A kormány bevallottan zsarol az EU-pénzekért, de ezermilliárdokat érő lyuk van a tervében

Orbán Viktor az idei tusványosi beszédében is vázolta, hogyan szerezné vissza a blokkolt EU-s támogatásokat. A miniszterelnök beszédéből olyan mesterterv látszik, amit nem először fejteget, de nőttek a kockázatai. Ugyanakkor csak a pénz egy részéről beszélt, miközben gyakorlatilag elismerte, hogy legalább két év kellene a terve beéréséhez – addigra viszont több fontos határidő is lejárna. Ráadásul a kormány a legfőbb vitás pontnál úgy döntött, már minden elvárást teljesített, holott az Európai Bizottság írásba foglalta az ellenkezőjét.

Orbán vasárnap nagyrészt ugyanazt ismételte el, mint például a tavalyi kötcsei pikniknél, ahol

• a 22 milliárd eurónyi (kb. 8800 milliárd forintnyi) uniós felzárkóztatási (kohéziós) támogatásokról beszélt, ami az egyik nagy darab az uniós pénzekből;
• az agrártámogatásokat érthető okokból nem emlegette, mert ezeket a befagyasztások alapesetben nem érintik;
• mellettük viszont ott vannak a közvetlenül európai bizottsági kezelésű támogatások – ilyenek például az Erasmus+ oktatási cserék vagy a Horizont Európa kutatási együttműködések –, amiknek a lehetséges pályázók egy kis csoportjánál fontos szerepük van;
• valamint ott van még az uniós költségvetésen felüli, egyszeri helyreállítási alapból 10,4 milliárd euró (kb. 4200 milliárd forint), ami egy nagyjából egymilliárd eurós, már kiutalt előleget leszámítva szintén be van fagyasztva.

„A nekünk járó pénz felét, 12,5 milliárd eurót már hazahoztuk” – ismételte vasárnap Orbán. Nem mondta ki külön, de az összeg és a helyzetértékelés alapján is az első csoportra, a felzárkóztatási pénzekre gondolt. „Az ott van a számlánkon, a magyar gazdaság használja. De a másik felét is haza kell hozni. Az is meglesz, ugyanis az új, hétéves költségvetés elfogadása egyhangúságot igényel.” Azt is hozzátette, hogy amíg nem kapjuk meg az elmaradt pénzt, addig „nem lesz új európai költségvetés sem. Hazahozzuk, és nem teszünk semmilyen engedményt sem a szuverenitásunkból.”

A vasárnapi beszédében úgy látta, „a tiszások meg a DK-sok, illetve az ő tandemjük is hazahozza, szerintem van is egy megállapodásuk Brüsszellel: meg fogják kapni a pénzt, cserébe támogatják a háborút Ukrajnában, beleegyeznek Ukrajna európai uniós tagságába, végrehajtják a migrációs paktumot, visszavonják a gyermekvédelmi törvényt”, valamint „a multikat terhelő adókat, illetve eltörlik a rezsicsökkentést, vagyis lesz pénz a szuverenitásunkért cserébe”.

Orbán az ukrajnázós résznél, a különadóknál és az adófizetői pénzből kompenzált hatósági árnál olyan dolgokat sorolt fel, amelyeknek semmi közük a felzárkóztatási forrásokhoz. Viszont a 2021-es, melegeket pedofilokkal összemosó törvénnyel és a még hiányos, jövőre teljesen életbe lépő menekültügyi csomaggal két olyan elvárásra utalt, amelyek valóban blokkolják a felzárkóztatási támogatások egy részét. Ezeket horizontális feltételeknek hívják, négy ilyen van:

• a szexuális kisebbségek jogai nagyjából 0,6 milliárd eurónyi támogatást fagyasztottak be;
• a menekülteké horizontális feltételként 0,03 milliárdnyit;
• mellettük akad egy igazságügyi csomag;
• és az akadémiai szabadság ügye a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal (kekvákkal).

Közülük az első kettőre utalt közvetlenül Orbán a felsorolásában. A forrásokat nemcsak ilyen horizontális feltételek blokkolják, de közülük épp az első kettő nincs benne abban a közel harmincban, amik ezzel párhuzamosan több jogállamisági eszköznek is részei (bár a másodikat egy kapcsolódó bírósági ítélet miatt lenne fontos rendezni).

A harmadik horizontális feltételt ugyan Orbán nem nevesítette, de erre utalt azzal, hogy „a nekünk járó pénz felét, 12,5 milliárd eurót már hazahoztuk”. Itt az igazságügyi csomag volt a fő akadály, amit már 2023-ban kipipáltatott a kormány az Európai Bizottsággal.

Átcsoportosítással nyert némi pénzt a kormány, de bezártak egy kiskaput

Az ugyanakkor túlzás, amikor Orbán arról beszélt, hogy ez a pénz „ott van a számlánkon, a magyar gazdaság használja”: először a magyar kormánynak kell előfinanszíroznia, utána kérheti a kész beruházásokról befutó számlákkal az Európai Bizottságtól. Utóbbi szakaszban okozhatna fennakadást, ha már lenne elég számla ahhoz, hogy a kormány beleverje a fejét a blokkolás miatti plafonba. De ahogy arra Orbán tavaly Kötcsén is utalt, ez a folyamat nem tartott ott, hogy a kormánynak aggódnia kellene, és úgy néz ki, mostanra sem jutott el odáig.

Amit a tavalyi kötcsei beszédhez képest nem ismételt el Tusványoson, hogy a pénzlehívásban „első vagy második helyen” állunk. Jó okkal hagyta ezt ki: az állítás már akkor sem volt igaz, és egy ideig tovább süllyedt Magyarország az uniós rangsorban, miután nagyjából fél évig egy fillér sem érkezett. Azóta úgy tűnik, valamennyire stabilizálódott a helyzet:

a magyar lehívás az elmúlt pár hónapban általában a 14.-17. hely környékén, az uniós átlag alatt állt

az összes, adott országnak szánt felzárkóztatási támogatáshoz képest az Európai Bizottság adatai szerint. A cikk megírásakor Magyarország 10,5 százalékos eredménnyel, a 11,4 százalékos átlag alatt a 15. volt a 27 tagállam közül. A közel 2,3 milliárd eurónyi kifizetéssel úgy tűnik, még akkor se fut bele egy ideig a több mint 12 milliárd eurós határba, ha figyelembe vesszük, hogy a befagyasztások nem ugyanúgy érintik mindegyik, a pénzek elköltését egy-egy nagyobb terület alapján részletező operatív programot.

A kormány ráadásul bizonyos határokon belül át is csoportosíthat pénzt a programok között, így a blokkoltakból átmozgathat forrásokat a szabadokba. Több lap, köztük a Népszava is arról írt, hogy a kormány élt a lehetőséggel. Ilyen eszköz lenne a felzárkóztatási politika félidős felülvizsgálata is, de ott júliusban úgy állapodtak meg, hogy a befagyasztott pénzek „nem képezhetik programmódosítások vagy átcsoportosítások tárgyát”.

Orbán nem először tartaná így a zsákot

Annak, hogy a most lehívható részhez 2023-ban hogyan sikerült kipipáltatni az igazságügyi csomagot, két olvasata van. A hivatalos, európai bizottsági magyarázat szerint a magyar kormány – két környi pótkérdés után – minden igazságügyi feltételt teljesített, ami miatt még akár perelhetett is volna, ha nem vonják fel a sorompót a kifizetések egy része előtt.

Így viszont az Európai Parlament (EP) citálta az EU bírósága elé az uniós testületet, hogy megtámadja a döntést. Itt a magyar kormány is beavatkozott az EP ellen, azaz a rutinszerűen lebrüsszelezett Európai Bizottsággal együtt küzd a már felszabadított magyar pénzekért, ahogy azt egy uniós forrás megállapította. Az EP többségének történetesen feltűnt, hogy az Európai Bizottság határozata épp a mostani, 2027-ig tartó hosszú távú költségvetés felülvizsgálatáról szóló uniós csúcs előtt született. A hétéves büdzsénél egyhangúlag döntenek, és Orbán a 2023-as Tusványoson maga vallotta be: „Akkor tartani kell a zsákot, és kész. Ez van. Így. Ez a terv.”

Orbán két évvel később, múlt vasárnap gyakorlatilag ugyanezt a módszert vázolta ugyanott, csak a költségvetési támogatások még mindig blokkolt részéért fenyegette vétóval a következő, 2028-ban induló büdzsét.

Már tavaly decemberben is előre vétót lengetett be az akkor még kanyarban sem lévő, idén júliusban bemutatott költségvetési tervre. Az egyik változás, hogy akkor még Bóka János EU-ügyi miniszter hozzátette: „nem érezzük felmentve magunkat”, hogy „lehetőleg konstruktívan” együttműködjünk az uniós intézményekkel, de azóta az egyik elvárásnál a kormány és az Európai Bizottság álláspontja is megkeményedett.

A vagyonkezelő alapítványok ügye tűnik a fő vitás pontnak

Ez a negyedik horizontális feltétel, az akadémiai szabadság és a közérdekű vagyonkezelő alapítványok ügye. Már 2023 közepére, az igazságügyi csomag előtt a legsürgetőbb lett volna a teljesítése, hogy ne okozzon gondot – ekkor is eurómilliós károkról beszéltek érintettek –, mostanra pedig értékre is ez a legfontosabb teljesítetlen akadály. Nemcsak

• önmagában nagyjából kétmilliárd eurót blokkol horizontális feltételként;
• hanem része az elvárásoknak a felzárkóztatási támogatások jelenleg legnagyobb, 6,3 milliárd eurónyi részét blokkoló feltételességi eljárásban is;
• ebben az eljárásban – amit 2022-ben a 26 másik kormányból 25 megszavazott – az összes, közérdekű vagyonkezelői alapítványt és ilyen hátterű intézményt, köztük 21 magyar és egy osztrák egyetemet is eltiltottak a kötelezettségvállalásoktól minden uniós pénznél, így a közvetlen támogatásoknál is;
• és a költségvetésen felüli, a Covid-járvány hatásainak kompenzálására létrehozott helyreállítási alapnál is az egyik előfeltétel – innen összesen 10,4 milliárd eurót hívhatna le a kormány (tehát az Orbán által emlegetett kohéziós támogatásokon felül), amiből kerülőúton már kapott egy nagyjából egymilliárd eurós előleget.

A harmadik pont a Horizont Európa kutatási együttműködéseket nehezíti, azóta pedig Erasmus+ oktatási cserékre sem mehetnek az érintett egyetemek diákjai. Utóbbit a kormány magyar adófizetői milliárdokból pótolja, de helyenként közvetetten még ennek is beakaszt a korlátozás.

A másodiknál, a feltételességi eljárásban ráadásul 2024 és 2025 fordulójától minden év végén nagyjából egymilliárd euró válik végleg elérhetetlenné a blokkolt összegből. Az ok az n+2-es szabály: ha az adott évre előirányzott támogatást két éven belül nem sikerül felszabadítani, az arra az időszakra szánt pénz elérhetetlenné válik. Eddig egyszer jártunk így, rögtön több mint 400 milliárd forintnyi pénz elbukásával kezdtük 2025-öt, de ez évente ismétlődik, amíg nincs megállapodás a feltételekről.

A kormány tavaly tett egy eleve bukónak tűnő próbálkozást a kekvák helyzetének rendezésére, de az Európai Bizottság tavaly decemberi értékelése ezt elégtelennek találta. Többek között azzal volt problémája, hogy a kormány által javasolt jogszabály lényege még csak nem is lépett hatályba, valamint kivételezne az ilyen alapítványok egy részével.

Késő lenne 2027-ig várni

Orbán a tusványosi beszédében maga is elismerte, hogy az új költségvetésnél „legalább kétéves tárgyalási időszakról beszélünk”, ami az eddigi példák alapján reálisnak is tűnik. A 2021-ben induló büdzséről 2020 júliusában, rekordhosszú uniós csúcs után állapodtak meg, a végső alkut pedig csak 2020 decemberében ütötték le. Mindez viszont a 2028-tól kezdődő büdzsénél 2027-et jelentene – addig pedig idén és jövőre is újabb összegeket tenne elérhetetlenné az n+2-es szabály.

Bóka az eddigi egy esetet januárban azzal igyekezett elkenni, hogy a forrásvesztést „nem érzem pontos megfogalmazásnak”. Nem sokkal korábban kijelentette, hogy majd a következő hosszú távú költségvetésnél törekednek a károk „reparálására” – nem részletezte, pontosan hogyan, de elvben már nem elég kipipáltatni a feltételességi eljárás elvárásait a pénz felszabadításához.

A folyamatos kekvás veszteségek és az n+2-es szabály is indokolná, miért nem várhat a kormány a saját bevallása szerint is csak 2027-re várható költségvetési alkuig.

Még ennél is nyomósabb indok viszont a 2026-ban lejáró negyedik blokkolt elem, a költségvetésen felüli, egyszeri helyreállítási alap.

Ennek a rendes kifizetéseihez a feltételességi eljárás elvárásait is mind le kellene tudni, mert azokat is tartalmazza. (Ezeken felül benne van az Európai Bizottsággal már kipipáltatott igazságügyi csomag és néhány plusz elvárás is.)

Már egy tavaly februári EU-csúcs előtt felreppent, hogy a magyar kormány két évvel kitolná a határidőt. Ha volt is ilyen reménye, annak idén májusban végképp el kellett oszlania. Az Európai Bizottság jelezte, hogy minden tagállamnak tartania kell a határidőket: a helyreállítási alap mérföldköveit – azaz az előfeltételeket és további bevállalt reformokat – továbbra is le kell tudni 2026. augusztus 31-ig. Ahogy arról korábban is írtunk, más tagállamokban is lassan haladnak, pedig mostanra Magyarország az egyetlen, ahová nem futott be rendes kifizetés. Az jelenthet egyfajta haladékot, ha átalakítják „pénzügyi eszközzé” a támogatást, de uniós forrásból úgy értesültünk, hogy ettől még teljesíteni kellene a szupermérföldköveket – az viszont nem kizárt, hogy ezzel együtt befuthasson az első kifizetési kérelem is.

Orbán Tusványoson csak a rendes uniós költségvetés – eredetileg 22 milliárd eurónyi – felzárkóztatási támogatásairól beszélt, amikor azt fejtegette, hogyan szerezné meg a vétófenyegetéssel a pénzt. A helyreállítási alap ezen felül 10,4 milliárd euró. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ennyivel kevesebbet kapnánk, ha a kormány nem teljesítené a 2026-os határidőre a feltételeket: kerülőúton már kapott egy közel egymilliárd eurós előleget, amit elvileg vissza kellene fizetni.

Ráadásul a magyar államadósság és költségvetési hiány finanszírozása is jelentősen megdrágulhatna. A Moody's hitelminősítő, ahol Magyarország negatív kilátással, egy kategóriával van a bóvlikategória felett, májusban jelezte: a leminősítés felé mutatna, ha a szükséges reformok végrehajtásáról szóló megállapodás jelentősen késne, vagy ha a magyar intézmények nem lennének képesek, esetleg hajlandóak a reformok teljes körű végrehajtására.

A teljes EU-t nézve, Orbán esetleges vétójával ugyan valóban nem lenne új költségvetés, de a büdzsé mostani számait vinnék tovább. Az Európai Bizottság új költségvetési tervezete nemcsak összegében, hanem az uniós bruttó nemzeti jövedelemhez képest is nagyobb. Ennek az az oka, hogy az EU-nak el kell kezdenie egy nagyjából 800 milliárd eurós kölcsön visszafizetését, amit éppen a helyreállítási alaphoz vett fel – ha ezt a mostani büdzsé számaiból kell kigazdálkodni, kevesebb maradna belőle.

A kormány a lengyelekre mutogat

Arról megoszlanak a vélemények a kormányzat és az uniós intézmények között, hogy ki és miért felel a helyzetért – sőt, arról is, egyáltalán vannak-e érdemi egyeztetések. A kormány májusi véleménye szerint a tárgyalások „folyamatosak, hogy a még politikai okokból blokkolt forrásokhoz is mielőbb hozzáférjünk”, de volt olyan uniós forrásunk, aki június végén úgy látta, idén nem voltak érdemi egyeztetések a feltételekről. Nem nagyon haladnak a dolgok, fogalmazott egy másik pár héttel korábban.

Kormányoldalról arra szoktak panaszkodni, hogy úgy érzik, politikaiak az elvárások, és a lengyelekkel példálóznak. Ott az illiberális rendszert építő Jog és Igazságosság (PiS) helyett Donald Tusk kormánykoalíciója került hatalomra, de az Európai Bizottság által is elvárt reformok vétóját belengető, PiS-hez közeli államfő mellett. Viszont egy miniszteri rendelet, az uniós ügyészséghez való csatlakozás kezdeményezése és egy, az uniós jog elsőségét is elismerő akcióterv után pipálták ki az igazságügyi előfeltételeiket a helyreállítási alapnál 2024 februárjában.

Bóka kedden, az Öt podcastjában a „zéró elfogadott jogszabály-módosítással” megnyitott lengyel pénzcsapokra hivatkozva komolytalannak tartotta, hogy ne politikai elvárásokról lenne szó. Elismerte, hogy „bizonyos átcsoportosítások” lehetővé teszik az elérhető források növelését, ami nem kevés, százmilliós nagyságrendű, de „ez nem nagyságrendi változás”, és nincs lényegi elmozdulás. Ha például „úgy számolnánk fel a magyar felsőoktatás átalakítását”, ahogy az Európai Bizottság szeretné, „a magyar szuverenitás feladását jelentené”, amit nem tartott járható útnak. A másikra „azt szokták mondani, hogy mi ezt a pénzt valójában kizsaroljuk, nyilván ezt lehetne cizellálni”, de

„bizonyos egyszerűsítéssel ezt valóban nevezhetjük az uniós források kizsarolásának.

Az a kérdés, hogy ez lehetséges-e, szerintem lehetséges.”

Arról nem kapott kérdést, hogy például ha a költségvetésről még Orbán is csak 2027-ben vár megállapodást, mi lesz a 2026-ban lejáró helyreállítási alappal. Ezt megkérdeztük a Kormányzati Tájékoztatási Központtól, választ a cikk megjelenéséig nem kaptunk. A növekedés.hu áprilisi interjújában Bóka még azt mondta: a kormány úgy számol, hogy ha 2026 végig sikerül megállapodni, akkor semmilyen komolyabb kár nem éri az országot.

Uniós intézménynél dolgozó forrásokkal beszélve az is megkérdőjelezhetőnek tűnik, hogy a következő, 2026 áprilisi választás után maradna-e elég idő a helyreállítási alap maradéktalan felszabadítására, akár akkor, ha a Fidesz-KDNP nyer, de valamiért nagyobb nyitottságot mutatna, akár ha a Tisza Párt kerülne kormányra.

Pedig abban minden oldalon nagynak tűnik az egyetértés, hogy nem sok feltétel lenne hátra. Informálisan már 2023 tavaszára „egy csomó pipát” kapott a kormány. Júniusban egy uniós forrás úgy fogalmazott, hogy már csak egy-két olyan feltétel van, ahol nincs informális megállapodás, és ha lenne szándék, ezeket is le lehetne zárni egy óra alatt. Ugyanakkor szerinte a kormány bajban lenne, ha bíróság elé menne azt bizonygatva, hogy tényleg teljesített mindent, és a kekvákon túl is vannak még gondok – ilyen a vagyonbevallási hibák szankcionálása, amit valamiért csak az EP-képviselőknél léptek meg.