„Ez egy narkó-terror kartell” – Trump hadihajókkal keményít be a venezuelai rezsimmel szemben
„A Maduro-rezsim nem Venezuela legitim kormányzata, ez egy narko-terror kartell, és Nicolás Maduro nem legitim elnök” – jelentette ki múlt kedden Karoline Leawitt fehér házi szóvivő. Szerinte Donald Trump amerikai elnök pedig kész az amerikai erők minden elemét bevetni, hogy megállítsa a drogok beáramlását az országba, a felelősöket pedig elszámoltassa.
A Pentagon megerősítette, hogy hadihajókat küldött a Karib-tenger déli részére. A Reuters szerint három rombolót, egy tengeralattjárót és járőrrepülőgépeket is vezényelhet az Egyesült Államok Venezuela közelébe, miután augusztus elején megduplázta a „a világ egyik legnagyobb kábítószer-kereskedőjének” nevezett Maduro letartóztatásához vezető nyomravezetői díjat.
Maduro előszeretettel próbálja nacionalista kardcsörtetéssel, a szomszédos Guyanával szembeni területi igények bejelentésével, ellenzékiek bebörtönzésével elterelni a figyelmet a vitatott választásokról, zavargásokról és az ország katasztrofális gazdasági helyzetéről. Most azt állította, hogy az amerikai fenyegetésre válaszul 4,5 millió felfegyverzett civilt küldene szét országszerte, és kijelentette, hogy „megvédjük a vizeinket, légterünket és földjeinket” bármilyen behatolástól.
A 2013 óta kormányzó Maduro rezsimjét a mindenkori washingtoni kormányok kemény kézzel kezelték, szankciókkal büntették, illetve Joe Biden elnöksége idején sok menekültet is befogadtak – akiket Trump kezdett el kitoloncoltatni. A Trump-kormányzat most megelégelte azt a helyzetet, hogy állítása szerint a legfelsőbb venezuelai kormánykörök is zsíros bevételekre tesznek szert az Egyesült Államokba irányuló drogkereskedelemből.
A helyzet alakulása azért volt meglepő, mert ideig-óráig annak is volt jele, hogy Caracas és Washington viszonya enyhülhet is. Az El País felidézte, hogy az utóbbi hetekben meghosszabbították az amerikai Chevron olajkitermelési koncesszióját, és fogolycsere is lezajlott a két ország között. Most megint ott tartunk, hogy a katonai kardcsörtetés irányába eszkalálódik a helyzet.
Tarackot a bökők közé
A Fehér Ház augusztus 7-én döntött úgy, hogy 50 millió dollárra (kb. 17 milliárd forintra) emeli a Maduro elnök fejére 2020-ban kitűzött nyomravezetői díjat. Az Egyesült Államok azzal vádolja Maduro kormányzatát és hadseregének vezetőit, hogy részt vesznek a nemzetközi drogkereskedelemben: a Kolumbiából származó és a helyben előállított kokaint, valamint fentanilt juttatnak el állami segítséggel Észak-Amerikába.
A fő venezuelai drogbanda, A Napok Kartellje (Cartel de los Soles) vezetőjének a Trump-kormányzat Madurót tartja. Az elnök több más drogkartell mellett ezt is terrorszervezetnek nyilvánította az elmúlt időszakban. Karoline Leavitt fehér házi szóvivő kijelentette, hogy Maduro egy kartell szökésben lévő vezetője, aki ellen eljárás zajlik az Egyesült Államokban.
Lapinformációk szerint az Egyesült Államok három rombolót, partraszállító hajókat, összesen közel 6700 tengerészgyalogost, harci gépeket és tengeralattjárókat telepít a venezuelai partok közelébe – de még nemzetközi vizekre. A kötelék két rombolója a New York Times szerint a vörös-tengeri hajózást támadó jemeni húszik elleni hadműveletekben is részt vett. Több mint 90 rakétával vannak felszerelve, köztük a légvédelemben is fontos föld-levegő rakétákkal. Kartellek ellen bevetni ilyet olyan egy szakértő szerint, mint „ágyút vinni egy késharcba”.
A Times cikke kiemelte, hogy a kongresszus korábban csak az al-Kaida ellen engedélyezett katonai csapásokat, általánosságban terrorcsoportok ellen nem, ezekkel első körben szankciókkal, pénzügyi eszközökkel lehet szembeszállni. Brian Finucane, az amerikai külügyminisztérium volt jogásza szerint a kormányzatnak a kongresszushoz kell fordulnia, ha katonai erőt akar bevetni Venezuela ellen.
Finucane azt mondta, Trump kormányának látszólag egymásnak ellentmondó céljai vannak Venezuelával. Szerinte Trumpék egyszerre akarnak katonai erővel fellépni drogkartellek ellen és megbuktatni Madurót, miközben el akarják érni, hogy Maduro minél több – pont a rendszer elől Amerikába menekült – venezuelai migránst vegyen vissza, miután kitoloncolták őket az Egyesült Államokból.
A szakértő nem zárta ki, hogy az egész katonai erőfitogtatás éppen az utóbbihoz szükséges nyomásgyakorlás része.
Trump egyik első intézkedése volt, hogy terrorszervezetté nyilvánított több drogkartellt, így a venezuelai Tren de Araguát – aminek tagjai a kormányzat szerint az Egyesült Államokba menekültek –, később pedig a Cartel de los Solest is. Arról ebben a cikkünkben írtunk, hogy a lépés micsoda erőszakspirált indíthat be a kontinensen.
Venezuela mozgósít
A venezuelai kabinet az amerikai lépések destabilizációs hatására figyelmeztetett. Yvan Gil külügyminiszter azt mondta, az amerikai fenyegetések nemcsak országára vannak hatással, hanem az egész latin-amerikai és karibi térség ún. „békezónájára”. Vladimir Padrino López védelmi miniszter már odáig ment, hogy szerinte egy amerikai támadás igazolására szolgáló lépések történnek. „Hazugságokat találnak ki, és ismételgetik, igazsággá formálva őket, még ha nem is azok” – mondta a miniszter. A kormány a Maduro elleni amerikai vádakat nevetségesnek és abszurdnak nevezte.
Maduro augusztus 19-én bejelentette az általános mozgósítást az országban, a Nemzeti Milícia négy és fél millió tagját tervezi felfegyverezni. A Milíciát az előző elnök, a Venezuelát a szocialista-bolívari úton elindító, 1999-2013 között vezető Hugó Chávez 2007-ben hozta létre. A vegyes összetételű védelmi erőben katonák, tartalékosok, félkatonai erők tagjai és civilek is helyet kaphatnak, ha esküt tesznek az elnök és állam iránti hűségükről. Jelszavuk is az: „Chávez él!” Maduro most is jelezte, a fegyveres erők állnak a munkásosztályért folyó harc élvonalában, akik „a puskáikkal, rakétáikkal, tankjaikkal, repülőikkel” támogatják a forradalmat.
A France24 vasárnap arról számolt be, hogy közszolgák, háziasszonyok és nyugdíjasok is jelentkeztek az elnöki hívó szóra, és tömött sorokban várták Caracasban, hogy regisztrálják őket. Erre szolgáló központokat hoztak létre a főváros közterein, katonai és középületeiben, sőt még az elnöki Miraflores-palotában és a néhai Chávez elnök mauzóleumánál is.
A lap szerint nem tudni, mennyi tagja van a Milíciának, Maduro 4,5 millió tettre kész fegyverest emlegetett. Az International Institute for Strategic Studies elemzőintézet 2020-ban 343 ezer főre becsülte a létszámukat. Carolina Jiménez Sandoval, a Washington Office on Latin America NGO vezetője is szkeptikus a számokat illetően, a New York Timesnak azt mondta, a hadra fogható erők létszáma nem lehet ekkora egy 28 milliós országban. „Szerintem ő sem gondolja, hogy ezt az emberek valóban elhiszik” – mondta.
Ahogy az AP videóján is látható, a katonatisztek toborzás közben gyújtó hangú beszédeket mondtak, amiben az amerikai imperializmussal való szembeszállást hirdették. Egyikük közölte, az amerikaiak vadembereknek, primitíveknek tartják őket, akik képtelenek a gondolkodásra, de szembeszállnak az USA-val. A France24 szerint a Milíciába jelentkezőknek levetítenek egy 2017-es filmet az országot 1902-1903 között sújtó európai haditengerészeti blokádról, amit a ki nem fizetett adósságok miatt vetettek ki Venezuelára. Nyilvánvalónak nevezték a párhuzamot a mostani amerikai izmozással. A film után gépfegyvereket, gránátvetőket és azok használatát mutatják be a jelentkezőknek.
Maduro közben a saját körein belül is keresi a gyenge pontokat, szerinte sokan gyávák, az elnököt támadják, „képtelenek a szemembe mondani dolgokat gyávaság nélkül”. Szerinte az „immorális, kriminális és illegális” Egyesült Államok célja „egy rendszerváltás, egy katonai terrortámadás”. Végül megfenyegette Amerikát: „Semmilyen birodalom nem érintheti Venezuela szent földjét, nem érintheti Dél-Amerika szent földjét.”
Eközben az El País beszámolója alapján az utcákon fokozódott a rendőri-katonai jelenlét, de ezen túl nem lehet érzékelni nagy változásokat. A Bloomberg szerint közben Maduro is jelezte, hogy nem akar minden hidat felégetni, ezért vasárnap szabadon engedtek nyolc politikai foglyot, ötnek pedig házi őrizetre enyhítették a büntetését.
A száműzetésben lévő ellenzék reményei
A legutóbbi jelentős tüntetések után számos venezuelai ellenzékit börtönöztek be, kínoztak meg, sokuk külföldre menekült a diktatúrába hajló rendszer elől. Így tett María Corina Machado, az ellenzék vezetője is, aki vállaltan lobbizik az amerikai vezetésnél, hogy keményen lépjenek fel Maduro rendszerével szemben.
Machado üdvözölte, amikor megemelték a Maduro fejére kitűzött vérdíjat. Szerinte a Chávez elnökről elnevezett ideológia, a chavismo az egész régiót fenyegeti, és a mostani amerikai lépések az amerikai demokrácia győzelmét jelenthetik. A Venezuelában maradt, mérsékelt, a caracasi kormány által elfogadott ellenzék szkeptikus Machado ígéreteit és az amerikai intervenciót illetően. A közösségi médiában az emberek zöme pesszimista, üres ígéreteknek tartják a demokrácia visszatértének újabb és újabb beharangozását.
A Fox Newsnak egy Jorge Galicia nevű, az Egyesült Államokba menekült venezuelai arról beszélt, hogy az otthon maradottak szerinte mind nagyon optimisták az amerikai lépések miatt. De a hálájukat nem fejezhetik ki Trump és Amerika felé, „annak szörnyű következményei lennének”. A Fox műsorvezetőjének egy venezuelai ellenzéki politikus „csendes eufóriáról” beszélt.
„Komolyan, nem hiszem, hogy az amerikai kormány bármit is tenni fog” – mondta a fentiekkel ellentétben a New York Timesnak az 52 éves Pedro Martínez. A lap cikke szerint a venezuelaiak szkeptikusak, Amerika az elmúlt tíz évben annyiszor pedzegette már a rendszer megdöntését, Maduro lecserélését, intervenciót, de sose lett belőle semmi. A Valencia városában élő férfi is azt mondta: „Mi venezuelaiak többé nem hiszünk senkinek, sem itt, sem ott.” A Times idézte az El Chigüire Bipolar szatirikus lap egyik címét:
„A tiszteletben álló újságíró, aki állította, hogy a tengerészgyalogosok jönni fognak 2014-ben, 2015-ben, 2016-ban, 2017-ben, 2018-ban, 2020-ban, 2021-ben, 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben, bejelentette, hogy 2025-ben érkeznek.”
Intervenciók régen és most
Az Egyesült Államok karibi és latin-amerikai beavatkozása más országok belügyeibe nem lenne újdonság. Már a 19. századi Monroe-doktrínában lefektették, hogy az európai gyarmattartó hatalmaknak nincs keresnivalójuk a nyugati féltekén, Amerika ezen felbuzdulva több országban is támogatott felkeléseket, forradalmakat, vagy saját fegyveres erőivel avatkozott be, mint Haitin, Kubában, Nicaraguában, Panamában vagy Grenadán.
A New York Times felidézte az 1964. augusztusi tonkini-öbölbeli incidenseket, amik a vietnámi háború casus bellijei lettek, illetve 1989 decemberét, amikor 20 ezer amerikai katona szállt partra Panamában elfogni Manuel Noriega elnököt, akit drogcsempészettel vádoltak.
Venezuelában 2019-20 környékén is a levegőben lógott egy amerikai beavatkozás, amikor egy Washington szerint elcsalt elnökválasztás után az ellenjelöltet, Juan Guaidót ismerték el elnöknek. Guaidó egy katonai bázison a Maduro-rezsim elleni lázadásra szólított fel, de az elmaradt, a politikus Amerikába menekült. A mostani esettel való párhuzamoknak és különbségeknek a Miami Herald cikket is szentelt, aminek lényege, hogy Venezuelát lerohanni nagyságrendekkel nehezebb, komplexebb és nagyobb erőket igénylő feladat lenne, mint egykor Panamát.
A kínai szál
Más országok is kavarnak a történetben. A venezuelai vezetés régóta próbál nyitni az Egyesült Államok riválisai, így Oroszország és Kína felé is. Maga Maduro is arról beszélt nemrég, hogy bízik a szövetségeseiben a „gringó birodalom” elleni harcban. Az elnök nemrég egy beszédében pedagógusok előtt azzal vágott fel, hogy Hszi Csin-ping kínai elnöktől kapott egy Huawei-gyártmányú okostelefont, majd szerény mandarintudásával el is játszott egy beszélgetést Kína első emberével, mondván: „Ni hao, ni hao. Hszie hszie”, vagyis hello, és köszönöm.
Ennél is jelentősebb, hogy Maduro nemrég hivatalában fogadta Lan Hut, Kína venezuelai nagykövetét, és éltették a két ország bimbózó kapcsolatait – írta a CNN. Hu tavaly a két állam diplomáciai kapcsolatfelvételének 50. évfordulóján kritizálta az Egyesült Államok „egyoldalú kényszerítő intézkedéseit”. Ekkoriban ítélte el Amerika a venezuelai ellenzékiek bebörtönzését, majd Maduro vitatott körülmények között megnyerte az elnökválasztást, amit az ellenzék nem ismert el, szerintük jelöltjük, az országból utána szintén elmenekült Edmundo González egyértelmű győzelmet aratott. A mai napig nem hozták nyilvánosságra a szavazóíveket, amik bizonyítanák Maduro győzelmét.
Kína kritikusan áll az amerikai hadihajók megjelenéséhez Venezuela közelében. Mao Ning, a kínai külügyminisztérium szóvivője azt mondta: „Kína ellenez minden lépést, ami megsérti az ENSZ alapokmányának céljait vagy alapelveit, és egy ország szuverenitását és biztonságát”. Hozzátette, az erővel való fenyegetést sem támogatják, ahogy a külső erők beavatkozását sem Venezuela belügyeibe.
Az a kínai támogatásnak is nagyban köszönhető, hogy a venezuelai gazdaság nem omlott még össze. Kínának hatalmas külkereskedelmi többlete van Venezuela felé: miközben 3,45 milliárd dollár értékben exportálja termékeit, mindössze 739 millió dollár értékben importál venezuelai árut – írta a CNN az Observatory of Economic Complexity 2023-as adatai alapján.
Maduro országának fő kiviteli cikke a kőolaj, amit amerikai és kínai cégek is kitermelnek. Utóbbiak akár 1 milliárd dollárt is befektetnének egy olajmezőbe a jövőben, és a South China Morning Post is arról írt, hogy az amerikai haditengerészeti erő a venezuelai partoknál akadályozni tudná a venezuelai olajexportot Kína felé.
Márciusban Amerika 25 százalékos másodlagos vámot vetett ki azokra az országokra, amik venezuelai olajat vásárolnak
– miközben az Egyesült Államok is vesz belőle, csak májusban 4,1 millió hordót hajóztak be. Venezuelának a lap szerint hatalmas tartalékai vannak, 303 milliárd hordónyi olaj lapulhat a föld alatt, de az amerikai szankciók miatt ennek eladása nehézségekbe ütközik.
Mindezekből látszik, hogy Kínának jól felfogott érdeke tiltakozni az amerikai presszió ellen. Ugyanakkor egy uruguayi elemző, Gabriel Pastor azt mondta a CNN-nek, hogy Kína nem fog aktívan beavatkozni Venezuela oldalán egy esetleges konfliktusba.
A környék több országa sem repes az amerikai nyomulástól. Gustavo Petro kolumbiai elnök a Colombia Reports szerint kijelentette, a legnagyobb hiba lenne Venezuelát lerohanni. Petro azonban a múlt héten elrendelte, hogy a kolumbiai hadsereg készüljön fel egy ilyen esetre is. Petro szerint egy invázió olyan állapotokat okozna Venezuelában, mint a szíriai polgárháború, és a „gringók” ezzel Kolumbiát is belerángatnák egy konfliktusba.
