Trump árnyékában Indiával barátkozik az EU

Kulcsfontosságúnak nevezte a néhány nap múlva esedékes csúcstalálkozót az EU és India között Kaja Kallas szerdán Strasbourgban. Az uniós külügyi és biztonságpolitikai főképviselő úgy látta, jól haladnak az előkészületekkel, és mindkét oldalon értik, hogy a csúcsnak eredményeket kell hoznia, „figyelembe véve a geopolitikai látképet”. A szabályalapú nemzetközi rend példátlan nyomás alatt áll „háborúk, kényszerítés és gazdasági széttöredezettség” miatt, a kényszerítésre használt angol kifejezéssel elég egyértelműen Donald Trump grönlandi törekvéseire utalva.

A csúcson többek között arra törekednek, hogy lezárják a tárgyalásokat egy szabadkereskedelmi egyezménnyel, közölte Kallas a találkozóról szóló európai parlamenti (EP-)vitán. Így szerinte piacot nyitnának, és megerősítenék az alapanyag-ellátást a „tiszta technológiáknál” (ezalatt többek között a magyar kormánynak is fontos akkumulátorgyártást szokták érteni), valamint a gyógyszereknél. Aznap úgy döntöttek, hogy egy biztonsági és védelmi partnerséggel is előrébb lépnek.

Nem tette hozzá, hogy a szabadkereskedelmi egyezményről korábban már 2025 végére le akarták zárni a tárgyalásokat. A Dél-amerikai Közös Piaccal (Mercosurral) aláírt megállapodás elfogadásának nehézségei sem ígérnek sok jót az alkunak. Az egyezmény szűkös többséggel, többek között a magyar kormány ellenzése mellett átment a tagállamokat képviselő testületben, de az Európai Parlament megszavazta, hogy az EU bíróságával vizsgáltassa a szöveget, mielőtt ratifikálná. Közben a részben fideszes Patrióták Európáért frakció az egyezménnyel indokolva bizalmatlansági indítványt nyújtott be az Európai Bizottság ellen, bár ennek a korábbi példák alapján nem sok esélye van a sikerre.

Az EP-vitán Győri Enikő fideszes képviselő üdvözölte a csúcstalálkozót, és szerinte „jó volna, ha egy utolsó hajrával ott le lehetne zárni a szabadkereskedelmi megállapodást a világ negyedik legnagyobb gazdaságával”. A kapcsolatokban még jelentős kiaknázatlan lehetőségeket látott „gazdasági, stratégiai és geopolitikai téren egyaránt”.

Arra azért utalt, hogy a kész egyezmény iránt már nem feltétlenül lesznek lelkesek. Elvárják az Európai Bizottságtól, hogy „a tárgyalások során következetesen az európai érdeket képviselje, és a lehető legjobb feltételeket harcolja ki” a stratégiai ágazatoknak, különösen az autóiparnak. „Ugyanilyen fontos a pragmatizmus. Ne várjuk el, hogy egy kereskedelmi partner mindenben egyetértsen velünk pusztán azért, hogy üzletet köthessünk vele”, az Európai Bizottság tanuljon a „korábbi hibákból”. Blokkosodás helyett kapcsolatok kellenek, „csak így tudunk dűlőre jutni a világ nagyhatalmaival, és megerősíteni Európa gazdasági pozícióit”.