Trump elérte, hogy napról napra esik szét Maduro rendszere, de nem a demokrácia épül helyette

A venezuelaiaknak nagyon nagy elvárásaik vannak, de tartanak attól, hogy ez a pillanat nem fog elvezetni a demokráciához – mondta Benigno Alarcón Deza venezuelai politológus Venezuela elmúlt időszakáról. Négy hónappal azután, hogy az amerikai hadsereg eltávolította a hatalomból Nicolás Maduro venezuelai elnököt, a dél-amerikai országot óvatos optimizmus járja át.

A Washington által kiválasztott új vezető, Delcy Rodríguez addigi alelnökből lett elnök elkezdte megnyitni az ország olajiparát és bányáit a külföldi befektetők előtt, és valamelyest engedett a diktatórikus szorításon. Az emberek újra mernek tüntetni, az ellenzéki pártok gyűléseket tartanak, politikai foglyokat engednek szabadon, és Maduro politikai szövetségeseit egymás után távolítják el, vagy tartóztatják le.

Az ország azonban még távol van a demokráciától. Egyelőre nem látszik, hogy mikor tarthatnak új, szabad és tiszta választásokat Venezuelában, ahova a Nobel-békedíjas ellenzéki vezető, María Corina Machado továbbra sem térhet vissza. Több száz politikai fogoly még mindig börtönben sínylődik, és még hónapokba, de akár évekbe telhet, mire a venezuelaiak a saját bőrükön érzik a Maduro alatt katasztrofális gazdasági helyzet javulását.

Egy március végén készült felmérés szerint a venezuelaiak közel nyolcvan százaléka szerint az ország jobb, vagy ugyanolyan helyzetben van, mint Maduro alatt, 52 százalék szerint a szabadságjogok erősödtek és 54 százalék szerint jó dolog, hogy az Egyesült Államoknak nagyobb befolyása van, mint korábban.

Rezsimváltás, rezsimváltás nélkül

A Maduro eltávolítására indított január eleji akció előtti hónapokban szakértők arra figyelmeztettek, hogy káosz lehet úrrá az országban az autoriter elnök eltávolítása után, és Venezuela akár polgárháborúba is süllyedhet, ahogy egymással rivalizáló politikai és fegyveres csoportok kezdenek harcolni a hatalomért. Ezt a dilemmát a Trump-kormány azzal hidalta át, hogy nem a 2024-es venezuelai elnökválasztáson széles körben valódi győztesnek tartott ellenzéket segítette győzelemre, hanem Maduro alelnökét. Rodríguez aztán amerikai nyomásra megkezdte a Washington által áhított és az olajvagyon megszerzését célzó reformok bevezetését.

Az Egyesült Államok már a Maduro eltávolítása utáni napokban diplomatákat küldött Caracasba, hogy megkezdjék a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását, majd a következő hónapokban Rodríguezzel tárgyalt John Ratcliffe, a CIA igazgatója, Chris Wright energiaügyi miniszter, Francis Donovan tábornok, az amerikai fegyveres erők déli parancsnokságának vezetője és Doug Burgum belügyminiszter.

Közben levették az új venezuelai elnököt a szankciós listáról, enyhítettek a venezuelai állami olajcégre, valamint az állami bankokra kivetett szankciókon, és engedélyezték a befektetéseket a bányaszektorban. Nem mellesleg pedig hét év után hivatalosan is újranyitották az amerikai nagykövetséget Caracasban.

A venezuelai parlament – aminek az elnöke Delcy Rodríguez testvére, Jorge – már január végén elfogadta az ország olajiparának átalakításáról szóló törvényt, aminek célja, hogy a nagy külföldi olajcégek könnyebben és biztonságosabban tudjanak befektetni Venezuelában. A Repsol spanyol olajcég április végén megegyezett a venezuelai kormánnyal és az állami olajcéggel arról, hogy 50 százalékkal növelik a következő egy évben az olajtermelést, az ENI olasz céggel közösen pedig a földgázkitermelést. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy évekbe telhet a termelés felpörgetése, és a nagy olajipari óriáscégek sem rohannak, hogy egy bizonytalan helyzetben több milliárd dolláros befektetéseket vigyenek Venezuelába.

A venezuelai parlament április elején az ország bányaiparának átalakításáról szóló jogszabályt is elfogadta, amivel egyebek mellett külföldi befektetők előtt nyitnák meg a szektort. Venezuela a becslések szerint a világ egyik legnagyobb és egyelőre kiaknázatlan aranykészletével bír, valamint több más ásványkinccsel. A törvényt egy hónappal azután hozták meg, hogy amerikai bányavállalatok vezetőivel Caracasba látogatott Doug Burgum amerikai belügyminiszter. Elemzők és szakértők azonban jelezték, hogy a Magyarországnál is nagyobb területen elterülő venezuelai bányavidék különböző fegyveres csoportok irányítása alatt áll, és ez elriaszthatja a befektetőket.

Rodríguez közben megkezdte a Maduróhoz köthető politikusok, üzletemberek és katonák eltávolítását, a New York Times venezuelai kormányhoz közel álló forrásai szerint gyakran a Fehér Ház utasítására vagy engedélyével. Az ideiglenes elnök 17 minisztert váltott le, elsőként a kolumbiai születésű Alex Stubb iparügyi minisztert, aki üzletemberként több milliárd dollárt keresett kormányzati megbízásokból. Az Egyesült Államok Stubb kiadatását kéri, miután amerikai ügyészek korrupció miatt vádat emeltek ellene. Néhány éve már pénzmosás miatt ült amerikai börtönben, és csak azután térhetett vissza Venezuelába, hogy Joe Biden egy fogolycsere részeként elnöki kegyelmet adott neki. Rajta kívül még legalább két, Maduróhoz köthető üzletembert tartóztattak le: Wilmer Ruperti olajmágnást, valamint Raul Gorrín üzletembert, aki ellen Miamiban emeltek vádakat korrupció és pénzmosás miatt.

A legfontosabb lépés az volt, amikor az elnök március közepén kirúgta a Maduro-rezsim egyik legbefolyásosabb tagjának tartott Vladimir Padrino López védelmi minisztert.

Rodríguez nem sokkal később a fegyveres erőknél hajtott végre vezetőcseréket, és új parancsnokokat nevezett ki a haditengerészet, a légierő és a hadsereg élére. A venezuelai diplomaták soraiból is elkezdte eltávolítani a Maduróhoz köthető embereket, majd a hozzá hű üzletembereket kezdte el támogatni. A New York Timesnak Maduro barátai, üzlettársai és politikai szövetségesei azt mondták, hogy elkezdte megfigyelni őket a titkosrendőrség, többen is inkább távol maradnak a fővárostól és az ország elhagyására készülnek.

Rodríguez irányítása alatt, amerikai nyomásra a parlament elfogadott egy amnesztiatörvényt is, aminek hatálya alatt egymás után kezdték el szabadon engedni a politikai foglyokat, köztük Juan Pablo Guanipa, Jesús Armas és Enrique Márquez ellenzéki vezetőket. Az ellenzéki pártok rejtőzködő tagjai ezen felbuzdulva újra szervezkedni kezdtek.

Közben a venezuelaiak egyre bátrabban tesztelték az új, szabadabb légkört, és több városban, de főleg Caracasban egymást érték a tüntetések.

Egyebek mellett tömegközlekedési dolgozók tartottak sztrájkot a fővárosban, egyetemisták tüntettek és szakszervezetek vonulhattak tüntetni a parlament épülete elé. Egy, az elnöki palotához vonuló tüntető tömeget a rendőrök megállítottak ugyan, de senkit sem tartóztattak le, és sérültek sem voltak. Maduro alatt brutálisan verték szét a tiltakozásokat a rendvédelmi erők. Az országba elkezdtek beengedni külföldi újságírókat is, akiknek a korábbiakkal ellentétben a venezuelaiak már névvel is mernek nyilatkozni, nem félve a megtorlástól.

Egyszer majd lenne választás is

„Az utcákon jelentős a változás, mindennap tesztelik a gyülekezési és szólásszabadság határait, és ez a folyamat visszafordíthatatlannak tűnik” – mondta az El País spanyol lapnak egy diplomáciai forrás. Jesús Armas ellenzéki vezető a Guardiannek furcsa pillanatként jellemezte a venezuelai helyzetet, szerinte sem kezdődött még meg az átmenet a demokráciába. Még mindig nem írták ki egy szabad és tisztességes választás időpontját, és „ugyanaz a rezsim van hatalmon”, magyarázta.

„A legfontosabb dolog most a gazdaság” helyzetének rendbetétele, és a választásokról csak azután lehet beszélni – mondta az El Paísnak adott interjújában Jorge Rodríguez házelnök, az ideiglenes elnök testvére. Marco Rubio amerikai külügyminiszter, aki politikai karrierjének egyik legfontosabb céljaként a demokrácia dél-amerikai terjesztését határozta meg, április elején a Fox Newsnak adott interjújában kijelentette, hogy Venezuelában egy idő után szabad választásokat kell tartani, de türelemre van szükség, amíg ennek eljön az ideje.

Az amerikai kormány azt kommunikálja, hogy három lépésből álló tervet akar végrehajtani Venezuelában.

• Előbb a gazdaságot akarják stabilizálni;
• majd biztosítani, hogy amerikai, és más külföldi cégek hozzáférjenek a venezuelai ásványkincsekhez;
• mielőtt elkezdik az átmenetet a demokráciába.

Amerikai kormányzati tisztviselők az Atlanticnek azt mondták, hogy 2027 végére szeretnék elérni, hogy választásokat tartsanak Venezuelában. „Nincsen dátumunk” – jelentette ki az amerikai külügyminisztérium egy magas rangú tisztviselője egy április közepén tartott kongresszusi meghallgatáson, közölve, hogy csak feltételeik vannak, amik teljesülése esetén meg lehet tartani a választásokat. Ilyen egy új választási bizottság felállítása, a választási rendszer átalakítása, és az, hogy az ellenzéki pártok fenyegetések nélkül működhessenek.

„Ha visszatekintünk az Egyesült Államok történetének külpolitikai katasztrófáira, ez egyértelműen sikernek számít, legalábbis egyelőre” – mondta az Atlantic magazinnak Phil Gunson, az International Crisis Group elemzője, aki több mint 25 évet élt Venezuelában. Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy még mindig ott bujkál a felszín alatt a káosz lehetősége, még mindig megtörténhet, hogy az ország fegyveres konfliktusba süllyed.

Az ellenzék szerint valódi demokratikus átmenet kellene

Erre figyelmeztetett Machado is, aki szerint az embereknek olyan nagyok az elvárásaik, hogy felkelést kockáztatnak azzal, ha nem tartanak minél hamarabb választásokat az országban.

A venezuelai ellenzék szerint Rodríguez a demokrácia felé vezető átmenet helyett inkább csak a saját hatalmát akarja bebiztosítani.

Az ideiglenes elnök első számú terve, hogy hatalomban maradjon, a B terve, hogy hatalomban maradjon, a C terve pedig átadni a hatalmat olyasvalakinek, aki nem fogja őket megbuktatni – mondta április végén az El Paísnak egy ellenzéki politikus.

Kritikusai szerint Rodríguez csak a hozzá hű embereket emelte hatalmi pozíciókba, és látszatintézkedéseket hozott. Nem távolította el például Diosdado Cabellót, a rendőrséget, a hírszerzést és a rezsimet védő fegyveres civil csoportokat felügyelő belügyminisztert, aki a Maduro-rezsim egyik kulcsfigurája volt. Az eltávolított védelmi miniszter helyére Maduro „kínzómesterét”, a hírszerzés vezetőjeként a kormányellenes tüntetések leverésében kulcsszerepet játszó Gustavo González Lópezt nevezte ki. Az is sokatmondó, hogy az ország új turisztikai minisztere közben Cabello lánya lett.

Az amnesztiatörvényt jogvédő szervezetek elégtelennek és hiányosnak nevezték, egyebek mellett azért, mert nem vonatkozik a hadsereg nagyjából kétszáz tagjára, akik továbbra is börtönben maradtak. Szerintük ráadásul a kormány jelentősen eltúlozta a szabadon engedett politikai foglyok számát. A Foro Penal venezuelai jogvédő szervezet adatai szerint április közepén kevesebb mint ötszáz embert engedtek szabadon, és több mint ötszázan maradtak rácsok mögött azok közül, akiket a megállapodások szerint szabadon kellett volna engedni.

Az ellenzék azt is intő jelnek tartja, hogy továbbra sem engedik be az országba a Nobel-békedíjas Machadót, bár ezzel a Trump-kormány is egyetért. Az Atlanticnek névtelenül nyilatkozó kormányzati tisztviselők a legismertebb ellenzéki visszatérését szeretnék minél tovább elhúzni. El akarják kerülni, hogy egy ilyen helyzet túl nagy bizonytalanságot okozzon az országban, ami elriaszthatja a külföldi befektetőket, és Machadót is arra figyelmeztették, hogy ne akarjon túl hamar hazatérni.

Az ellenzéki vezető a Reutersnek azt mondta, hogy várakozásai szerint valamikor az év vége felé térhet vissza hazájába, míg az AP-nek azt mondta, hogy állandó kapcsolatban áll a Trump-kormány tisztviselőivel, és bízik a fokozatos átmenetről szóló washingtoni tervben.