Megkönnyebbülten nyugtázta a világ a pekingi találkozót, aztán Trump hazafelé beszélni kezdett

„Nincs olyan racionális érv, amely az Egyesült Államokat ara sarkallhatná, hogy Tajvant feladja”, sokkal több az érv amellett, hogy a kétértelmű stratégiát folytassák – mondta hétfőn Matura Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem docense a Telexnek. A múlt héten Kínába látogató és az iráni háború árnyékában Hszi Csin-ping kínai elnökkel tárgyaló Donald Trump amerikai elnök egyes várakozásokkal szemben megtartotta ezt a stratégiai kétértelműséget Tajvan kérdésében. Peking saját területének tekinti a szigetet, aminek megszerzését Hszi elnöksége egyik legfontosabb céljaként határozta meg.

A világ visszafogott izgalommal figyelte a két vezető csütörtök-pénteki találkozóját, amin az elemzők előzetes várakozásainak megfelelően nem volt semmilyen drámai bejelentés gazdasági téren, a befektetők is a stabilitást látták bele. „Nagyjából azok a megállapodási kezdeményezések születtek meg, amikre a múlt héten is számítottunk” – mondta Matura a találkozóról. Szerinte olyan stratégiai helyzet alakult ki, amiben nagy áttörésekre nem lehetett számítani, inkább „óvatos, oldalazó lépéseket vártunk”.

Ahogy arra számítani lehetett, a megbeszéléseken a két ország közti gazdasági kapcsolatok dominálták, és az amerikai fél főleg azt hangsúlyozta, hogy megállapodtak arról, hogy Kína amerikai repülőgépeket, olajat és mezőgazdasági termékeket fog vásárolni. Azonban a pontos részleteket még nem lehet tudni.

Végül nem is maga a találkozó, hanem Trump Tajvannal kapcsolatos, utána tett kijelentései okoztak riadalmat Tajpejben és az amerikai kongresszusban.

Az amerikai elnök a hazafelé tartó úton újságíróknak nyilatkozva nem volt hajlandó válaszolni arra, hogy engedélyez-e egy nagyjából 14 milliárd dolláros fegyvereladást Tajvannak, közölte, hogy nem szeretné, ha kikiáltanák a függetlenségüket, és kételyeket ébresztett azzal kapcsolatban, hogy egy Tajvan elleni kínai támadás esetén a sziget védelmére sietne-e az Egyesült Államok.

Ugyanakkor a stratégiai kétértelműséget megtartva nem mondta ki konkrétan, hogy ellenezné a sziget függetlenségét, és azt sem, hogy ne adnának el fegyvereket Tajvannak. Az amerikai kormány hivatalos álláspontja évek óta az, hogy nem támogatják Tajvan függetlenségét, míg Peking azt szeretné elérni, hogy ezt megváltoztassák arra, hogy „ellenzik” azt.

Gyorsan túllendültek Tajvanon, aztán Trump a középpontba helyezte

Peking még a tárgyalások elején kötelezően felhozta Tajvan kérdését, erőteljesen jelezve, hogy az amerikai–kínai kapcsolatokban az a legfontosabb. A kínai állami médiában megjelent beszámolók szerint egy zárt ajtók mögött zajlott megbeszélésen Hszi arra figyelmeztette Trumpot, hogy akár a két ország közötti konfliktushoz is vezethet, ha Tajvan kérdését „rosszul kezelik”, és az „nagyon veszélyes helyzetbe” sodorná a két ország kapcsolatát. Emellett megerősítette azt a kínai álláspontot, hogy Tajvan függetlensége és a Tajvani-szoros békéje nem létezhet egyszerre. Ez „meglepően erőteljes” kijelentés volt – mondta a Guardiannek Wen-Ti Sung, az Atlantic Council Kína-szakértője.

Ugyanakkor a találkozót figyelve Tajpej eleinte megkönnyebbülten sóhajthatott, miután úgy tűnt, hogy gyorsan túl is léptek a kérdésen. A találkozó során a sziget kérdése inkább csak a kínai nyilatkozatokban szerepelt, és azokból nem látszott, hogy bármilyen jelentős változás következett volna be.

A találkozó előtt felmerültek olyan félelmek Tajvanon, hogy Trump egy jó gazdasági megegyezésért cserébe „eladná” Tajvan Kínának. Előzetesen az volt a várakozás, hogy Peking azt szeretné majd elérni, hogy az Egyesült Államok ne adjon el többé fegyvereket Tajvannak, valamint azt, hogy Trump mondja ki: az Egyesült Államok ellenzi Tajvan függetlenségét, megváltoztatva az addigi amerikai álláspontot.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter szerint a fegyvereladások ugyan felmerültek, de nem voltak középpontban a tárgyalásokon, és jelezte, hogy a Tajvannal kapcsolatos amerikai politikában nem történt semmilyen változás. Peking „mindig felhozza a kérdést, mi mindig egyértelművé tesszük az álláspontunkat, aztán más témákra térünk át” – mondta Rubio az NBC Newsnak adott interjújában.

Trump ehhez képest mondta azt hazafelé tartva újságíróknak az elnöki különgép fedélzetén, hogy „nagyon részletesen” tárgyaltak a tajvani fegyvereladásokról, de azt már nem volt hajlandó elárulni, hogy a Fehér Ház engedélyezni fogja-e a nagyjából 14 milliárd dollár értékű üzletet. A Fox Newsnak még Pekingben adott, de csak később közzétett interjújában pedig már úgy jellemezte a fegyvereladás kérdését, mint egy jó tárgyalási alapot, és csak annyit mondott, hogy „lehet, hogy igen, lehet, hogy nem” engedélyezi azt. Mint mondta, ez Kínától függ, de azt nem árulta el, hogy pontosan mit is akar Pekingtől cserébe. A hazafelé tartó elnök csak annyit mondott, hogy nemsokára dönteni fog.

A Trump-kormány tavaly decemberben 11 milliárd dolláros fegyvereladást engedélyezett Tajvannak, és idén egy újabb, a kongresszus által támogatott, 14 milliárd dolláros dealt fontolgatott, de ennek engedélyeztetését a pekingi csúcstalálkozóra tekintettel elhalasztották. Az elnök kijelentései riadalmat okoztak az amerikai kongresszusban, aminek republikánus és demokrata tagjai is a fegyvereladások engedélyezését kérték. Szerintük ez fontos annak biztosítására, hogy Tajvan meg tudja védeni magát Kínától.

Arra a kérdésre, hogy az Egyesült Államok meg fogja-e védeni Tajvant egy esetleges kínai támadástól, Trump közölte, hogy ezt Hszi Csin-ping is megkérdezte tőle, amire elmondása szerint azt a választ adta, hogy „nem beszélek azokról a dolgokról”. A Fox Newsnak adott interjújában pedig közölte, „nem akarom, hogy valaki függetlenné váljon”, és szerinte „9500 mérföldet kellene utaznunk egy háború megvívásához. Én nem ezt várom. Azt akarom, hogy lenyugodjanak. Azt akarom, hogy Kína lenyugodjon.”

Rubio arra a kérdésre, hogy az Egyesült Államok „meg fogja-e védeni Tajvant, ahogy az történelmileg” az álláspontja volt, az NBC Newsnak azt válaszolta, hogy „igen, az amerikai politika változatlan Tajvan kérdésében”. Az Egyesült Államok évtizedek óta stratégiai bizonytalanságban tartja Kínát azzal kapcsolatban, hogy hajlandóak-e Tajvan védelmére sietni egy kínai támadás esetén, és az amerikai elnökök szándékosan nem tesznek ezzel kapcsolatban egyértelmű kijelentéseket.

A tajvani kormány szombaton a fegyvereladások engedélyezését kérte, szerintük ezeket törvény írja elő, és a regionális béke biztosítékai. A tajvani külügyminiszter-helyettes pedig közölte, még tisztázniuk kell, hogy Trump kijelentései egészen pontosan mit is jelentenek.

„Trump esetében nem mer az ember egyértelműen nyilatkozni” – mondta Matura, aki szerint ugyanakkor az amerikai elnök nem szeret veszíteni, sőt a veszteség látszatát sem szereti felvállalni. Ezért elképzelhetetlen, hogy Tajvan feladása a nemzetközi közvéleményben másképp csapódna le, mint veszteség vagy stratégiai vereség. Egy Tajvan feladására tett lépés az egész amerikai térségbeli, sőt globális szövetségesi rendszert alapvetően kérdőjelezné meg. Mire is gondolnának Japánban, a Fülöp-szigeteken vagy Ausztráliában egy ilyen döntés után – tette fel a kérdés Matura, aki szerint ez „az amerikai világrend alapjait rengetné meg”.

Irán árnyékában

Trump és Hszi legutóbb tavaly októberben találkozott egymással Dél-Koreában, ahol sikerült tűzszünetről megállapodniuk a Trump vámjai miatt kitört kereskedelmi háborúban. A két vezető az eredeti tervek szerint márciusban találkozott volna, de az utat Washington kérésére az iráni háború miatt elhalasztották, hogy Trump arra tudjon koncentrálni. A Fehér Ház arra számított, hogy mostanra már véget fog érni az iráni háború, de a két fél közötti béketárgyalások megrekedtek. Ez Peking malmára hajtotta a vizet, hiszen így az Egyesült Államok meggyengült pozícióból tárgyalhatott.

Bár Rubio Pekingbe tartva még azt mondta a Fox Newsnak adott interjújában, hogy az amerikai elnök igyekszik majd meggyőznie Hszi Csin-pinget, hogy Peking játsszon aktívabb szerepet a háború lezárásában és a Hormuzi-szoros megnyitásában, végül semmilyen erre utaló bejelentést sem tettek. Sőt, Rubio a találkozó első napján az NBC Newsnak kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem kérte Peking segítségét Iránnal kapcsolatban.

A Fehér Ház közlése szerint csütörtökön zajlott megbeszéléseken mindkét fél egyetért abban, hogy a Hormuzi-szorost meg kell nyitni, és Iránnak nem lehet atomfegyvere, de ez olyan álláspont, amit Peking már korábban is hangoztatott. A kínai állami média beszámolója már csak annyit említett, hogy a találkozón a Közel-Keletről is beszéltek. Trump újságíróknak azt mondta, hogy Hszi Csin-pinggel „nagyon hasonlóan érzünk” Iránnal kapcsolatban, a kínai elnök megfogadta, hogy nem küldenek fegyvereket Iránnak, és felajánlotta a segítségét, de nem úgy tűnt, hogy Peking bármilyen konkrét ajánlatot tett volna – írta a Bloomberg.

Vang Ji kínai külügyminiszter pénteken a kínai állam sajtónak nyilatkozva közölte, hogy „nincs értelme folytatni ezt a konfliktust, aminek meg sem kellett volna történnie”. De csak általánosságban beszélt arról, hogy Kína mindig a diplomáciai megoldások híve, és nem említette, hogy bármilyen segítséget nyújtanának Washingtonnak az Iránnal folytatott tárgyalásokhoz. Annyit jelzett, hogy a nemzetközi közösséggel együttműködve továbbra is igyekeznek konstruktív szerepet játszani a tartós béke eléréséhez a Közel-Keleten.

„A kínaiakat nem szorítja annyira az idő” Irán tekintetében, az ő olajfelhasználásukat kevésbé szorongatja a Hormuzi-szoros blokádja

– mondta Matura Tamás. Az USA ugyan önellátó petrolkémiai termékek terén, de a világpiaci árak ettől még begyűrűztek Amerikába. Kínából még nem hallani olyan híreket, mint Európából, Dél-Koreából, Japánból, hogy a készletek kifogyásával számolnak. A közel-keleti szállítmányok Kína felé korábban átjutottak a szoroson, ezért „jobban ráérnek a kínaiak”, nem is tettek nagy vállalásokat a mostani tárgyalásokon. Az amerikaiak azt mondják, Pekingnek óriási befolyása van Iránra, „én ebben nem vagyok egészen biztos, Iránban a keményvonalasok láthatóan átveszik a hatalmat”. Matura szerint Teherán új urai inkább vállalnak bombázást, minthogy meghunyászkodjanak, kérdéses, Kínának milyenek az eszközei Irán visszafogásához.

Gazdasági kérdések domináltak

A várakozásoknak megfelelően a kétnapos csúcson azonban nem Irán és Tajvan, hanem Kína és az Egyesült Államok gazdasági kapcsolatai domináltak, amit az is jelzett, hogy Trumpot több mint egytucatnyi amerikai nagyvállalat vezetője kísérte el Pekingbe. Az amerikai fél igyekezett sikerként tálalni, amit elértek, de azokban nem volt nagy meglepetés, és egyelőre pontos részleteket sem lehet tudni.

A vámok kérdése az amerikai elnök szerint egyáltalán nem merült fel a pekingi tárgyalásokon. Ugyanakkor Jamieson Greer, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője a Bloombergnek adott interjújában közölte, hogy sikerült megegyezniük egy kereskedelmi tanács létrehozásáról, amiben a vámokról tudnak tárgyalni.

Trump szerint Peking vállalta, hogy kétszáz Boeing repülőgépet fognak vásárolni, de ez elmaradt attól az ötszáztól, amire előzetesen számítani lehet, és ezzel kapcsolatban semmilyen hivatalos bejelentést nem tettek. A kínai külügyminisztérium szóvivője az erre vonatkozó kérdésre nem erősítette meg a dealt, és csak a kínai–amerikai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozta.

Az amerikai elnök azt állította, hogy Kína emellett beleegyezett, hogy több mint tízmilliárd dollár értékben vásárolnak amerikai mezőgazdasági termékeket, köztük több milliárd dollár értékű szójababot. Jamieson Greer azt mondta, hogy Kína az elkövetkező három évben évi több tízmilliárd dollár értékben vásárol majd mezőgazdasági termékeket, és megemlítette azt a tavaly tető alá hozott megállapodást, amelynek keretében Kína évi 25 tonna szójabab vásárlását ígérte. A kínai fél azonban egyelőre nem erősítette meg a megállapodásokat, vagy a részleteket – ennek hatására a szójabab árfolyama esni kezdett.

Trump azt is közölte a Fox Newsnak adott interjújában, hogy Kína beleegyezett amerikai kőolaj vásárlásába, és „Texasba, Louisianába és Alaszkába kezdenek el hajókat küldeni”. A kínai külügyminisztérium azonban nem reagált a Wall Street Journal erre vonatkozó kérdéseire, míg a Fehér Ház nem sokkal korábban megjelent beszámolója szerint csak annyit közölt, hogy Hszi mindössze „érdeklődést mutatott” az olajvásárlással kapcsolatban.

A kereskedelmi megállapodások terén az agráripari termékek nagyobb volumenű kínai felvásárlása, a húsipari termékek piacának megnyitása is szerepelt 17 milliárd dollár értékben. Matura Tamás szerint

az első Trump-elnökség idején születtek már megállapodások a két ország között, ezeket akkor „a kínaiak nem tudták vagy nem akarták betartani”. A mostani megállapodások végrehajtása még nem dőlhetett el, majd a következő hónapokban fog.

Bejelentették a felek, hogy létrehoznak egy amerikai–kínai kereskedelmi-befektetési tanácsot, a cél az, hogy a felmerülő vitákat itt rendezzék. „El lehet ebben a bizottságban szöszmötölni” Matura szerint, de nem biztos, hogy hatékony lesz. Kína szempontjából az időnyerés is nyereség, Trumpot jobban szorítja az idő, ahogy közeledik a novemberi félidős választás.

A kereskedelmi háború „fegyverszünete hónapokkal ezelőtt megszületett”, a több száz százalékos vámokat 30 százalék körülire csökkentették. „Ebben nem volt most előrelépés, nem is várható, egyik fél sem akar engedni” – mondta Matura. Hozzátette, a témát nem is nagyon említették, mindkét fél együtt tud élni a mostani helyzettel.

Fontos párbeszéd kezdődött

Egy témában azonban előrelépés történt. „A (mesterséges intelligencia) két szuperhatalma párbeszédbe kezd” – jelentette be még csütörtökön Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter a CNBC-nek adott interjújában. Trump hazafelé tartva megerősítette, hogy szó volt a mesterséges intelligenciáról, bár ő úgy fogalmazott, hogy „beszéltünk arról, hogy talán összedolgozunk” a korlátozásokkal kapcsolatban. Bessent szerint arról tárgyaltak, hogy „létrehozunk egy protokollt arra vonatkozóan”, hogyan lehet a legjobban biztosítani, hogy egyes mesterséges intelligencia modellek ne kerülhessenek rossz kezekbe. Részleteket erről sem lehet tudni, de már önmagában az előrelépés, hogy a két ország foglalkozik a kérdéssel.

Még Joe Biden elnöksége alatt az amerikai kormány igyekezett mélyreható párbeszédet kezdeményezni Kínával a kérdésben, de csak annyit tudtak elérni 2024 novemberében, hogy mindkét ország vállalta, hogy a nukleáris fegyverrendszerek feletti irányítást az emberek kezében tartják. Peking ezen túl nem érezte sürgősen megoldandó problémának a kérdést, és a Trump-kormány is hasonló állásponton volt. Csakhogy a Fehér Ház hozzáállása az elmúlt hetekben megváltozott – mondta a Los Angeles Timesnak Jake Sullivan, Biden nemzetbiztonsági főtanácsadója. A változást az Anthropic cég Mythos nevű, erőteljes kiberbiztonsági modellje váltotta ki, ami rémülettel töltötte el Washingtont és Pekinget is – írta a Los Angeles Times.

„Ezt elsősorban biztonságpolitikai szempontból tudom értelmezni” – mondta a mesterséges intelligencia esetleges közös szabályozásáról Matura. Szerinte ebben a témában a hidegháborús időszakhoz lehet visszanyúlni, ott is elindult egy idő után párbeszéd a nukleáris fegyverekről és hordozókról, hogy mindkét fél szemmel tarthassa a másik készleteit. „Én picit szkeptikus vagyok az MI-megállapodások kapcsán” – mondta Matura, aki szerint, az MI a jelenlegi stádiumában még nagyon korai szakaszban jár, bár exponenciális a fejlődése. Szerinte furcsa és valószerűtlen lenne most, ha önkorlátozást vezetnének be, és egyáltalán elhinné ezt a két fél egymásnak. Ugyanis hátrányba kerülhet, aki lassít.

„Az MI vezérelte célzási képességek” esetén mindenki esküdözik, hogy a végső döntést ember hozza meg. Ugyanakkor pont az a lényeg, hogy gyorsabb legyen az egyik, mint a másik fél egy háborúban. Ha benne is marad az emberi döntéshozatal a rendszerben, az emberi kezelő túlzottan megbízhat az MI-ben. „Nem látom azt a pontot, amikor a felek azt mondanák, hogy elég nekünk az MI mostani fejlettségi szintje” – jelentette ki a szakértő, aki szerint ez a biztonsági dilemma fegyverkezési versenyt indíthat.

Arra a kérdésre, milyen téma nem merült fel, illetve miben nem született haloványan se megoldás, Matura többet is felhozott. „Nem oldották fel a csipháborút”, nem született MI szabályozási rendszer, a kereskedelmi háború alapvető okát sem említették (az exportorientált kínai gazdasági modell). Amíg a kínaiak nem akarják megváltoztatni a modelljüket – a sokat emlegetett belső fogyasztás felpörgetésére alapozva –, addig amerikai kényszer, hogy vámokkal korlátozzák a kínai áruk behozatalát.

„A felek kölcsönösen kést tudnak szorítani egymás torkának”

– mondta Matura. Szerinte Kína a ritkaföldfémek, gépipari termékek, az USA a szoftverek, globális hálózatok működése terén tudja sakkban tartani a másikat. Az USA akár saját szövetségeseivel is szembemenve akarja megszerezni a fémlelőhelyek feletti kontrollt, Kína a csipgyártása felpörgetésén, a jüan nemzetközi felfuttatásán dolgozik. Amíg ez zajlik, nem várható áttörés, „róka fogta csuka helyzet van”, a kérdés az, melyik fél tud előbb megszabadulni a huroktól, amit a másik fél tekert a nyaka köré.