„Nem halhatok meg most. Még el kell intéznem az Oroszország elleni szankciókat, rendezni kell az iráni ügyet, és meg kell valósítanom az izraeli–szaúdi kapcsolatok normalizálását” – viccelődött telefonon szombat este a rosszullétre panaszkodó Lindsey Graham amerikai szenátor az egyik kollégájával. A politikus néhány órával később, 71 éves korában meghalt.
Az előzetes orvosszakértői vizsgálat szerint az aorta, azaz a főütőér belső falán kialakult repedés okozhatta az éppen ukrajnai útjáról hazaérkező dél-karolinai szenátor hirtelen halálát. A politikus halála váratlanul érte az amerikai közéletet, aminek kimondottan fontos szereplője volt. Bár Magyarországon a neve kevésbé ismert, az általa képviselt külpolitikai irányvonal az egész világra hatással volt.
Ő volt az egyik olyan, a külpolitikában befolyásos republikánus politikus, aki képes volt érdemben hatni a szövetségesének tartott Donald Trumpra. Graham ellene volt az amerikai elnök bezárkózó politikájának, töretlenül hitt a NATO-ban és Ukrajna is okkal hálás neki. Beavatkozáspárti héjaként viszont azok közé tartozott, akik rábeszélték Trumpot a kudarcba fulladt tűzszünet után továbbra is végeláthatatlannak tűnő iráni háború megindítására.
Helyét a szenátusban a novemberben esedékes dél-karolinai választásig testvére, Darline Graham Nordone veszi át, jelentette be a jelölés jogával rendelkező dél-karolinai kormányzó. Az amerikai politikában bevett gyakorlat, hogy haláleset vagy egyéb okok miatt megüresedett mandátum esetén átmenetileg családtagokat neveznek ki, ezért ülhet be most fél évre Lindsey Graham húga a szenátusba.
Egy régi kor harcosa
Lindsey Graham Dél-Karolinában született, államának 2003-tól egészen a haláláig ő volt az egyik szenátora. 2020-ban kezdte meg negyedik, hatéves ciklusát. A néhai szenátor jogi egyetemet végzett, majd az Egyesült Államok légierejében szolgált védőügyvédként. 1993 és 1995 között Dél-Karolina állami képviselőházában kezdte a politikai pályafutását, utána 1995 és 2003 között a szövetségi képviselőházban politizált.
Szakértők és az amerikai sajtó máris azt találgatja, hogy vajon mennyiben vehet új irányt Graham halálával az amerikai külpolitika. A CNN rövid elemzése szerint az a szakasz bizonyos szempontból lezárul, ami a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadások óta meghatározta az USA külpolitikáját.
A 9/11 utáni keményvonalas és beavatkozáspárti doktrína arcai Graham és néhai kollégái, Joe Lieberman és John McCain szenátorok voltak, akiket a „Három Amigónak” is neveztek az amerikai politikában. A három barát közül ő volt az utolsó, McCain még 2018-ban, a demokratákkal együtt szavazó társuk, Lieberman pedig két évvel ezelőtt halt meg. Az általuk képviselt geopolitikai elveket nemcsak a 9/11-i támadások, hanem a második világháború öröksége is formálta. Alapját az Európával fenntartott szoros transzatlanti kapcsolatok, az Izrael melletti határozott kiállás, illetve a terrorizmus ellen hirdetett háború adta.
A három barát mind a héják közé tartozott. A kifejezés azokra a politikusokra utal, akik a nemzetközi kapcsolatokban a határozott, olykor katonai beavatkozást vagy fegyveres konfliktusok eszkalációját is támogató álláspontot képviselik. Graham is rendszeresen járta a világot, és hangoztatta, hogy az USA erős és nagy befolyása van. Sokak szerint ez az irányvonal az utóbbi években, évtizedekben totális kudarcot vallott. A kritikusok példának hozzák az Egyesült Államok afganisztáni és iraki háborúját, de a szárazföldi csapatok bevetésével nem járó iráni háborút is.
Grahamék irányvonala belföldön is következményekkel járt. Politikájukkal biztosan hozzájárultak a Republikánus Párt új irányvonalának felemelkedéséhez, köztük a Trump nevéhez kötődő MAGA-mozgalom (Make America Great Again) térnyeréséhez is. Grahamék sokszor agresszívnek minősített külpolitikájával szemben megjelentek ugyanis az olyan konzervatívok, akik a visszafogottabb nemzetközi szerepvállalást és az ország részleges elszigetelődését támogatják. Közülük sok politikus és támogató első kézből, katonaként tapasztalta meg a héják által támogatott, végül kudarcba fulladt külpolitikai célkitűzéseket.
A MAGA erősödését a most meghalt szenátor és több, azonos elveket követő kortársa más formában is segítette: többségük – McCainnel ellentétben – nem tartott túl sokáig ellen, simán hagyták nekik, hogy előretörjenek. Majd a politikai túlélésért cserébe szépen lassan bele is simultak az új rendszerbe. Így lett kifejezetten hangos Trump-kritikusból az elnök egyik legfontosabb szövetségese Lindsey Graham is.
Belopta magát Trump szívébe, és hatékonyan lobbizott
Washingtonban nem nehéz olyan republikánust találni, aki szívesen beáll a keményvonalas külpolitika mögé. Közéjük tartozott Graham, azzal a fontos különbséggel, hogy ő képes is volt hatni Trumpra. Az amerikai elnök egyáltalán nem híve a határozatlan idejű katonai beavatkozásoknak, Graham viszont úgy tudta ezeket eladni neki, hogy Trumpnak is megtetsszen az ötlet. Az Atlantic elemzője szerint – aki sokat beszélt korábban a politikussal – Graham halálával eltűnik azon kevés lobbisták egyike, aki híd volt a Trump-féle, bezárkózó „Amerika az első” (America First) szemlélet, és az USA-t nemzetközi téren is befolyásos szereplőként, a világ csendőreként meghatározó irány között.
Graham az Egyesült Államok globális katonai beavatkozásait, szankcióit és szövetségeit még akkor is hűségesen támogatta, amikor Trump elkötelezettsége megkérdőjeleződött.
„Senki sem vitathatja, hogy Grahamnak jelentős hatása volt minden elképzelhető külpolitikai kérdésre. Igaz ez Trump esetében is, aki adott a véleményére” – mondta Daniel DePetris, a washingtoni székhelyű Defense Priorities agytröszt kutatója a USA Todaynek. Szerinte ugyanakkor az amerikai elnök nem szenved majd hiányt külpolitikai megmondóemberekből, valaki gyorsan átveszi Graham helyét azok közül, akik hasonló politikát képviselnek.
Nem véletlen, hogy Trump tőle szokatlan módon kifejezetten személyes hangnemben nyilatkozott róla a hétvégén. „Nagy veszteség az ő halála. Remek ember volt – minden szempontból egyedülálló. Egyszerűen nem tudom elhinni. Számomra szinte családtag volt. Valójában nagyon nehéz” – mondta az elnök. A halála előtti estén még beszélt is telefonon a szenátorral, felidézte, ekkor úgy tűnt, hogy Graham teljesen jól van.
A Graham és Trump közt kifelé mutatott nagy egyetértésnek és együttműködésnek azért akadt egy-két törésvonala is.
Graham viszont azokról a kérdésekről jellemzően inkább hallgatott, amelyek az USA hagyományosnak számító szövetségi rendszerében zavart okoztak. Jó példa az amerikai elnök által rendszeresen újra és újra felmelegített terv Grönland megszerzéséről. A szenátor azt sem kommentálta a nyilvánosságban, amikor Donald Trump autoriter vezetőket, köztük Vlagyimir Putyint dicsérte, ahogy akkor sem szólalt meg, amikor teljesen lenullázták az USA nemzetközi fejlesztési és humanitárius segélyszervezetét, a USAID-et.
A két politikus kapcsolata egyébként egyáltalán nem indult zökkenőmentesen. Lindsey Graham Trumphoz hasonlóan indult a 2016-os amerikai elnökválasztás előtt a republikánus előválasztáson, de hamar visszalépett. A szenátor a hozzá közel álló Jeb Bush, George W. Bush korábbi elnök öccse mögé állt be, miközben a kampányban és még a választás után is sokat kritizálta Trumpot. 2017-ben végül változott a véleménye, már az első ciklusában fontos támogatója lett az amerikai elnöknek. Azt állította, hogy Trump külpolitikája győzte meg.
Donald Trump Graham halála után mégsem ennek, hanem egy másik sérelmének adott csak hangot, ami miatt „100-ból csak 99 pontot” adott neki. Graham a Capitolium 2021. január 6-i ostromakor távolodni próbált az elnöktől, arról beszélt, hogy „jó közös utat jártak be, sajnálja, hogy kapcsolatuknak így kell véget érnie”. Később viszont látva, hogy Trump mennyire maga alá gyűrte a Republikánus Pártot, idővel szépen visszatáncolt az egykori és végül leendő elnök mögé.
A végsőkig kiállt Ukrajnáért
Amit az Egyesült Államok európai szövetségesei is megérezhetnek majd az eddig vitt külpolitikai irány esetleges változásaiból, az leginkább Ukrajnával kapcsolatos. Noha az elnök volt, hogy olyan rendezési javaslatot hangoztatott, ami Vlagyimir Putyinnak kedvezett volna, a Trump köreiben kényelmesen mozgó republikánus szenátor a végsőkig kitartott a megtámadott Ukrajna mellett. Lindsey Graham kitartó támogatására jó példa, hogy alig néhány órával azután érte a hirtelen halál, hogy hazatért az ukrajnai útjáról, ahol többek közt Volodimir Zelenszkij elnökkel is találkozott pénteken. A háború 2022-es kirobbanása óta tíz alkalommal járt Ukrajnában.
A halála előtti napon egy republikánus és demokrata képviselőkből álló szenátori küldöttség tagjaként járt Kijevben. Itt bejelentették az orosz olajipart célzó szankciócsomagot, bízva abban, hogy ezúttal sikerül Trump támogatását is megszerezniük. Az Axios a Graham halála előtti órákról azt írta, hogy a szenátor egy kollégájának telefonon panaszkodott rosszullétre, de a cikk elején említett viccel ütötte el az egészet, orvoshoz csak másnap akart elmenni.
„Szoros kapcsolatot épített ki Trumppal. Olyan döntő fontosságú tanácsokat adott az elnöknek, amelyek ellensúlyozták azoknak a befolyásos republikánus köröknek a naiv javaslatait, amelyek az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott támogatásának teljes megszüntetésére és az Egyesült Államok NATO-hoz fűződő kapcsolatainak gyengítésére törekedtek” – írta John Herbst, az Egyesült Államok volt ukrajnai nagykövete megemlékező cikkében az Atlantic Council oldalán.
Kay Bailey Hutchison volt republikánus szenátor és korábbi NATO-nagykövet sokat járta a világot Grahammel. Szerinte mindig hatásosan tudta kommunikálni az Egyesült Államok aktuális politikáját.
„A NATO mellett állt, mert tudta, hogy egy erős szövetség kiterjeszti és megerősíti az Egyesült Államok vezető szerepét a világon.”
Graham sikerrel is járt Ukrajna ügyében Trumpnál: többek között ő volt, aki elérte az elnöknél, hogy ne hagyja cserben Kijevet a Kreml kedvéért. Az amerikai elnököt azzal tudta meggyőzni, hogy ne csak egyszerűen újabb támogatásokat adjanak Ukrajnának, hanem kérjenek is cserébe valamit. A „viszonzás” egyik Trump által is kedvelt formája az lett, hogy a segítséget hitel formájában adják. Graham az elnök meggyőzéséről mindig azt mondta, hogy „fontos tudni, hogyan kell beszélni Trumppal”.
A dél-karolinai szenátor halálával Ukrajna elvesztette az egyik, Trump belső köreiben is biztos hellyel rendelkező, kimondottan befolyásos támogatóját. Lindsey Graham nem volt egyedül, azonban olyan szempontból kivételes pozíciója volt, hogy az elnök őt kedvelte, barátjának is tartotta. A szoros kapcsolatot Graham ügyesen fel tudta használni arra, hogy hasson az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban időről időre elbizonytalanodó elnökre.
Az utolsó nagy tévedés
A néhai szenátor kimondottan nagy támogatója volt az Irán ellen indított offenzívának. Az iráni háborúban épp a napokban omlott össze a tűzszünet, az Egyesült Államok negyedik napja hajt végre légicsapásokat katonai célpontok ellen, míg Irán az Öböl-országokban lévő amerikai érdekeltségeket támadja, a Hormuzi-szorost pedig megint lezártnak tekinti. Az USA iráni háborúját utólag Lindsey Graham egyik nagy tévedéseként ítélik meg az elemzők, írta az Atlantic. A szenátor a támadás elindítása előtt ott ült az Ovális Irodában Trumppal, Marco Rubio külügyminiszterrel és Pete Hegseth védelmi miniszterrel.
Lapinformációk szerint Graham nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az elnök végül a háború mellett döntött. Trump a kezdeti katonai sikerek után azonban teljesen beleragadt a konfliktusba, a Hormuzi-szoros lezárásával pedig az iráni rezsim olyan fegyverre talált rá, amit Trump már nem tud kivenni a kezükből. Graham azzal érvelt, hogy az Irán elleni háború nem csupán indokolt, hanem szükséges is. Gyakorlatilag Izrael és a Fehér Ház között ingázva győzködte a feleket. Arab tisztviselők többször is figyelmeztették a szenátort a háború veszélyes következményeire, de Graham hajthatatlan volt.
Graham korábban is támogatta a közel-keleti beavatkozásokat: a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után elkötelezett támogatója volt az iraki intervenciónak is. Két évtizeddel később sokat kritizálta Joe Bident, mert a demokrata elnök úgy döntött, hogy az USA kivonul Afganisztánból (valójában ezt Trump döntötte el az első ciklusa végén). Szerinte az egy veszélyes lépés volt az amerikai nemzetbiztonságra nézve, „a dzsihádisták most szerte a világon ünnepelhetnek” – mondta.
Graham nemcsak a szélsőséges iszlám elleni küzdelemben nem ingott meg, de az Izrael melletti kiállásában sem. Még akkor is mellettük állt, amikor a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása után megindított gázai háborút széles körben, nemzetközi szintről is komoly kritikák érték a több tízezer áldozat miatt. Miután Washington 2024 májusában – a gázai humanitárius válság súlyosbodása miatt – felfüggesztette Izraelnek nyújtott bizonyos katonai támogatásait, a szenátor nyomást gyakorolt az akkori védelmi miniszterre, Lloyd Austinra, hogy állítsa vissza a támogatást, mondván, Izraelnek meg kell kapnia „mindazt, amire szüksége van a háborúhoz”.
„Nemzetközi szenátorként”, illetve a transzatlanti szövetség kitartó támogatójaként nem csoda, hogy sok vezető is megemlékezett haláláról. Ez nem mindennapi egy amerikai szenátor esetében. Dicsérte és búcsúzott tőle Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Mark Rutte NATO-főtitkár és Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök is. „Mindig különösen hálásak leszünk azért, hogy elismerte népünket, és csodálatát fejezte ki az ukrán védők bátorsága miatt. Amerika és a világ egy elszánt vezetőt veszített el” – emlékezett meg Zelenszkij ukrán elnök, aki Trumphoz hasonlóan egy fontos szövetségest vesztett el.
