Putyin és Szijjártó is megcsodálta a kínai elnök katonai parádéját
Tíz év után tartotta meg a második világháború lezárását ünneplő újabb katonai parádéját Kína. A 80. évforduló azonban elsősorban a Kínai Kommunista Pártot vezető Hszi Csin-ping erődemonstrációja volt, többek között nukleáris töltet célba juttatására képes interkontinentális rakéták, J–20-as vadászgépek felvonultatásával.
Mindez részben megmagyarázza, miért maradt távol a pekingi Tienanmen téren tartott ünnepségtől a nyugati világ, amelyet legfeljebb már leköszönt politikusok képviseltek. A NATO és az EU tagjai közül két ország jelentett kivételt: Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter, valamint a szlovák kormányfő. Robert Fico májusban már vállalt hasonló, az aktuálpolitikai áthallás miatt vitatható szerepet, amikor Vlagyimir Putyin meghívására májusban a második világháború évfordulós befejezését ünneplő moszkvai katonai parádén jelent meg.
A második világháború május 8-án csak az európai hadszíntéren ért véget Németország kapitulálásával, a Távol-Keleten Japán csak szeptemberben tette le a fegyvert, a Hirosimára és Nagaszakira augusztusban ledobott két amerikai atombomba után.
Maga az évfordulós ünnepség sem kizárólag az 1939–1945-ös világháború befejezésének szól, hiszen Kínában az valójában összeér az ország ellen 1931-től indított katonai akciókkal és részleges megszállással, és az 1937-ben kitört második kínai–japán-háborúval.
A frontvonalakon zajló harcokból azonban nagyobb aránnyal vette ki a részét Csang Kaj-sek vezette nemzeti kormány, mint a vele egy időben összehangoltan harcoló, 1945 után azonban ellene forduló kínai kommunisták, akik Mao Ce-tung vezérletével 1949-re átvették a hatalmat a szárazföldi Kína felett, Csang Kaj-sek erőit Tajvan szigetére szorítva. Az Egyesült Államok védelmét élvező 20 milliós sziget ma is elkülönülten él a népi Kínától, így a pekingi megemlékezések apropóján tartott erődemonstrációt joggal tekintheti vele szembeni figyelmeztetésnek.
Ez is némi magyarázatot ad arra, mi indokolhatja, hogy miért maradtak távol a hivatalban lévő nyugati vezető politikusok a pekingi évfordulótól. A 26 külföldi állam- és kormányfő javát a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) tagországai adják: Vlagyimir Putyin orosz elnök – aki májusban a kínai elnököt láthatta vendégül a Vörös téren tartott hasonló megemlékezésen –, valamint több volt közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaság vezetője, akik az SCO hétfőn véget ért tiencsini csúcstalálkozóján is részt vettek. Utóbbin nem volt ott, de Pekingbe eljött az észak-koreai diktátor, Kim Dzsongun is, aki tavaly nyáron stratégiai együttműködési megállapodást kötött az orosz elnökkel, és legalább 10 ezer katonájával részt vesz az Oroszország által Ukrajna ellen indított háborúban is, amelyhez jelentős lőszerkészletével is hozzájárul.
Látványos azonban az indiai miniszterelnök hiánya: Narendra Modi ugyanis az SCO csúcstalálkozóján még jelen volt, méghozzá látványosan közeledve nemcsak Putyinhoz – India vált az orosz kőolaj legnagyobb vásárlójává 2022 óta –, de a rivális szomszéd, Kína vezetőjéhez is. Hszi Csin-ping és Modi Washingtonnak is szóló jelzésértékű közeledéséről ebben a cikkünkben olvashat bővebben.
Modi távolmaradását az is indokolta, hogy a Pekingbe meghívottak között volt India másik nagy riválisa, Pakisztán vezetője is. A 220 milliós muszlim állam és az 1,46 milliárdos India függetlenségük kikiáltása óta területi vitában állnak egymással. A kínai hadiipar egyre fontosabb forrása a pakisztáni hadsereg megerősítésének. Tavaly Pakisztán és India katonai áldozatokkal járó határvillongásba is keveredtek, ami a két ország méretét és azt a tényt tekintve, hogy mindketten atombombával is rendelkeznek, különösen aggasztó. India Kínával is területi vitában áll a Himalája térségében, 2020-ban kettejük között is nagyon feszült volt a katonai helyzet, ami az indiai–kínai közeledésnek mindenképpen korlátja, még akkor is, ha az Egyesült Államok elnöke által indított vámháború bizonyos mértékig közelítette őket egymáshoz.
A pekingi felvonulás ráadásul történelmileg terhelt helyszínen zajlik: a Tienanmen (Mennyei béke) téren, amely 1989-ben a Kínai Kommunista Párt elleni, elsősorban diákok tömegeire épülő tiltakozási hullám központi helye volt. A kommunista vezetés 1989 nyarán legszerényebb becslések szerint is több száz fegyvertelen tüntető életét követelő erőszakos fellépéssel számolta fel a demokratikus átalakulást követelő megmozdulásokat – mindez megintcsak indoka lehet a nyugati világ távolmaradásának.
Szijjártó Péter a tervei szerint gazdasági együttműködésről, Magyarországon megvalósítandó kínai beruházásokról tárgyal. A külügyi és külgazdasági miniszter úgy véli, el kell kerülni, hogy a világ ismét blokkosodjon, ezért törekedni kell Magyarországnak a Nyugat mellett a Kelettel való jó kapcsolatokra is, ezzel indokolva, hogy – Szlovákia kivételével – a NATO és EU tagjaival ellentétben elutazott a pekingi katonai parádéra.