédén még nem lehetett látni, hogy komoly betegséggel küzdene. Ráadásul az állami ISNA hírügynökség korábban arról tájékoztatott, hogy a dandártábornokot kórházba kellett szállítani, ahol kómába esett, mindez pedig a 12 napos háború fizikai és pszichológiai megterhelése miatt történt.

Magyarázat mindenre?

Irán változatos magyarázatokat ad a furcsa esetekre. Egy tüzet, ami a meshedi nemzetközi repülőtér mellett keletkezett, azzal indokolt, hogy ellenőrzött gyomégetés történt, míg egy teheráni tűzesetről azt mondta, a szemét égett.

Teherán tűzvédelmi és polgári védelmi felelőse, Godratollah Mohammadi nemrég azt nyilatkozta az állami médiának, nagyon sok a szabálytalan gázbekötés, a biztonsági előírások megsértése, ezért történhet sok gázrobbanás. A nemzeti gázszolgáltató szerint egyébként nincs több gázrobbanás, mint máskor. A Fársz állami hírügynökség nemrég elismerte, sokan szkeptikusak a sok robbanás miatt, ugyanakkor egy 90 milliós országban, ahol 30 millióan használnak gázt, bizony előfordulnak balesetek.

A néphumor azért beindult a témában egyfajta stresszlevezető szelepként, egy képen például Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt MI segítségével egy gázos cég alkalmazottjaként ábrázolták. Egy kávézó- és galériatulajdonos a közép-iráni Kasanban azt mondta a Timesnak, sokak szerint újra fog kezdődni a háború. Mahdi Mohammadi konzervatív politikus, az iráni parlament házelnökének tanácsadója is arra utalt a Telegramon, hogy szerinte nem tűzszünet van most, hanem a háború egyfajta törékeny felfüggesztése, és a konfliktus bármikor kiújulhat.

A washingtoni DAWN elemzőintézet Irán-specialistája, Omid Memarian azt mondta a New York Timesnak, hogy az iráni kormányzat hírhedt az elhallgatásról és az átláthatóság hiányáról, mindez pedig csak tovább mélyíti a közvélemény félelmét és gyanakvását. „Az emberek tisztában vannak vele, hogy a rezsim gyakran lekicsinyli vagy eltagadja Izrael támadásait” – magyarázta Memarian.

Hay Eytan Cohen Yanarocak, a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet kutatója szerint is valószínű, hogy a Moszad áll az egész mögött. Szerinte az izraeli titkosszolgálat „műveleti névjegye” látható a rendkívül precíznek tűnő akciókon. Az Ynetnek arról beszélt, hogy a 12 napos háború során nem minden hírszerzési forrás lepleződött le, és a Moszad fenn tudja tartani a működését Iránon belül.

A bosszúálló afgánok elmélete

Nima Baheli, egy iráni elemző az Ynet szerint szintén arra utalt, hogy „ezek nem elszigetelt technikai üzemzavarok”. Szerinte mintába rendeződnek ezek az esetek, amik túl gyakran fordulnak elő, és túl nagy a csend a rezsim részéről. Baheli egy érdekes mellékszálat is említett: az Iránban dolgozó afgán munkásokét. Az afganisztáni háború során, illetve a tálib hatalomátvétel után afgánok tízezrei érkeztek Iránba. Az izraeli–iráni háború kezdete után a rezsim ezrével toloncolta ki a papírok nélküli afgán munkásokat, akik építkezéseken, az infrastruktúra fenntartásában és olykor érzékeny logisztikai munkakörökben dolgoztak.

„Ezeknek a munkásoknak volt hozzáférésük. Ismerték a helyszíneket, a rendszereket, a vakfoltokat.”

Baheli szerint ezért van egy olyan narratíva is, hogy voltaképp egy belső ellenség bosszúból elkövetett szabotázsairól van szó. A korábbi konfliktusokban az iráni vezetés gyakran vádolta azzal az ott élő afgánokat, hogy Izrael egyfajta ötödik hadoszlopaként működnek. Ha most ők állnak az esetek mögött, akkor Baheli szerint akár külföldi titkosszolgálatokkal is együttműködhetnek, ugyanakkor alapvetően bosszút akarnak, amiért megfosztották őket a jogaiktól, munkájuktól, illetve megalázták őket. „Akcióik – ha ők állnak az incidensek mögött – az iszlám köztársaság iránti dühöt tükrözik, nincsenek koordinálva Izraellel” – magyarázta Baheli a különös elméletét.

Háború előtt, közben, után, újra?

A New York Times emlékeztetett, hogy a nyílt összecsapás előtt Irán és Izrael közvetve vagy közvetlenül, de rendszeresen támadta egymást földön, vízen, levegőben és a kibertérben. Izrael számos likvidálást hajtott végre Iránban, elég csak Iszmail Hanije, a Hamász egykori politikai vezetőjének teheráni megölését megemlíteni. De emlékezetes volt 2005 és 2010 között a Stuxnet vírus rászabadítása az egzisztenciális fenyegetésnek tekintett iráni atomprogramra, ami hónapokkal vetette vissza annak előrehaladását.

Emellett Izrael számos robbantással, dróncsapással is próbálta támadni a kritikus infrastruktúrát. A nyílt háború után ezekhez az akciókhoz térhetett vissza – már ha valóban összehangolt szabotázsok állnak a tűzesetek mögött.

Tizenkét nappal azután, hogy Izrael széles körű támadássorozatot indított az egzisztenciális fenyegetésnek tartott iráni atom- és rakétaprogram ellen, Irán pedig rakéta- és dróncsapásokkal válaszolt, a két ország június 24-én megállapodott a Donald Trump által tető alá hozott tűzszünetről. Szakértők már napokkal korábban arra hívták fel a figyelmet, hogy abban a formában egyik fél sem tudja a végtelenségig húzni konfliktust, annak hosszát ugyanis egy tényező erőteljesen bekorlátozta: a két ország rakétáinak véges száma. Izrael és Irán egy kisebb ország GDP-jét ellőtte egymásra rakéták és elfogórakéták formájában.

Az Ynet cikke szerint azóta Irán elkezdte pótolni elvesztett fegyverzetét. Úgy tudni, kínai gyártmányú föld-levegő rakétarendszerek érkeztek az elmúlt hetekben, és Észak-Koreával is zajlanak fegyverszállítási tárgyalások. A szintén a rezsimmel szövetséges Oroszországból azonban nem jöttek fegyverek, mivel az oroszoknak Ukrajnában van ezekre szükségük. Irán közben bemutatta a Kaszem Baszir közép-hatótávolságú rakétáját is. Az Ynet szerint azonban Irán tudja, hogy míg az első háború csak megalázó volt, egy újabb nyílt konfliktus Izraellel megsemmisítő lenne a rezsimnek, így a védelmet, elrettentést priorizálja.

Mindenesetre az elemzők szerint ingatag a helyzet Irán körül. Van, aki állítja, Izrael heteken belül újra támadhat, de reálisabb, hogy akkor csaphat le ismét, ha Irán megint urándúsításba kezd.

Az biztos, hogy a rezsim fokozott készültségben van: a Long War Journal szerint alig látni az iráni égen polgári repülőket, Teheránon belül pedig ellenőrzőpontokon szűrik a belső mozgásokat. Megjelent egy magát a Moszad fárszi nyelvű X-oldalának kiadó site is – ami a Times forrásai szerint valóban az izraeli titkosszolgálaté –, ez azt tanácsolta az irániaknak, égessék az eszfánd nevű tömjént, az majd távol tartja a rossz szellemeket. Az oldal egy másik posztja arra utalt a Times of Israel szerint, hogy a sok robbanás miatt valakinek már körül kéne néznie, „túl sok véletlen incidens történik”.