Ritka eset, amikor egy újságíró a bevett munkamódszerei elmagyarázásával kezd egy cikket. Christoph Koettl, a New York Times oknyomozó riportere mégis ezt tette, jó okkal. Két évtizede megkerülhetetlen eszközei a műholdképek, amik segítségével felderítette egyebek közt az észak-koreai olajcsempészetet, felfedezett egy burundi tömegsírt, vagy kollégáival cáfolni tudta az orosz állításokat, miszerint a bucsai mészárlás Ukrajnában az orosz csapatok távozása után történt.
Az iráni háborúban is sok információt elárultak a műholdak. Koettl szemrevételezni tudta a Teheránt ért károkat az amerikai–izraeli bombázások után – egyebek közt átnézve a felvételeket, amik Ali Hamenei megölt legfelsőbb vezető rezidenciájáról készültek. A térségbeli amerikai bázisokat ért károkról is szinte első kézből tudtak így információkat szerezni. Egy műholdkép segített az amerikai felelősség megállapításában a minabi iskola elleni, 150 halálos áldozattal járó légicsapás után is. Ahogy egy ilyen felvétel mutatta meg, hogy az amerikaiak valószínűleg csapást mértek egy vízműre, ami háborús bűnnek is számíthat, ha szándékos cselekedet.
Műholdképek és megszerzésük
Az iráni háborúhoz kapcsolódó műholdképek beszerzése nehézkes volt az utóbbi hónapokban. Rögtön a harcok kitörésekor öt cég is közölte, nem ad át Iránról és tágabb térségéről készült képeket a sajtónak és elemzőintézeteknek. Az érv az volt, hogy a publikálandó képek veszélyeztetnék az amerikai katonákat, Irán ugyanis felhasználhatná azokat. Koettl ezért az utolsó pár hónapban intenzíven kutatta a kerülőutakat és a tiltások hátterét.
Megállapította, hogy a hozzáférés korlátozása a műholdképekhez nem új jelenség. 2001-ben, az afganisztáni háború kezdetekor az Egyesült Államok szinte minden elérhető műholdképet megszerzett az országról. Ezt azzal indokolták, hogy így védik és segítik a csapataikat.
A nagy felbontású műholdképek az 1990-es évek végéig csak a hírszerző szolgálatoknak és a Pentagonnak álltak rendelkezésükre – ezek a mostani modern Google Maps színvonalát hozták. Amikor először megjelentek azok a cégek, amelyek kereskedelmi forgalomba hozott felvételeit bárki megvásárolhatta, a kormányzatnak lépnie kellett. Végül egy 1992-ben hozott törvény és egy 1994-es elnöki direktíva együtt rendezte a kérdést: ha háború vagy nemzeti szintű válság van, korlátozható a hozzáférés a műholdképekhez. Az utóbbi években afganisztáni amerikai akciókról még utólag sem lehetett nyilvánosságra hozni képeket, de az ukrajnai és gázai háborúk hadszíntereiről készített felvételek sem mindig nyilvánosak.
Csak hogy lássuk, milyen fontos forrás ez a sajtónak, az utóbbi hetekből összeszedtünk pár hírt a nemzetközi sajtóból, ami megmutatja, a háborúktól a természeti katasztrófákig mennyi történetben fontos a madártávlat:
- bemutatták, milyen háborús károk keletkeztek az iráni katonai és atomlétesítményekben az amerikai–izraeli bombázások nyomán;
- megmutatták az izraeli Ramat David légibázist ért károkat, amiket egy iráni légitámadás okozott;
- láthatóvá, pontosabban nem láthatóvá vált, hogy sötétül el a Krím az ukrán támadások miatt;
- kiderült, hogyan törték fel az ukránok az oroszok repülőgépek számára épített betonbunkereket;
- Kína szigetet és katonai bázist épít a vitatott Paracel-szigeteken, a Dél-kínai-tengeren, amit megmutattak a műholdfelvételek;
- az űrből is látszott a venezuelai földrengés rombolása;
- láthatóvá vált, miként változott meg a Fehér Ház környezete és Washington centruma a Donald Trump által kitalált átalakítások hatására;
- a NASA az amerikai Utah államban, Cottonwood térségében tomboló erdőtüzek kiterjedését mutatta meg így;
- ahogy azt is látni lehetett az űrből, miként változott meg a hawaii Kīlauea vulkán környezete az áprilisi kitörés után.
Amerikai katonák élete függ ettől?
A New York Times zömmel a Planet Labs nevű céggel dolgozik, ami kifejezetten odafigyel az átláthatóságra, emberi jogokra és az újságírásra. Gázában volt pár korlátozásuk, de az iráni háborúig összességében korlátok nélkül működtek. Irán esetén már ők sem engedték képeik jelentős részének felhasználását, de legalább idejében értesítették erről a vásárlóikat.
Azt, hogy az amerikai katonák életét veszélyeztethetik a pontos műholdas információk, az is mutatja, hogy a Financial Times szerint Irán kínai műholdak képei alapján mért csapásokat Öböl menti amerikai érdekeltségekre. A háború elején az iráni csapásokban hét amerikai katona halt meg. Az Egyesült Államok három kínai műholdkép-szolgáltatóra már szankciókat is kivetett.
A Planet Labs elárulta Koettlnek, hogy a két nagy pártból jövő érdekelt felek és nemzetbiztonsági szakemberek is felvették velük a kapcsolatot, hogy egyeztessenek az esetleges visszaélésekről. A cég július 1-jén bejelentette, hogy újra hozzáférhetővé teszi Irán és térsége műholdképeit, bár kivételek maradtak: a Hormuzi-szorosban fekvő iráni szigetek, Izrael, Jordánia és a Perzsa-öbölben lévő országok zöme.
Az üzleti korlátok sokszor erősebbek, mint a törvényiek és a kormányzatiak. A műholdas cégek legnagyobb ügyfelei ugyanis kormányzati szervek, amik ha nem vásárolnak náluk képeket, a bevétel zöme ugrik. Rhiannan Price, a Common Space cég társalapítója is azt mondta a Timesnak, hogy „a gazdasági nyomás bizonyos tekintetben nagyobb, mint a jogi nyomás valaha volt a mostani szolgáltatókon, mivel nem engedhetik meg maguknak, hogy elveszítsék ezeket a szerződéseket”.
William B. Adkins, a műholdképeket begyűjtő Nemzeti Felderítési Iroda főigazgató-helyettese azt mondta még márciusban a képviselőház fegyveres szolgálatok bizottságában, hogy a kormány irányelveket állított össze a műholdas cégeknek arról, mely területek érzékenyek, idézte fel cikkében a Times. Ilyenek például az amerikai katonai bázisok, de egyes cégek dzsibuti, ciprusi, krétai és kelet-szudáni helyszínekről sem tettek elérhetővé képeket. A Times újságírója egy titkos amerikai hajóról is igyekezett információkat szerezni, de az indiai-óceáni bázisról, a vitatott hovatartozású Diego Garciáról Koettlnek nem amerikai, például kínai cégektől sem sikerült műholdképeket szereznie.
Azért vannak kiskapuk. Az európai és ázsiai műholdas szolgáltatóktól még lehet jó képeket szerezni, és ott vannak a repülőkövető weboldalak, vagy a közösségi médiás katonai posztokat követő site-ok is. Az amerikai (NASA) és európai (ESA) űrügynökségek kevésbé jó felbontású képei is hasznosak tudnak lenni. A Times megjegyzi, hogy minden kép publikálása előtt mérlegelik, veszélyeztetnének-e ezzel katonát vagy civilt, a sztorijaik pedig mindig hírértékűek.
Egy német ötlet
Forradalmi változást jelenthet e téren, hogy nonprofit szervezetek vagy lapok maguk is műholdakat küldenek Föld körüli pályára. A német WirtschaftsWoche például 2028-ra tervez az űrbe küldeni két műholdat. Thomas Stölzel, az üzleti magazin műholdas koordinátora azt mondta a Timesnak, hogy így legalább majd ők maguk dönthetik el, melyik kép hasznos a munkájukban.
A német magazin a berlini LiveEO-val fog együttműködni a január végi bejelentés szerint. A LiveEO két műholdját – közös nevükön a Twinspectort – az amerikai SpaceX rakétája fogja felvinni a világűrbe. A szerkesztőség exkluzív lehetőséget kap majd az elkészült műholdképek felhasználására mind digitális, mind nyomtatott formában. Az együttműködés súlyát jelzi, hogy még a műholdak egyik elemébe is belegravírozzák a WirtschaftsWoche logóját. Az újság és a LiveEO már 2019 óta együttműködik, a Gazdaság a magasból rovatban már 370 olyan anyagot publikáltak, amiben műholdképekkel magyaráznak el összefüggéseket. Az új műholdak még pontosabb kutatást és kivételes perspektívákat tesznek majd lehetővé a lap szerint, mivel speciális kameráikkal 3D-s képeket tudnak készíteni.
„Sok esetben a nagy felbontású műholdadatok elérhetősége jelenleg más államok jóindulatától függ”, márpedig ez kulcsfontosságú a független újságírás és a válságövezetekből jövő információk megbízható ellenőrzése szempontjából, mondta Daniel Seidel, a WirtschaftsWochéval amúgy egy cégcsoportba tartozó LiveEO társalapítója.
Mindeközben a technológia is rohamtempóban fejlődik, szerdán jelentette be az amerikai Vantor, hogy most már szinte percre pontosan aktuális képeket tud szolgáltatni, amik 30 centiméteres felbontásban mutatják meg a terepet. Tíz műholdjuk kering a Föld körül, amik 3D-képeket készítenek. Az első pár fotót július 1-jén tették elérhetővé, ezeken látható volt egyebek közt Párizs több híres épülete, a kínai Jülin Haditengerészeti Bázis és az ott zajló hajóépítés vagy épp az arizonai Hoover-gát és az apadó vízszint. A 3D képeket 24 óránként frissítik, azokat több műhold több szögből lőtt képeiből állítják össze. Ezek segítségével az autonóm drónok is tájékozódni tudnak, még jelzavarás esetén is.
Lehet még hinni a műholdak szemének?
Persze a közvéleménynek megmutatott műholdképek nem minden esetben mutatják az objektív valóságot. A Ynet arról írt még június 8-án, hogy az iráni médiában meg-megjelennek retusált műholdképek, amikkel azt bizonygatják, mekkora károkat okoznak az Egyesült Államoknak. Egy alkalommal a Tehran Times lapban egy „teljesen elpusztított amerikai radarrendszer” madártávlati képét mutatták be.
Kiderült, hogy egy egyéves műholdképről van szó, amit egy bahreini bázisról készítettek, és a Google Gemini MI-rendszerével alakítottak át.
Olyan képeket is manipuláltak, amik az iráni létesítményekben esett károkat mutatták volna be. A háború előtt az amerikaiak igyekeztek becsapni az irániakat, az általuk beszerzett műholdképeken ugyanis azt láthatták, az amerikai erők a térségben csupán védelmi gyakorlatot tartanak. Ehhez egyebek közt a bázisokon felállított kamu, felfújható repülőmodelleket is felhasználtak. Irán így kevésbé számított a február végi támadásra. Az irániak is alkalmaznak megtévesztést, legalább egy olyan esetről tudni, amikor kamu-rakétabázisra mértek csapást amerikai és izraeli repülők, fölöslegesen.
A Ynet szerint lezajlott „az űr demokratizálása”, rengeteg a műhold odafönn, sokkal könnyebben jutnak az elemzők és újságírók adatokhoz, képekhez. Szóval ezek kontrollja, befolyásolása is fontos lett. Szinte bárki vásárolhat műholdképeket olyan nagy cégektől, mint az amerikai Maxar és Planet Labs, az európai Airbus, a kínai CGST és az izraeli ISI. A képeket persze felhasználják más szektorok is a mezőgazdaságtól a térképészeten át a meteorológiáig. De ezek a képek hamisíthatók, az átverés meg azért működik jól, mert az emberek megbíznak a műholdas fotókban. A Ynet szerint így már az se bizonyít semmit, amit az űrből látunk.
