Hét férfi egész éjszaka erőszakolhatott egy nőt egy amerikai elit egyetemen. A büntetésük: írjanak esszét

„Ingyenpunci az emeleten” – ez az üzenet jelent meg 2024. október 20-án éjjel a Cornell Egyetemen működő Chi Phi férfi-diákszövetség csoportos csetjében. Az üzenetet ötvenhét férfi látta. Az „ingyenpunci” egy akkor 20 éves fiatal nő volt, aki az elfogyasztott alkohol és drog hatására beleegyezésre képtelen állapotban volt. Ennek ellenére heten közösültek vele. A csoportos erőszak egészen reggelig tartott.

A nő napokkal később jelentette az esetet, a férfiak ellen eljárás indult, de végül csak kettőt bocsátottak el. A többieknek büntetésként esszét kellett írniuk arról, hogy miért rossz az, amit csináltak. Két évvel később, idén szeptember 16-án a nő polgári peres eljárást indított az egyetem, a diákszövetség és a szexuális erőszakot elkövető férfiak ellen – magát nem nevesítve, a beadványban csak Jane Doe-ként szerepel, az üggyel foglalkozó cikkek is így említik.

Ugyanezen a napon az egyetem saját diáklapja, a Cornell Daily Sun cikket közölt az esetről, amelyben megszólalt Doe, és hosszan részletezték a beadványban leírt állítólagos erőszakot. A cikkben nem finomkodtak. Nemcsak a két évvel korábban történteket írták le a legapróbb részletekig, név szerint felsorolták azokat a férfiakat is, akik a vád szerint részt vettek a csoportos erőszakban: Matthew Ingalls, Jonathan Newell, Winston Lee, Gillio Lopes, Diego Sarabia, Scott Norris és Scott Kretzschmar. A vádlottak között vannak, akik még mindig az egyetemen tanulnak. Jane Doe az eset után nem sokkal otthagyta az egyetemet, a tanulmányait nem folytatta.

A diáklap cikke hatalmas hullámokat vert, a cornelli erőszakról szóló beszámolók pedig nemcsak a konkrét eset félrekezelését, de tágabb kontextusban az amerikai egyetemi diákszövetségek problémás kultúráját is kifogásolják. Jane Doe esete ugyanis messze nem egyedülálló.

A cikkben szexuális erőszak és drogfogyasztás részletei szerepelnek. Aki a téma érzékenysége miatt ezeket nem szeretné elolvasni, a következő fejezetet kihagyva, „A szégyentől a feljelentésig” közcímtől folytassa a cikket.

„Kibaszottul imádom a Chi Phit”

A New York állambeli Ithaca városában található Cornell Egyetem az Egyesült Államok egyik legnagyobb kutatóegyeteme. Tagja a Borostyán Ligának (Ivy League), azaz olyan nagy múltú északkelet-amerikai elit egyetemek csoportjába tartozik, mint a Yale, a Harvard, a Brown és a Princeton. Az egyetemen az 1865-ös alapítása óta több leányszövetség (sorority) és fiúszövetség (fraternity) működik. Az egyetem honlapja szerint a diákság harmada tagja a több mint ötven szövetség valamelyikének.

Ezek a szövetségek olyan, az egyetem égisze alatt függetlenül működő, diákok vagy öregdiákok által vezetett szervezetek, amelyek lakhatást, érdekképviseletet, tanácsadást és különböző tudományos és közösségi programokat kínálnak a tagoknak. A diákszövetségek az amerikai egyetemi kultúra és hallgatói identitás szerves részei – annak ellenére is, hogy az elmúlt években egyre több kritika éri őket többek között a sok esetben problémás beavatási szertartások és az „összetartás és bajtársiasság” jelszava alatt eltussolt vagy elhallgatott bűnesetek miatt. A legnagyobb diákszövetségeknek több egyetemen is működnek szervezeteik. Jane Doe a Tri-Delta cornelli leányszövetségének (Beta Chapter) tagja volt. Az erőszak a Chi Phi fiúszövetség cornelli szervezete, a Chapter Xi házában történt. A nő mindkét szervezetet gondatlansággal vádolja.

Jane Doe estéje 2024. október 19-én a Tri-Delta házában kezdődött. A fiatal nő itt több alkoholos italt is elfogyasztott, mielőtt a szövetség zárt körű rendezvényére ment volna az egyetemhez közeli Moonies bárba. Itt a kezére pecsét került – mivel az amerikai jogszabályok szerint 20 évesen akkor még fiatalkorúnak számított, nem szolgálhatták volna ki alkohollal, a pecsét ezt volt hivatott jelezni a pultosoknak.

Doe állítása szerint a bárban ennek ellenére gond nélkül kiszolgálták, emiatt a Moonies is szerepel a beadványában (a bár később közleményben tagadta, hogy fiatalkorú vendégeket is kiszolgáltak alkohollal). Doe este 11 körül egy másik bárba ment, ahol szintén alkoholt fogyasztott, majd – akkor már erősen ittas állapotban – egyedül ment a Chi Phi házába, hogy ott találkozzon egy barátjával, Matthew Ingallszal.

Itt a nő állítása szerint Ingalls hármas szexre hívta egy másik diáktársával, Jonathan Newell-lel. Doe addigra erősen ittas, tehát beleegyezésre képtelen állapotban volt, Ingalls ennek ellenére felvitte az emeletre a szobájába, ahol a másik férfival együtt rumot itattak vele, füves cigivel kínálták, majd kényszerítették, hogy fehér port szívjon fel, amiről azt állították, ketamin. Ezután orálisan és vaginális úton közösültek a nővel. Newell eközben többször olyan erővel ütött a nő testére, hogy zúzódások keletkeztek rajta. Ezután egy másik hallgató, Gillio Lopes is csatlakozott hozzájuk, aki szintén közösült a nővel.

Október 20-án éjjel 1:42-kor Newell elküldte azt a bizonyos üzenetet a Chapter Xi-tagok csoportos csetjébe: „Ingyenpunci az emeleten” – írta. Az üzenetet ötvenhét férfi látta, és többen válaszoltak rá. Az egyik azt írta, „ingyen…”, a másik pedig azt, „ez durva”. Ingalls is beszállt a beszélgetésbe, azt írta, „kibaszottul imádom a Chi Phit”, és „simán besétálhatsz és előkaphatod”. Egyelőre az erről az üzenetváltásról készült felvétel az egyetlen fizikai bizonyíték, ami napvilágot látott, és ami egyértelműen alátámasztja, hogy többen is részt vettek benne vagy tudtak arról, ami aznap este a házban történt. Az üzeneteket elolvasó ötvenhét férfi közül senki nem jelentette az esetet, bár az egyelőre nem derült ki, hogy az azokról készült fotót ki készítette, és hogy jutott el végül a nyomozókhoz.

Miután a felhívás felbukkant a Snapchat-csoportban, több Chi Phi-tag is megjelent a szobában. Doe ekkor emlékei szerint meztelen volt, a takaróval próbálta eltakarni magát. Az egyik férfit, Diego Sarabiát megpróbálta eltolni magától, amikor az megpróbálta megcsókolni, de a férfi nem állt le. A nő telefonja és a ruhái is a szoba másik végében voltak, a beadványa szerint „úgy éreztem, esélyem sem lenne elmenekülni ebből a ragadozó, diákszövetségi tagokkal teli szobából”.

Newell ekkor a nő elmondása szerint arra kényszerítette, hogy ketamint szívjon fel az álló péniszéről, majd a többi diákszövetségi tag (akkor már összesen heten voltak a szobában) szintén ketamint szívott fel az ő meztelen testéről. Ezután a férfiak felváltva megerőszakolták. Doe visszaemlékezése szerint egy ponton a diákszövetség elnökének irodájába is átvitték, ahol szintén többször megerőszakolták és drogfogyasztásra kényszerítették. Az erőszak nagyjából reggel hatig tartott. Doe egy ponton elvesztette az eszméletét, csak órákkal később, napközben tért magához.

Az ügyben egyelőre csak az egyik érintett férfi, Scott Kretzschmar ügyvédje szólalt meg, aki azt állította, bizonyítékok állnak rendelkezésükre arról, hogy Doe állításai hamisak. Két másik vádlott a képviselőin keresztül szintén tagadta a bűnrészességet, a többiek egyelőre nem nyilatkoztak az ügyben.

A szégyentől a feljelentésig

A CBS News számolt be elsőként egy üzenetváltásról, amely a lap állítása szerint két nappal az eset után zajlott le az áldozat és az egyik vádlott (feltehetően Newell) között. Ebben a lap szerint a férfi elnézést kért a nőtől azért, „ahogy alakultak a dolgok”. A férfi arról írt, hogy bár az emlékei homályosak, ő és egy másik férfi (feltehetően Ingalls) sajnálják, hogy túlságosan ittasak voltak ahhoz, hogy „leállítsuk a bulit és kiküldjük az embereket, mielőtt az irányítás teljesen kicsúszott volna a kezeink közül”. A nő erre azt válaszolta, az ő emlékei is homályosak, és mindenki ittas volt, de „a szexuális dolgok közül egyik sem volt törvénytelen”, és élvezte az együttlétet vele és Ingallszal. A nő felajánlotta azt is, hogy máskor is szívhatnak, „csak hagyjuk ki belőle azt az 5 milliárd férfit és a ketamint”.

Doe ügyvédje megerősítette, hogy a nő több üzenetet váltott az egyik vádlottal a történtek után, de azt nem, hogy konkrétan mi állt ezekben. Az ügyvéd azt mondta, a nő sokáig tagadásban volt, a történtek traumatizálták, az elfogyasztott alkohol és drog hatása miatt pedig lassan tértek vissza az emlékei az éjszakáról. Állítása szerint a nő azért is írt kedves hangnemben a férfinak, hogy több részletet ki tudjon szedni belőle a történtekről.

A New York Times birtokába jutott egy másik üzenet is, amit Doe pár nappal később Ingallsnak küldött. Addigra elterjedt a campuson a diákszövetség-beli buli és a csoportos szex híre és az, hogy egy másodéves nő részt vehetett benne, ami miatt több internetes fórumon leribancozták. Doe ezután kétségbeesve írt Ingallsnak: „Haver, mindenki tudja, ez tönkre fogja tenni az életemet.” A nő azt írta, a történtek miatt éjjel-nappal sír. Ingalls erre azt válaszolta, hogy a pletykák baromságok, a nőnek pedig nincs szégyellnivalója.

Doe azonban szégyellte. A szobatársaitól, akiknek másnap beszámolt a történtekről, azt kérte, senkinek ne beszéljenek róla.

Végül csak majdnem három héttel később, november 8-án jelentette az esetet a Cornell egyetemi rendőrségén.

Ugyanezen a napon az egyetem felfüggesztette a Chapter Xi működését és a megnevezett hallgatókat. 2025 januárjában elindították a szövetségi támogatásban részesülő egyetemeken történt szexuális visszaélések esetében alkalmazandó Title IX szerinti eljárást is.

A Title IX-es eljárás részeként az egyetemi vizsgálóbizottság többször meghallgatta Doe-t, a szobatársait és leányszövetség-beli barátait is. Ezeknek a meghallgatásoknak a jegyzőkönyvét szerezte meg a New York Times. Ezekből az a kép rajzolódik ki, hogy a nő a történtek után fokozatosan ébredt rá arra, hogy ami vele történt, az nem konszenzuális szex volt. Október 22-én a Cornell orvosi rendelőjébe ment, ahol arra a kérdésre, hogy hogyan kapta el a húgyúti fertőzést, a saját bevallása szerint már azt válaszolta, „traumatikus módon”. Az orvos ezután terápiát javasolt neki.

Az egyik vallomásában felidézte, hogy napokkal a történtek után egy internetes fórumon akadt egy bejegyzésre, amelyben egy hallgató az állítólagos Chi Phi-beli csoportos szexről írt, amire az egyik felhasználó azt válaszolta: „Drogoztak, és csoportosan megerőszakoltak egy másodévest. Jelentened kéne.” Doe vallomása szerint ebben a kontextusban találkozott először azzal a narratívával, amelyben nem kurva volt, hanem erőszak áldozata. A bejegyzésről képernyőképet készített, és elküldte Ingallsnak. A kép mellé azt írta: „???”. Ingalls azt válaszolta, nevetséges, jelenteni fogja a kommentet.

A meghallgatások jegyzőkönyvei alapján Jane Doe még ezután is tervezte, hogy részt vesz a Chi Phi halloweeni buliján, de az utolsó pillanatban a szövetség visszavonta a meghívását. Ekkor a nő Ingallsnak azt írta: „Tudtam, hogy ez lesz. Mindig a nők húzzák a rövidebbet. Nem vagytok a barátaim. Csak a saját bőrötöket mentitek.” Három nappal később a feljegyzések szerint Newellnek is üzenetet küldött: „Tisztázzuk: az aznap este történtek 90 százaléka nem volt konszenzuális. Több key-t [ketamint] kaptam, mint amennyire emlékszem. És tudom, hogy mondtam neked, hogy kényelmetlenül éreztem magam, és senkit sem ismertem a szobában.”

Kirúgás, felfüggesztés, esszéírás

Négy nappal később, november 7-én Doe besétált egy sürgősségi osztályra és szexuáliserőszakbizonyíték-gyűjtő készletet (rape kit) kért. Egy nappal később feljelentést tett az egyetemi rendőrségen.

A Chi Phi később megerősítette, hogy az érintett tagokat már a rendőrségi feljelentés után pár nappal kirúgták a szövetségből. Az egyetem november 26-án közleményt adott ki, amelyben azt írták, az egyetem kivizsgálja az ügyet, amelynek a híre akkorra szájról szájra terjedt a campuson. Az egyetem akkor azt írta, hogy az érintett hallgatókat „a diákok testi épségének és biztonságának védelme érdekében” függesztették fel.

A Title IX szerinti eljárást az egyetem lezárta, az eredménye nem nyilvános. Doe beadványa szerint végül csak két hallgatót bocsátottak el, a többieknek büntetésként workshopokon kellett részt venniük, és esszét kellett írniuk arról, hogy megbánták a tettüket.

2025 novemberében, tehát egy évvel később az egyetem érintett karának szenátusa nagy többséggel megszavazta, hogy az ideiglenes felfüggesztéseket meg kell szüntetni, „ha a kockázat megszűnik”. A döntés értelmében a Doe által megnevezett, korábban felfüggesztett hallgatók visszatérhettek a campusra és folytathatták a tanulmányaikat. A Chapter Xi felfüggesztése nem szűnt meg, azóta sem működhet az egyetemen a szervezet.

Jane Doe idén szeptember 16-án adta be a polgári per indításához szükséges iratokat. Ezután az egyetem újabb közleményt adott ki, amelyben azt írták, annak idején alaposan kivizsgálták az ügyet, amelyet képzett oktatókból és alkalmazottakból álló testület elé terjesztettek, és számos szankciót szabtak ki, köztük a Cornellről való kizárást és felfüggesztést. Az egyetem nem tagadta, hogy az egyik büntetési forma az esszéírás volt, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy egyik vádlott sem úszta meg csupán annyival.

A Cornell Daily Sun újságírói a nagy port kavart cikkük megjelenése után azt nyilatkozták, alapvető problémának tartják, hogy az egyetem tágabb oktatási problémaként, nem pedig bűncselekményként kezelte az ügyet, az eset kezelésére öt hónappal később létrehozott munkacsoport megoldási javaslata pedig az volt, hogy tartsanak workshopokat az egyetemen a szexuális visszaélések megelőzésére – ezen a fiatal női újságírók szerint jellemzően nem a potenciális elkövetők vesznek részt.

Pedig Doe esete nem volt példa nélküli az egyetemen: a munkacsoport 2025 októberében publikált felmérése szerint a korábbi évekhez képest nőtt azoknak a hallgatóknak a száma, akiket az egyetemi képzésük ideje alatt ért szexuális bántalmazás: a „nem konszenzusos szexuális érintkezés” aránya a felmérésben részt vevők körében a 2023-as 11 százalékról 2025-re 15 százalékra emelkedett (és ez csak az erőszakra vonatkozó arány, kéretlen szexuális közeledésről a megkérdezettek közel fele számolt be).

Az esetek ötöde diákszövetségi házakban történt.

Az egyetemen azóta független vizsgálat indult annak megállapítására, hogy valóban mindent megtett-e az ügy kivizsgálása és az érintettek megfelelő szankcionálása érdekében az akkori vezetés. Jane Doe szerint nem: a beadványában nemcsak az erőszakban részt vevő férfiakat nevezte meg felelősként, a diákszövetségeket, bizonyos oktatókat, öregdiákokat, az igazgatótanács tagjait és Orazio Petitót, a Chi Phi akkori elnökét is mulasztással és gondatlansággal vádolja.

A New York állambeli Tompkins megye főügyésze, Matthew Van Houten szeptember 29-én bejelentette, hogy újranyitják az ügyet, és megvizsgálják a vádemelés lehetőségét. Van Houten szerint a két évvel ezelőtti nyomozás azért zárult le anélkül, mert Jane Doe 2024. novemberi, az egyetemi rendőrségnek tett vallomása jelentősen eltért attól, amit később, a szeptemberi beadványában leírt. A nő akkor például Van Houten szerint még nem állította, hogy akarata ellenére drogozták be, és csoportos szexuális erőszakról sem beszélt. Az ügyész szerint Jane Doe akkori vallomásában „a kábítószer-fogyasztásban és a szexuális aktusokban való részvételét önkéntesnek, tudatosnak és kölcsönös beleegyezésen alapulónak írta le”.

„Ugyanakkor tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a szexuális bántalmazás áldozatainak akár évekig tartó terápiára és gyógyulásra is szükségük lehet ahhoz, hogy teljes mértékben feldolgozzák és megértsék, mi történt velük” – mondta az ügyész a CNN-nek.

A Chi Phiben történt erőszak ügyében Doe feljelentése nyomán kizárólag az egyetemi rendőrség nyomozott. Az ithacai rendőr-főkapitányság szeptember 28-án közleményben tisztázta, hogy hozzájuk nem érkezett bejelentés az esetről. Az egyetemi rendőrség egyből az ügyészségnek továbbította a bizonyítékokat – köztük a Snapchat-üzenetekről készült fotót is. Ezt azonban az ügyészség nem értékelte bizonyítékként, annak ellenére, hogy Van Houten is elismerte, hogy a birtokukban volt. Az ügyész ezt azzal indokolta, hogy az üzenetek, bár vulgárisak és undort keltőek voltak, nem utaltak arra, hogy a nő nem egyezett bele az aktusokba.

Doe ügyvédje szerint a 2024-es nyomozás elégtelen volt, és nevetséges, hogy a nőt az első, november 8-án, tehát a történtek után alig pár héttel tett vallomása után sem az egyetemi rendőrség, sem az ügyészség nem hallgatta meg újra.

A nőt egyszer sem hallgatta ki nemi erőszak áldozatainak kihallgatására kiképzett nyomozó.

Jane Doe régi és új vallomását és a polgári peres keresetben szereplő állításokat most egy esküdtszék fogja értékelni, ezek alapján fogják eldönteni, hogy elegendő bizonyíték áll-e rendelkezésre ahhoz, hogy bírósági szakaszba lépjen az eljárás. Október 1-jén Kathy Hochul New York-i kormányzó bejelentette: miután kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a Tompkins megyei ügyészség megfelelően kezelte-e a 2024-es bejelentést, különleges ügyészt nevez ki az ügy újbóli vizsgálatára: New York állam legfőbb ügyészét, Letitia Jamest. Az ügyet korábban vizsgáló Van Houten azt állította, hogy hozzájuk a megyei ügyészségre az elmúlt hetekben nyilvánosságra került információ nagy része nem jutott el, az egyetem nem mutatta be nekik a teljes képet, ezért nem jutottak el vádemelésig, de támogatja az új vizsgálatot.

Hochul egy pénteki sajtótájékoztatón azt mondta, mélyen felzaklatta az, ahogyan az ügyet a hatóságok kezelték. "Ennek a fiatal nőnek már így is elmondhatatlan dolgot kellett kibírnia, majd minden lépésnél cserbenhagyták azok az emberek és intézmények, amelyeknek kötelességük lett volna megvédeni őt" – mondta. Ígéretet tett arra is, hogy bezár egy olyan jogi kiskaput, amely miatt az ügyészek nem emelhetnek vádat szexuális erőszak miatt olyan esetekben, amikor az áldozat önként fogyasztott drogokat vagy alkoholt. Mint mondta, ha valaki tudatmódosítók hatása miatt beleegyezésre képtelen állapotban, nem lenne szabad számítania annak, hogy önként fogyasztotta-e el ezeket a szereket, mert ez "nem ad felhatalmazást csoportos nemi erőszakra".

Ez volt az álma, egy éjszaka alatt törték össze

„Egy kisvárosból származik. Nincs tehetős családja. Kislány kora óta a Cornellre akart menni. Nagyon szorgalmasan tanult, keményen dolgozott azért, hogy oda jusson. Ez volt a csúcs. Megvalósult az álma, aztán ez történt vele. Egy éjszaka alatt megfosztották az álmától, ráadásul borzalmas módon” – nyilatkozta Doe ügyvédje.

Az ügyvéd állítása szerint a nő szülei több ezer dollárt áldoztak a lányuk oktatására. Az eset után Doe szerette volna otthagyni az egyetemet, ezért a szülei kérvényt nyújtottak be, hogy az arra a szemeszterre már befizetett tandíjat fizessék vissza nekik. A Cornell ezt megtagadta. Doe ezért úgy döntött, hogy ne vesszen teljesen kárba a szülei befektetése, befejezi a szemesztert.

A következőre viszont már nem tért vissza, azóta sem szerzett diplomát. „Az események után nagyon csalódott voltam amiatt, hogy nem kaptam támogatást a hallgatói közösségtől. Amit átéltem, az már önmagában is megrázó volt, de ezt a fájdalmat tovább súlyosbította, hogy éppen akkor kritizáltak és közösítettek ki, amikor a leginkább együttérzésre, támogatásra és törődésre lett volna szükségem – mondta Doe a cornelli diáklapnak. – Majdnem két évvel később is még mindig, mindennap és minden éjszaka érzem a hatását.”

„Amit a diákszövetségben kellett átélnem, életem legrosszabb élménye volt. Brutálisan bántalmaztak, ami fizikai sérüléseket okozott, de ami talán még ennél is fontosabb: lelkileg is megsebzett. Szeretnék felépülni ebből a traumából, de nagyon nehéz. Ez az élmény életem minden területét befolyásolja. Egész életemben kísérteni fog, a részem marad” – mondta a nő a CNN-nek.

Doe-t a polgári peres eljárásban Thomas Guiffra képviseli, aki szexuális erőszakkal és kizsákmányolással kapcsolatos ügyekre szakosodott, elismert ügyvéd, és több korábbi áldozat képviseletét is ellátta már New York államban. Guiffra arra a kérdésre, hogy mit akar elérni Jane Doe a beadvánnyal, amelyben nemcsak a férfiakat, de több intézményt is megvádolt, azt válaszolta:

elszámoltathatóságot.

Ithaca, Washington, Hollywood

Az ügy az újságcikk hatására országos, majd nemzetközi visszhangot keltett, az ithacai egyetemen történtek nemcsak Washingtonig, hanem Hollywoodig is elértek.

A 2028-as amerikai elnökjelöltséggel is kacérkodó demokrata kongresszusi képviselő, Alexandria Ocasio-Cortez szeptember végén arról beszélt, a Cornellen történtek bizonyítják, hogy az amerikai elit egyetemeken „a szexuális erőszak, szexuális bántalmazás és pedofília kultúrája uralkodik”. A képviselő szerint az, hogy a férfiak a csoportos csetben ajánlgatták egymásnak a magatehetetlen nőt, azt jelenti, hogy nekik ez normális, elfogadott viselkedés volt. „Ez a kultúra, ez a norma, ez a gyakorlat. Soha többet” – mondta. Ocasio-Cortez arról is beszélt, hogy 17 évesen, elsőéves egyetemistaként ő maga is tanúja volt annak az „erőszakgyárnak”, amely az egyetemi diákszövetségi bulikat jellemzi. A képviselő a Bostoni Egyetemre járt, elmondása szerint már az első héten volt olyan egyetemi buliban, ahol magatehetetlen nőket kihasználó férfiakat látott. Azt mondta, nyilvánvalónak tartja, hogy a Cornellen történt eset nem elszigetelt, hanem az egész országra jellemző, intézményesített erőszakkultúra példája.

Florence Pugh angol színésznő hosszú Instagram-posztot szentelt az esetnek, amelyben arról írt, „eljött az idő, hogy a férfiak is legalább annyira megrökönyödjenek és undorodjanak ettől, mint mi. Nektek is ugyanúgy kezdeményeznetek kellene a párbeszédet arról, hogy hogyan változtathatunk ezen a magatartáson, és hogyan vethetünk véget a tűrésnek és a bűnrészességnek.” A színésznő posztjának láthatóságát az Instagram rövid időre korlátozta, csak azután állította vissza, hogy Pugh nyilvánosan számonkérte a platformon a cenzúrát.

Toby Morton, a South Park egykori forgatókönyvírója egy honlapot is létrehozott: a cornelli hetekként (The Cornell 7) elhíresült állítólagos elkövetőkre utalva a thecornell7.org oldalon a tervei szerint alapos ellenőrzés után nyilvánosságra fogja hozni az üggyel kapcsolatos, általa gyűjtött bizonyítékokat. Az oldal egy helyen fogja összegyűjteni „a nő beszámolóját, a pert, a nyilvános dokumentumokat, a hitelesített sajtóbeszámolókat, az intézményi válaszokat, valamint az egyéb ellenőrzött információkat, amint azok rendelkezésre állnak” – ígérte.

A cornelli hetek ügye újra felelevenített egy másik, 2013-as ügyet is: a Jane Doe-val történteket sokan párhuzamba állítják Emma Sulkowicz esetével. Sulkowicz a szintén elit intézménynek számító Columbia Egyetem végzős hallgatója volt vizuális művészet szakon, amikor azzal vádolta meg egyik hallgatótársát, Paul Nungessert, hogy 2012-ben megerőszakolta a kollégiumi szobájában. Nungesser tagadott, az egyetem végül felmentette a férfit a vádak alól. Sulkowicz ezután feljelentést tett a New York-i rendőrségen, amely mindkettejüket kihallgatta, majd a bizonyíthatóság hiányára hivatkozva lezárta az ügyet.

Sulkowicz ezután úgy döntött, nem lép tovább a jogi eljárásban, helyette a diplomamunkája témájává tette az erőszakot. A Mattress Performance (Carry That Weight) azaz Matrac Performansz (Cipeld a súlyt) részeként hónapokon keresztül cipelte magával azt a matracot, amelyen állítása szerint az erőszak történt. A matracot magával vitte az órákra, a könyvtárba, a vizsgákra és a diplomaosztójára is. A performansz szabálya egyszerű volt: nem kérhet segítséget, de ha felajánlják neki, elfogadhatja. Eredetileg addig tervezte cipelni a matracot, amíg Nungessert kirúgják, vagy magától el nem hagyja az egyetemet. Egyik sem történt meg, Sulkowicz 2014 őszétől egészen 2015 májusáig közlekedett a matraccal az egyetemen. Nungesser később pert indított az egyetem ellen, amiért az nem védte meg Sulkowicz szerinte zaklatásnak minősülő performanszától. 2017-ben közös megegyezéssel zárult le a per.