Ötven évvel ezelőtt, 1975. július 30-án Jimmy Hoffa, az amerikai fuvarozók szakszervezetének volt vezetője kiszállt egy autóból egy detroiti étterem parkolójában, ahol még egy ideig látták, utána azonban felszívódott. Ezzel pedig kezdetét vette az Egyesült Államok modern történetének egyik legnagyobb, azóta is megoldatlan rejtélye, ami fél évszázaddal később is lázban tartja az amerikaiakat.
Nem az a legnagyobb kérdés, hogy mi történt vele. Mindenki tényként kezeli, hogy megölték. Azt azonban máig nem tudni, hogy ki gyilkolta meg a törvényeket gyakran megszegő és a maffiával is üzletelő szakszervezeti vezetőt, akinek olyan, ma már elképzelhetetlennek tűnő hatalom volt a kezében, hogy egy szavával megbéníthatta volna az Egyesült Államok gazdaságát.
Az is fokozza a rejtélyt, hogy a 62 évesen eltűnt férfi maradványai soha nem kerültek elő. Bár a szövetségi hatóságok több millió dollárt költöttek el a nyomozásra, csak elméletek vannak arról, hogy máig ismeretlen gyilkosa vagy gyilkosai hova rejtették el az 1982-ben hivatalosan is holttá nyilvánított Hoffa holttestét.
Az amerikai történelem legbefolyásosabb szakszervezeti vezetője, akire vagy úgy emlékeznek, mint korrupt diktátorra, vagy mint a munkások hősére, eltűnésével popkulturális ikonná vált. Életéről és főleg haláláról könyvek tucatjait írták, olyan színészek játszották el szerepét, mint Jack Nicholson és Al Pacino, neve pedig utalásként rendszeresen feltűnik sorozatokban, filmekben és dalszövegekben. A Jim Carrey főszereplésével készült A minden6ó magyar fordításban Hoffa holttestének esetleges megtalálását Petőfi Sándoréval állították párhuzamba.
A Szövetségi Nyomozóiroda, az FBI ügynökei néhány komolyabban vehető füles után még a kétezres években is megjelentek markolókkal egy-egy helyszínen, de minden egyes alkalommal üres kézzel távoztak. Az ügyet az FBI máig nem zárta le, és még mindig várják az információkat, de egyre biztosabbnak tűnik, hogy a fél évszázados rejtély örökre megoldatlan marad.
Tökösebb volt mindenkinél
Az 1913. február 14-én az Indiana állambeli Brazilban született Hoffa hétéves volt, amikor szénbányász apja a rossz munkakörülmények okozta tüdőbetegségben meghalt. Családjával 1924-ben költözött az amerikai autóipar fellegvárába, Detroitba. Az iskolai tanulmányait megszakítva már 14 éves korától dolgozni kezdett egy élelmiszerláncnál.
A különböző beszámolók szerint 16 vagy 19 éves volt, amikor rakodómunkásként megszervezte élete első sztrájkját. Egy nagyobb, gyorsan romló eperszállítmány érkezett, Hoffa vezetésével pedig a munkások közölték, addig nem pakolják ki, amíg nem javítanak a munkakörülményeiken. A cégvezetés egy órán belül kapitulált. „Nem arról van szó, hogy erre előtte még nem gondolt senki sem, csak ő elég tökös volt, hogy meg is tegye” – mondta az esetről fia, James P. Hoffa nemrég a Detroit Newsnak.
A megállíthatatlan Hoffa 1933-ban lépett be a teherautó-sofőröket és rakodómunkásokat védő fuvarozók szakszervezetébe, a Teamstersbe (International Brotherhood of Teamsters). Négy évvel később a detroiti tagozat elnökévé választották, 1957-ben pedig már a szakszervezet országos vezetője lett.
Ekkor láthatott neki igazán a fő céljának, hogy egy egész országra érvényes kollektív szerződést harcoljon ki a szakszervezeti tagoknak. Ehhez pedig mindent bevetett. Még a maffiát is.
Hoffa nem válogatott a módszerekben. Az 1930-as években, a nagy gazdasági világválság alatt kóstolt bele a szakszervezeti életbe, amikor a gyárosok az állam támogatásával rendszeresen küldtek verőlegényeket, rendőröket és katonákat a szervezkedő munkásokra és szakszervezeti vezetőkre. Az erőszak velejárója volt a szakszervezeti létnek. „A rendőrök már akkor szétverik a fejedet, ha csak beszélni mersz a szakszervezetről. A rendőrök mindennap zaklattak minket. Ha sztrájkoltál, betörték a fejedet” – mondta Hoffa az Atlantic egyik 1964-es cikke szerint.
Amikor átvette a Teamsters detroiti tagozatának vezetését, a teherautó-tulajdonosok verőlegényeket küldtek, hogy szedjék szét az irodáját, rakjanak dinamitot az autójába – az autóba rejtett bombák végigkísérték a Teamsters történetét – és verjék meg. Hoffa tanítómesterei a Minneapolisban működő Teamsters szervezet trockista vezetői voltak, akik 1934-ben sikeres, de halálos áldozatokkal is járó sztrájkot vezényeltek le a városban. Az antikommunizmusát rendszeresen hirdető Hoffa elvetette a szocialista ideológiájukat, de harcias módszerekeit már elleste.
„A túlélésnek egyetlen módja van – vissza kell vágni. Rájöttek, hogy nem ijedünk meg” – mondta Hoffa. Életét az vezérelte, hogy mindenért meg kell küzdeni. Előfordult, hogy utasítást adott arra, hogyan lőjenek rá a nem szakszervezetbeli sofőrökre. A cél az volt, hogy megijesszék, de ne öljék meg őket – írta egy 1965-ös cikkében a New York Times. Ahogy a közlekedési dolgozók szakszervezetének egy gyűlésén mondta az 1960-as években: „Szerencsére az embereink kemény harcosok, akik hajlandók küzdeni, és nem adják meg magukat.”
Önmagában csak a keménykedéssel persze még nem vált volna az Egyesült Államok legnagyobb hatalmú szakszervezeti vezetőjévé. Ehhez rendkívüli szervezőképessége és intelligenciája is kellett: a különböző tagszervezeteket és vállalatokat egymás ellen kijátszva pár év alatt az ország legnagyobb szakszervezetévé tette a kis tagozatok laza szövetségéből álló fuvarozókat. „Egy igazi zseni volt a tárgyalásokban és a szervezésben” – mondta róla Jack Goldsmith, a Harvard Egyetem jogászprofesszora, aki könyvet írt Hoffa jobbkezének, a saját mostohaapjának életéről.
Olyan reálpolitikai érzéke volt, mint amilyen csak a világ legsikeresebb diplomatáinak van – írta róla az Atlantic. „Tudta, hogy hogyan szerezze meg a hatalmat, és azt hogyan használja, mindezt az őt nagyon szenvedélyesen követő tagok támogatásával” – mondta a Detroit Newsnak Marick Masters, a Wayne Állami Egyetem professzora. A szakszervezeti tagok imádták, mert egész életét a szakszervezetnek és annak szentelte, hogy értük küzdjön, és minél jobb megélhetést biztosító szerződéseket harcoljon ki nekik.
A maffia
Tárgyalási pozícióját pedig jelentősen erősítette, hogy az irányítása alatt a Teamsters tagjainak száma a 60-as évek közepére másfél millióra nőtt, és ezzel olyan hatalomra tett szert, amivel
könnyedén meg tudta volna bénítani az amerikai gazdaságot az akkor már főleg az utakon zajló áruszállítás leállításával. Az őt szinte már vallásosan imádó tagok ugyanis megtettek volna neki bármit, amit csak kér tőlük.
„Ha kimegyünk bármelyik dokkba, csak meg kell fújnunk a sípot, és kérdés nélkül leállnak, úgy gondolják, biztosan oka van” – mondta az Atlantic cikkében. Mindig ott volt a veszélye, hogy országos sztrájkot hirdet, és ezért „az amerikai kormány, nagyon sok ember félt tőle” – mondta Goldsmith a Harvard Gazette-nek.
A tagok annak ellenére imádták, hogy valószínűleg az egyik legkorruptabb szakszervezeti vezető volt, aki rendszeresen megszegte a törvényeket és céljai elérése érdekében még a maffiával is hajlandó volt együttműködni. Ez főleg igaz volt New Yorkban és New Jersey-ben, ahol a szervezett bűnözés annyira összekapcsolódott a szakszervezetekkel, hogy nélkülük nehezen tudott volna bármit is elérni.
Cserébe azért, hogy a maffia szavazatokat és verőlegényeket biztosított neki, Hoffa hozzáférést adott nekik a szakszervezet nyugdíjalapjához. Az onnan kapott milliókat – ahogy azt Martin Scorsese Casino című filmje bemutatta – a maffia Las Vegas-i kaszinókba és hotelekbe fektette be, majd az azokból kisajtolt pénzből a Teamstersnek is jutott. „Las Vegas növekedését az 1950-es és főleg az 1960-as években nagyrészt a Teamsters nyugdíjalapja és Jimmy Hoffa fűtötte, jelentős szereplő volt abban az időben Las Vegasban” – mondta az ABC7 televíziónak Geoff Schumacher, a Las Vegas-i maffiamúzeum alelnöke.
Kennedy támadta, Nixon megmentette
A szövetségi hatóságok közben folyamatosan igyekeztek elkapni, több büntetőeljárást is indítottak ellene, és szenátusi meghallgatásokra idézték be, ahol a szakszervezetek és a szervezett bűnözés kapcsolatát igyekeztek leleplezni. Különösen Robert Kennedy tett meg mindent azért, hogy rácsok mögé dugja Hoffát, akivel nem titkoltan utálták egymást. A Kennedykkel való kapcsolata annyira ellenséges volt, hogy Hoffa neve felmerült a John F. Kennedy elnök és az akkor elnökjelölt Robert Kennedy ellen elkövetett merényletek esetében is.
Robert Kennedy igazságügyi miniszterként még egy külön csapatot is felállított, hogy elítéljék Hoffát. Ez végül a hatvanas évek közepén történt meg, amikor Hoffa szakszervezeti karrierje csúcsán elérte egy mérföldkőnek számító országos kollektív szerződés megkötését.
1964-ben és 1965-ben két, egymással összekapcsolódó ügyben ítélték el.
A nyugdíjalappal kapcsolatban elkövetett csalás és összeesküvés, valamint egy esküdtszéki tag lefizetésére tett kísérlet és kenőpénz elfogadása vádpontokban találták bűnösnek, 13 évig tartó börtönbüntetésre ítélték. Szakszervezeti elnöki posztját azonban megtartotta, miközben a mindennapi ügyeket személyes kiválasztottja, Frank E. Fitzsimmons intézte.
Börtönbüntetését végül nem töltötte le. 1971-ben az újraválasztására készülő Richard Nixon amerikai elnök kegyelmi jogával élve felfüggesztette a börtönbüntetését, azzal a feltétellel, hogy 1980-ig nem vehet részt szakszervezet vezetésében. A döntés hátterében azonnal politikai megfontolásokat láttak, és úgy értékelték, hogy Nixon így akarta megszerezni a Teamsters-tagok szavazatait a következő évben tartott elnökválasztáson, ami meg is történt. Egy másik elterjedt pletyka szerint azonban – ami Jack Goldsmith szerint igaz lehet – Hoffa egymillió dollárt (akkori árfolyamon kb. 30 millió forint) fizetett az elnöknek a szabadulásáért.
Közben viszont Hoffa, akinek a szakszervezet volt az élete, nem volt hajlandó elfogadni Nixon feltételeit, és vissza akarta venni a Teamsters vezetését Fitzsimmonstól. És végül ez vezetett a halálához is.
Eltüntették
„Ezért ölték meg, mert tudták, hogy visszajönne és nyerne. Ennyire népszerű volt” – mondta 50 évvel később a Detroit Newsnak fia, James P. Hoffa, aki 1998 és 2002 között volt a Teamsters elnöke. Hoffa kétéves médiakampányba kezdett, hogy meggyőzze a kormányt és a közvéleményt arról, hogy megváltozott, és megválasztása esetén meg fogja tisztítani a szakszervezetet a maffiától. Egyes vélemények szerint még tanúskodni is akart, de fia ezt tagadta. Hoffa visszatérését a maffia azért sem akarta, mert sokkal jobban együtt tudtak működni utódjával, Fitzsimmonsszal.
Hoffa 1975. július 30-án tűnt el, miután megérkezett egy találkozóra két maffiózóval, a detroiti Anthony „Tony Jack” Giacalonéval, valamint a New Jersey-i Anthony „Tony Pro” Provenzanóval. Délután két órakor állt meg autójával a Detroithoz közeli Bloomfield városában a Machus Red Fox étterem parkolójában. A vendéglőbe feltehetően nem akart bemenni, az ugyanis megkövetelte a zakó és nyakkendő viselését, Hoffánál viszont egyik sem volt.
A találkozóra azonban senki sem érkezett. Negyedórával később egy telefonfülkéből felhívta a feleségét, közölte, hogy felültették, és négy órára otthon lesz. De soha nem ért haza. Több szemtanú is látta a parkolóban, majd eltűnt, az autója a parkolóban maradt. Családja másnap jelentette be az eltűnését. Bár felmerült, hogy esetleg szándékosan szívódott fel, ezt az őt ismerő emberek azonnal elvetették. „Jimmy Hoffa nem tudja, hogy hogyan kell elmenekülni” – mondták.
Az FBI történelmének egyik legnagyobb nyomozását indította Hoffa megtalálására, több városban több mint kétszáz ügynök dolgozott az ügyön.
Több mint 16 ezer oldalnyi irat készült, az ügyben vádesküdtszéki eljárást indítottak, de máig nem derült ki, hogy mi történt Hoffával. A hatóságok kezdetben a találkozót megszervező Giacalone és Provenzano szerepére koncentráltak. Előbbi a találkozó idején a Southfield Athletic Clubban volt, és gyanúsan odafigyelt arra, hogy minél többen lássák, amit a nyomozók úgy értelmeztek, hogy erős alibit biztosított magának, míg Provenzano New Jersey-ben tartózkodott.
Hoffát végül a család kérésére 1982-ben egy bíróság hivatalosan is holttá nyilvánította. Azóta hajszálakat találtak tőle egy autóban, amiről csak évekkel később bizonyosodott be DNS-vizsgálattal, hogy Hoffáé volt. Ezen kívül azonban semmi nyomra nem bukkantak, és csak elméletek sora van arról, hogy gyilkosai hol rejthették el a holttestét.
Híd alatt, stadionban, ház alatt
Az elmúlt ötven évben folyamatosan jöttek az újabb és újabb nagy megfejtések, jellemzően öregedő maffiózóktól. Azt állították, ők tudják, hogy mi történt Hoffával, ki ölte meg, kinek a parancsára és hova rejtették el a holttestét. Csakhogy ezekről mindig kiderült, hogy nem valós nyomok voltak. Közben legendák sora kezdett el terjedni, a legismertebb, hogy a New Jersey Giants amerikaifoci-csapat akkoriban épült stadionja alá temették Hoffát, de ezt az FBI annyira komolytalannak tartotta, hogy amikor a stadiont 2010-ben lebontották, nem küldtek oda senkit a maradványok keresésére.
Felmerült, hogy
- az étterem közelében megölték, majd egy közeli, a maffia tulajdonában lévő szemétfeldolgozó telepen egy kartonzúzó gépbe tették. A telep hat hónappal később leégett;
- Hoffa holttestét kis darabokra őrölték, Floridába vitték, és egy mocsárba dobták;
- egy, a maffia irányítása alatt álló kolbászgyárban ledarálták, majd egy szemétégetőbe dobták;
- a maradványokat egy detroiti gyárban vegyszerekben feloldották;
- egy detroiti házban Frank Sheeran maffiózó ölte meg, ahogy Az ír című Scorsese-filmben is látható;
- a holttestet egy hordóba rakták, amit egy New Jersey-ben lévő szeméttelepen ástak el;
- egy farmon ásták el;
- szövetségi ügynökök rabolták el, elvitték egy repülőtérre, majd egy gépről kidobták a Nagy-tavak egyikébe;
- egy baseballstadionban temették el Milwaukee-ban;
- egy medence alá temették el;
- a 73 emeletes detroiti épület, a most a General Motors székházának otthont adó Renaissance Center alapjaiba betonozták be.
A hatóságok ezek közül párat komolyan vettek és kivizsgáltak. 2003-ban Hampton városában a rendőrség markolókkal ásott egy medence alá, de nem találták meg alatta Hoffa maradványait. Abban a házban, ahol állítólag Sheeran megölte Hoffát, felbontották a padlót, de az ott talált vérről bebizonyosodott, hogy valaki másé.
2006-ban az FBI ügynökei egy lovas farmon bontottak el egy istállót, hogy alatta keressék a holttestét. 2012-ben egy ház kocsibejáróját vizsgálta meg a helyi rendőrség radarokkal Roseville városában. 2013-ban egy michigani farmon lévő mezőn kutattak utána, miután arról érkeztek hírek, hogy Hoffát ott temették el élve. 2022-ben pedig egy New Jersey-ben lévő híd alatt, egy már bezárt szeméttelep helyét ásták fel.
Maradványait egyik helyen sem találták meg, de az FBI nem adta fel, hogy egyszer meg fogják oldani az ügyet. Eltűnésének 50. évfordulóján jelezték, hogy ellenőriznek minden megbízható nyomot. „Az ügyben indított nyomozást nem zártuk le” – mondta a Detroit Newsnak az FBI helyi irodájának vezető ügynöke.
Arra azonban már kevesen számítanak, hogy valaha is kiderül az igazság. „Nagyon valószerűtlen, hogy lesz bármilyen új fejlemény az ügyben”, mert már szinte minden érintett meghalt, és csak pár ember lehet, aki megbízható információkkal tudna szolgálni – mondta a Detroit Free Pressnek Keith Corbett, egy szervezett bűnözéssel foglalkozó szövetségi ügyész.
Hoffa lánya, Barbara Crancer nyugalmazott bíró a lapnak kijelentette: „Mindannyian meghaltak. A gyanúsítottak többsége már nem él. Gondolom, nem lesz megoldva az ügy. Megnyugtató lenne megtalálni a holttestét, de azt hiszem, ez soha nem történik meg.”
