Orbán szövetségese helyett egy fiatal liberális lehet Hollandia új miniszterelnöke
Annyira szoros lett a holland parlamenti választás, hogy a pontos végeredményre még napokig várni kell. Az már így is biztos, hogy Orbán Viktor szövetségese, a Szabadságpártot (PVV) vezető Geert Wilders elszámolta magát a tavaly nehezen összehozott koalíció felrúgásával: valószínűleg ellenzékbe szorul, mert nem lehet elég szövetségese. A szerdai választás egyik nagy nyertese a balközép, szociálliberális 66-os Demokraták (D66), amely cikkünk írásakor 15 ezer szavazattal vezet a Szabadságpárt előtt, ezzel a tavalyi 9 mandátum helyett 26-ra számítva egy új kormánykoalíció fő ereje lehet.
A párt óriásit hajrázott, fiatal, 38 éves vezetőjük, Rob Jetten jól szerepelt a tévévitákon. A pár hete még 12 mandátumra kalkulált párt megkerülhetetlen erő lett, így Jettenből akár Hollandia történetének legfiatalabb miniszterelnöke is lehet. Igaz, fordulatokkal teli hosszas alkudozás következhet az összesen 15 párt képviseletével megalakuló új parlamentben. Hollandiában a pártlistáknak nem 5 százalékot kell elérniük, a változó küszöböt az ún. Hare-kvótával számolják ki, most 0,67 százalék.
Gyakorlati jelentősége is van annak, hogy szavazatszámok szerint ki nyeri a választást, mert a kormányalakítási megbízatást először mindenképpen a legtöbb szavazatot szerző pártnak kell kapnia, mondta Jetten a választás éjszakáján. Ez tulajdonképpen Wilders pártja is lehet, de a szélsőjobboldali politikus mégsem lehet elégedett – az öt éven belüli harmadik parlamenti választáson 11 helyet bukott az előző eredményéhez képest, így 26 helyet kaphat 150 fős parlamentben. Bár ez darabra ugyanannyi, ahány mandátuma a D66-nak lesz, a PVV-nek nincs elég szövetségese a kormányzó többség megteremtéséhez.
A bevándorlásellenességre alapozó radikális jobboldali politikus esélye tehát tovább csökkent arra, hogy valaha is Hollandia kormányfője lehessen. Ez még akkor se jött össze, amikor a legnagyobb parlamenti párt vezetője volt. A legutóbbi, 2023. novemberi választásokon a PVV 37 mandátumot szerzett, de fél évig tartó tárgyalások után májusban csak úgy tudott többségi koalíciót kötni az addigi kormánypárt Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD) párttal, a kereszténydemokrata Új Társadalmi Szerződéssel (NSC) és az agrárpopulista Gazda-Polgár Mozgalommal (BBB), hogy a szövetséges pártok követelésére Wilders helyett a párton kívüli Dick Schoof lett a miniszterelnök.
A felbomlott koalíciónak 88 képviselője volt a feloszlott parlamentben. A mostani választásokon az NSC mind a 20 mandátumát elvesztette, a másik három párt összesen 52 mandátumot szerezhet, ami eleve kevés a többséghez, és amúgy se valószínű, hogy újra összeállnának a koalíciót felrúgó Wildersszel. A támogatottságát javarészt megőrző, a korábbi 24 helyett 22 képviselői helyet szerző VVD ráadásul akár még össze is állhat a D66-tal. A két párt európai szinten ugyanannak a liberális pártcsalád, az Újítsuk Meg Európát (RE) tagja, bár a VVD inkább jobbközépként határozza meg magát.
A lakhatási válság lenyomta a migránstémát
A választások üzenete Jetten szerint éppen az, hogy a 18 milliós Hollandia „búcsút mond a gyűlöletnek, a negatív hozzáállásnak és a »nem lehet megcsinálni« politikájának”.
Wilders májusban azért mondta fel a koalíciót, mert radikális bevándorlásellenes politikáját nem tudta érvényesíteni az országban, amelynek 72 százalékát teszik ki a hollandok. 10 pontból álló tervében azt követelte, hogy
- teljesen állítsák le a menekültek befogadását;
- toloncoljanak ki hatvanezer szíriait;
- töröljék el az automatikus családegyesítést;
- fogadják el a menekültügyi válságtörvényt, amelynek keretein belül „messzemenő” intézkedéseket hozhatnak;
- szüntessék meg a határozatlan időre szóló menedékjogi engedélyt;
- erőszakkal is kitoloncolhassák az elutasított menedékkérőket.
Ebben a formában ezt szövetségesei ellenezték, bár ez nem jelenti, hogy a bevándorlási politika szigorítása ne lenne napirenden. Több párt támogatja a határozott kitoloncolást a menedékkérő kérelmének elutasítása esetén. Szigorítást javasolt a baloldali-zöld pártszövetség (GL-PvdA) is a kampányban.
Hollandiában már erőszakossá vált bevándorlásellenes tüntetések is voltak, menekültközpontokat is megtámadtak nemrég Hágában, a politikai fővárosban, illetve a liberális D66 párt központját is támadás érte. Ezekre a jelenségekre reagálni kell, mert Wilders pártja ugyan nincs többségben, és csökkent a támogatottsága, jelzésértékű, hogy a Helyes Válasz 21 (JA21) egyetlen mandátumról kilencre növelte számát, márpedig a radikális, EU-val kritikus párt – amely az EP-ből kiszorult ugyan, de tagja az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja családjának – szintén kiáll a bevándorlás erőteljes korlátozása mellett.
2024-ben 316 ezer bevándorló érkezett az országba – köztük 130 ezer EU-s állampolgár –, menekült és menedékkérő jelenleg nagyjából ugyanennyi van az országban, beleértve 120 ezer ukrajnait is. A bevándorlásnál azonban – amelyre egyelőre demográfiai okokból szüksége is lehet az országnak a gazdaság működtetése érdekében – sokkal égetőbb probléma a dráguló egészségügy, és különösen a lakhatási nehézségek.
Az ingatlanárak és az albérletek árai is az egekben, 400 ezer lakás hiányzik a piacról. A lakosság egy része lehet, hogy a bevándorlást okolja ezért is – bár a hollandiai hajléktalanok 60 százaléka bevándorló munkavállaló –, de a lakásépítés ígérete a mérsékelt többség számára fontosabbnak tűnik, mint a radikális bevándorlási korlátozások, amelyek önmagukban egyébként sem oldják meg a hiányzó lakások okozta krízist. A kampányban a zöld-balos GL-PvdA 100 ezer lakás építését ígérte meg.
A Dunántúlnál alig nagyobb Hollandia összenőtt városkomplexumaival rendkívül sűrűn lakott – 544 fő négyzetkilométerenként szemben a magyarországi 103 fővel –, fizikailag is kevés hely van az alacsonyan fekvő, így is gátakkal védett, tengertől elhódított területekkel növelt országban, ahol a kimagasló hatékonyságú mezőgazdaság helyigényével is számolni kell. A pártok felvetették már repterek beépítését, a közmédia campusának ledózerolását, és a helyére lakások felhúzását, de újabb, a tengertől elhódított szárazföldeken, poldereken való építkezéseket is – írtuk korábbi cikkünkben.
2017-ben az emberek 65 százaléka elégedett volt a lakásszámmal és a megfizethetőséggel, ez mostanra 29 százalékra esett. A fiatalok különösen elégedetlenek, mivel a középkeresetűeknek a legnehezebb: saját lakást nem tudnak venni, a szociális lakhatáshoz pedig nem eléggé rászorulók. A D66-ot vezető Jetten egy kampányvita során érzékletesen beszélt a helyzetről:
„Az ország minden disznajának tető van a feje fölött, de egy diák vagy egy első lakásvásárló még csak nem is találhat egy megfizethető seprűtárolót magának.”
Ezek a problémák láthatóan fontosabbnak tűntek Wilders bevándorlásügyi témájánál.
Kik lehetnek a szövetségesek?
Wilders szerint a demokrácia halála lenne, ha győztes pártként nem kapna szerepet a kormánykoalícióban. Az a szoros eredmény miatt még nem dőlt el, hogy megszerezte-e ezt a szűk, mandátumokban nem is érzékelhető győzelmet vagy sem.
Az erőviszonyokat felforgató parlamenti választás után több lehetőség is van kormányképes koalíciók felállítására. A D66 összeállhat például a zöld-balos GL-PvdA-val és jobboldali szövetségesükkel, a Kereszténydemokrata Tömörüléssel (CDA), illetve a már említett VVD-vel.
A GL-PvdA amúgy a várakozásokon alul teljesítve öt képviselői helyet is bukhat, 20 mandátumra számíthat a nem végleges eredmények szerint. A kudarc miatt le is mondott vezetéséről Frans Timmermans, akit a választás előtt a miniszterelnökségre is esélyesnek tartottak. Az eredmény számára azért is csalódás, mert a párt tavaly megnyerte az EP-választást. A 64 éves politikus volt már külügyminiszter, uniós biztos és az Európai Bizottság alelnöke, ebben a minőségében Magyarországról is ismerős lehet, mert a jogállamiságért felelős EU-s politikusként több alkalommal is élesen kritizálta a magyar kormányt.
A D66, a CDA és a VVD két populista párttal, a BBB-vel és a JA21-gyel is képes lenne kormányt alakítani, ez a kormány határozottabban képviselhetné a bevándorlás szigorítását, némiképp kifogva a szelet Wilders vitorlájából.
A CDA is jelentősen megerősödött a választásokon, a korábbi öt helyett 18 mandátuma lesz a pártnak, amely 2002 és 2010 között már adott kormányfőt Jan Peter Balkenende személyében. A 42 éves Henri Bontenbal sokak szerint őt idézi olyannyira, hogy egy nyári felmérés őt hozta ki a miniszterelnöki posztra esélyesek között az első helyre, népszerűsége pártokon felüli. A CDA eredménye feljogosítja arra, hogy fajsúlyos politikusa maradjon a következő években Hollandiának, még ha a mostani erőviszonyok alapján nem is valószínű, hogy ebben ciklusban kormányfő lehetne.
