Thiel Capital, Rosznyefty, Greensil, BYD, Landbridge: ismert és kevésbé ismert cégek, amelyekben közös, hogy leszere(pe)lt politikusok új munkahelyei lettek. Szijjártó Péter volt külügyminiszter nagy feltűnést keltett szerdán a bejelentéssel, hogy visszaadja a parlamenti mandátumát, és a kínai autógyártó BYD-nál fog dolgozni. A politikát nagy cégek különböző pozícióihoz ugródeszkaként használó vezető politikusokra bőven van példa világszerte – Szijjártó esete mégsem állítható teljesen párhuzamba mindegyikkel.
A jövőben a BYD vállalatcsoportjának külső kapcsolataiért és az új üzletágak fejlesztéséért felelős vezetőjeként dolgozó Szijjártó 2012-től külügyi és külgazdasági ügyekért felelős államtitkár, 2014-től 2026-ig pedig külgazdasági és külügyminiszter, illetve a kínai elektromos autógyártók Magyarországra édesgetésének nagy támogatója volt. Az egésznek van egy olyan olvasata, hogy a minisztériuma korábban bőkezűen támogatta a BYD-t, a cég pedig most meghálálja ezt neki. Szijjártónak a Telex információi szerint nem lesz köze a magyarországi gyártáshoz, és sokat fog utazni.
Magyar Péter miniszterelnök először azt írta, morális és jogi aggályokat is felvet, hogy Szijjártó annál a BYD-nál fog dolgozni vezetőként, amit külügyminiszterként korábban százmilliárdokkal támogatott. Vérlázító korrupciónak nevezte a történteket. Magyar a csütörtöki kormányzati tájékoztatón azt is megemlítette, hogy a piacon is van olyan, hogy a cégek korlátozzák, hogy egy távozó tisztviselő mikor mehet versenytárshoz, ez a cooling period, és ennek egy normális demokráciában is így kéne lennie.
Valóban van olyan nyugati ország, ahol jobban szabályozva van az átmozgás a kormányzatból a versenyszférába, adott esetben külön hatóság hagyja jóvá és monitorozza ezeket. Ugyanis felvetődhet, hogy egy vezető kormánytisztviselő kilobbizik egy szektornak vagy piaci szereplőnek kedvező szabályozást, majd otthagyva a közszférát, ebben a szektorban kezd el dolgozni.
Magyar hasonlóságok
Egyértelműen ő a legmagasabb rangú, de nem Szijjártó az egyetlen magyar diplomata vagy politikus, aki kínai vagy Kínával foglalkozó cégekhez szerződött az elmúlt években. Tasnády Előd dolgozott a Külügyminisztériumban, a sanghaji és a kantoni főkonzulátuson, 2024-ig volt Kínában. Cége, a részben egyesült arab emírségekbeli tulajdonú CCTA Magyar–Kínai Üzleti és Kulturális Kapcsolatok Kft. a piackutatástól a vízumügyintézésen át egészen a testvérvárosi kapcsolatok kiépítéséig sok mindent intéz. A CCTA-nál dolgozik még Kádár Gergely volt csungkingi és tajpeji misszióvezető (2018–25), külügyi referens, ő az operatív ügyekért felelős ügyvezető-helyettesi pozíciót tölti be.
Az akkuiparnak szeparátorfóliát gyártó, környezetkárosítási ügybe keveredett Semcorp magyar leányvállalatának alelnöke az a Wolf Csaba volt, aki a Gazdaságfejlesztési Minisztérium egyik osztályvezetője, a Nemzeti Eszközgazdálkodási Zrt. felügyelőbizottsági elnöke és nyolc évig a Távol-Keleten szolgáló diplomata volt. Wolf 2025 szeptembere óta az energiatárolásban utazó, kínai tulajdonú Wingain Europe Kft. vezérigazgatója. A szintén debreceni CATL akkumulátorgyártó hazai leányvállalatának stratégiai tervezésért felelős vezetője az a Dióssi Lóránd, aki korábban csungkingi főkonzul volt.
Fási Ferenc a Nyíregyházán gyárat nyitó akkumulátorgyártónál, a Sunwodánál helyezkedett el. A hazai leányvállalatot egy hongkongi cég alapította, aminek kézbesítési megbízottja Fási volt az új gyár bejelentésekor, 2023-ban. A Hvg.hu azt írta róla, Szijjártó minisztériumában dolgozott. 2016 és 2019 között a pekingi magyar nagykövetségen volt kereskedelmi attasé, 2022 júniusáig pedig a tajvani magyar kereskedelmi irodában volt befektetési és kereskedelmi igazgató. Később az Inpark ipariingatlan-fejlesztő cégcsoport kínai ügyekkel foglalkozó igazgatója lett.
A 444 szerdai cikkében felemlegette Kocsis Istvánt is, mint Szijjártó egyfajta korai előképét – bár ő nem kínai, hanem német vonalon tevékenykedett. Kocsis volt iparügyi helyettes államtitkár és a privatizációt végző ÁPV Rt. vezérigazgató-helyettese. Az ÁPV vezetőjeként sokat tett érte, hogy a német RWE megszerezhesse a mátrai erőművet, később pedig az ELMŰ–ÉMÁSZ-t. Kocsis aztán 1997-ben pont az RWE-hez igazolt. Hazatérése után vezette az ÉMÁSZ-t, a Paksi Atomerőművet, az MVM-et és a BKV-t is. Kocsist végül börtönre ítélték, mert az MVM vezérigazgatójaként felelősnek találta a bíróság offshore cégekkel kötött szerződésekért, a vád hűtlen kezelés és sikkasztás volt ellene.
Európai ejtőernyősök
Külföldi példák alapján már korábban is megnéztük, hogyan helyezkednek el a világ legbefolyásosabb politikai posztjairól kibukott politikusok, és mi szükség lehet rájuk az üzleti életben.
Magyarország környékéről az egyik legismertebb példa a kormányzati szerepből külföldi cégbe ejtőernyőző politikusra Sebastian Kurz volt osztrák kancellár. Kurz egy vesztegetési ügybe bukott bele 2021-ben, visszavonult a politikától, aztán csakhamar felvették a német származású amerikai Peter Thiel konzervatív-libertárius befektető cégébe, az egyik legagresszívabb befektetési alapnak számító Thiel Capitalba. A 39 éves expolitikus globális stratégaként dolgozik.
A legismertebb és leghírhedtebb példa azonban kétségkívül Gerhard Schröder volt német kancellár. A szociáldemokrata politikus 2005-ös bukása után több cég felügyelőbizottságába is beült, lobbizni is kezdett, majd végül az orosz petrolkémiai óriásnál, a Gazpromnál találta meg a számítását. Schröder sokat lobbizott az orosz cégnek, illetve bedobta magát az Északi Áramlat gázvezeték megépüléséért, érdemei elismerése mellett a Rosznyefty olajipari vállalat igazgatóságába is bekerült. Schröder kitartott pozíciói mellett Ukrajna 2022-es orosz lerohanása után is, amiért sok kritika érte.
Schrödernél is előállt az a helyzet, hogy elköteleződése a Gazpromhoz és az orosz energiaóriás által épített Északi Áramlat vezetékrendszerhez ráadásul átfedést mutatott hivatali idejével, hiszen utolsó kancellári napjainak egyikén írt alá egy, a Gazpromnak az Északi Áramlat megépítéséhez komoly pénzügyi garanciákat biztosító szerződést. Majd átült az Északi Áramlat részvényesi közgyűlésének igazgatói székébe. Schröder ráadásul nemcsak a német döntéshozók felé képviseli az orosz energiaipari érdekeket, hanem a nyugati nyilvánosságot is évtizedek óta igyekszik meggyőzni egyes ügyekben a Kreml által képviselt álláspontról. Nem csoda, ha a néhai Tom Lantos amerikai képviselő politikai prostituáltnak nevezte.
David Cameron egykori brit miniszterelnök, aki belebukott a taktikainak indult brexitszavazásba, először az ausztrál–angol Greensill Capital pénzintézethez igazolt, ahol két és fél év alatt 3 milliárd forintnyi fontot keresett. A Greensill 2019-ben csődbe ment, ezért az Afiniti amerikai techcég tanácsadói testületéhez szegődött, itt 2021-ig dolgozott. Egykori miniszterelnök-helyettese, Nick Clegg is vállalati utat járt be politikai karrierje után, ő 2018-ban lett a Facebook globális kommunikációért felelős alelnöke.
Alun Cairns, a brit kabinet korábbi Wales-ügyi minisztere (2016–19) egy szingapúri cégtől kapott kecsegtető ajánlatot. Aztán el is kezdett dolgozni az irodákat több százmilliárd forint értékben tulajdonló Elite Partners Capitalnak, aminek ingatlanjai közül sokat a brit kormány bérel. A Business Insider oknyomozása szerint Cairns a tanácsadói munkáért 360 fontos (kb. 153 ezer forintos) óradíjat számolt fel.
Danny Alexander több pozícióban is megfordult, a legjelentősebb talán a brit pénzügyminiszteri volt, amit 2010–15 között töltött be. Miután kikapott Skóciában a 2015-ös választáson, a pekingi központú Asian Infrastructure Investment Bank (Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank) stratégiai elnöke lett.
Láthatjuk, hogy sok brit példa van, miközben az Egyesült Királyságban egy üzleti kinevezéseket vizsgáló bizottság, az ACOBA rendszeresen monitorozta, hova és hogyan helyezkednek el a távozott kormánytisztviselők. A Daily Mail 2016-os cikke szerint sok kritika érte az ACOBA-t, egyes politikusok túl gyengének tartották a szervezet jogköreit, egyikük azt nyilatkozta 2016-ban, őrkutya helyett inkább egy fogak-karmok nélküli kiscica. A szervezetet 2025-ben megszüntették, feladatköreit más szervezetek közt osztották szét.
Van is szükség az ellenőrzésre, a Guardian 2021-es gyűjtése is arra utalt, hogy rengeteg exminiszter csúszik át a magánszektorba, egy részük akár külföldi cégeknek és kormányoknak is bedolgozik.
Tengerentúli történetek
Más kontinenseken, más politikusok sem tartották ördögtől valónak, hogy a politikai karrier után magáncégekbe üljenek át – kamatoztatva kapcsolati hálójukat és lobbierejüket. Szijjártó előképe a BYD-nál a brazil Alexandre Baldy lehetett, aki Goiás tagállamban töltött be fontos pozíciókat, sőt 2017 és 2018 között a szövetségi kormányban városokért felelős miniszter is volt. 2023–26 között a Goiási Lakásügyi Ügynökség elnöke volt, de ezzel párhuzamosan már a BYD-nak is dolgozott: 2022-ben a vállalat különleges tanácsadója, majd 2024 júliusában a BYD Brazil alelnöke és a BYD Auto értékesítési és marketingvezetője lett.
A Buzzfeed még 2016-ban végzett egy gyűjtést azon ausztrál politikusokról, akik a magánszektorba katapultáltak. Közülük kiemelkedik a „Bombázó” becenevű Kim Beazley, aki 1984–90 között volt Ausztrália védelmi minisztere. A Munkáspártot egykor vezető politikus volt még pénzügy-, munkaügyi és oktatási, közlekedési és kommunikációs és repülésügyi miniszter, Nyugat-Ausztrália tagállam miniszterelnöke, no meg washingtoni nagykövet is. 2016-ban elengedte a politikát, és beült az amerikai fegyvergyártó, a Lockheed Martin ausztrál leányvállalatának igazgatótanácsába.
Az ausztrál Andrew Robb volt oktatási és kereskedelmi-befektetési miniszter is 2016-ban távozott a kormányból. A következő év már Je Cseng, a Kínai Kommunista Párthoz közel álló milliárdos tanácsadójaként találta őt. Mostani árfolyamon számolva évi 194 millió forintnyi dollárt keresett a Landbridge Group nevű cégben elvállalt tanácsadói pozícióján – ez a cég szerezte meg Észak-Ausztrália egyik legfontosabb kikötőjét, a darwinit. 2019-ben végül távozott a Landbridge-től, azóta egy étteremüzemeltető cég tulajdonosa.
Eric Cantor 2011 és 2014 között az amerikai képviselőházban az alsóházi többséget adó republikánus frakció vezetője volt, de kikapott az előválasztáson, így lemondott politikai funkcióiról. Pár nappal később a Moelis & Company pénzügyi tanácsadó cég bejelentette, hogy a vezetésével nyitja meg új washingtoni irodáját. Cantor fizetését évi 537 millió forintnyi dollárban állapították meg, cserébe gyakorlatilag törvényhozási stróman volt a Wall Street és a piaci deregulációs törvénykezésben jeleskedő republikánus politikusok között, aki behozta a donorokat és szabályozási (vagyis szabályozatlansági) igényeket, cserébe szállította a törvényjavaslatokat és a szavazatokat.
A Daily Beast már 2018-ban külön cikket szentelt azoknak az amerikai politikusoknak, akik „Kína befolyási övezetébe” tartoznak. Zömmel a politika után lobbistának állt képviselők, diplomaták, elnöki tanácsadók vannak köztük. Kiemelnénk Donald Purdy Jr.-t, aki George W. Bush kormányában segített összerakni egy kiberbiztonsági stratégiát 2003-ban, dolgozott a belbiztonsági minisztériumban – 2012-ben pedig a kínai telekommunikációs cég, a Huawei CSO-ja, azaz biztonsági igazgatója lett.
