Kétszáznál is több nő állítja, hogy egy francia köztisztviselő vízhajtóval mérgezte őket az állásinterjún

Még el sem ültek a Pelicot-ügy hullámai Franciaországban, itt van egy újabb eset, ami országos megdöbbenést váltott ki. Dominique Pelicot közel 10 éven át összesen 70 idegent hívott a Gisèle Pelicot-val közös otthonukba, hogy a nőt megerőszakolják, miután elkábították.

Most egy magas rangú köztisztviselőt, Christian Nègre-et azzal vádolnak, hogy az állásinterjúkon olyan kávét vagy teát kínált a nőknek, amibe erős vízhajtót kevert. Hárman a Guardiannek is beszámoltak a traumáikról.

Sylvie Delezenne 35 éves volt, amikor munkát keresett, és Lille-ből meghívták a párizsi Louvre közelében található kulturális minisztérium épületébe, Nègre bevezette egy tárgyalóba. Elmondása szerint udvariasságból elfogadott egy kávét. „Egy interjúhelyzetben soha nem mondanék nemet erre.” A férfi ezek után javasolta, menjenek ki a szabadba, mert csodálatos idő van.

„Egyre növekvő vizelési ingert éreztem. Remegett a kezem, kalapált a szívem, verejtékcseppek folytak le a homlokomon, elvörösödtem. Technikai szünetre lesz szükségem, mondtam, de ő csak ment tovább.”

A gyógyszer hatása miatt nem bírta tovább, le kellett guggolnia. „Nègre levette a kabátját, és azt mondta: megvédelek. Furcsállottam” – állította a lapnak az érintett.

Anaïs de Vos 28 éves volt, amikor 2011-ben vezetői asszisztensi munkakörbe jelentkezett a kulturális minisztériumba. Nem szokott kávét inni, de ebben a helyzetben elfogadta. Kimentek a szabadba, és noha kérte, hogy menjenek vissza mert fázik, merőben szokatlan jelenet játszódott le köztük.

„A szemembe nézett, és azt mondta: »pisilned kell?« Olyan volt, mintha egy felnőtt beszélne egy gyerekkel. Furcsának találtam, ezért elég hidegen válaszoltam. Egy híd alatti tárolórekeszre mutatott, ahol pisilni lehet, amit visszautasítottam. Bekapcsolt a figyelmeztetés a fejemben, hogy valami nincs rendben.”

Végül egy kávézóba rohant be, ahol a mosdó az emeleten volt, nem tudta visszatartani az ingerét, amíg odaért, később meg tudta szárítani a ruháját. A hazafelé tartó vonaton nagyon rosszul érezte magát, az ájulás határán volt.

A harmadik áldozat Emilie álnevet használt, neki Strasbourgban csempészett vízhajtót az italába Nègre, aki akkoriban ott dolgozott. Az interjút egy folyóparti sétával és a székesegyház meglátogatásával kapcsolta össze, ami így két órán át tartott.

„Ki akartam menni a mosdóba, de azt mondta: »itt nincsenek vécék. Menjünk csak tovább«. Nagyon, nagyon lassan sétált, megállt kérdezősködni. Szédültem; azt hittem, elájulok. Miután visszaértünk, egy privát mosdó felé vezetett, ami közvetlenül az irodája mellett volt.”

A tisztviselőt az buktatta le, hogy egy kollégája jelentette, hogy egy harmadik kollégájuk lábát akarta lefotózni. A rendőrök vizsgálódni kezdtek, és találtak egy „Kísérletek” című táblázatot a számítógépén, amibe állítólag feljegyezte a mérgezések időpontját és a nők reakcióit.

Amikor a nyomozók elkezdték felkeresni az érintetteket, Emilie azt mondta: „hirtelen minden logikussá vált, de hatalmas sokk volt”.

Christian Nègre ügyvédje úgy nyilatkozott, hogy amíg az ügy vizsgálati szakaszban van, addig nem kíván nyilatkozni. A vádlott már nem a közszférában, hanem a magánszektorban dolgozik.