A rezsim brutális fellépése ellenére is tömegek vonulnak utcákra, két hete nem tudják elfojtani a tiltakozásokat Iránban
Két hete zajlanak Iránban a síita teokratikus rendszer elleni tiltakozó tüntetések. Annak ellenére, hogy a rezsim az évek óta megszokott kegyetlenséggel lép fel az utcákra vonuló emberek ellen, lekapcsolta az internetet, a 85 millió lakosú közel-keleti országban a hétvégén az elmúlt két hét legintenzívebb megmozdulásai voltak.
Az ország mind a 31 tartományára kiterjedő tiltakozásokban emigráns szervezetek szerint már 116 ember meghalhatott, több mint 2600 embert pedig őrizetbe vehettek. Rengeteg sérültről is érkeztek hírek. Több városban felgyújtottak középületeket, köztük Iszfahánban az állami tévé irodáit. Volt, ahol a Forradalmi Gárda is fellépett a tiltakozók ellen, az iráni főügyész pedig szombaton bejelentette, hogy a tüntetéseken részt vevőket „Isten ellenségének” tekintik, ami halálbüntetéssel jár.
Donald Trump amerikai elnök múlt hét óta többször is megfenyegette az iráni rezsimet, hogy ha megölik a súlyos gazdasági helyzetből kiindult tüntetéssorozaton tiltakozókat, akkor keményen oda fognak csapni. A New York Times az ügyet ismerő amerikai tisztviselőtől és más forrásokból úgy tudja, hogy Trumpot az elmúlt napokban tájékoztatták az Irán elleni katonai csapások lehetőségeiről. Még nem hozott végleges döntést, de valóban komolyan fontolgatja, hogy katonai csapást rendeljen el.
A tiltakozássorozatról érkező hírek ismertetésénél-értelmezésénél érdemes leszögezni, hogy habár Irán nem egy Észak-Korea-szintjén elzárkózó ország, a belföldi sajtó elleni hatósági fellépések és a nemzetközi lapok kiszorítása miatt az országban történtekről nehéz pontos és hiteles képet kapni. A hivatalos narratívától – miszerint a tüntetőket az USA és Izrael irányítja – eltérő információkhoz leginkább a közösségi platformokban terjedő posztokból, emigráns szervezetekhez eljutó értesülésekből és nemzetközi lapok által megszólaltatott irániakon keresztül lehet hozzájutni, de a hatóságok, a kormányzat, sőt a fegyveres erők köréből is rendszeresen szoktak szivárogtatni vezető lapoknak. Azonban ezeket az információkat a „normális” nemzetközi híreknél jóval nehezebb ellenőrizni.
Napok óta tízmilliók vannak net nélkül
Az egyik legnagyobb emigráns iráni szervezethez, a Human Rights Activists News Agency-hez (HRANA) befutó információk alapján szombaton Irán összes tartományában, összesen 570 helyszínen volt kisebb vagy nagyobb megmozdulás; Teheránban többtucatnyi helyszínen tartottak tiltakozásokat. A megmozdulások nagyságát az imént említett nehézségek miatt még megbecsülni is lehetetlen, de az biztos, hogy a szombat a mostani eseményeket nézve minden korábbinál nagyobb tiltakozásokat hozott.
Irán-szerte több helyről jelentették, hogy a karhatalom megint erőszakkal lépett fel, és éles lőszert is bevetett. A Guardiannek egy iráni tüntető azt írta, hogy egyes teheráni negyedekben mesterlövészek is támadták a tiltakozókat, és „holttestek százai” hevertek az utcákon. Az iráni országos rendőrfőnök azt állította, hogy a rezsimellenes tüntetéssorozat fontos szereplőit tartóztatták le szombatról vasárnapra, és az eljárás végén megbüntetik őket.
A HRANA szerint az igazolható halálos áldozatok száma december vége óta eléri a 116-ot, és több mint 2600 embert tartóztattak. Az AP hozzátette, hogy a szervezet számai korábbi iráni tüntetések esetében később megalapozottnak bizonyultak. A sebesültek számáról nem jelent meg adat, de a kórházak sürgősségi osztályainak leterheltsége alapján számuk igen magas lehet. Két kórház orvosa az Elon Musk-féle Starlink műholdas internetszolgáltatását használva tudta felvenni a kapcsolatot a BBC-vel a napokban.
Az Iránban menetrendszerűnek mondható tiltakozássorozatot ezúttal az Iránt sújtó gazdasági válság váltotta ki. Ahogy arról a gazdaság állapotát bemutató cikkünkben részletesen írtunk, a gigantikus rendszerszintű korrupció, a bankszektor szerkezeti hiányosságai, az Izraeltől 2025 nyarán elszenvedett háborús vereség, illetve az Iránt a nemzetközi piacok jelentős részétől pénzügyileg és kereskedelmileg is elvágó nemzetközi – elsősorban amerikai – szankciók együttes hatására az ország mély válságba csúszott. A lassuló gazdasági növekedés és alacsony foglalkoztatottság mellett az infláció tartósan 40 százalék felett van, az élelmiszer-infláció több mint 70 százalékra emelkedett. Az iráni fizetőeszköz, a riál a dollárhoz képest egy év alatt értéke 45 százalékát, tíz év alatt 98 százalékát veszítette el.
A rezsimnek intő jel lehet, hogy a tiltakozássorozatot nem a hagyományosan legnyugtalanabb rétegek – például az egyetemisták vagy a kisebbségek – indították el, hanem a pénzügyi-gazdasági nehézségek által közvetlenül sújtott boltosok és a kiskereskedők. Miközben az állami média igyekszik bagatellizálni a megmozdulásokat, a tüntetéshullám mára területi és társadalmi szempontból is országos méreteket öltött.
Maguk a tiltakozások igen változatos formát öltenek, a kormányépületek felgyújtásától odáig, hogy iráni nők sorra posztolják ki, ahogy fejkendő nélkül, Ali Hamenei ajatollah portréjával gyújtanak cigire.
A tüntetők a gazdasági követelésekről gyorsan átváltottak a rezsimellenes jelszavakra, rendszeresen skandálnak például rigmusokat a 86 éves Ali Hamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetőjének haláláról, vagy éltetik a síita teokrácia antitézisének számító, 1979-ben az iszlám forradalommal megbuktatott monarchiát. A tüntetésekről kiszivárgó felvételek alapján egyre gyakrabban bukkan fel a sah zászlaja, melyen az iráni nemzeti színeket a hagyományos perzsa jelképnek számító oroszlán és nap egészíti ki. Egy tüntető Londonban is felmászott az épület erkélyére, és lecserélte az iráni nagykövetség zászlaját a régire.
A hatóságok egyik bevett módszere a tiltakozások szervezésének megnehezítésére a kommunikációs hálózat ideiglenes lekapcsolása. Szakértők szerint a hatóságok minden korábbinál jobban lecsavarták a kommunikációs hozzáférést, Iránban már három napja nincs se internet, se megfelelő mobilhálózat. Egyes információk szerint még a 2022-es tiltakozásoknak kommunikációs köldökzsinórt biztosító Starlinket is sikerült blokkolni – a Musk tulajdonában álló műholdas szolgáltatás Iránban eleve illegális, azonban meglehetősen elterjedt. Az internetkorlátozás alól egyes kormányzati oldalak jelentenek csak kivétel, Hamenei például szorgosan visszafenyegeti az Egyesült Államokat az X-en.
A brutális erőszak az elsődleges módszerük
Gazdasági oldalról a jegybankelnök leváltásán túl a kormány egyelőre több kisebb lépésben próbált reagálni. Mivel az élelmiszerek az elszálló árak miatt sokaknak elérhetetlenül drágák, első körben erre próbált megoldást találni, nemrég az alapvető élelmiszerek importjára biztosított kedvezményes árfolyam helyett közvetlen készpénzjuttatást vezetett be a lakosságnak, havonta 10 millió riálos összeggel – ez viszont alig 3300 forintnak felel meg.
A rezsim elsődleges módszere a tüntetések elfojtására azonban a brutális erőszak. A rendőrség mellett a kifejezetten az iszlamista rezsim védelmére felesküdött Iráni Forradalmi Gárdát és annak paramilitáris szárnyát, a Baszídzset is bevetették a tüntetők ellen, az iráni főügyész en bloc halálbüntetéssel fenyegette meg a tüntetőket, és széles körű megtorlást helyezett kilátásba a támogatók ellen is.
Míg a tiltakozások kirobbanása utáni napokban a kormány igyekezett egyensúlyban tartani a fenyegetéseket és az ígéreteket, addig a napokban már az erőszak került előtérbe.
A bekeményítés és lényegében halálbüntetéssel fenyegetés ellenére azért továbbra is próbálnak kettős üzeneteket küldeni. Hamenei a nemzeti egység megőrzésére szólított fel, szerinte egyes rendbontók csupán Donald Trump amerikai elnöknek akarnak örömet szerezni azzal, hogy saját utcáikban tesznek kárt. Maszúd Peszeskján iráni elnök is ezt a narratívát próbálta sulykolni, amikor a Sky News szerint a tüntetések kezdete óta először adott nagyobb interjút az állami médiának. Azt állította, hogy külföldi hatalmakhoz köthető terroristák embereket ölnek, mecseteket gyújtanak fel és megrongálják a közvagyont. Szerinte Irán ellenségei próbálnak káoszt szítani a „zavargások megrendelésével”, amik célja az egész társadalmuk megsemmisítése. A békülékenyebbnek szánt résznél viszont kijelentette, hogy az iráni vezetés kész meghallgatni az embereket, szerinte a kormánya mindent megtesz, hogy megoldja a gazdasági nehézségeket.
A zárt információs közegben igen nehéz megítélni, mennyire rázta meg a rendszert a tiltakozáshullám. Azonban a polgári- és katonai vezetés belső köreiből is rendszeresen informálódó New York Times már hétfőn arról írt, hogy a rezsim „túlélő üzemmódba” kapcsolhatott, és Hamenei ajatollahnak hírszerzési információk szerint van menekülési terve, ha a karhatalmi erők képtelenek megfékezni a tüntetéseket.
Felbukkant az utolsó sah fia
Iránban nem létezik hagyományos értelemben vett szervezett ellenzék, a mérsékeltek a rezsim keretein belül tekinthetők ellenzéknek a keményvonalasakkal szemben, a korábbi tiltakozások veteránjait a rezsim vagy kivégezte vagy börtönökbe zárta. Azonban a vezetők nélkül, decentralizált és sokszor spontán szerveződő tiltakozások mindig építenek az elődök szájhagyomány és csetalkalmazások útján terjedő hagyományaira és tudására. 2026-ban megfigyelhető, hogy ha tényleges vezető az országon belül nem is bukkant fel, egy szimbolikus arc minden korábbinál markánsabban jelen van: ő Reza Pahlaví, az utolsó iráni sah amerikai száműzetésében élő fia.
Az apja nevét viselő herceg 1960-ban született – világra jövetelét a sah azzal ünnepelte, hogy kegyelemben részesített 98 politikai foglyot, és 20 százalékkal lejjebb szállította a jövedelemadót – , és a sah teheráni palotájában nevelkedett egészen 17 éves koráig, amikor is az Iráni Légierő kadétjaként az Egyesült Államokba utazott egy egyéves továbbképzésre. A programot soha nem fejezte be, mert 1979 elején a forradalom fenyegetésére hazautazott. Családjával száműzetésbe vonult, és bár 20. születésnapján önmagát mondta Irán uralkodójává, a jelenleg az amerikai Marylandben élő Pahlaví inkább az ellenállás szimbolikus alakjának tartotta magát.
Egészen 2025-ig, amikor felajánlotta azt, hogy a rezsim összeomlása esetében kész részt venni egy átmeneti kormányban, melynek ki is dolgozott egy 100 napos programot. Ő is utcára hívta az embereket a hét végén, deklarálva: „Már nem az a célunk, hogy az utcára vonuljunk, hanem az, hogy felkészüljünk a városközpontok elfoglalására és megtartására.” Világszerte tüntetésekre szólította fel az iráni rezsimmel szemben állókat, voltak demonstrációk például Londonban és Sydneyben is.
Pahlaví nemcsak a monarchiát képviseli – mely amúgy utolsó éveire szintén kirívóan népszerűtlenné vált –, hanem az iráni–perzsa nacionalizmust is, mely szemben áll a rezsim nemzeti történelemre és nemzeti szimbólumokra gyanakvással tekintő univerzálisabb iszlamizmusával.
Korábban elvétve merült csak fel a neve bármilyen tiltakozás során, most sem világos, hogy mennyien értenek vele egyet a tüntetők közül, még ha többen is skandálnak a monarchiára utaló jelszavakat.
Az is kérdés, hogy az amúgy a rezsimellenes tiltakozások motorjainak számító kisebbségek mennyire látnák szívesen a monarchia visszatérését, mely az iszlám köztársasággal szemben drasztikusan korlátozta a nyelvi- és kulturális jogokat. A Pahlaví-nosztalgiával szembeni ellenérzéseket növelheti, hogy Izrael online kampányokban és politikusi nyilatkozatokban is az Izraellel jó viszonyt ápoló monarchia jelképeinek felhasználásával biztat a rendszer leváltására.
A Pentagonban már tervezik az esetleges légicsapásokat
Trump már többször is figyelmeztette a rezsimet a tüntetőkkel szembeni atrocitások miatt, azonban az elnök szombat este már azt posztolta: „Irán talán soha nem látott mértékben vágyik a SZABADSÁGRA. Az USA készen áll a segítségnyújtásra!!!” Marco Rubio amerikai külügyminiszter ugyanaznap egy bejegyzésben a tiltakozók iránti támogatását fejezte ki. Azt írta: „Az Egyesült Államok támogatja Irán bátor népét.”
Az amerikai elnök a Nicolás Maduro elfogásával és New Yorkba szállításával végződő venezuelai beavatkozással bebizonyította, hogy a kockázatos katonai akcióktól sem riad vissza, erre az amerikai külügyminisztérium sem mulasztott el emlékeztetni a hétvégén:
„Ne játszadozzatok Trumppal, amikor valamit mond, akkor azt komolyan is gondolja.”
Teherán eddig harciasan reagált Trump fenyegetéseire, vasárnap is az USA és Izrael elleni csapásokkal fenyegetőzött. Mohammad Bagher Ghalibaf, az iráni parlament házelnöke kijelentette, hogy amerikai katonai célpontok mellett hajózási érdekeltségeket is megtámadhatnak, ha az Egyesült Államok beavatkozik Iránban. Emellett a Times of Israel szerint Izraelt is lehetséges célpontként jelölte meg, amikor „megszállt területről” beszélt.
Több amerikai lap is úgy értesült, hogy a Pentagonban Trump utasítására már meg is kezdték egy Irán elleni amerikai légicsapások előzetes tervezését. Azonban a katonai és politikai vezetésnek gondosan mérlegelnie kell, milyen célpontok megsemmisítése rettentheti el Teheránt a további megtorlásoktól, a beavatkozást hogyan fogadná általában az iráni lakosság, és mindez hogyan érintené a régiós helyzetet. A nehézségeket növeli az a szempont, hogy ha érdemi befolyást akarnak gyakorolni, akkor napokon belül végre kellene hajtaniuk az akciókat.
Egy katonai csapás elrendelését minden bizonnyal megkönnyíti az a tény, hogy Irán az Izraellel szembeni 12 napos háborúban csaknem teljes légvédelmét elvesztette; és bár a károk helyreállításán azóta is gőzerővel dolgoznak, a komplex, drága és egyik napról a másikra nehezen beszerezhető fegyverrendszerek pótlása, az üzemeltetéshez szükséges infrastruktúra újjáépítése még messze nem fejeződött be.
Irán lényegében semmilyen ellenállásra nem lenne képes egy amerikai légi offenzívával szemben.
Ráadásul a legszűkebb teheráni vezetés sem érezheti magát biztonságban. Izrael az elmúlt években sorozatban likvidált magas rangú iráni katonai vezetőket, a komoly amerikai hírszerzési támogatással megvívott 12 napos háború első napján pedig valósággal lefejezte a vezérkart. Izraelnek – legalábbis sajtóértesülések szerint -lehetősége lett volna arra, hogy magát Hameneit is likvidálják, azonban az USA akkor megvétózta az akciót.
