„Vállalom a letartóztatást vagy a golyót is az utasítás megtagadása miatt” – a Kreml legfelső köreiben senki sem mondott olyan nyíltan ellent Vlagyimir Putyinnak, mint az elnöki hivatal akkori helyettes vezetője tette az Ukrajna egésze ellen indított invázió másnapján. Dmitrij Kozak idén szeptemberben távozott a hivatalából. A fent idézett mondatot az orosz elnökkel folytatott telefonbeszélgetéséből, amelyet állítólag kihangosítva az orosz vezetés más tagjai is hallottak, a New York Times idézi róla szóló cikkében. Ebből megismerhettük az egyetlen embert, aki Putyin környezetében határozottan ellenezte az Ukrajna elleni inváziót, figyelmeztetve, hogy a támadással elérendő cél nem világos, ezért tartózkodni kellene a háborútól.
Nem volt egészen egyedül a renitens Kozak
Kozak ellenvetésének nem morális okai voltak. Elvégre olyan emberről van szó, akinek nagy szerepe volt az igazságszolgáltatás függetlenségének megnyirbálásában, az elnöki hivatal hatalmi koncentrációjában, 2014 után pedig ő felelt az Ukrajnától elfoglalt Krím félsziget oroszországi intézményi-gazdasági integrációjáért is. Nem véletlen, hogy vele szemben is vannak érvényben személyre szabott nyugati szankciók.
Kozaknak több konkrét előrejelzése is bejött. Előre szólt, hogy Ukrajna képes a védekezésre, nem fog kapitulálni és a háború miatt Oroszország gazdasági, stratégiai pozíciói gyengülni fognak a várható szankciók miatt és azért is, mert a NATO borítékolhatóan bővülni fog Svédországgal és Finnországgal.
Hogy mindez több puszta szóbeszédnél az abból is sejthető, hogy 2022. február 21-én Putyin a kiszélesített és – hivatalosan élőben, valójában felvételről – tévében is közvetített nemzetbiztonsági ülésen végigkérdezte a vezetés minden meghatározó tagját arról, támogatják-e a két kelet-ukrajnai szeparatista állam függetlenségének elismerését. Az, hogy ebben valójában nincs egyetértés, valamelyest még a vágott felvételen is átszűrődött. De a színjáték arra jó volt, hogy ne Putyin kizárólagos, hanem az orosz vezetés kollektív döntéseként adja el az elnök ötletét.
Volt aki látványosan hebegve mondta csak ki a támogató igent: Szergej Nariskin lényegében összevissza beszélt. Hol további tárgyalásokat javasolt a Nyugattal, hogy előreszaladva már a DNR és LNR Oroszországhoz csatolását is támogatta. Putyinnak rá is kellett szólnia, hogy „most nem erről van szó”. A külügyminiszter, Szergej Lavrov is ugyan támogatta a szakadár köztársaságok elismerését, de a tárgyalások folytatásáról is beszélt, ami még kiutat jelenthetett volna a háborúvá szélesedő konfliktusból. Szergej Patrusev, aki Putyin után 2008-ig az FSZB vezetője, majd a nemzetbiztonsági tanács titkára volt, szintén a tárgyalások folytatását javasolta. Persze ő is a Nyugatot és Ukrajnát ostorozta a megegyezés szándékának hiányáért. Azóta ő is parkolópályára került, nyugdíjasként az elnök tanácsadója.
Dmitrij Kozak végső állásfoglalása viszont teljes egészében eltűnt a közvetítésből. Pedig volt szava a dolgokban, 2020 óta ő felelt az egyeztetésekért Ukrajnával. Azt a közvetítés elején még elmondta ugyan, hogy a minszki megállapodásokat sem Ukrajna, sem a Nyugat nem akarja érvényesíteni, de amikor LNR és DNR elismerése merült fel – véletlenül ő is Oroszországhoz való csatlakozást mondott, ami csak 9 hónappal később valósult meg –, Putyin leintette, hogy erről majd később beszéljen. Állítólag az ülés után Putyin mindenkit kiküldött és négyszemközt beszélt Kozakkal arról, miért vannak aggályai az akkor hivatalosan még ki nem mondott invázióval szemben.
Nem Kozak volt tehát az egyetlen, aki nem volt oda az invázióért, de valószínűleg ő mondta ki a legegyértelműbben, legalábbis a nemzetközi szinten ismertek közül. Az adásba került felvételből kivágták a legfőbb ügyész, Igor Krasznov nyilatkozatát is. A gyanú szerint talán ő sem értett teljesen egyet az ötlettel.
Az elnöki utasítás, amit csak vonakodva vállalt
A sorsdöntő ülés után jött az a bizonyos, az invázió másnapján lezajlott 2022. február 25-i telefonbeszélgetés, amiből a cikk elején már idéztünk. Putyin ezen arra utasította Kozakot, hogy közölje a kijevi vezetéssel: Oroszország már csak a megadás feltételeiről hajlandó tárgyalni Ukrajnával. Ezt tagadta meg az az ember, aki a Kreml legfelső köreiből a legrégebb óta ismerte az elnököt. Végül ugyan Putyin jelenlétében mégis eleget tett az utasításnak, de az is csak őt igazolta: az ukrán elnök akkori képviselőjeként felhívott David Arahamija közölte Kozakkal, hogy Ukrajna nem adja meg magát.
Ez ekkor már nem volt váratlan, elvégre már túl vagyunk a gyanú szerint Volodimir Zelenszkij likvidálását célzó orosz deszantosok kudarcán a Kijev közelében lévő Hosztomel repülőterénél és az is bizonyossá vált, hogy a villámháborúnak tervezett akció nem egészen az orosz forgatókönyv szerint fog lezajlani. A háború azóta csaknem négy éve tart, becslések szerint orosz oldalon a halottakat és a súlyos sérülteket összesítve egymillió fős veszteséggel.
Ukrajnai Oroszországban, oroszországi grúz Ukrajnában
Arahamija és Kozak életútja a szovjet múlt hű lenyomata. Kozak 1958-ban, Ukrajna délnyugati részén, nem klasszikusan orosz nyelvi dominanciájú területen született, beszél is ukránul. A 21 évvel fiatalabb Arahamija pedig a grúz származású. Az oroszországi Szocsiban született, majd a még szovjet Grúziához tartozó Abháziában élt. Onnan akkor kényszerült elmenekülni a családjával, amikor Oroszország támogatásával 1992-1993-ban véres háború után létrejött az oroszok védelmét élvező szeparatista abház állam. Abházia és a szintén Grúziából kiszakadt Dél-Oszétia függetlenségét végül 15 évvel később, 2008-ban ismerte el Oroszország a Grúziával vívott 5 napos háborúja után.
Most már tudjuk, hogy Ukrajnában hasonló forgatókönyvet képzelt el Putyin a 2014-ben a Krím annexiójával, majd a donyecki és luhanszki szeparatista államok létrehozásával.
A most 67 éves Kozak az akkor még szovjet nyugat-ukrajnai Vinnyicában kezdte tanulmányait, miután a kötelező két éves sorkatonai szolgálatát letöltötte a szovjet déli hadseregcsoporthoz tartozó speciális egységben, ahol elmondása szerint deszantosnak képezték ki. Ezután Leningrádba került, ahol 1985-ben jogászként végzett ügyész lett. A Szovjetunió felbomlásakor ismét Szentpétervárra keresztelt városban ismerkedett meg a Drezdából hazarendelt Putyinnal, aki a KGB-ből a liberális Anatolij Szobcsak polgármesteri hivatalába szegődött.
A hat évvel fiatalabb Kozak 1990-től a városi tanács, majd a Szovjetunió megszűnése után a szentpétervári polgármesteri hivatal jogi osztályát vezette. Itt került munkakapcsolatba a szentpétervári külkapcsolatokért felelős Putyinnal. Amikor Szobcsak 1996-ban elbukta a polgármester-választást, Putyin Moszkvába került az elnöki hivatal helyettes vezetői posztjára. Ezt annak köszönhette, hogy Szentpéterváron közbenjárt az elnöki hivatalt akkor vezető Pavel Borogyin lányának kórházi kezelése érdekében.
Az ezután gyorsan emelkedő Putyin, aki előbb a KGB-ből FSZB-vé lett Szövetségi Biztonsági Szolgálat vezetője, majd 1999 augusztusában kormányfő lett, Kozakot vette maga mellé a miniszterelnöki hivatal vezetőjének. Aztán amikor 2000-ben Putyinból Oroszország elnöke lett, Kozakot tette meg elnöki hivatala helyettes vezetőjének. Ő vezette aztán Putyin 2004-es választási kampányát is az akkor még nem annyira előre lefutott elnökválasztáson. Végig Putyin mellett maradt, abban négy évben is, amikor az akkori orosz alkotmány szabályai miatt Putyin 2008-2012 között a miniszterelnökire cserélte elnöki székét. Kozak akkor miniszterelnök-helyettes volt, ezt a posztot végül 2020-ig töltötte be. Ezen felül több miniszteri tárcát is betöltött és volt elnöki megbízott. Az évek során egyre több külpolitikai feladatot is kapott a volt Szovjetunió területén. A 2000-es években például a moldáviai szakadár Dnyeszter Menti Köztársaság helyzetének rendezéséért felelt. Bár ebben végül nem volt eredményes, ez nem törte meg karrierjét.
A putyini vertikum egyik kovácsa
Már csak azért sem, mert eközben nagyon is eredményes volt a független igazságszolgáltatás felszámolásában. Az ő feladata volt a bírák függetlenségének csorbítása és az ügyészség begyűrése az „elnöki hatalmi vertikum” alá. A bírósági reformon kívül 2007-től ő felelt a 2014-es szocsi téli olimpia feltételeinek megteremtéséért, amiért állami kitüntetést is kapott. Az olimpia után néhány nappal elindított invázió után az ő feladata lett az Ukrajnától elfoglalt Krím integrációja is.
„Ismert volt szoros kapcsolata Putyinnal, de magas beosztásában is közvetlen, szakmai vitákra kész, javaslatokra fogékony ember volt” – mondta a Telexnek egy, Kozakkal egykor munkakapcsolatban lévő forrás. „Viszonyuk bizonyosan olyan volt, hogy ha voltak észrevételei az elnök elképzeléseivel szemben, akkor azokat megoszthatta. Bár én nem hiszem, hogy súlyos nézeteltéréseik lettek volna. Kozak láncdohányos volt és örökké kávén élt, nagy stresszben, így én inkább egészségügyi okokra gyanakszom” – mondta a forrás Kozak idén szeptemberi távozását magyarázva.
Kétségtelen, hogy egészségügyi okokból Kozak az utóbbi időben több utazást tett Törökországba és Izraelbe is, ez azonban nem zárja ki, hogy Ukrajnával kapcsolatosan nem voltak nézeteltéréseik. A New York Times forrásai szerint olyannyira voltak, hogy Kozak azokat írásban is elküldte az elnöknek. Ezekben még az igazságszolgáltatás reformjára is javaslatot tett, vagyis annak a rendszernek az átalakítására, amelynek jelenlegi formáját épp az ő közreműködésével érte el a Kreml.
A kórusból más is szólt már ki
Putyin 26 éves hatalma alatt nem Kozak lenne az egyetlen, aki befolyásos pozícióban ellenvetést tesz. Volt, aki ezt régebben nyíltan is vállalta. Alekszej Kudrin pénzügyminiszter 2011-ben a hadseregre és a belügyi szervekre költött összeg miatt távozott a posztjáról, majd nem sokkal később egyenesen a parlamenti választás tisztaságát vitató tüntetéssorozaton szólalt fel. Putyin mégis barátjának nevezte őt, elnöki tanácsadóvá és az állami számvevőszék elnökévé is kinevezte. Onnan végül 2022 novemberében távozott, de éppúgy Moszkvában él, ahogy Kozak is, akinek állítólag továbbra is van lehetősége kapcsolatba lépni Putyinnal.
Az elnök egyébként a hosszú évtizedek alatt óvakodott a környezetéből indultakkal szembeni látványos fellépéstől. A korrupcióba belebukott egykori védelmi miniszter, Anatolij Szergyukov is puhára esett, ahogy utódja, Szergej Sojgu is csak felfele bukott a közvetlen alárendeltje elleni korrupciós ügy nyomán, és lett a nemzetbiztonsági tanács titkára. Igazi ellenségeivel Putyin nem ilyen kegyes. Alekszej Navalnij ellenzéki vezető ellen novicsokkal hajtottak végre merényletet, majd miután hazatért németországi gyógykezeléséről, letartóztatták és szibériai munkatáborra ítélték, ott is halt meg. A nem annyira belső körös, végül katonai lázadást szító, fegyverrel Putyin hatalmára törő Jevgenyij Prigozsin halála is más kategória.
A látványos fellépés meglepő lenne Kozakkal szemben, elvégre nyilvánosan nem bírálta Putyint az Ukrajna ellen indított, Oroszországban hivatalosan csak különleges katonai hadműveletnek nevezhető háborúért. Nem nyilatkozott a New York Timesnak sem, amely csak a politikust ismerő, helyzetre rálátó névtelen forrásokra hivatkozhatott.
Mire leköszönt, már kevés felada volt
Az ukrán fél sem nyilatkozott az ügyről. Sem Arahamija, sem a nemrég a terebélyesedő korrupciós botrány árnyéka miatt az ukrán elnöki hivatal vezetői posztjáról távozott Andrij Jermak, pedig ő is rendszeres tárgyalópartnere volt Kozaknak. 2022 januárjában is ők tárgyaltak, és a színfalak mögött állítólag előbbre is jutottak, majd a háború kitörése után Jermak és Arahamija is keresték Kozakot, hogy a tárgyalások folytatásáról egyeztessenek. A New York Times értesülései szerint lényegében egyetértésre is jutottak abban, hogy az orosz erők a minszki megállapodás valódi érvényesítésének érdekében visszavonulnának a 2022. február 24 előtti vonalak mögé. Putyin állítólag ezért meg is neheztelt Kozakra, ekkor közölte vele, hogy már csak Ukrajna kapitulációjának igényét közölheti ukrán partnereivel.
A Reuters akkori értesülései szerint ha az oroszok Kozak igéretének megfelelően visszavonultak volna az invázió megindítása előtti frontvonalak mögé, Ukrajna hajlandó lett volna lemondani a NATO-tagságról, de Putyint ez már nem elégítette ki. Egyébként is úgy találta, hogy Kozak túllépte hatáskörét a tárgyalásokkal. Az, hogy erről a megbeszélésről Kozak egykori ukrán tárgyalópartnere sem akar beszélni, nem olyan meglepő. Ez esetben el kéne ismerni, hogy bizonyos feltételekkel hajlandók lemondani a NATO-tagságról, de ennek kimondása most nem elsődleges érdeke Ukrajnának. Az Egyesült Államok által előterjesztett béketervben az orosz igényeknek megfelelően szerepel ez a javaslat, hiányoznak viszont az érdemi nyugati biztonsági garanciák, melyek vállalhatóvá tennék a döntés kockázatát.
2022 februárja óta Kozak fokozatosan eljelentéktelenedett. A Krím ügyeinek intézését Szergej Kirijenko kapta meg, aki a kilencvenes évek végén rövid ideig kormányfő, majd az orosz atomenergia-ügynökség vezetője volt. A 2022 márciusáig tartó orosz–ukrán tárgyalások vezetését pedig ukrajnai születésű, történész végzettségét abszolút a putyini rezsim politikai szolgálatába állító, az 1956-os magyar forradalmat lefasisztázó Vlagyimir Megyinszkij egykori kulturális miniszterre bízta. Így amikor Kozak 2025 szeptemberében lemondott az elnöki adminisztráció helyettes vezetői posztjáról, már rég nem volt érdemi befolyása a folyamatokra.
