Hetvennégy év után megtalálták annak a repülőnek a roncsát, ami miatt biztonságosabb lett a légi közlekedés

Vészkijárat a gép oldalán, az oxigénmaszkot így és úgy kell feltenni, a sárga, önfelfújó mentőmellény pedig a következőképp működik – aki sokat repül, az talán már el is tudná mutogatni az univerzális biztonsági koreográfiát, amit minden felszállás előtt demonstrálnak a légiutas-kísérők. Ez a bemutató ma már minden járaton lemegy, de ahogy sok biztonsági intézkedés esetében, ennek a bevezetéséhez is egy légi katasztrófa kellett.

A Pan American Airways (röviden és ismertebb nevén Pan Am) Clipper Endeavor nevű gépe 1952 áprilisában szenvedett balesetet váratlan technikai problémák miatt. A fedélzeten tartózkodó 69 ember közül mindössze 17 élte túl az esetet. Sokan a géppel együtt süllyedtek el, pedig ha megfelelően tájékoztatták volna az utasokat, hogy mi a teendő egy balesetnél, akkor nem lett volna ennyire rossz az arány.

A Clipper Endeavor esete repüléstörténeti szempontból is fontos, mert létfontosságú biztonsági intézkedést vezettek be miatta. Hiába volt ekkora hatása, 74 éven keresztül nem tudták biztosan, hol vannak a roncsok – ebben most sikerült áttörést elérni.

Hamar reagáltak a hibára, de nem tudták elkerülni a vízbe csapódást

Egy Douglas DC–4 típusú gépről van szó, ami Puerto Ricóból tartott New Yorkba 1952. április 11-én. A fedélzeten 64 utas és 5 fős legénység utazott. Alig két perccel a felszállás után a gép már az óceán felett repült, ekkor érzékelték először, hogy reng az utastér. A gép hamar visszafordult a szárazföld felé, de a reptérig már nem jutott el. Nem sokkal a rázkódás után mindkét jobb oldali hajtómű leállt, a repülő pedig egyre veszített a magasságából.

Az utasok tudták, hogy valami nagy baj történt, de azon kívül, hogy az egyik pilóta előjött a gép orrából, és angolul kiabált nekik valamit, semmilyen tájékoztatást nem kaptak. Az angol kiabálással sem voltak előrébb, mert a legtöbben spanyolul beszélő helyiek voltak. Juan Cruz Nieves 17 éves volt, és életében először repült egy barátja társaságában. „Robbanásszerű hangokat hallottam a hajtóművek felől. Erre a repülő meredeken zuhanni kezdett, és tudtam, hogy a vízben fogunk landolni, úgyhogy előszedtük a barátommal a zsebekben lévő mentőmellényeket” – emlékezett vissza később a fiatal fiú. A mellények ugyanis a fejtámlákon voltak elhelyezve, az üléshuzat zsebeiben.

A pilótáknak sikerült viszonylag jól landolniuk a vízen. Bár egyes utasok kisebb sérüléseket szenvedtek a vízbe csapódáskor, és eluralkodott a pánik, ekkor még mindenki élt. A repülő maga viszont súlyosan megrongálódott: leszakadt a gép farka. Ezt a pilóták már csak akkor vették észre, amikor az ablakon kinézve látták, hogy a darabok elsodródnak mellettük. Innentől két, legfeljebb három perc kellett ahhoz, hogy elsüllyedjen a gép.

Az utasok teljesen tanácstalanok voltak, hogy mit kéne tenniük. Nem tudták, hogy merre vannak a vészkijáratok, a mentőmellények hollétéről pedig sokaknak fogalmuk sem volt. Juan és a barátja egy lánnyal együtt ült, a mögöttük lévő sorban pedig egy stewardess volt. Látták rajta a mentőmellényt, ezért is vették fel a sajátjukat. Amint landoltak a vízben, hármuknak sikerült kinyitniuk egy közeli ajtót, és kiúsztak. Juan ezután elvesztette az eszméletét, és nem is emlékszik rá, hogy ki mentette meg végül.

Egy másik túlélő szerint egy légiutas-kísérő nyitott ki nekik egy vészkijáratot, de onnan többen is mentőmellény nélkül úsztak ki. A vízfelszín felett viszont többméteres hullámokkal kellett megküzdeniük, a víz alatt pedig attól tartottak, hogy cápák portyázhattak. Egyesek nem is merték elhagyni a gépet. „Próbáltam megragadni az unokatestvéremet, és kirángatni őt, de hisztérikus volt, és nem volt hajlandó kijönni” – mondta később egy túlélő nő. Egy férfi a 6 hónapos kisfiával kiúszott ugyan, de a hullámok elsodorták a karjából a kicsit.

Az első mentőrepülő 6 percen belül a helyszínen volt, de a víz tele volt cápákkal. A mentésre érkezett gép másodpilótája látta Juant és a barátját a vízben, de amikor kiúszott értük, megtámadta egy cápa, és csak rugdosással tudta elijeszteni. A parti őrség kiérkezésekor lövésekkel tudták elriasztani a cápákat. Végül a legénység 5 tagját, valamint 12 utast sikerült kimenteni.

Az eset után az amerikai hatóságok kötelezővé tették a légitársaságoknak, hogy a kereskedelmi járatokon felszállás előtt tájékoztassák az utasokat, hogy merre vannak a vészkijáratok és a mentőmellények a fedélzeten.

Nem fogják kiemelni a roncsot

Russ Matthews tengerész felfedező és történész először 2019-ben kezdett érdeklődni a katasztrófa iránt. Megdöbbentette, hogy a Clipper Endeavor története eltűnt a közemlékezetből, miközben a repüléstörténet egyik meghatározó eseményéről van szó. Közben viszont érthető is volt a dolog: 1952-ben nem állt rendelkezésre megfelelő technika a tengerfenéken a roncsok felkutatásához. Persze voltak körülbelüli becslések arra, hogy hol süllyedt el a gép, de a roncs 74 év alatt odébb is sodródhatott, így biztosat nem lehetett tudni.

Matthewsnak a roncsok felkutatására indított expedícióját a Légi és vízi örökség Alapítvány (Air/Sea Heritage Foundation) vezette a Discovery Channel Expedition Unknown című műsorával és számos más szervezettel együttműködve. Matthews 6 éve azzal kezdte a munkát, hogy összerakta a repülőgép utolsó pillanatait az Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hivatalának korabeli jelentései alapján. Átnyálazták a Puerto Ricó-i vizsgálat jegyzőkönyveit is – ebben szerepelt Juan tanúvallomása.

Aztán átvizsgálták azt a térképet is, amit a két pilóta rajzolt meg a balesetről, majd ezt összevetették a meteorológiai adatokkal. Ez segített leszűkíteni a keresési területet. 2024-ben már egyszer kimentek a helyszínre, hogy szonárral átkutassák a becsapódás helyszínét és környékét, de akkor le kellett állítani az expedíciót a rossz időjárás miatt.

Most nyáron viszont újra elindultak, mert a katasztrófa 75. évfordulója előtt meg akarták találni a roncsokat. Hamar eredményeket értek el, ehhez egy véletlenre is szükség volt. A CNN szerint szerint éppen akkor, amikor a csapat a helyszínen vizsgálódott, a környéken volt egy olyan kutatóhajó is, ami a világ egyik legmodernebb szonárrendszerével van felszerelve. A hajó legénysége beleegyezett, hogy ha már ott vannak, akkor két napon át kisegítsék a kutatókat, és leküldték a víz alatti drónjukat is.

Június első napjaiban a teljesen önjáró szerkezet 30 órán át fésülte át a 600 méter mélyen lévő tengerfeneket. Amikor az első merülés után feljött, a készített képein azonnal látszott egy repülőgép törzse és farka. Matthews és csapata ujjongva fogadta az eredményt. „Mindannyian megdöbbentünk, és örülünk ennek a felfedezésnek, de meg kell emlékeznünk arról is, hogy mi is történt ezen a helyen annyi évvel ezelőtt” – mondta Matthews.

A jobb felbontású fényképek megerősítették, hogy valóban a Clipper Endeavor roncsairól volt szó.

A Pan Am logója és a repülőgép neve még mindig látható volt a gép törzsén. A futóművek szinte teljesen épen kivehetők voltak a fotókon. „Hatalmas élmény első sorból figyelni egy ilyen expedíciót, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy részesei lehettünk” – mondta Josh Gates, a Discovery műsorvezetője. Ő is a kutatóhajó fedélzetén tartózkodott, amikor megtörtént a felfedezés. A sztori részleteiről a műsorában fognak beszámolni ősszel.

Az viszont már most kiderült, hogy nem tervezik kiemelni a roncsokat, és nem is akarják őket megpiszkálni. A helyszín lényegében az áldozatok végső nyugvóhelye is, minden bizonnyal kegyeleti okokból sem akarják megfelelő előkészítés nélkül megzavarni.

A BBC szerint a mostani felfedezés viszont így is új reményt adhat más, feltehetően az óceánba zuhant, de régóta nem talált repülőgépek, például a Malaysia Airlines 370-es járatának ügyében. Közben pedig az Air/Sea Heritage Foundation próbál tárgyalni a Puerto Ricó-i vezetéssel arról, hogy a közelben épüljön egy emlékmű az 52 áldozat tiszteletére.

„Ha ma repülőgépre szállsz, a Clipper Endeavorral és utasaival történtek miatt érezheted magad nagyobb biztonságban”

– mondta Gates. A csapat közleménye szerint a felfedezés után felvették a kapcsolatot azzal a két túlélővel is, akik ma is élnek, illetve az áldozatok hozzátartozóit is értesítették.

Az egyik ismert túlélő, egy most 102 éves egykori ápolónő. Állítólag ő volt az egyik utas, akinek sikerült kinyitnia egy ajtót, és ezzel többek életét is megmentette. A másik ma is élő utas akkoriban még csecsemőkorú volt. Mindketten nagyon meghatódtak és hálásak voltak, amikor megtudták, hogy a roncsot végre megtalálták – mondta Gates a CNN-nek.