Andy Burnham az elmúlt években többször is kijelentette, hogy nem akar a Munkáspárt vezetője és Nagy-Britannia miniszterelnöke lenni. Manchester karizmatikus polgármestere az elmúlt években többször is arról beszélt, hogy az észak-angliai nagyváros vezetése lesz az „utolsó munkahelyem”, és azt hajtogatta, hogy „az a hajó már elment”. A politikai karrierjét Londonban kezdő, és ott két évtized alatt képviselőből munkáspárti kormányok egyre magasabb pozícióban lévő tagjaként, köztük miniszterként folytató Burnham most végül mégiscsak visszatérhet a brit országos politikába.
Méghozzá miniszterelnökként, miután Keir Starmer brit kormányfő hétfőn bejelentette, hogy lemond pozíciójáról, és közölte, tudomásul vette és elfogadta párttársai véleményét, miszerint új vezetőre van szüksége a kormányzó Munkáspártnak.
Starmer jelezte, hogy arra kérte pártjának vezetését, dolgozzák ki a hatalomátadás lépéseit, valamint tegyék lehetővé, hogy július 9. után hivatalosan is elkezdődhessen a jelöltállítás a pártelnöki és egyben miniszterelnöki pozícióra. Ebben az esetben legkésőbb a brit parlament őszi ülésszakának szeptemberi kezdetére új miniszterelnöke lehet az Egyesült Királyságnak.
Ez az új vezető Andy Burnham lehet. Starmer pozíciója régóta ingott, de a lemondását követelő hangok azután váltak elsöprővé, hogy egy csütörtöki időközi választás után Manchester népszerű polgármestere képviselői helyet nyert a brit parlamentben. Ezzel ugyanis elhárult az akadály azelőtt, hogy hivatalosan is bejelentkezhessen a miniszterelnöki pozícióért, támogatói erre várva sem fordultak szembe nyíltan Starmerrel.
„Keir hatalmas szolgálatot tett hazánknak, és szeretnék köszönetet mondani neki a vezetői munkájáért és elkötelezettségéért ebben a rendkívül nehéz időszakban” – írta Burnham a miniszterelnök bejelentése után. A leköszönő manchesteri polgármester hétfőn délután tette le a képviselői esküt Westminsterben. Az X-en közzétett bejegyzésében hivatalosan is bejelentkezett a miniszterelnöki pozícióért és arról írt, hogy Nagy-Britanniának stabilitásra van szüksége.
Az 56 éves Burnham vázolta azt is, hogy milyen területekre koncentrálna leginkább miniszterelnökként. „Az emberek előrelépést várnak a gazdasági növekedés, a megélhetési költségek, a közszolgáltatások, a lakhatás és a következő generáció előtt kínálkozó lehetőségek terén” – fogalmazott a miniszterelnöki poszt várományosa.
A korábbi manchesteri polgármester a hétfőn ismertetett menetrend szerint legkésőbb szeptember elsejére a Munkáspárt vezetője és ezáltal brit miniszterelnök lehet. Azonban ha nem lesz kihívója a posztra, valójában már heteken belül, legkorábban július 17-én ő lehet az Egyesült Királyság következő miniszterelnöke.
Kiszállt a londoni politikai elitből
Burnham 1970-ben Liverpool mellett született, a jelenlegi miniszterelnökhöz hasonlóan munkásosztálybeli gyökerekkel rendelkezik és szintén nagy focidrukkernek számít. Családjában elsőként járt egyetemre, a Cambridge-i Egyetemen angol szakon végzett, és azonnal a politika felé fordult.
Gyorsan haladt a karrierje: alig 24 évesen a brit parlamentben dolgozott kutatóként, négy évvel később már az akkori kulturális miniszter különleges tanácsadója volt, 2001-ben, 31 évesen pedig képviselőnek választották.
2005-ben, Tony Blair kormányában először helyettes államtitkári posztot kapott a belügyminisztériumban, egy évvel később pedig az egészségügyi minisztérium államtitkárává nevezték ki. Blair lemondását követően, Gordon Brown miniszterelnöksége alatt már kabinetpozíciót kapott. 2008-ban kultúráért, médiáért és sportért felelős miniszternek, 2009-ben pedig egészségügyi miniszternek nevezték ki.
Saját bevallása szerint politikai karrierjének választópontja 2009-ben jött el, amikor a majdnem száz Liverpool-szurkoló halálát okozó Hillsborough-tragédia huszadik évfordulóján beszédet mondott a megemlékezésen, amit a kormánnyal elégedetlen szurkolók többször is félbeszakítottak. A hatóságok a tragédia után a részeg szurkolókra fogták, hogy eltaposták egymást a lelátókon, de a liverpooliak ezt soha nem fogadták el.
Burnham a megemlékezés után Londonba visszatérve elérte, hogy újabb vizsgálatokat végezzenek, és az új jelentésből kiderült, hogy a rendőrség hibái vezettek a tragédiához, ahogy az is, hogy hibáikat megpróbálták eltussolni. Öt évvel később már hatalmas tapssal fogadták a Liverpool szurkolói a tragédia 25. évfordulóján.
Miután a Munkáspárt a 2010-es választásokon kikapott, indult a pártelnöki pozícióért, de csak a negyedik helyen végzett. Öt évvel később szintén alulmaradt, de akkor már a második legtöbb szavazatot kapta. Egy ideig még az őt legyőző Jeremy Corbyn árnyékkormányában vállalt szerepet, majd 2016-ban a londoni politikai életben mindenkit meglepve bejelentette, hogy Manchester polgármesteri székéért indul. Akkor hagyta ott a fővárosi nagypolitikát, amit egyre erőteljesebben kezdett el kritizálni, amiért nem foglalkozik eleget az átlagemberek problémáival, különösen Anglia északi részén.
Észak királya
Bár Manchester vezetőjeként több nagy ígéretét nem tudta teljesíteni, polgármestersége alatt a nagyváros komoly fejlődésnek indult, és „felhőkarcoló városként” kezdték el emlegetni. Kritikusai szerint ennek a fejlődésnek az alapjait az előző vezetés rakta le, ráadásul nem is feltétlenül az átlagemberek javát szolgálja. Közben viszont több népszerű, az emberek életét megkönnyítő programot hajtott végre, amik közül a leglátványosabb a közösségi közlekedés átalakítása volt. Az is fontos volt, hogy mindezt nagyszerű kommunikációs képességeit kihasználva nagyon jól tudta eladni.
Népszerűségét nem feltétlenül eredményeivel érte el, hanem „politikai történetmesélésével”
– mondta a Politicónak Robert Ford. A Manchesteri Egyetem politológus professzora szerint Burnhamnek „tehetsége van ahhoz, hogy a megfelelő politikai harcokat vállalja, és a megfelelő politikai történetet mesélje el”.
A közösségi buszrendszer átalakítását például Dávid és Góliát harcaként adta el, amiben ő küzdött a gonosz busztársaságok ellen, az átlagemberek érdekében. „Legnagyobb erőssége, hogy nagyon hatékony kommunikátor, nagyon hatékony történetmesélő; jól tudja érzékeltetni a választókkal, hogy ki ő, kiért dolgozik, és mit próbál elérni” – mondta Ford a New York Timesnak.
Országos hírnévre a korábbi pozíciói után egy 2020-ban elmondott, nagy sikert aratott beszédével tett szert, amiben a Covid-járvány alatt bevezetett korlátozások ellen kelt ki, azzal vádolva az akkori konzervatív kormányt, hogy lenézik az észak-angliai embereket, és nem veszik figyelembe a dolgozó emberek érdekeit.
Utána a Trónok harcára utalva Észak királyaként kezdték el emlegetni, a brit Vogue magazin „valószínűtlen szexszimbólumként”, Manchester megmentőjeként és modern Robin Hoodként jellemezte, a beszéd közben viselt dzsekijét pedig egy manchesteri múzeumban állították ki.
Karizmatikus kaméleon
A kritikusai szerint Burnham a politikai széljáráshoz igazítja az elveit, és a Munkáspárton belül régóta poénkodnak azon, hogy kaméleonszerűen tudja változtatni politikai elveit attól függően, mivel lehet az adott pillanatban népszerűnek lenni. Erre még egy viccet is gyártottak, ami szerint a Munkáspárt három egymással küzdő frakciójának három tagja bemegy egy pubba, mire a pultos azt kérdezi, hogy „mit kérsz, Andy?”
Ahogy a Politico írta róla, senki sem tudja biztosan megmondani, hogy Burnham mi mellett áll ki, azon kívül, hogy nagyobb hatalmat akar adni az észak-angliai embereknek, és a Munkáspárt enyhén baloldali szárnyához tartozik, aki „üzletbarát szocializmust” akar létrehozni.
Támogatói viszont azzal érvelnek, hogy neki megvan a karizmája ahhoz, hogy felvegye a harcot Nigel Farage és a Reform UK párt populista jelöltjeivel szemben, és vissza tudja szerezni a bevándorlásellenes párthoz átállt munkásosztálybeli szavazókat. A felmérések átlagában a Reform 25 százalékon áll, míg a Munkáspárt és a Konzervatív Párt 18-18, a Liberális Demokraták 15, a Zöldek 13, a szélsőjobboldali Restore pedig 4 százalékon áll.
Burnham a támogatói szerint el tudja hitetni az emberekkel, hogy ő egy közülük – amit még gondosan válogatott ruhatárával is erősít –, és azt is, hogy elitellenes, miközben több mint két évtizeden át dolgozott a londoni politikai elitben. „Megvan benne az a faktor, ami miatt az emberek nem átlagos politikusként tekintenek rá, hanem olyan emberként, aki képes megszólítani az átlagembereket, aki emberi nyelven tud beszélni” – mondta a 1Newsnak Tim Bale, a londoni Queen Mary Egyetem politológiaprofesszora.
„Egyszerűen optimista és boldog, és úgy tűnik, élvezi, hogy politikus lehet” – mondta róla a New York Timesnak John McTernan, Tony Blair egykori munkáspárti kormányfő tanácsadója. Aki ugyanakkor elismerte, hogy Burnham olyan politikus, aki „szereti, ha szeretik az emberek”.
Az útja ki lett kövezve, de kérdőjelek bőven vannak
A legnagyobb kérdés vele kapcsolatban, hogy milyen külpolitikát fog folytatni, ez ugyanis az a terület, ahol a legkevesebb tapasztalata van. Ez azonban különösen fontos most, kormányfőként ugyanis olyan komoly problémákkal kell megbirkóznia, mint az orosz–ukrán háború, az egyre agresszívabb Moszkva és a Donald Trump vezette Washington Európa-ellenessége, az észak-atlanti szövetség gyengülése.
Az i Papernek egy magas rangú munkáspárti forrás elismerte, hogy Burnham tapasztalatlan a nemzetközi politikában, de szerinte ezt nem kell felhozni ellene, mert az erőssége nem a tömegközlekedés reformja, hanem az, hogy kreatív, hatékony megoldásokat tud találni a felmerülő problémákra. Az biztos, hogy ha miniszterelnök lesz, akkor „olyan kormányfő lesz, akit a külpolitika fog meghatározni”, mert a geopolitika lesz továbbra is a legfontosabb történet – mondta az i Papernek Ben Judah, a Chatham House londoni külpolitikai intézet kutatója.
Burnham, aki régóta azzal kritizálja a londoni politikai elitet, hogy nem törődnek a fővároson kívül élő emberek sorsával, választási kampánya alatt igyekezett bizonyítani, hogy az ott élő emberek érdekeit fogja képviselni Londonban. Viszont nem rejtette véka alá, hogy a képviselőségnél nagyobb tervei vannak.
„Országos szinten kell megváltoztatnunk a politikát, hogy országos szinten változtassuk meg a gazdasági helyzetet” – mondta kampánya kezdetén a BBC-nek.
Győzelmi beszédében kijelentette, hogy az emberek a változásra szavaztak, és szerinte a Munkáspártnak nem lesz második esélye egy „egységre és reményre alapozó új politika kiépítésére”. Pénteken délután hasonlóan fogalmazott egy vezetőválasztás kampánynyitójának is beillő beszédben, és Starmer nevének említése nélkül közölte, hogy a Munkáspártnak változásra van szüksége. „Ennek a kampánynak az energiáját” a brit politika megváltoztatására fogják felhasználni, ígérte.
