„Az az igazság, hogy ma bárkit, aki Brüsszelben sétál az utcán, eltalálhat egy eltévedt golyó”

„Itt az ideje annak, hogy felébredjünk, és megtisztítsuk a város drogokkal teli negyedeit”
– jelentette ki Julien Moinil egy rendkívüli sajtótájékoztatón augusztus 12-én. A Batmannek is becézett királyi főügyész a belga fővárosban az elmúlt bő egy hónapban történt több mint húsz lövöldözésről beszélt, amelyekben heten életüket vesztették, és sok sérültjük is volt. A helyzet kialakulásában a drogbandák elszabadulása mellett a szövetségi és önkormányzati rendszer bénázása is kellett, de a hatóságok első körben csak egymásra mutogattak.
Csak idén hatvanszor lövöldöztek
Már az év elején több lövöldözés volt Brüsszelben, februárban például csak a Clémenceau metróállomás közelében három lövöldözés volt három napon belül Anderlecht városrészben, és egy nappal korábban még Saint-Josse negyedben is volt egy két sérüléssel járó tűzharc. Az egyik anderlechti támadásban egy férfi életét is vesztette. A Le Soir szerint rivális bűnbandák háborúztak területekért.
Ezután némileg elcsitultak a dolgok, egészen mostanáig nem voltak egymást követő tűzharcok. Most viszont újra fellángolt az erőszak. „A jelenlegi időszak ugyanolyan intenzív, mint az év elején, január-február tájékán volt” – mondta a Le Soirnak André Chabotier ballisztikai szakértő, aki két nyomozáson is dolgozik. Csak július óta több mint tucatnyi, az év eleje óta pedig legalább hatvan lövöldözés volt Brüsszelben. A Le Soir forrásai szerint a júliusban elszabadult erőszakhullám kábítószer-kereskedő bandák területszerző háborúja, bár akad eset, aminek valószínűleg nincs köze ehhez.
Augusztus 17-én például egy anderlechti kocsma pultosa lőtte le a felső szomszédját. De a bandaháborútól leginkább sújtott Molenbeekben és Anderlechtben is többször lövöldöztek. Augusztus 5-én Molenbeek-Saint-Jeanban egy kocsit talált el lövedék, amiben egy anya és lánya utaztak. Egyikük se sérült meg. Az a férfi viszont belehalt a sérüléseibe, akit az anderlechti Lemmens tér közelében lőttek le augusztus 7-én.
Július 12–14. között mindhárom napra jutott lövöldözés, de csak az első nap adtak hírt sérültről. Július 17-én egy ember megsérült, július 22-én a februári erőszakhullám helyszínén, a Clemenceau metróállomás közelében lövöldöztek az éjjel. Július 26-án Evere-ben egy parkoló Citroënben bukkantak egy holttestre, akinek csuklyát húztak a fejére. Molenbeekben július 31-én és augusztus 16-án is volt lövöldözés.
Az erőszakhullám már a politika figyelmét is felkeltette, több fővárosi képviselő is azzal vádolta a hatóságokat, hogy nem lépnek fel kellő eréllyel a háborúzó bandák ellen. Ilyen körülmények között hívott össze sürgős válságértekezletet Julien Moinil, Brüsszel fél éve kinevezett királyi ügyésze. A tanácskozáson a leginkább érintett kerületek rendőrei és a szövetségi nyomozó hatóság illetékesei is részt vettek. Moinil pár napra rá, augusztus 12-én sajtótájékoztatót hívott össze.
A brüsszeli Batman kitálalt
A királyi főügyész azzal kezdte, hogy bár az európai nagyvárosok egy részében már mindennaposak a lövöldözések, ő nem akarja, hogy Brüsszelben is az élet részévé váljanak. Pedig csak az elmúlt hetek tucatnyinál több lövöldözése alapján így áll a helyzet. Maga Moinil szerint
„az az igazság, hogy ma bárkit, aki Brüsszelben sétál az utcán, eltalálhat egy eltévedt golyó – ez pedig elfogadhatatlan”.
Szerinte amúgy az ügyészei nem lógatják a lábukat, ezt egy sor statisztikával igyekezett bizonyítani. Míg 2024 első felében kb. 2200 ember ellen emeltek vádat, addig idén az első félévben már 6211 felnőtt és 874 kiskorú ellen indult eljárás. 1250 gyanúsítottat kábítószer-kereskedelem miatt tartóztattak le. Moinil közben halálos fenyegetést kapott a bandáktól, sajtótájékoztatóira még az újságírók is csak motozás után mehetnek be.

„Az illegális fegyvertartástól kezdve a gyilkossági kísérleten át bármely, kábítószerekhez köthető erőszakos bűncselekményt üldözni fogunk” – fogadkozott sajtótájékoztatóján az ügyész, aki szerint „nagyobb erőbedobással” küzdenek majd a fegyveres erőszak ellen. „Nem hagyhatjuk, hogy bárki is azt érezze, szabadon és büntetlenül cselekedhet” – mondta.
Aztán kemény bírálatba kezdett. Felvetette az állam felelősségét, mondván, a bűnbandák ellen a szövetségi hatóságoknak kéne nyomozniuk. Majd egy sor problémát is felsorolt, ami nehezíti a munkáját. Például a brüsszeli régió nyugati és déli kerületeiben, a bandaháború helyszínén egy csomó utcai kamera nem működik, máshol meg nincsenek is térfigyelők. A szakértők is túlterheltek, a ballisztikai központ például két év alatt tudja csak feldolgozni a leadott bizonyítékokat, így évekbe kerülhet, mire a nyomozók kideríthetik, hogy két lövöldözés összefügg.
Telítettek a börtönök is, így az előzetesbe került, vagy őrizetbe vett bűnözőket az ország távoli vidékein kell elhelyezniük. Az „sem normális, hogy néhány nappal a bebörtönzésük után mobiltelefont szerezhetnek, és továbbra is kiadhatják parancsaikat” – mondta, követelve, hogy a drogkereskedőket szigorúan őrzött intézményekbe szállíthassák. Azt is problémásnak tartja, hogy a bűnbandák vezetői harmadolással ugyanúgy szabadulhatnak, „mint egy poggyásztolvaj a Gare du Midi pályaudvarról”.
Még ennél is problémásabb, hogy a fiatalkorú elkövetőket a befogadó intézmények helyhiánya miatt az eljáró bírók gyakran kénytelenek szabadon bocsátani. Moinil ugyan kapott rá ígéretet, hogy bővítik a férőhelyeket, de ettől sem volt elragadtatva. „Nagyon jó. De nem fogok azért köszönetet mondani a kormánynak, hogy egyszerűen tiszteletben tartja a törvényt” – mondta.
Pedig a kallódó fiatalok az egyik olyan sérülékeny társadalmi csoport, amiből a bandák tagokat toboroznak. A másik az illegális bevándorlóké, akiket egyik napról a másikra szerveznek be. A toborzás egyszerű, mert a drogkereskedelem nagyon jövedelmező. Egy jó helyen akár heti 20-50 000 eurós forgalmat is elérhet.
Moinil az egységes drogpolitika hiánya miatt is bírálta a regionális és a szövetségi kormányt. Az ügyészség és a bíróság a függőket kezelő kórházi osztályt szeretne létrehozni, de erre nincs elég forrás Brüsszelben. Ahogy az állandó rendőri jelenlét biztosítására sem, pedig Moinil szerint erre is szükség lenne a helyzet kezeléséhez. „Egy fillért sem láttam. Beszéltünk egy munkacsoportról a miniszterelnökkel, de hol vannak a további erőforrások? Semmit nem látok belőlük” – mondta.
Nem alakítanak kormányt, nem haladnak az ügyek
Moinil érezhetően nagyon dühös a politikai vezetőkre. Hogy miért? Az utóbbi években Belgium Európa egyik legnagyobb kábítószerpiacává nőtte ki magát. Antwerpen, illetve a Hollandiához tartozó, de igen közel fekvő Rotterdam a kokainkereskedelem két kapuvárosa a kontinensen. A belga belügyminiszter szerint főleg a holland maffia szivárgott át Belgiumba, de vannak albán és marseille-i gengek is Antwerpenben. Az Europol szerint Belgiumban körülbelül száz, főként kábítószer-kereskedelemmel foglalkozó bűnszervezet működik, írja a Le Point. Az ügyészség szerint az általuk lehallgatott telefonbeszélgetésekben a bűnbandák tagjai arról is beszéltek, hogy azért is szeretnek Belgiumban megtelepedni, mert hamar szabadulnak a börtönből, ha lecsukják őket.
A bűnszervezetek működését nagyban könnyíti az is, hogy az ország sajátos szerkezete miatt az ország bürokratikus berendezkedése bonyolult, nem tud gyorsan reagálni. A háromnyelvű ország alapvetően két nagyobb részre oszlik: a franciaajkú Vallóniára és a holland nyelvű Flamandföldre – emellett még van egy zsebkendőnyi német nyelvterület is, de őket az egyszerűség kedvéért most hagyjuk is. Nem hagyhatjuk viszont figyelmen kívül a Flamandföldbe ékelődő, vegyes nyelvű, a fővárost is magába foglaló és nagy önállóságot élvező brüsszeli régiót, ami a főváros mellett 19 kisebb települést foglal magába, és szintén saját kormánya van. A regionális kormányzatok felett áll a szövetségi kormány, már ha éppen van kormánya az országnak. Belgiumban ez nem magától értetődő, a választások után gyakran egy évnél is tovább nyúlnak a koalíciós tárgyalások.
Ha már itt elvesztette a fonalat, ne érezze magát rosszul: néha már a belgák sem értik, hogy éppen mi a helyzet.
A lényeg tehát, hogy nagyon bonyolult a politikai berendezkedés, ráadásul gyakoriak a kormányválságok. Ez a régiókra is igaz, a brüsszeli régiónak például már bő egy éve nincs kormánya. Ez részben az örökös flamand-vallon ellentétre, részben pedig a flamand politikán belüli megosztottságra vezethető vissza. Egyrészt a francia és a holland ajkú lakosság politikailag is két irányba húz, a vallonok hagyományosan balosok, a flamandok jobbosok. A mérsékelt jobboldali flamand pártok viszont karanténba zárták az amúgy népszerű és erős flamand szélsőjobboldalt, így az Istennek se sikerül többségi koalíciót összetákolni. Közben a fővárost már csőd fenyegeti, naponta 4 millió euróval növekedett az adóssága, írta még tavasszal a Politico. Ilyen pénzügyi és adminisztratív helyzetben persze nem túl hatékony a törvényhozás és a hatóságok munkája.

A brüsszeli régió maga is 19 kisebb településből áll, például a fent említett Molenbeek vagy Anderlecht is önálló települések. Ezeknek a polgármesterei alá tartozik az a 6 rendőrkapitányság, melyek a régió közbiztonságáért felelnek. Tavasszal a szövetségi kormány és a brüsszeli önkormányzatok vitába is keveredtek, mert az előbbi a hatékonyabb bűnmegelőzés céljából egyesíteni akarta a kapitányságokat. A brüsszeli helyi politikusok viszont azzal érveltek, hogy a rendőrség valódi problémája nem a bonyolult szervezeti felépítés, hanem a szövetségi finanszírozás hiánya.
A tervből végül semmi se lett, de most úgy tűnik, hogy a brüsszeli helyi vezetés szépen rátolja a szövetségi hatóságokra a bandaháborút. „Amit önkormányzati szinten tehettünk, azt megtettük. De ez nem elég” – nyilatkozta Molenbeek ideiglenes polgármestere, Saliha Raïss, majd felszólította a szövetségi kormányt, hogy vállaljon nagyobb felelősséget a kábítószer-kereskedők elleni küzdelemben. Moinil is felkérte a szövetségi nyomozó hatóságot, hogy vegye át a szervezett bűnözés és a maffia elleni nyomozásokat, a szövetségi kormány így is tett.
A szövetségi kormány belügyminisztere a Le Point-nak adott interjújában azt mondta, hogy prioritásként kezelik a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelmet. Bernard Quintin utasítást adott, hogy minden fegyverkereskedelemmel kapcsolatos nyomozást automatikusan a szövetségi rendőrség kezeljen. Emellett azt ígérte, hogy növelni fogja a szövetségi rendőrség létszámát – bár azt maga is bevallotta, hogy a toborzás nehézkes, mert nem vonzó a rendőri szakma. Fabrice Cumps anderlechti polgármester bízik benne, hogy a szövetségi hatóságok teszik a dolgukat, és hamarosan béke lesz:
„Semmiképp sem szabad feladni.”