Amikor Donald Trump még a beiktatása előtti hetekben felvetette, hogy az Egyesült Államok nemzetbiztonsági okokból meg akarja szerezni Grönlandot, kijelentését nem vették teljesen komolyan. A Dán Királyság autonóm külterületének számító sziget elcsatolásának ötlete azonban beiktatása után egyre hangsúlyosabbá vált. Az év közepén úgy tűnt, hogy a kérdés elsikkad, aztán decemberben Trump váratlanul grönlandi különmegbízottat nevezett ki, akire a terület megszerzését bízta, majd újra kerek perec kijelentette: szükségük van a szigetre.
A Venezuelában végrehajtott amerikai támadás után aztán rémisztően valószerűvé vált a lehetőség, hogy az Egyesült Államok a dánok és a helyiek többségének tiltakozása ellenére valahogy megszerzi a területet.
Hétfőn az elnök egyik legbefolyásosabb tanácsadója, Stephen Miller egy interjúban meglebegtette, hogy Grönland lehet az amerikai hadsereg következő célpontja, miután felesége már a szigetet amerikai zászlóval ábrázoló képet posztolt.
Marco Rubio amerikai külügyminiszter zárt ajtók mögött zajló megbeszélésen azt mondta kongresszusi képviselőknek és szenátoroknak, hogy Trump az invázió helyett inkább megvásárolni akarja a területet. Másnap a Fehér Ház megerősítette, hogy az Egyesült Államok meg akarja szerezni a szigetet, és ennek a célnak az eléréséhez az elnöknek a katonai erő alkalmazása is a lehetőségére áll.
A Grönlandot érintő amerikai tervek a venezuelai akcióhoz és a Trump tálalásában már Donroe-doktrínaként újraéledt, a nyugati félteke amerikai hegemóniáját hirdető doktrínához képest is szintlépést jelentenének. Az USA ezúttal vele szövetséges országot és szervezeteket fenyeget, Mette Frederiksen dán kormányfő ki is jelentette: ha az amerikaiak megtámadnák Grönlandot, az a NATO végét jelentené. A helyzetről Orbán Viktor azt írta, hogy „forr a levegő Grönland, Irán és Tajvan körül”.
Venezuela után megint elővették Grönlandot
Trump már első elnöki ciklusa alatt is jelezte, szívesen megvásárolná a hatalmas jeges szigetet, ahol amerikai bázis és katonák most is vannak. Ez az igény tért aztán vissza a beiktatása előtt, majd külügyminisztere már tavaly január végén közölte, hogy Trump nem viccelt. Az elnök márciusban többször is kijelentette, hogy „meg fogjuk szerezni Grönlandot”, ahova fia, Donald Trump Jr. után J. D. Vance alelnök is elutazott.
Áprilisban a Fehér Ház már becsléseket is készített arról, mennyibe kerülne nekik Grönland területi ellenőrzése és fenntartása, ha megszereznék a szigetet, és intenzívebbé tették a hírszerzési tevékenységet is a területen. Mindezt úgy, hogy a tavaly év eleji felmérések alapján a lakosság körében ugyan további autonómiát vagy függetlenséget sokan szeretnének, de nagy többségük nem akar csatlakozni az Egyesült Államokhoz, és ez ellen tüntetések is voltak.
Az elmúlt napokban azonban egész más helyzetben hangoznak el az amerikai kijelentések.
A Nicolás Maduro venezuelai elnök elfogásához vezető nagyszabású amerikai katonai akció után egy nappal Trump újságírói kérdésre válaszolva megint kijelentette, hogy nemzetbiztonsági okokból szükségük van a stratégiai fontosságú Grönlandra. Azt is fejtegette, hogy az Európai Uniónak is arra lenne szüksége, hogy a sziget az Egyesült Államokhoz kerüljön, mert Dánia nem tudja megvédeni. „Majd két hónap múlva foglalkozunk Grönlanddal, beszéljünk Grönlandról húsz nap múlva” – közölte Trump, összenevetve a mellette álló Lindsey Graham republikánus szenátorral és Howard Lutnick kereskedelmi miniszterrel.
Európában Stephen Miller kijelentései után kezdtek el igazán aggódni, hiszen többszöri kérdésre sem volt hajlandó kizárni annak a lehetőségét, hogy Washington akár katonai erővel is hajlandó megszerezni Grönlandot. A negyvenfős stábot vezető befolyásos kabinetfőnök-helyettes, aki egyben az elnök belbiztonsági tanácsadója, Trump teljes bizalmát élvezi. Tudni lehet, hogy amikor megszólal, akkor azt úgy lehet tekinteni, mintha maga az elnök mondaná. „Stephen hűen végrehajtja, amit az elnök akar”, legyen szó bevándorlásról, Venezueláról vagy Grönlandról – erősítette meg a New York Timesnak Karoline Leavitt, a Fehér Ház szóvivője.
A katonai opció mellett újra előkerült a megvásárlás
A Fehér Ház kedden több lapnak is elküldött közleményben jelezte, hogy „az elnök és csapata többféle lehetőséget megvitatnak e fontos külpolitikai cél elérése érdekében, és természetesen az amerikai hadsereg bevetése mindig a fegyveres erők főparancsnokának rendelkezésére álló opció”. Egy magas rangú amerikai kormányzati tisztviselő azonban a Reutersnek akkor már azt mondta, hogy az Ovális Irodában aktívan foglalkoznak Grönland megszerzésével, és több lehetőség között azt is tanulmányozzák, hogy megvásárolják a szigetet.
A források szerint ez utóbbit emelte ki Marco Rubio is, amikor tájékoztatást adott a képviselőház és a szenátus fegyveres erőkkel és külpolitikával foglalkozó bizottságainak a Venezuela mentén felmerülő kérdésekről. Az amerikai sajtó értesülései szerint Rubio közölte, a Trump-kormány célja az, hogy megvásárolja a területet, és jelezte, hogy jelenleg nem készülnek katonai invázióra.
A katonai akció meglebegtetését tárgyalási technikaként jellemezte a Wall Street Journalnek Lindsey Graham republikánus szenátor, hozzátéve, hogy jogi alapot kell teremteniük arra, hogy „felépítsük a helyet, és odavigyük az embereinket”. A New York Times értesülései szerint a külügyminiszter részleteket nem mondott, de az elnök kérésére utasította a minisztériumát,
készítsenek egy friss tervet arra, hogyan tudják megszerezni a szigetet.
A terv egyik buktatója az lehet, hogy a Dán Királysághoz tartozó autonóm terület 57 ezres lakossága hallani sem akar arról, hogy az Egyesült Államokhoz csatlakozzanak. Egy tavaly januárban, a Berlingske dán és a Sermitsiaq grönlandi lap megbízásából elvégzett felmérés szerint a helyiek csupán hat százaléka gondolja jó ötletnek a csatlakozást, 85 százalék pedig teljesen elutasítja. Arról itt írtunk részletesebben, hogyan került Grönland Dániához még az 1700-as években, és hogyan kapott egyre több autonómiát az évtizedek során.
Ráadásul az amerikaiak sem rajonganak az ötletért. Tavaly készített felmérések sora arra jutott, hogy az amerikaiaknak csak nagyjából a negyede támogatja a sziget megszerzését.
Dánia és Európa kézzel-lábbal tiltakozik
Az európai vezetők, akik az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatásokat féltve jellemzően ódzkodnak attól, hogy kritizálják Trumpot, Grönland esetében szokatlanul erőteljes hangú nyilatkozatokban ítélték el az amerikai elnök terveit a sziget elcsatolására.
A washingtoni dán nagykövet, Jesper Møller Sørensen már Katie Miller posztjára válaszolva közölte, hogy elvárják a területi integritásuk teljes körű figyelembe vételét. Szerinte az Egyesült Államok és Dánia szövetségesek, Grönland tagja a NATO-nak, az érintett országok együtt szavatolják a sarkvidék biztonságát, amire Dánia 13,7 milliárd dollárt költött csak 2025-ben. A dán kormányfő kezdetben csak felszólította az amerikai elnököt és szövetségeseit, hogy hagyjanak fel a Grönland megszerzésével kapcsolatos fenyegetéseikkel.
Miután ez nem történt meg, hétfőn még erőteljesebb nyilatkozatokat tett. Dán televízióknak adott interjúiban kijelentette, hogy „sajnálatos módon komolyan kell venni” Trumpot, amikor Grönland megszerzéséről beszél, és fenyegetései valódiak. A kialakult helyzet miatt rendkívüli ülést hívott össze a dán parlament külügyi bizottsága. A dán kormányfő közben egyértelművé tette, hogy mi a tét.
„A nemzetközi közösség, ahogyan ismerjük, a demokratikus játékszabályok, a NATO, a világ legerősebb védelmi szövetsége – mindez összeomlana, ha egy NATO-ország úgy döntene, hogy megtámad egy másikat.”
Frederiksen mellett Grönland tavaly megválasztott miniszterelnöke, Jens-Frederik Nielsen is reagált Trump követeléseire. „Ebből elég volt” – jelentette ki a 34 éves politikus. „Fenyegetésnek, nyomásgyakorlásnak és megszállásról való beszédnek nincs helye barátok között” – mondta. Egy sajtótájékoztatón azért jelezte, hogy szerinte még nincsenek olyan helyzetben, hogy az ország elfoglalása azonnal megtörténhetne. „Grönlandot nem lehet Venezuelához hasonlítani, mi demokrácia vagyunk” – jelentette ki.
Az európai országok közben egymás után tették a Dániát és Grönlandot támogató nyilatkozatokat. Jellemzően azt hangsúlyozták, hogy Grönland sorsáról csak a grönlandiak és a dánok dönthetnek, míg az Európai Unió az államok szuverenitásának és területi integritásának fontosságáról beszélt, és az Európai Bizottság szóvivője is jelezte, teljes mellszélességgel Grönland mellett állnak.
Kedden hét európai ország vezetője közös nyilatkozatot adott ki, amiben kijelentették, hogy „Grönland a grönlandi népé. Dániát és Grönlandot érintő kérdésekben kizárólag Dánia és Grönland dönthet”, és továbbra is védeni fogják a szuverenitás, a területi integritás és a határok sérthetetlenségének egyetemes elvét. Valamint jelezték, hogy az Északi-sarkvidék biztonságát „kollektíven, a NATO-szövetségesekkel, köztük az Egyesült Államokkal együttműködve kell biztosítani”.
Európa tehetetlen lenne?
„Nem lennénk képesek megvédeni Grönlandot, ne viccelj” – mondta egy névtelenül nyilatkozó európai tisztviselő az Atlanticnek. A lapnak dán tisztviselők és biztonsági szakértők az elmúlt hónapokban arról beszéltek, hogy Dánia és az európai országok tehetetlenek lennének, ha Trump egy este kiposztolná a közösségi oldalára, hogy Grönland mostantól az Egyesült Államok védnöksége alatt áll, a NATO pedig megbénulna, ahogy legerősebb tagja egy másik szuverén ország területét a magáénak nyilvánítja.
Dánia és északi szomszédjai az Atlantic értesülései szerint már egy éve komolyan veszik az amerikai elnök szavait, de bizonytalanok voltak, hogy azok pontosan mit is jelentenek, és milyen választ adjanak. A Maduro eltávolítására indított akció után azonban az európai kormányok már felfogták, hogy Grönland amerikai elfoglalása nem teljesen lehetetlen – mondta az NBC Newsnak Peter Viggo Jakobsen, a Dán Királyi Védelmi Főiskola docense.
„Ez egy egészen új szintű őrület” – mondta a másik oldalról a Politicónak Rufus Gifford, aki Barack Obama elnöksége alatt volt nagykövet Dániában. Ő szabályosan rémisztőnek találta, ahogy Trump nevetgélve beszélt vasárnap Grönland elfoglalásáról az elnöki különgép fedélzetén. Szerinte az amerikai kongresszus tagjainak hangosan tiltakozniuk kellene, mert ha nem teszik, akkor „bűntársak lesznek a nyugati világ bukásában”.
„Amiről most beszélünk, az a NATO vége, jobb lenne elkerülni” – mondta a CNN-nek James Stavridis admirális. A NATO egykori főparancsnoka jelezte, hogy „ismerem a dánokat, kemény fickók, és nem lepne meg, ha katonai erőt helyeznének oda, hogy szembenézzenek egy amerikaival”. Ebben nincs azonban egyetértés a szakértők között: Dániában senki sem gondolja, hogy meg kéne védenünk Grönlandot az Egyesült Államoktól, „az lehetetlenség lenne” – mondta a New York Timesnak Mikkel Runge Olesen, a DIIS dán külügyi kutatóintézet vezető kutatója.
A Berlingske dán lap főszerkesztője közben egy cikkében azt javasolta, hogy Dániának és szövetségeseinek katonákat kellene vezényelnie Grönlandra. „Ez nem lesz képes megállítani az USA-t, de szimbolikus lépés lenne” – közölte. Ilyenről egyelőre senki sem beszélt európai országok vezetői közül, hiszen ez önmagában komoly feszültséget okozna az Egyesült Államok és szövetségesei között.
Bár Dánia és az Egyesült Államok hadserege között óriási különbségek vannak az utóbbi javára, egy grönlandi támadás nem lenne olyan könnyű feladat, mint elsőre látszik. A több mint kétmillió négyzetkilométeres sziget nagy részét jég borítja, nincsen kiépített infrastruktúra, a műholdak a mágneses viharok miatt nem mindig működnek, a nagy hidegben pillanatok alatt lemerülnek az akkumulátorok, használhatatlanná fagynak a modern műszaki eszközök, a tereptárgyak alapján dolgozó navigációs eszközök pedig akadoznak.
„Nagyon kevés amerikai katona élne túl egy hetet ott” – mondta az Atlanticnek egy dán képviselő azokra a kutyaszános dán katonákra utalva, akik hónapokig járőröznek Grönland északibb részein. Most közel 150 amerikai katona állomásozik Grönlandon.
Peter Viggo Jakobsen ugyanakkor abszurdként jellemezte az amerikai invázió lehetőségét, ő továbbra is nagyon valószerűtlennek tartja, hogy megtörténne, mert egész más egy olyan pária ország ellen indítani egy támadást, mint Venezuela, mint ugyanazt egy NATO-tagországgal megtenni. Hasonló véleményen volt Mikkel Runge Olesen, aki szerint Trump ugyan bebizonyította, hogy hajlandó a katonai erő bevetésére, de a két helyzet nem összehasonlítható. Jakobsen azért nem zárja ki teljesen a lehetőséget, mint mondta, már feladta, hogy megértse, mit is csinál a Trump-kormány.
Trumpnak kell a sziget, de minek
Szakértők közben arra hívták fel a figyelmet, hogy teljesen érthetetlen Trump fixációja Grönlanddal, ha elfogadjuk a magyarázatát, miszerint csak nemzetbiztonsági okokból, vagy az ásványkincseiért akarja megszerezni a területet. Ugyanis mindkét célt könnyedén elérhetné diplomáciai tárgyalásokkal, anélkül, hogy az Egyesült Államokhoz csatolnák a szigetet.
„Ha az amerikaiak egy újabb katonai bázist akarnak, csak mondják meg, hova. Ha újabb radart akarnak, csak építsék meg” – mondta az Atlanticnek egy dán parlamenti képviselő. Az amerikai kongresszus dánbarát kétpárti csoportja pedig közölte, ha Trump „üzenete az, hogy szükségünk van Grönlandra, akkor az igazság az, hogy mindent megkapunk Grönlandtól, amire csak szükségünk van”.
A CNN értesülései szerint az amerikai külügyminisztérium az elmúlt hónapokban elemzést készített a grönlandi ásványkincsekről, aminek egyik eredménye az volt, hogy nincsenek megbízható tanulmányok arról, hogy pontosan milyen erőforrások vannak a területen. Azt azonban megállapították, hogy azok kitermelése óriási költséggel járna a nagy hideg, valamint az infrastruktúra hiánya miatt.
A Politico értesülései szerint a 2025-ben tartott magas szintű dán–amerikai tárgyalásokon a Fehér Házat nem érdekelték a dán kormányfő arra vonatkozó ajánlatai, hogy az Egyesült Államok nyugodtan növelje katonai jelenlétét a szigeten. „A lehetőség a nagyobb amerikai katonai jelenlétre mindig a tárgyalások része volt. A Fehér Házat nem érdekli” – mondta a lapnak egy európai védelmi tisztviselő.
Dániának és Európának azért kell aggódnia, mert Trumpot nem a hagyományos geopolitikai érdekek vezénylik, hanem „egópolitika”, és az Egyesült Államok területének növelése a célja
– vélte Klaus Dodds, a Londoni Egyetem geopolitikával foglalkozó professzora. A Politico is egyetért a területnövelési szándékkal, szerintük ez már a beiktatási beszédének is fontos része volt.
Egy amerikai és európai tisztviselőkkel is kapcsolatban álló amerikai forrás szerint Trump a fejébe vette a Donroe-doktrínát, csak erre fókuszál, és nehéz úgy megegyezésre jutni a dánokkal, ha az elnök azt gondolja, hogy csak simán elveheti, amit akar. Ez sokak szerint lényegében annyit jelent, hogy Washington a saját érdekszférájának védelmében a nemzetközi jog figyelmen kívül hagyásával gyakorlatilag bármit megtehet. Erről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
