„Sosem kegyelmezek. A feladatunk csakis a gyilkolás”

„Sosem kegyelmezek. A feladatunk csakis a gyilkolás”
Al-Fasirból menekülők tábora Tavilában, Szudán Dárfúr régiójában 2025. november 3-án – Fotó: AFP

„Nézzétek meg ezt a munkát! Nézzétek ezt a népirtást! Mindegyik így fog meghalni” – mondta a kamerába egy internetre kikerült felvételen egy fegyveres egy pick-up platójáról. A férfi ruháján, ahogy társaién is, a Gyorsreagálású Erők (RSF) szudáni milícia felvarrója volt látható. Civil szervezetek szerint az RSF több mint kétezer ember lemészárlásáért lehet felelős a szudáni al-Fasir városában.

A szudáni polgárháborúban az Abdel Fattah el-Burhán vezette kartúmi kormányerők ellen 2023-ban fellázadt, Mohamed Hamdan Dagalo (helyben ismertebb nevén Hemedti) vezette RSF október végén foglalta el a másfél éve ostromlott és kiéheztetett nyugat-szudáni várost. Szemtanúk szerint ezután a zömmel arab harcosokból álló RSF fegyveresei megöltek és elraboltak civileket, egyeseket tárgyalás nélkül végeztek ki, a célpontjuk főleg a fekete lakosság volt. Különösen brutális támadás volt, amikor a Szudáni Orvosok Hálózata szerint az egyik kórházban az RSF fegyveresei október végén hidegvérrel gyilkoltak meg bárkit, akit bent találtak. Egyes jelentések szerint csak annak a mészárlásnak 460 áldozata volt.

A kórházban elkövetett mészárlásról szóló hírek után a milícia vezetője végül felszólította harcosait, hogy védjék meg a polgári lakosokat, illetve azt állította, kivizsgálják a jogsértéseket.

Rengeteg felvétel és fotó terjed azonban a borzalmas atrocitásokról, amiket a fenti videóhoz hasonlóan gyakran maguk az elkövetők készítettek, és büszkén közzé is tettek.

November elején a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) bejelentette, vizsgálja, hogy a félkatonai szervezet elkövetett-e háborús vagy emberiesség elleni bűnöket. Emellett pénteken a New York Times szerint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa megszavazta, hogy új, független vizsgálat induljon az al-Fasirból jelentett tömegmészárlások és nemi erőszak feltárására. Volker Türk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerint figyelmeztető felhívásaik süket fülekre találtak, miközben „al-Fasirban a vérfoltokat az űrből is lefényképezték”, és a nemzetközi közösségnek sokkal többet kellene tennie a vérontás megfékezéséhez.

A G7-országok a múlt hét elején közös közleményben ítélték el az erőszakot Szudánban, szerintük a kormányerők és az RSF közötti konfliktus „a világ legnagyobb humanitárius válságát” okozta. Marco Rubio amerikai külügyminiszter nemzetközi fellépést szorgalmazott a G7 ülésén, hogy megakadályozzák az RSF-hez jutó fegyverek szállítását. Többek között az Egyesült Arab Emírségeket is azzal vádolják, hogy fegyverekkel látja el az RSF-et, míg Irán a szudáni kormányerőket támogathatja. Ezt a két ország tagadta.

Ugyan ez a véres konfliktus kevesebb reflektorfényt kapott, mint a gázai vagy az ukrajnai háború, Washington itt is aktívan közvetítésbe fogott. Az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia és Egyiptom mellett az Emírségek is tagja annak a négy országnak, amelyek közösen dolgoztak ki tűzszüneti javaslatot. Első körben egy három hónapos humanitárius tűzszünetet akarnak elérni, amit tartós fegyvernyugvás, kilenc hónap után pedig civil választások követhetnének.

Másfél hete az RSF bejelentette, hogy belemenne a négy ország közvetítésével javasolt humanitárius tűzszünetbe, de egy nappal később máris drónokkal támadtak ismeretlenek Kartúmra. A Bloomberg később arról számolt be, hogy a hadsereg nem támogatta, hogy belemenjenek a tűzszünetbe, és ezzel az RSF kezén hagyjanak fontos területeket. A harcok így azóta is folytatódtak.

Évtizedekre nyúlik vissza

Szudánban 2019-ben a tömegtüntetések hatására elvesztette 30 éven át vasmarokkal megtartott hatalmát Omar el-Besír, majd az átmenetinek nevezett katonai tanács kegyetlen leszámolásba kezdett a vezető bukása után is folytatódó tüntetések leverésére. A most folyó véres polgárháború viszont voltaképp egy frakcióharcból robbant ki 2023-ban.

Akkoriban felmerült a terv, hogy a Gyorsreagálású Erőket mélyebben integrálják a hadseregbe, ami ellen az RSF fellázadt, és területeket kezdett el kihasítani magának Szudánból. A konfliktusnak hamar etnikai színezete is lett, az arab és fekete-afrikai lakosság közti harcok becslések szerint 150 ezer ember életét követelték, 21 millió embert érintő éhínséget és menekülthullámot váltottak ki. Az RSF főleg a nyugati, 2003–2005 között már könyörtelen polgárháborúval sújtott Dárfúr régiót foglalta el – utolsónak a kormányerők által sokáig tartott al-Fasirt.

Dárfúr neve azért is ismerős lehet, mert az RSF alapvetően abból a Dzsandzsavíd milíciából nőtt ki, ami a vádak szerint szörnyű háborús bűnöket követett el az évszázad eleji háborúban a helyi, döntően a fekete lakosság ellen.

A dárfúri háborúban a helyi felkelők ellen el-Besír az arab lakosságból toborzott Dzsandzsavíd milíciának lényegében szabad kezet, illetve légi támogatást is adott. Amerikai és európai civilek, ismert emberek, mint George Clooney követelték a mészárlás leállítását, az ENSZ népirtásnak nyilvánította a történteket, az ICC eljárást indított, az amerikai kormányok nyomására pedig egy, az Afrikai Unió által küldött közös békefenntartó erő is megjelent a színen.

Súlyos visszaélések ezután is történtek. Az ICC által körözött Omar el-Besír bevédte a Dzsandzsavídet, a dárfúri háború után pedig Gyorsreagálású Erőként hivatalossá tette a létezésüket Hemedti vezetése alatt. A milícia vezetői egyet kivéve sosem álltak bíróság elé az akkori vérfürdőkért. A büntetlenség miatt pedig továbbra is visszaélések kötődtek a nevükhöz, 2023-ban például 10–15 ezer ember halt meg a maszalit népcsoportból, akiket elüldöztek földjeikről. Az amerikaiak ugyan szankcionálták az RSF-et, majd Hemedtit, de még sehol sem emeltek vádat ellene.

Közben az elmúlt időszak során a szudáni hadsereg is számos visszaélést elkövethetett civilek ellen, még ha most minden figyelem az al-Fasirban kegyetlenkedő RSF-re is irányul.

„Meg fogsz fizetni ezért, kutya!”

A szavannán, a sivatag kapujában fekvő, békeidőben negyedmilliós, de a menekültek miatt négyszeresére duzzadt al-Fasirt másfél éve próbálta bevenni az RSF, az ostromgyűrű pedig idén augusztusban vált igazán fojtogatóvá. Az RSF katonái októberre földből-homokból épített sáncot húztak fel a város köré, innentől se ki, se be nem mehetett senki és semmi, még a segélyek sem.

A blokádot olyannyira komolyan vette az RSF, hogy egy, a BBC birtokába került felvételen egy férfi összekötözött kezekkel-lábakkal lógott egy láncon fejjel lefelé egy fáról, mert azzal gyanúsították, hogy élelmiszert csempészett be al-Fasirba. „Istenre esküszöm, meg fogsz fizetni ezért, kutya!” – kiáltotta egy fegyveres a felakasztott férfinek a felvételen, majd azt követelte, könyörögjön az életéért. Eközben az RSF harcosai utcáról utcára nyomultak előre, október 26-án pedig elfoglalták a 6. gyalogsági hadosztály bázisát, letörve ezzel az ellenállás utolsó gócpontját.

Al-Fasirból nem sok információ szivárgott ki az utolsó hónapokban, annál több a felkelők sikeres offenzívája után. Egymás után kerültek ki a mészárlásokat bizonyító, azokkal büszkélkedő videók. A BBC látott például egy olyat, amin több tucat holttest feküdt a város egyetemén. Egy idős férfi a holttestek között ült, majd érkezett egy fegyveres, és hidegvérrel őt is agyonlőtte. Egy olyan szemtanút is elértek, aki azt mondta, sok rokonát ölték meg, miután egy helyre terelték őket. Egy másik ember arról beszélt, hogy egy nőt mellkason lőttek az RSF fegyveresei, elvették az értékeit, majd félredobták a holttestét.

Az RSF több fegyverese a város szélén maradt, ott hajthattak végre kivégzéseket. Ezt több hitelesített, az elkövetők által készített felvétel is alátámasztja, holttestek láthatók a sánc tövében. A BBC szerint többek között az online Abu Lulu néven ismert parancsnok állhat a kegyetlenkedések mögött, szemtanúk szerint utasításokat adott ártatlan emberek, köztük gyerekek megölésére, de ő maga is végrehajtott kivégzéseket. Egy életéért könyörgő sérült és fegyvertelen embernek egy felvételen azt mondta, mielőtt agyonlőtte volna:

„Sosem kegyelmezek. A feladatunk csakis a gyilkolás.”

A Foreign Affairs és más források szerint a városban összesen 1500–2000 halottat követelt az RSF betörése. További több ezer ember eltűnt. A Szudáni Orvosok Hálózata azzal vádolta meg a milíciát, hogy sorra égetik el és helyezik tömegsírokba a holttesteket, amivel megpróbálják leplezni a tömeggyilkosságokat.

Az RSF által kiadott képen az RSF fegyveresei őrizetbe veszik az Abu Lulu néven ismert parancsnokot al-Fasirban – Fotó: RSF / AFP
Az RSF által kiadott képen az RSF fegyveresei őrizetbe veszik az Abu Lulu néven ismert parancsnokot al-Fasirban – Fotó: RSF / AFP

A Time is idézett szemtanúkat, akik szerint az al-Fasirt meghódító harcosok házról házra mentek végig a településen, jobb esetben csak megverve, de akár megölve embereket. Egy ötvenes évei vége felé járó férfi azt mondta az AP-nek, „egy gyilkos mezőre” hasonlított a város, mindenhol vérző emberek voltak. Egy másik férfi úgy úszta meg a tömeggyilkosságot, hogy az egyik milicista felismerte őt iskolás éveikből, és futni hagyta.

A beszámolók szerint a nemi erőszakot is fegyverként használták az RSF tagjai, az egyetemről legalább 25 nőt válogattak ki és vittek el, hogy tömegesen megerőszakolhassák őket. Tom Fletcher, az ENSZ humanitárius tisztviselője szerint „nőket és lányokat erőszakoltak meg, embereket csonkítottak és öltek meg teljesen büntetlenül”. A fiúkat pedig gyakran elrabolták gyerekkatonáknak. A Yale Humanitarian Research Lab, a Yale egyetem humanitárius kutatóközpontja műholdfelvételek alapján állapított meg tömeggyilkosságokat. Egyes utcákban ugyanis holttesteket és vérnyomokat fedeztek fel.

Az ENSZ szudáni tényfeltáró missziójának egyik tagja, Mona Rishmawi szerint Dárfúrban most nagyobb a szenvedés, mint a Dzsandzsavíd milícia népirtása idején két évtizeddel ezelőtt. Rishmawi szerint akkoriban a támadások főként falvakat értek, de most a fegyveresek egész városokat és menekülttáborokat vesznek célba.

Ugyanakkor mint minden konfliktus esetén, a szudáni polgárháborúval kapcsolatban is elkezdtek terjedni nem hitelesített képek. Az egyik egy légi fotó, amit sokan azzal osztottak tovább az interneten, hogy rengeteg legyilkolt ember és tömegsír látható rajta az al-Fasirtól 300 kilométerre fekvő Kumiában. Ez a fotó azonban a France24 tényellenőrzése szerint 2024 márciusában készült, és állatok láthatók rajta.

Eltüntetnék a nyomokat

Mohamed Hamdan Dagalo (Hemedti), az RSF legfőbb vezetője napokkal al-Fasir elfoglalása után azt nyilatkozta, kivizsgálják a visszaéléseket, kegyetlenkedéseket. Egy ENSZ-tisztviselő szerint az RSF jelezte a világszervezet felé, hogy a múlt héten őrizetbe vett saját soraiból gyanúsítottakat. Az egyikük egy felvétel szerint Abu Lulu volt, akit egy gondosan elkészített-megvágott videón egy börtöncellába kísértek.

A Yale vizsgálatai szerint az RSF elkezdte megtisztítani a gyilkosságok helyszíneit, hogy bármilyen vizsgálat előtt eltüntesse a nyomokat. A holttestek eltűntek, majd megjelentek a felvételeken az egykori gyerekkórház udvarán. A közelben gyaníthatóan tömegsírokat is ástak. Eközben az RSF-hez köthető közösségi médiában olyan videókat tettek közzé, amiken a nélkülöző civileknek adnak át segélycsomagokat, illetve emberségesen bánnak a hadifoglyaikkal.

A Foreign Affairs szerint közben sok túlélő, aki al-Fasir eleste után ki tudott jutni a városból, a 72 kilométerre fekvő Tavilába menekült – bár beszámolók szerint megdöbbentően kevesen jutottak el odáig. Tavilát egy mindkét féltől független milícia ellenőrzi, itt van több humanitárius szervezet bázisa, akik valamennyi segítséget tudtak nyújtani az al-Fasirból érkezetteknek. A városban az ENSZ szerint már 650 ezer ember zsúfolódott össze. A menekülők napokat gyalogoltak a sivatagban, gyakran éjjel haladtak, napközben elrejtőztek a rájuk vadászó RSF-esek elől.

Az al-Fasirból érkezett sebesülteket látják el egy ideiglenes kórházban a tavilai menekülttáborban 2025. november 3-án – Fotó: Mohamed Jamal / Reuters
Az al-Fasirból érkezett sebesülteket látják el egy ideiglenes kórházban a tavilai menekülttáborban 2025. november 3-án – Fotó: Mohamed Jamal / Reuters

A külföld segít, nem a jó értelemben

A két éve tartó polgárháború során mindkét fél igyekezett döntő csatatéri győzelmet kicsikarni, és minél több külföldi támogatót szerezni. Többen is azzal vádolják az Egyesült Arab Emírségeket, hogy beállt az RSF mögé, fegyverekkel is támogatva őket, amiért cserébe az RSF illegális aranykészletei rajtuk keresztül cserélhetnek gazdát, de Abu-Dzabi ezt tagadja. A Sentry bizonyítékot talált arra is, hogy egy, az Emírségeknek is bedolgozó cég fizetett kolumbiai zsoldosoknak, hogy RSF-katonákat képezzenek ki. Az Emírségek szerint:

„Határozottan elutasítunk minden olyan állítást, amely szerint a polgárháború kezdete óta bármilyen formában támogattuk volna a harcoló feleket, és elítéljük mind a Port Szudáni Hatóság, mind az RSF által elkövetett atrocitásokat.”

Ugyanakkor a Financial Times szerint az Emírségek abban bízhatott, hogy az RSF megakadályozhatja, hogy iszlamisták kerüljenek hatalomra Kartúmban és a szudáni hadseregben, illetve biztosíthatja a Vörös-tenger partvidékét és a Nílus termékeny völgyét. Hemedti állítólag korábban segített toborozni katonákat, akik Jemenben harcoltak az Irán által támogatott húszik ellen. A szaúdiak, törökök, katariak és egyiptomiak ezzel szemben a kartúmi kormányerőket támogatják.

A Conversation szerint sokat segítene, ha a szudáni aranyexportot sújtó szankciókat fogadnának el. Ugyanis az aranybányászat finanszírozza mind a központi erők, mind az RSF hadműveleteit, fegyverkezését. Ráadásul mivel a két fő haderő oldalán sok helyi milícia tevékenykedik, helyi szinten is tűzszüneteket kéne elérni.

Diplomáciai szinten már Joe Biden kormánya alatt elkezdődtek a próbálkozások a vérontás leállítására, de nem értek el sikereket. Donald Trump Massad Boulos személyében kinevezett egy különmegbízottat, aki tető alá tudott hozni tárgyalásokat. A Foreign Affairs szerint ugyanakkor kellene Trump személyes súlya is, hogy a feleket egy tartós fegyverszünetre kényszerítse.

Akárhogy is alakul, a Bloomberg szerint félő, hogy egy Líbia-szerű befagyott konfliktus lesz a szudáni polgárháborúból. Líbiában Moammer Kadhafi rezsimjének 2011-es megdöntése után az ország végül két részre szakadt: egy nemzetközileg elismert kormány vezette, Tripoli-központú nyugatra, és egy szakadár keleti területre Bengázi központtal.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!