„A mostani globális körülmények között, főleg Donald Trump megválasztásával, a demokrácia lejjebb került a nyugati prioritások között” – mondta a Telexnek Edgar Şar török elemző, a CEU Demokrácia Intézetének kutatója. Arra utalt, hogy Törökországban százával veszik őrizetbe az újságírókat, aktivistákat, akadémikusokat, ellenzéki politikusokat, újabban pedig már humoristákat is. A török rendőrség nagy rajtaütéseket hajtott végre vasárnapig. A Deutsche Welle szerint több tartományban is razziáztak, a kedd–szerdai NATO-csúcs volt az apropó, ami miatt a biztonsági intézkedéseket is fokozták a fővárosban, Ankarában.
A török Halk TV és a Cumhuriyet lap szerint több szocialista politikai párton, szakszervezeten és polgárjogi csoporton is rajtaütöttek a rendőrök. Megszállták a Kortárs Ügyvédek Szövetsége vezetőjének lakását, őt és a csoport több ügyfelét is őrizetbe vették Isztambulban. A T24 hírportál főszerkesztőjét, Buse Söğütlüt és az Oda TV riporterét, Ceren Erdoğdut is otthonukban vették őrizetbe. Egy ügyvéd szerint a cél az újságírók, baloldaliak és a demokraták megfélemlítése. Az Anadolu hírügynökség 39 őrizetbe vettről tud, sokan közülük a betiltott balos ifjúsági szervezet, a THKP/C-DEV YOL tagjai.
Pénteken egy török bíróság elrendelte Deniz Göktaş török komikus letartóztatását is. Göktaş gyakran utalgatott standupelőadásai során Recep Tayyip Erdoğan elnökre diktátorként, a vádak szerint a vallási értékeket és az elnököt is gúnyolta. A humoristát még múlt hét csütörtökön vették őrizetbe Isztambul legnagyobb repülőterén, miután egy külföldi útról hazaérkezett, írja ügyéről az AP. Göktaş egy Isztambulban felvett standupos videót is feltöltött a YouTube-ra, amit június 24-i feltöltése óta 12,5 millióan megnéztek.
A kormánybarát Sabah lap szerint többtucatnyian panaszkodtak Göktaşra, mondván, sértették őket a viccei. Ez a szám a hatóságok szerint azóta 185-re nőtt. A Financial Times szerint a Korán megsértésével is megvádolták, miután állítólag tiszteletlen megjegyzést tett róla. Ennek mindössze az volt az alapja, hogy egy előadásán kijelentette, az a legjobb szent könyv az összes vallásé közül. Később azzal védte magát az ügyészek előtt, hogy pont azt mondta, hogy a Korán a kedvenc könyve, szerinte ebben nincs semmi sértő, és egyáltalán nem akarja megsérteni a vallásos embereket. A török vallási ügyek igazgatósága nem így látja, a múlt pénteki imanapon a mecsetekben felolvasott közleményük szerint a „szent értékeink alkalmi kigúnyolása” csak eltaszítja a gyerekeket ezektől az értékektől.
A 32 éves komikus kihallgatásán közölte, hogy nem állt szándékában megsérteni az elnököt. Ha elítélik az elnök gúnyolásáért, akár 4 év börtönbüntetést is kaphat. Pénteken már többtucatnyian gyűltek össze az illetékes bíróság épülete előtt szolidaritásból, és kormányellenes jelszavakat skandáltak.
Június végére már több mint 200 ügyvédet, akadémikust, civil szervezeti tagot és diákot is őrizetbe vettek emberi jogi szervezetek szerint. A hatóságok közlése szerint a razziáknak és elfogásoknak a militáns cselekedetek leleplezéséhez van közük, a NATO-csúcsot meg sem említették közleményeikben.
Hiába halt meg 2024-ben a török elnök Soros György-szerű, mitikus ellensége, Fethullah Gülen, az állítólagos terrorista hálózatára hivatkozva még mindig hajtanak végre rajtaütéseket. A kormányközeli Daily Sabah július 3-án írt róla, hogy bíróság elé állítottak öt vádlottat. Azzal vádolják őket, hogy megpróbálták újraszervezni a nagyrészt felszámolt, terrorszervezetnek tartott Gülenista Terrorcsoportot (FETÜ), amit a kormány a 2016-os, elvetélt puccskísérlet kitervelőjének is tart. Előzőleg egy május 6-i országos razziasorozatban 222 embert vettek őrizetbe.
A tüntetési tilalom ellenére vasárnap baloldali csoportok tüntettek a NATO ellen Ankarában. A Török Kommunista Párt (TKP) által szervezett demonstrációt a rendőrség feloszlatta. A párt közleménye szerint a központi Kizilay térre szervezték a megmozdulást, ahol olyan molinók jelentek meg, mint hogy „Gyilkos NATO, kifelé az országunkból!”. A Reuters szerint mintegy száz főt vettek őrizetbe a demonstráción. A TKP szervezésében Isztambulban is tüntetést tartottak ezen a napon, itt is mintegy százan vonultak a Taksim tértől a Boszporusz partján lévő Dolmabahçe-palota környékére. Más balos csoportok is tartottak tüntetéseket aznap a Kadıköy negyedben. Az erős rendőri jelenlét ellenére nem voltak összecsapások.
A török hatóságok július 4-én egy másik fronton is ideológiai harcot nyitottak: nem engedtek kikötni egy olyan üdülőhajót, ami zömmel az LMBTQ-közösséghez tartozókat szállít egy Athéntól Velencéig tartó körutazáson. Az Izmirtől délre fekvő, égei-parti Kuşadasıban kötött volna ki a Virgin Voyages hajója, a Scarlet Lady. A törökök azzal indokolták a kikötési engedély megtagadását, hogy a hajó utasai „ismertek viselkedésükről, ami nem kompatibilis a társadalmunk szövetével és erkölcsi értékeinkkel”.
Erdoğan határai nem látszanak
Elemzők szerint a mostani rajtaütések is részei Erdoğan elnök utóbbi évekre jellemző hatalmi koncentrációjának. Az elmúlt egy évben különösen bedurvult a hatalom, amit a népszerű ellenzéki isztambuli polgármester, az elnökválasztáson is esélyes Ekrem İmamoğlu letartóztatása jelzett leginkább. Korrupciós vádakat húztak rá, ahogy vele párhuzamosan több száz más ellenzéki polgármesterre is, írja a Financial Times.
Az elfogások nem a terrorellenességről szólnak, csak a kritikus hangok elfojtásáról, írja a Deutsche Welle. Erol Önderoğlu, a Riporterek Határok Nélkül szervezet török tagja elítélte a „kiszámíthatatlan, önkényes és esetleges műveleteket”, amik veszélyeztetik az újságírók biztonságát és hírnevét. A Török Újságírók Szövetsége is elítélte a sajtómunkások lecsukását, szerintük elfogadhatatlan a nyomásgyakorlás és elnémítás. Követelték az őrizetbe vettek szabadon engedését, figyelmeztetve, hogy a razziák a sajtószabadság korlátozásának minősülnek.
A két nagyobb demokratikus párt vezetője, a CHP-vezér Kemal Kılıçdaroğlu és a kurd párt, a DEM elnöke, Tuncer Bakırhan is kritizálta az őrizetbe vételeket a Reuters szerint.
„Az ország már teljesen fogdává vált, ürügyként felhasználva a NATO-csúcsot. Egy ki nem hirdetett szükségállapot napjait éljük” – írta az X-re Bakırhan.
A komikus elfogása új lökést adhat a kormányellenes tiltakozásoknak, a Financial Times szerint egyfajta népi hős lett belőle. Egy rajongója azt írta ki az X-re, hogy köszöni Göktaş létezését, mert olyan mozgalmat indított el, amiben bátorságot lelhetnek az emberek. Namık Tan ellenzéki parlamenti képviselő azt mondta, II. Abdul-Hamid oszmán szultán volt még hasonlóan paranoid. Az ő idejében megtiltották Edmond Rostand Cyrano de Bergeracjának színpadra állítását az országban, „mert a színmű fő karakterének nagy volt az orra”.
Erdoğan jelenleg szinte bármit megtehet, és nem igazán érkezik emiatt bírálat Nyugatról. Magát Európa „nélkülözhetetlen szövetségesének” nevezte. A török fegyvergyártás egyre fontosabb Európának, Erdoğan pedig óvatosan egyensúlyoz az orosz–ukrán háborúban is, fenntartva a kapcsolatot mindkét féllel. A Council on Foreign Relationsben megjelent elemzés szerint eközben az európai partnerek feszengve nézik, ahogy az igazságszolgáltatást fegyvernek használva az elnök leszámol az ellenzékével és a civil társadalommal. Trumppal kifejezetten jó a viszonya, amit jelez, hogy az Egyesült Államok hamarosan elad a törököknek 80 darab F–110-es hajtóművet – az üzletet az amerikaiak évek óta jegelték. F–35-ös vadászgépeket is vehet Törökország, amit korábban orosz rakétarendszerek beszerzése miatt nem hagyott jóvá az Egyesült Államok.
Nyugaton a biztonság már fontosabb, mint a demokrácia
2024 márciusa volt a fordulópont, mondta a Telexnek Edgar Şar. A CHP ekkor, a megnyert önkormányzati választások után lett a legnagyobb párt. Szerinte Erdoğanék ekkor azt látták, hogy ha ez így megy tovább, el fogják veszteni az általános választást is. Eközben Európában is a biztonság lett a fontos, sőt az elemző szerint a magyar választáson is kiemelt szerepe volt a biztonságnak – itt Szijjártó Péter Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel folytatott telefonbeszélgetéseit hozta fel példának.
Ez a folyamat Erdoğannak kedvezett Törökországban. Közben a CHP-nek anyagilag is jól jött, hogy több városban is nyertek az önkormányzati választáson. „Arra számítottak, hogy megmutathatják az embereknek, miként tudnak helyben kormányozni”, akár jobban is, mint a hatalmon lévő AKP (Igazság és Fejlődés Pártja). Erre jött 2024 októberében a hatalom válasza. Őrizetbe vettek egy kerületi CHP-polgármestert Isztambulban, és terrorizmussal vádolták meg. Azután 2025 márciusában jött Ekrem İmamoğlu és politikai csapata. Több mint 300 embert vettek őrizetbe, politikusokat és üzletembereket is. Korrupció és terrorizmus vádja is felmerült, de még a kémkedés is előkerült İmamoğluval szemben.
Idén márciusban megkezdődtek a meghallgatások, a vádirat már novemberben nyilvános lett. Şar szerint a meghallgatások megmutatták, hogy a vádak nem megalapozottak. İmamoğlu elnökjelölt lett volna, így világos, hogy „a letartóztatásokkal a hatalom meg akarja állítani a CHP-t”. Arra számított az AKP, hogy a CHP káoszba süllyed, nem tud a következő választásokra összpontosítani, ami alapvetően 2028-ban lenne – bár pletykálnak előrehozott választásról, hogy Erdoğan kikerülhesse az alkotmányos limitet az elnöki ciklusoknál.
De a CHP-t nem sikerült káoszba taszítani, Özgür Özel pártelnök nagy harcba kezdett a kormányzó párt ellen, tüntetéseket hirdetett. Több mint 120 demonstrációt tartottak szerte Törökországban İmamoğlu elfogása után. A CHP továbbra is vezetett a felmérésekben. Ezért újabban inkább a CHP mint párt ellen akar fellépni a hatalom. Május 21-én egy török bíróság törölte az előző, 2023-as CHP-kongresszus eredményeit, visszahelyezte a régi pártvezetést, Kemal Kılıçdaroğlunak adva át a párt vezetését – akit Erdoğan legyőzött az előző elnökválasztáson. Özel így jelenleg csak parlamenti képviselő, bár megtették frakcióvezetőnek. A hatalom egy párt belharcnak mutatja az egészet, pedig voltaképp kívülről ültettek egy kollaboránst a párt élére.
Şar szerint Törökország sose volt igazi liberális demokrácia, de 1950 óta legalább választási demokrácia volt, többször békésen adták át a hatalmat egymásnak a politikai erők. „A teljes köztársasági időszakban először van börtönben a legnagyobb párt jelöltje, ez már sokak szerint rezsimváltás” – mondta az elemző. A demokrácia minimuma a fair választás, ami már nincs. Korábban még volt pártverseny, a CHP megnyerhette volna a választást, de ezekkel a lépésekkel a kormány megpróbálja verseny nélküli autoriter rendszerré tenni Törökországot, amiben már nincs esélye az ellenzéknek. „Nem akarnak semmilyen meglepetést, ezért ez már új rezsimnek nevezhető” – vélte, bár szerinte az még kérdéses, konszolidálódik-e ez az új rezsim.
Şar szerint a NATO-ban senki sem jelezte Erdoğannak, hogy rossz az irány, mert „ez most a NATO 3.0”, a katonai szövetség harmadik fázisa. Az első az alapítás után, a hidegháborúban volt, ekkor nem számított a demokrácia, még az António de Oliveira Salazar-féle Portugália is taggá válhatott. A Szovjetunió összeomlása után „a NATO ontológiai krízisbe is került, újra meg kellett határoznia magát”. Ekkor találták ki, hogy a demokratikus folyamatokat segítik majd Közép-Kelet-Európában, ezt nevezi ő NATO 2.0-nak. Ukrajna lerohanásával, majd Trump megválasztásával jött a NATO 3.0, amikor Európa a saját kezébe veszi a biztonságát, és már nem elsődleges a demokrácia.
„Törökország új helyzetbe került, védelmi ipara fejlődik” – értékelt az elemző. Az európai vezetők azt gondolják, nincs befolyásuk Erdoğan felett. Ez kényelmes helyzet a számára, pláne hogy az autokratákat kedvelő Trumppal is jóban van. Nem kell foglalkoznia a külső kritikákkal, mert a NATO se foglalkozik a demokratikus ügyekkel, ezt nyugati diplomaták is megerősítették Şarnak, miközben a Washington Post és a Politico is Törökország erősödő pozíciójáról cikkezett a csúcs előtt.
