Összeomlott iráni tűzszünet, egy iráni katonatisztekkel és vélhetően hadianyagokkal megpakolt repülő, egy lebombázott jemeni repülőtér, a húszi lázadók által bejelentett vörös-tengeri blokád és megtámadott kereskedelmi hajók. A július 7-én kezdődött oda-vissza csapások tizenhárom napon át mindennapossá váltak az Egyesült Államok és az amerikai érdekeltségek mellett az Öböl-országokat is támadó Irán között, míg Donald Trump amerikai elnök pénteken felhagyott az újabb támadásokkal.
Trump jelezte, hogy továbbra is megvan a lehetőségük újrakezdeni, sőt, fokozni is a támadásokat, de szerinte okosabb stratégia megállapodni Iránnal. Később a fehér házi tudósítók vacsoráján megemlítette, hogy az irániak nem tűnnek késznek a megállapodásra, de „hajlandó vagyok meghallgatni őket”.
Az iráni rezsim a héten már nemcsak a Perzsa-öbölnél fekvő Hormuzi-szoros lezárásával igyekezett gazdasági nyomást gyakorolni Washingtonra, hanem jemeni szövetségeseik, a húszik segítségével a Vörös-tengernél lévő másik kulcsfontosságú tengeri átjáróban, a Báb el-Mandeb szorosban végrehajtott támadásokkal is. A piacok idegesen reagáltak a hírekre, de a húszik helyzete azért merőben más, mint a másik szorosnál kialakult patthelyzet.
Szaúdi tankerek a célkeresztben
Az Iránnal szövetséges jemeni síita lázadószervezet az Arab Tavasz forradalmi hullámaiból nőtt ki, és a jemeni polgárháború egyik legfontosabb hadviselő felévé vált, 2015-ben induló hadjáratukkal irányításuk alá vonták az ország nyugati, népesebb felét. Fontos adalék, hogy Szaúd-Arábia annak idején beavatkozott a jemeni polgárháborúba, és közvetlen hadviselő fél volt a húszikkal szemben a két fél 2022-es tűzszünetéig.
Irán egyik térségbeli kliensszervezeteként a húszik beszálltak a 2023-ban kitört gázai háborúba is, és a 2025-ös amerikai támadássorozatig fenyegették a vörös-tengeri hajózást, pontosabban az izraeli és amerikai érdekeltségű hajókat. Trump akkor márciusban Iránnak is üzenetet küldött a húszik ellen végrehajtott légicsapásokkal, és a Vörös-tenger forgalma végül nem szenvedett komoly fennakadást. A Hill emlékeztetett, két hónap bombázás után 2025 májusában ománi közvetítéssel fegyverszünetet kötöttek a jemeniek és az amerikaiak.
A húszik hétfőn jelentették be a Szaúd-Arábia elleni vörös-tengeri blokádot. Azzal indokolták, hogy ez csak „a szemet szemért” elv, amit „a bűnöző szaúdi ellenséggel” szemben alkalmaznak. Nem sokkal korábban ugyanis légitámadás érte a főváros, Szanaa repülőterét. A Jemen másik felét ellenőrző, nemzetközileg elismert, Rijád által támogatott kormány vállalta a támadás elkövetését, viszont a húszik inkább Szaúd-Arábiát tették felelőssé, majd visszalőttek a szaúdi Abha repterére. A Bloomberg szerint e-maileket is kiküldtek a fő hajózási szállítmányozóknak, hogy ne küldjék a Vörös-tengerre a hajóikat, mert veszélyben lesznek.
A húszik szerdán aztán két szaúdi olajtanker megtámadását is elismerték,
azt állították, hogy az Enceliát és a Laylát azért vették célba, mert azok megsértették a tengeri blokádjukat. A Saudi Press Agency (SPA), azaz a Szaúdi Hírügynökség szerint az Encelia a Vörös-tengeren hajózott, amikor drónokkal és rakétákkal támadtak rá, tüzet okozva a hajó orrában. A szaúdiak szerint senki sem sérült meg, de a támadás így is a nemzetközi tengerjog megsértése. Ugyanaznap a brit tengeri kereskedelmi szervezet, a UKMTO is közölte, hogy tudomásuk szerint ismeretlen lövedék csapódott egy szaúdi tankerbe 130 kilométerre a szaúdi partoktól. Ők is megerősítették a tüzet, illetve hogy nem sérült meg senki.
Marco Rubio amerikai külügyminiszter azt mondta szerdán a húszikról: „Remélem, abba fogják hagyni. Tényleg nem kéne ezt csinálniuk. Az irániak szippantották ebbe bele őket.” Ezt az iráni rezsim annyira nem is titkolta. Mohammad Bagher Ghalibaf, az iráni parlament házelnöke, illetve a zátonyra futott fegyverszüneti tárgyalások korábbi iráni főtárgyalója szerdán fenyegetően írt az X-re. Szerinte az egyenlet egyszerű: vagy mindenki, vagy senki. „Ha mi nem adhatjuk el az olajunkat a régióban, akkor senki sem fog olajat eladni” – fenyegette meg a környező olajmonarchiákat.
Irán szerepét a mostani vörös-tengeri krízisben erősítette a Reuters értesülése szerint, hogy az iráni legfelsőbb vezetőnek alárendelt Forradalmi Gárda több parancsnoka, katonai tanácsadója is Jemenbe érkezett az elmúlt egy hónapban, és drón- és rakétaalkatrészeket is vittek magukkal. Iráni források szerint a szaúdiak által bombázott szanaai helyett a hodejdai reptérre érkezett a Mahan Air egy repülője július 13-án. A cél az volt, hogy kiképezzék a húszikat új fegyverrendszerek használatára.
A húszik szóvivője mindezt hazugságnak nevezte, azt állítva, csak civilek utaztak a gépen, köztük olyanok, akik az iráni háború elején megölt Ali Hamenei legfelsőbb vezető temetésén vettek részt.
Trump lerendezné őket, de ez nem ilyen egyszerű
Trump még kedden reagált a húszik által bejelentett blokádra. „Eddig ez nem történt meg, még megtörténhet, de gondoskodunk a dolgokról” – mondta szokásos sokat sejtető szavaival a Joseph Aoun libanoni elnökkel közös sajtótájékoztatóján a Fehér Házban. Arról is beszélt, hogy korábban már eljátszották ezt a húszikkal – itt vélhetően a jemeni lázadók bombázására utalt –, és utána jó ideig nem hallottak felőlük. Trump később a közösségi oldalán, a Truth Socialön arról írt, hogy az egész Irán felelőssége, mivel a húszik Irán proxijai, és „nagy katonai büntetés” vár Iránra és a húszikra is.
A Reuters azonban arról írt szerdán, hogy az amerikai hadigépezet készleteit rendesen leapasztotta az iráni háború. A húszik márpedig bizonyították a múltban, hogy gyorsan tudnak alkalmazkodni, több szaúdi és amerikai légi hadjáratot átvészeltek. Jason Campbell, a Pentagon korábbi tisztviselője szerint Amerikának az lenne a nehézség, hogy megossza az erőit a két front között, például több hadihajót kéne a jemeni partokhoz vezényelni.
Ha az USA el is kezdi lelőni a húszi drónokat és rakétákat, azzal tovább apasztja megcsappant készleteit. Az amerikai védelmi minisztérium közölte a Reuterssel, hogy minden szükséges erőforrásuk megvan, hogy a kellő helyeken és időben lecsapjanak.
Ugyanakkor Michael Mulroy, Trump első kormányának Közel-Kelet-szakértője azt mondta a hírügynökségnek, hogy a húszik számtalanszor bizonyították, hogy megvan a képességük és akaratuk a vörös-tengeri hajóforgalom akadályozására. Se Joe Biden, se Trump bombázásai nem tudták ezt végleg megtörni. Viszont az különbséget jelent a korábbiakhoz képest, hogy az Iránra nehezedő amerikai blokáddal és újraindult támadásokkal a húszik katonai utánpótlása is kérdésessé vált. A problémát azonban ugyanaz jelenti, mint a Hormuzi-szoros esetében: valójában viszonylag olcsó és könnyen gyártható drónokkal is lehet komoly károkat és bizonytalanságot okozni.
Bizonytalanság a Vörös-tengeren
A húszik még meg sem támadták a két szaúdi tankhajót, a hajózási-szállítmányozási cégek már be is árazták a kockázatot. A washingtoni Institute for the Study of War (ISW) elemzőintézet már szerdán arról írt, hogy legalább hét kereskedelmi hajó módosított az útvonalán.
Az Ázsia és Európa közti hajóforgalomnak márpedig ez fontos útvonala: Európa felől a hajók a Földközi-tengert a Szuezi-csatornán keresztül hagyják el, majd végighajóznak az Afrika és Ázsia közti keskeny Vörös-tengeren, aminek a déli Báb el-Mandeb szoros – magyarul A Könnyek Kapuja – a legszűkebb része. Ha ezen átkelnek, az Ádeni-öbölbe jutnak, amitől már csak kőhajításnyira van a nyílt Indiai-óceán.
A 2250 kilométer hosszú Vörös-tengeren a globális kereskedelem 12-15 százaléka áramlik át évente. Így ennek fojtogatása veszélyeztetheti az ellátási láncokat, felhajthatja az energiaárakat, destabilizálhatja a világgazdaságot – írta a Council on Foreign Relations (CFR – Külkapcsolati Tanács) elemzése. Clara Gillispie, a CFR energia- és klímaügyi szakértője szerint a világkereskedelemre leginkább az jelenti a veszélyt, hogy elvész a biztonságos átkelés garanciája a vízi útvonalon.
Az Izraelhez, az Egyesült Államokhoz vagy Szaúd-Arábiához köthető hajók esetében nagyobb a kockázat – közölte szerdán az Európai Unió Aspides nevű haditengerészeti missziója a Reutersszel. Azt ajánlották az Ádeni-öbölből a Vörös-tengerre, vagy fordítva közlekedő hajóknak, hogy „fogják vissza az elektronikus lábnyomukat”, többek közt a hajók lokalizálását segítő jelzőrendszer kikapcsolásával, illetve minden szabadon hozzáférhető, az útvonalukról szóló információ korlátozásával. A görög hajózási minisztérium már figyelmeztette a görög hajókat a kockázatokra, és felszólította őket, hogy működjenek együtt az Aspidesszel.
Az ISW által emlegetett hét hajó egyike a kínai Liu Jiang Kou volt, amit a húszi Humanitárius Műveleti Koordinációs Központ figyelmeztetett, mivel egy szaúdi kikötő, Dzsidda felé tartott járművekkel megpakolva – írta a Washington Post. Nem sokkal később a szintén kínai New Champion tanker fordult vissza az Ádeni-öbölben. A célkikötője a szaúdi Janbu lett volna, ehelyett a Szuezi-csatornát adta meg új úti céljaként – tehát valószínűleg nekiállt megkerülni egész Afrikát. Emellett a hongkongi Xin Tong Yang és a New Prime, illetve az indiai Desh Viraat tankerek is megfordultak a Lloyd's List tengerészeti cég adatai szerint.
A szaúdi kikötőkből induló hajók sem indultak már el szerdán dél felé, inkább a Szuezi-csatornát célozták meg. A kínai Xin Long Yang hétfőn indult el, majd nem sokkal később visszafordult, illetve a görög Rodos sem jutott el indiai céljáig, irányt kellett változtatnia. Kedden egyébként három szaúdi tankhajónak sikerült átkelnie a húszi blokádon.
Az egész végén kilő az olajár
A New York Times térképpel együtt magyarázta el, miért jelent kifejezetten nagy fenyegetést a húszik bejelentése. A szaúdi olajipart egyfajta lélegeztetőgépen tudta tartani egy fontos kelet-nyugat irányú olajvezeték, ami a Perzsa-öböltől a Vörös-tengerig tart. A kapacitása ugyan nincs akkora, hogy kiváltsa a hajós szállítást a Hormuzi-szoroson át, de megtámasztotta az olajexportot. A csővezetéken érkező olajat is hajóra fejtik át Janbu kikötőjében, majd a zöme innen menne délnek és keletnek a távol-keleti piacok felé, át a Báb el-Mandeben.
A Janbuba behajózott olaj egy része, napi 4,9 millió hordónyi olaj Európa felé ment már tavaly is: vagy át a Szuezi-csatornán, vagy a szintén a Vörös- és Földközi-tengereket összekötő, napi 2,5 millió hordós kapacitású egyiptomi Sumed-olajvezetéken. A Báb el-Mandeben további 4,2 millió hordó olajat vittek át tavaly naponta.
A Washington Post szerint a globális olajszállítás 10 százaléka is kiesett a hormuzi blokád miatt, és ha a húszik valóban tartósan blokád alá tudnák vonni a vörös-tengeri másik szorost, az további 7 százalék kiesését jelenthetné. Szaúd-Arábia a Kpler hajózási adatfigyelő cég szerint a blokád előtt napi 3,6 millió hordó olajat és olajszármazékot szállított át a Báb el-Mandeben.
Egy újabb globálisan fontos vízi útvonal veszélyessé válása ismét dobott az olajárakon. A brent olaj ára csütörtökön átlépte a 100 dollárt is, amire május óta nem volt példa. Utána valamelyest visszafelé mozdult el, és pénteken 98 dolláron állt.
A Bloomberg is emlékeztetett, hogy az olajár Trumpnak sem mindegy. Ha tartósan magasan marad, az befolyásolhatja az erre érzékeny amerikai szavazók voksát a novemberi félidős választásokon. „Le fog menni, talán lejjebb, mint amikor egyáltalán elkezdtük, de adjanak csak egy kis időt nekem” – fejtegette az amerikai elnök szerdán.
Az eddigiek inkább csak üzenetértékkel bírtak
Az Atlantic Council cikke három fontos kérdéskörre szűkítette le a helyzetet. Az első kérdés, hogy magát Janbu kikötőjét is megpróbálják-e támadni a húszik, akik az amerikai bombázások óta valószínűleg visszaépítették támadókapacitásaik egy részét. A húszik azonban nem a precíziójukról híresek, a szaúdi légvédelem pedig erős, így nem lenne annyira egyszerű a sok száz kilométerre található Janbu rendszeres támadása.
A második kérdés, hogy a húszik esetleg némi engedményt akarnak-e kicsikarni Rijádtól. A történelmi Észak-Jemen (azaz voltaképp a nyugati országrész) kontrollját megszerző húszik kiterjesztenék az uralmukat a teljes nyugati területre, amelyeket nyomokban még a szaúdiak támogatását élvező másik kormány és szövetséges milíciái ellenőriznek. A meglévő területek feletti kontrolljukat is elismertetnék, ahogy enyhítenének a gazdasági korlátokon, és többek közt újra légi járatokat indíthatnának a térségbeli országokba. Ez utóbbi nem népszerű ötlet Rijádban,
a szaúdiak gyanúja szerint Teheránból fegyverek érkeznének a repülőkön, ezért is bombázták le a szanaai repteret.
A CFR elemzése kitért rá, hogy Irán már áprilisban jelezte a legfelsőbb vezető tanácsadóján keresztül, hogy a Báb el-Mandebre hasonlóan tekintenek, mint a Hormuzi-szorosra. Vagyis a hajóforgalom akadályozását fegyvernek tekintik a mostani helyzetben.
Az sem kizárt, hogy Irán erőlteti a húsziknál, hogy indítsák újra a saját háborújukat, noha a húsziknak ez nem feltétlen érdekük. És ahogy az Atlantic Council elemzése megjegyezte, korábban is előfordult, hogy nem mindig követték vakon Teherán iránymutatásait, utasításait, sokszor a saját belpolitikai érdekeiket helyezték előbbre. Szaúd-Arábia szempontjából nyitva hagyja a kérdést az elemzés: érdekükben állhat a tárgyalásos rendezés a húszikkal, de a közelmúlt is azt mutatta, hajlandóak a katonai eszkalációra is.
A Financial Times szerint a két érintett állammal szomszédos Omán ismét próbál közvetíteni – ahogy Irán és Amerika között is próbált –, hogy „elkerüljük az eszkalációt és minden olyan fenyegetést, amely súlyosbíthatja a helyzetet és veszélyeztetheti a hajózás szabadságát”. Az is új helyzetet teremt, hogy Trump felfüggesztette a tizenhárom napon át tartó amerikai csapásokat, és a húszik egyébként sem pörgették fel a tankerek elleni támadásaikat az elmúlt napokban.
