Azonosítottak egy nőt az Interpol különleges listájáról, és a program történetében először a gyilkost is elkapták
A „fogpótlásos nő” vagy a „nő a hordóban” – ezekkel a nevekkel híresült el a francia kriminalisztikában annak a nőnek az esete, akire 2005. telén találtak rá egy erdőben hagyott hordóban. A rendőrség minden követ megmozgatott, hogy kiderítsék a személyazonosságát: lenyomozták a ruháit, a fogkorona pótlását, még Moszkvával is kapcsolatba léptek – hiába.
Mivel nagyon úgy tűnt, hogy nem francia nőről van szó, még az Interpol is felvette őt az „Azonosíts engem” listájára. Végül összesen 21 év kellett a gyilkosság áldozatául esett nő azonosításához. Így derült ki a tragikus története, és az is, hogy valószínűleg kettős gyilkosságról lehet szó. A feltételezett gyilkosát, aki többféle vallomással is előállt azóta, le is tartóztatták. Ez az első olyan eset az Interpol programjában, ami vádemelésig jutott.
A trikójától a helyi ex-Stasi ügynökig mindent lenyomoztak
2005 januárjában az elzászi Moselle megyét rengeteg hó lepte. A Németországgal határos francia régióban rengeteg fenyőerdő van, főleg a Vogézek hegylánc közelében. Az alig 1500 lakost számláló Abreschviller polgármestere épp a közeli erdők mentén autózott. Az egyik mellékút szélén felfedezett egy vízgyűjtő hordót, amiben a jelek szerint állattetem lehetett. A hordót elég kellemetlen, rothadó szag lengte körül. Mivel a környékbeli erdőkben nem ritka az orvvadászat, így a polgármester egyből értesítette a csendőrséget.
Később több autós is azt vallotta a rendőrségnek, hogy már két hónappal korábban is ott volt a környéken a hordó, sőt, egy időben az egyik kisebb folyóban lebegett. Végül valakik kihúzták onnan, de nem nyitották ki, mivel ők is abban a hitben éltek, hogy orvvadászok prédája vagy annak kidobott részei lehetnek benne. Ezután botlott bele a polgármester. Amikor azonban a kiérkező csendőrök kinyitották a hordót, nem állattetemet találtak, hanem egy ember holttestét.
A holttest fekete szemeteszsákokba csomagolva, zsinórral átkötve ült a műanyag hordóban. Elég rossz állapotban volt, hónapok óta halott lehetett. Az ügyészség akkori közlése szerint a testen késszúrás okozta sérülések voltak. A testet félbevágták, az áldozat arcát pedig szétroncsolták. A boncolás során kiderült, hogy egy 160 centiméter magas nőt találtak, aki 35-45 éves lehetett. A hüvelyében ondót találtak, ám ebből nem sikerült DNS-t kivonni.
Alig volt olyan tulajdonsága a holttestnek, ami alapján azonosítani lehetett volna. Rövidre vágott, sötét színű haja volt, de nem volt tetoválása vagy bármi más különleges külső ismertetőjele. Készült róla ugyan egy fantomkép, ám nehezen volt megállapítható, hogy ez mennyire lehet hiteles. Egy egyedi jellemzője mégiscsak volt: a fogazata. Az áldozat néhány hónappal korábban fogpótláson esett át, és olyan koronát kapott az egyik fogára, amit akkoriban Franciaországban már nem használtak, derült ki a francia RTL rádióműsorából. Innen is kapta a második „ragadványnevét”. A rendőrség szerint fogászati beavatkozás elég drága lehetett, és nem zárták ki, hogy a nő az olcsóbban dolgozó németeknél csináltathatta meg a fogait. Ezért felhívásokat is közzétettek a német fogorvosok körében, hátha valaki felismeri a saját munkáját. Ám ez a szál sem vezetett sehova.
A rendőrség az áldozat ruhadarabjait is megvizsgálta. Melltartót és egy rózsaszín trikót viselt, semmi mást. Ez utóbbi elkezdte lenyomozni a rendőrség. A pink ruhadarab egy francia márka 2003-as nyári kollekciójából való volt. Országszerte legalább 90 boltban árulták. A rendőrség megpróbálta ez alapján lenyomozni a vásárlókat, ami rengeteg erőfeszítést igényelt. Ám azokat, akik készpénzben, és nem bankkártyával fizettek, nem tudták felkeresni.
Azzal sem jutott semmire a rendőrség, hogy átnézte az eltűntként bejelentettek listáját. Jó ideje nem érkezett a régió hatóságaihoz eltűnt személyről bejelentés. Emiatt két teória merült fel: a nő prostituált, vagy nem helyi. Tekintve, hogy a határmenti területen találták, nem kizárt, hogy német lehet. De az is felmerült, hogy egy eltűnt, Olga nevű orosz prostituáltról lehet szó. Az eltűnt orosz szexmunkásról szóló felhívás szerint a nő és a holttest leírása közt voltak hasonlóságok. A francia nyomozóhatóság felvette Moszkvával a kapcsolatot, ám onnan végül nem kaptak semmilyen választ.
A rendőrség figyelme először egy helyi hajléktalanra terelődött, aki tökéletes gyanúsítottnak tűnt. Stéphane Haupt korábban az NDK-ban volt az állambiztonsági szolgálat, ismertebb nevén Stasi ügynöke, ám egy ideje már a francia határmenti területen éldegélt, egy elhagyatott házikóban. A német férfi biciklivel és utánfutóval közlekedett. Azért is keltette fel a nyomozók figyelmét, mert a lopott dolgait rendszeresen műanyag hordókban ásta el a környéken, erről volt ismert a helyiek körében is. A férfit január végén letartóztatták és kihallgatták, ám semmit nem tudott a holttestről, így végül bizonyíték hiányában elengedték.
Egy másik tényező is bonyolította a nyomozást: ekkoriban több holttestet is találtak a régióban, derült ki a Le Parisien podcastjából. Négy holttestet is találtak, de később kiderült, hogy az esetek közt nem volt kapcsolat. A korabeli sajtó találgatásai ellenére szó sem volt arról, hogy sorozatgyilkos garázdálkodott volna a környéken. Az is felmerült az évek során, hogy az ismert sorozatgyilkos erőszaktevő, a híres film alapján Bolond Pierrot-nak is nevezett Pierrot Bodein lehetett a tettes. Ám ez sem lehetett bizonyítani. A rendőrség erőfeszítései ellenére a nyomok kihűltek, a hordóban talált nő aktáját 2008-ban lezárták.
20 év után jelentkezett valaki az Interpol miatt
Évekkel később, a lyoni székhelyű Interpol karolta fel a hordós aktát. A nemzetközi rendőrség 2023 májusában indította el az „Azonosíts engem” projektet, amelyben több tucat ismeretlen nőt szeretnének beazonosítani, akiknek a holttestére Európa-szerte bukkantak rá az elmúlt évtizedekben. Többek esetében él a gyanú, hogy nem annak az országnak az állampolgárai lehetnek, ahol megtalálták őket, ezért az azonosításukhoz az európai lakosság segítségét kéri a hatóság.
Ez az első olyan akció, amelyben nyilvánosságra hozták az információkat a holttestekről. Máskülönben ezeket a felhívásokat általában csak az Interpol rendőrségi hálózatán belül terjesztik a világ minden táján. A felhívások részletes információkat tartalmaznak a nőkről és az ügyekről, fényképeket az azonosítást elősegítő tárgyakról. Néhány esetben arcrekonstrukciókat is közzétettek. Az eredeti 22 helyett ma már 47 nő szerepel a listán, a legtöbbjüket valamilyen különlegesen hangzó jeligével is ellátták, hogy jobban felfigyeljen rájuk a közönség, és meg lehessen őket különböztetni egymástól. A hordóban talált nőt csak 2024-ben vették fel a listára.
Ebben a cikkünkben bővebben írtunk az egész projektről és néhány esetről, köztük arról a nőről is, akinek az ügye elindította az akciót. A kampányt a holland rendőrség kezdeményezte, amely egy olyan nő azonosításával küzdött, akinek holttestét 1999-ben egy folyóban úszó kukában találták meg Amszterdam külvárosában. A szemetesben talált nőt fejbe és mellkason lőtték. Őt még nem sikerült azonosítani, de többeket igen. A „virágtetoválásos nő”, a „tyúkólban talált nő”, a „rózsaszín ruhás nő” és a „német kulcsos nő” ügyéről mi is beszámoltunk korábban.
A hordóban talált nő esete azonban különleges: ez az első alkalom, hogy a kampány egy gyanúsított letartóztatásához vezetett.
Nem sokkal azután, hogy az Interpol 2024-ben felvette a nőt a listájára, egy 90 éves férfi jelentkezett a rendőrségnél.
A Párizshoz közel eső maisse-i rendőrőrsre sétált be az idős férfi, miután meglátta az egyik helyi lapban a hordóban talált nő fantomképét. Elmondása szerint 2004 nyarán épp a Vogézekben túrázott, és ekkor találta meg a műanyag hordót. Az idős férfi kertészként dolgozott, és egyből eszébe jutott, hogy hazavihetné magával a jó állapotú vízgyűjtőt. Kinyitotta a hordót, ám erre szembe találta magát a benne elrejtett asszony arcával. Annyira megijedt, hogy azonnal vissza is zárta a fedelet a hordóra, és bejelenteni sem merte, hogy mire bukkant, mert attól félt, hogy belekeverik a gyilkosságba. Ezért végül 20 évig titokban tartotta ezt az epizódot. Amikor azonban meglátta 2024-ben a fantomképet, és elolvasta a történetet, tudta, hogy ezt a nőt látta. Ugyanakkor szólni akart a rendőrségnek, hogy a fantomkép, amit készítettek a holttest alapján, egyáltalán nem hasonlít ahhoz az archoz, amit ő látott, amikor a holttest még sokkal jobb állapotban volt.
A maisse-i rendőrség ekkoriban elrendelt egy újabb DNS-vizsgálatot is a holttesten. Betáplálták az adatait a francia genomnyilvántartásba, mire rokoni kapcsolatot jelzett egy másik mintával a rendszer, nem is akárkivel. Az áldozat 2000-ben született fiát találták meg, akinek a DNS-e benne volt a rendőrség rendszerében. Így bizonyosodott be, hogy a hordóban talált nő Hakima Boukerouis volt.
Kettős gyilkosság történhetett
A Le Parisien szerint Hakima a 1970-ben született Algériában, a meggyilkolása idején tehát 34 éves volt. A kilencvenes években Franciaországban találkozott egy bizonyos Said L. nevű férfival. Said 22 évvel volt idősebb a huszas éveiben járó nőnél, és buszsofőrként dolgozott. A pár összeházasodott, négy gyerekük született. Ám a házasság nem bizonyult boldognak: sokat veszekedtek a pénzen, de az is előfordult, hogy a férj nem volt megelégedve a felesége viselkedésével. Ilyenkor Said testileg is bántalmazta a nőt.
A házasság akkor jutott mélypontra, amikor kiderült, hogy Hakimának viszonya van Said előző házasságából született fiával. A nő és a mostohafia, Yael egyidősek voltak, és a huszas éveikben kerültek egymáshoz közelebb, amikor 1995 környékén Said egyszer hosszabb időre visszatért Algériába, és rábízta a fiára a feleségét. A viszonyuk már majdnem egy évtizede tartott, mire Said fülébe jutott a híre.
Nem sokkal később, 2004 környékén Hakima és Yael nyomtalanul eltűntek.
Yael ugyanúgy felszívódott, akárcsak Hakima. Az algériai rokonság semmit sem hallott felőle 20 éve. Nem kizárt, hogy őt is megölték, de a holttestét a mai napig nem találták meg.
A Le Parisien információi szerint 2025 júniusában a rendőrség őrizetbe vette Saidot, aki akkor már 78 éves volt. A rendőrség a nyomozásra való tekintettel nem fedte fel a gyanúsítottjuk személyazonosságát. A sajtó szerint a férfi tagadta, hogy bármi köze lenne a felesége eltűnéséhez. Azt mondta, hogy abban a hitben élt, hogy a páros biztosan Algériába szökött, és ő maga is csak most tudta meg, hogy Hakima meghalt. Csakhogy több óra kihallgatás után Said L. megváltoztatta a vallomását. Azt mondta, hogy mégis van valami köze a dologhoz. Elmondása szerint megbízott egy roma férfit, hogy ölje meg a fiát és a feleségét. A férfit, bizonyos Manuel Adriant, Trapp városában ismerte meg, ahol buszsofőrként dolgozott. Más részletet nem árult el, nagyon minimális személyleírást adott csak.
Később Said aztán újra megváltoztatta a vallomását, azt állítva, hogy a hatóságok félreértették. Harmadjára már azt állította a bíróság előtt, hogy nem is kérte meg a cigány férfit, hogy ölje meg a szerelmespárt. Sőt, valójában ő maga nem érezte magát biztonságban, és valójában testőrt keresett magának Adrian személyében, mert állítása szerint Yael és Hakima megfenyegette. Az idős férfit a rendőrség letartóztatta, de a korára és egészségügyi állapotára való tekintettel egyelőre szabadlábon védekezhet. Élettárs ellen elkövetett gyilkossággal vádolják.
Mindeközben az Interpol továbbra is a lakosság segítségét kéri annak a 42 nőnek az azonosításában, akik szerepelnek a listán. Őket Hollandia, Belgium, Spanyolország, Olaszország, és Németország területein találtak. A személyleírások angol nyelven ide kattintva érhetőek el.
