Egy drámai kilakoltatás után elpattant a húr Spanyolországban, a tüntetéseknek egy parlamenti szavazás után már új tétjük van

Egy spanyol nyugdíjas nevét az elmúlt héten egész Spanyolország, sőt lassan a fél világ megismerhette: molinókra, plakátokra és politikusi beszédekbe is bekerült. A 87 éves, mozgáskorlátozott madridi nő, Maricarmen Abascal ugyanis 70 év után arra kényszerült, hogy elhagyja a lakását, mert egész egyszerűen nem tudta kifizetni a megemelt bérleti díjat.

Abascal drámai története országszerte ráirányította a figyelmet a spanyol lakhatási válságra, amivel régóta küzdenek és Európa-szerte komoly problémát jelent. A spanyol társadalomban Abascal esete volt az a szikra, ami hatalmas tüntetésekhez, majd végül odáig vezetett, hogy a spanyol kormány is kénytelen volt lépni. A kormány által bejelentett lakáspiaci szigorítások azonban péntek délután nem mentek át a spanyol parlamenten.

Az El País szerint a rendeletek leszavazása akár oda is vezethet, hogy a kisebbségben kormányzó Pedro Sánchez előrehozott választásokat ír ki. A kormányfő egyelőre bejelentette, hogy átgondolja a következő lépést, a miniszterelnöki hivatal pedig csak annyit jelzett, hogy semmilyen verziót nem zárnak ki. A Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) élén álló Sánchez azt mérlegelheti, hogy a tüntetések ereje mennyiben segítené őt egy választáson a rendeleteket nem támogató ellenzéki pártokkal szemben.

A városok tereit sátrakkal elfoglaló tüntetők a politika megosztottsága miatt egyelőre kételkednek a lakhatási helyzet megoldásában, és kitartanak – annak ellenére, hogy Abascal személyes története pozitívan végződhet. Az idős nő ugyanis ügyvédei szerint végül visszaköltözhet a korábbi lakásába, de az esete olyan problémára világított rá, ami milliókat érint, és rengeteg embert mozgatott meg országszerte.

70 éve élt a lakásban, ahonnan hordágyon, rendőrök és tüntetők gyűrűjében rakták ki

A spanyol lakhatási válságot tökéletesen szemlélteti Maricarmen Abascal esete. A lakást először még Abascal édesapja bérelte ki 1956-ban, majd a nő a szülei halála után is ott maradt. Ebben az időszakban a bérleti díj felső határa szabályozva volt. Az idős nőnek hosszú évtizedek óta otthont jelentő, a belvárosi Retiro negyedben található lakásnál most viszont nem egy 100-200 eurós emelést akart a tulajdonos, hanem a havi 500 euróról (kb. 184 ezer forintról) hirtelen 2650-re (kb. 975 ezer forintra) ugrott a lakbér, amit később 1650-re (kb. 607 ezer forintra) csökkentett. De ez is több volt, mint Abascal 1350 eurós nyugdíja, amiből ugye nem kizárólag a lakhatást kell megoldania.

A brutális, végül 1150 eurós (nagyjából 423 ezer forintos) emelés azután történhetett meg, hogy többek közt a nő lakását is egy befektetőcég, az Urbagestión vásárolta meg, majd kihasználtak egy jogi lehetőséget, és megemelték a bérleti díjat. Az emelésből elhúzódó jogvita kerekedett, az elmúlt hat évben a bíróságok háromszor is megakadályozták Abascal kilakoltatását, története pedig egyre nagyobb figyelmet kapott a nyilvánosságban, de úgy tűnt, végül a nagy cég győz.

Az eset nagy felháborodást váltott ki az országban, a kilakoltatás napján, múlt kedden százak, köztük ismert művészek is tüntettek azért, hogy Abascal maradhasson a lakásban.

A tüntetők letáboroztak az épület előtt, ahol például Ana Belén énekes verseket is olvasott, köztük a Desahució (Kilakoltatás) címűt Rafael Albertitől – foglalta össze az eseményeket a BBC. Az aktivisták fizikailag is megpróbálták megakadályozni a végrehajtókat, miközben Abascal hálálkodott nekik, hogy támogatják őt a küzdelmében.

A kilakoltatást végül a rendőrségnek kellett biztosítania: lezárták az utca egy szakaszát, a tüntetőket kiszorították az épület bejáratától, néhányukat gumibottal is ütötték, miközben a 87 éves nőt hordágyon kihozták az épületből. „Olyan rendőri készültség van, mintha valami katonai művelet zajlana” – mondta a nő ügyvédje. Felidézte, hogy ügyfelét már negyedszer próbálták kilakoltatni, de ez az első alkalom, hogy az ajtóig is eljutottak.

Abascal története egyébként az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságáig is eljutott, ők is felszólították a hatóságokat, hogy állítsák le a nyugdíjas kilakoltatását, majd kínáljanak neki megfizethető alternatívát. A helyi önkormányzat szerint a nő az idősek otthonát visszautasította, a lakást tulajdonló cég pedig elzárkózott attól, hogy újra tárgyaljanak az esetről. Névtelen adományozók azt is felajánlották, hogy kifizetik a bérleti díj nagy részét, azonban a cég elutasította az ajánlatot, ragaszkodtak a kilakoltatáshoz, amit végre is hajtottak.

A történtek már ekkor felkeltették a spanyol kormány figyelmét. Isabel Rodríguez lakhatásért felelős miniszter drámainak és szomorúnak nevezte a kilakoltatást. A miniszter szerint ez a következménye a féktelen nyerészkedésnek, a piaci szabályozás hiányának és a „keselyűk” által leuralt piacnak.

Közel egymillió lakás hiányzik, de a népesség egyre csak nő

Spanyolország is azon európai országok között van, amiket súlyosan érint a lakhatási válság. A legnagyobb probléma itt a lakáshiány, illetve az ebből is következő gyors árnövekedés. A spanyol nemzeti bank idei összesítése szerint 750 ezer ingatlan hiányzik a piacról, de vannak becslések, amik szerint ez a szám az egymilliót is elérheti. A nemzeti bank arra is felhívta a figyelmet, hogy az országnak nehéz dolga van: a gazdaság egyik fő hajtóerejének számító turizmus és általa generált magas lakásárak és bérleti díjak között kellene valahogy egyensúlyt találni. A tömegturizmus elleni, részben kapcsolódó 2024-es tüntetéshullámról itt írtunk bővebben.

A spanyol fővárosban csak az elmúlt 10 évben a 100 százalékot is meghaladta a bérleti díjak emelkedése, tavaly pedig 10 százalékos volt a drágulás az Idealista ingatlan szakportál szerint. A portál konkrét példával is bemutatta a 2017-es és a mai helyzetet: az a lakás, ami 9 éve 350 ezer euró volt Madridban, ma nagyjából 850 ezer eurót ér.

Fokozza a hiányt, hogy Spanyolország szocialista kormánya nem ellenzi, sőt munkaerő szempontjából támogatja is a migrációt. Néhány hónapja az országban illegálisan tartózkodó és bizonyos feltételeknek megfelelő bevándorlók jelentkezhettek egy programra, amivel legálissá tehetik tartózkodásukat. A hatóságokhoz 1,2 millió kérvény érkezett. A migrációs politika nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Spanyolország azon európai országok között legyen, ahol egyre többen vannak: míg 2010-ben 46,8 millió volt az ország népessége, addig a spanyol statisztikai hivatal adatai szerint idén júliusban már majdnem meghaladta az 50 milliót.

De az egyre növekvő népesség ellenére az EU-ban a spanyoloknál épül az egyik legkevesebb új ingatlan.

És akkor még ott van hátráltató tényezőként a spanyol bürokrácia és az építőanyagok szintén nagyon magas ára. Egyik sem olyan tényező, ami meghozná a befektetők kedvét ahhoz, hogy ilyen típusú beruházásba kezdjenek Spanyolországban. A nyolc éve hivatalban lévő Pedro Sánchez vezette baloldali kormány gyakran vette célba azokat a vállalatokat, amik befektetései felhajtják a lakhatási költségeket. A „keselyűkkel” és a kockázati tőkealapokkal szemben azonban érdemben eddig nem léptek.

A kormány egyes kritikusai szerint az államnak többet kell tennie az új lakások építése érdekében, mások pedig arra figyelmeztetnek, hogy a kormány retorikája sok tulajdonost visszatart attól, hogy ingatlanjaival megjelenjen a bérleti piacon.

Elpattant egy húr: sátraznak és kormányzati irodákat foglalnak el a tüntetők

Múlt kedden a spanyolok még döbbenten figyelték, amint Maricarmen Abascalt hordágyon, tüntetők és rendőrök kereszttüzében vitték ki az otthonából, de a döbbenet gyorsan dühbe csapott át.

„Milyen időket élünk, amikor meg kell védenünk még a nyilvánvalót is” – a Guardian héten megjelent cikke szerint ez állt az egyik molinón, amit a Madrid központjában található Puerta del Sol téren épült sátortábornál helyeztek el. Ez a látványos tiltakozás egy a sok közül a városban és az országban, amikkel a spanyolok most már több mint egy hete szeretnék felhívni a figyelmet az egyre súlyosbodó lakhatási válságra.

A magas bérleti díjak és a kilakoltatások ellen tiltakozva szombaton több tízezren vonultak utcára Madridban. Abascal kilakoltatása éppen azelőtt néhány nappal történt, hogy a spanyol Bérlők Szakszervezete a lakhatási jogokért küzdő konferenciát szervezett a városba, a nagy felháborodást kiváltó kilakoltatás pedig csak fokozta az érdeklődést. Maricarmen Abascal videóüzenetet is küldött a madridi tüntetés résztvevőinek, amiben kórházi ágyából, könnyeivel küszködve arra biztatott mindenkit, hogy folytassák a harcot.

„Azt akarom, hogy ami velem történt, tanulságként szolgáljon, hogy mással ez már ne fordulhasson elő.”

Az országszerte egyre fokozódó indulatokat a spanyol kormány szép szavakkal nem tudta megfékezni. Vasárnap Sánchez is megszólalt. „Maricarmen, van egy üzenetem önnek” – mondta. A kormányfő megígérte, hogy erejükön felül fognak dolgozni azon, hogy a lakhatásról szóló rendelet a spanyol minisztertanács elé kerüljön. „Arra kérem a frakciókat, hogy tegyenek még egy utolsó erőfeszítést azért, hogy a döntést a parlamentben is jóváhagyják” – mondta. Sánchez nem véletlenül szólította meg a parlamentet: a törvényhozásban neki sincs egyértelmű többsége, így érdemi változásokat nehéz is elérni.

A kormányfő ígéretei nem törték meg az országosra nőtt tiltakozás lendületét: hétfőn aktivisták már madridi kormányzati irodákat foglaltak el, Barcelonában pedig fontos közlekedési útvonalakat zártak le a tüntetők. Eközben a madridihoz hasonló, kisebb-nagyobb sátortáborok alakultak ki más városok forgalmas terein is, a déli Sevillától és Málagától kezdve az északi Santiago de Compostelán át a turisták által kedvelt Mallorcáig rengeteg helyen.

A parlamenti szavazás túlmutat önmagán

A keddi kormányülés után megérkezett a spanyol miniszterelnök által vasárnap belengetett új lakhatási rendelet. Ebben szerepel többek közt, hogy 2028-ig meghosszabbítanának egyes bérleti szerződéseket, bizonyos esetekben 2030-ig megtiltanák a kilakoltatásokat, és szigorúbban szabályoznák a rövid távú kiadásokat és szobabérléseket. A kormány emellett megtiltaná a befektetési cégeknek a lakhatási célú ingatlanok felvásárlását is.

A Sánchez-kormány azt reméli, hogy ezek az intézkedések gyors megkönnyebbülést hoznak majd ötmillió embernek. „Itt az ideje beavatkozni a spekulatív ingatlanpiacba, és elkezdeni egyensúlyt teremteni a hétköznapi polgárok és a kockázati tőkealapok között” – mondta Mónica García egészségügyi miniszter. Hozzátette: a tüntetések nélkül nem jutottak volna el eddig sem.

A Sánchez szocialistáiból és kisebb koalíciós partneréből, a Sumar szövetségből álló kormány lakhatással kapcsolatos rendeletei kedden a kihirdetésük után azonnal hatályba is léptek, azonban ahogy a BBC is írta, a helyzet nem ilyen egyszerű. A spanyol kongresszusnak 30 napja van arra, hogy jóváhagyja a törvény erejű rendeleteket. A kormány kérésére már pénteken délután szavaztak, de mivel Sánchez koalíciójának nincs többsége a parlamentben, a végeredmény nem csak rajtuk múlt. Korábban előfordult már, hogy a jobboldali pártok megakadályozták a bérleti szerződések meghosszabbítását célzó rendelet elfogadását.

„A kongresszusnak lehetősége van elmondani Maricarmennek, hogy a szenvedése kifizetődő volt”

– fogalmazott a lakhatásért felelős miniszter. A legnagyobb ellenzéki erő, a Spanyol Néppárt (PP) viszont már előre jelezte, hogy nem támogatják Sánchezék rendeleteit. A többi kisebb párt – amiknek a szavazatára szükség lett volna a lakhatási rendeletek elfogadásához – pedig vagy támogatta a javaslatot, vagy csak annak részleteivel értett egyet.

A PSOE kisebb baloldali pártokkal közösen a 2023-as választások óta kisebbségi kormány élén vezeti az országot, és csak a katalán szeparatista Junts támogatásával tudott többséget alkotni a parlamentben. Ez az a párt, aminek a vezetői részt vettek az alkotmányellenes 2017-es katalán függetlenségi népszavazás megszervezésében, és aminek több tagja jelenleg is külföldön él. A Junts azonban sokszor egyáltalán nem volt partner a különböző törvények elfogadásában, az általános együttműködést pedig egy olyan amnesztiatörvényhez kötötték, aminek a nagy részét a spanyol legfelsőbb bíróság elkaszálta. A párt végül tavaly októberben mondta fel teljesen az együttműködést.

Pénteken a kormányból megpróbálták meggyőzni a Juntst, hogy támogassa a rendeleteket, de a párt ezt elutasította, és egy saját javaslatot nyújtott volna be. Rodríguez azt állította a parlamenti vitában, hogy a Junts által javasolt lépéseket 90 százalékban beépítették a rendeletekbe. A katalán párt azonban kitartott amellett, hogy a rendeletek „színjáték részei, és nem oldják meg a problémákat”. Végül a Junts, a PP és a szélsőjobboldali Vox is Sánchezék ellen szavazott. Ezután jelezte a kormány, hogy átgondolják a következő lépéseket.

Az El País emlékeztetett, hogy Sánchez 2023-ban egyszer már szemrebbenés nélkül meglépte az előrehozott választás kiírását, miután pártja komoly pofont kapott a regionális és helyhatósági választásokon. Akkor bejött a húzás, mert ugyan továbbra sem jó parlamenti erőviszonyok mellett, de kormányon tudott maradni. Most azonban nagy kérdés, hogy mire lenne elég meglovagolnia a lakhatási válság miatti tüntetéseket. A Politico felméréseket összesítő átlagában a Néppárt 34 százalékkal vezet, Sánchez pártja 26 százalékkal követi, a Vox pedig 18 százalékon áll. Sánchez szövetségese, a Sumar 5 százalékon áll.

Sánchez egyeztetett több miniszterével, egyesek arra számítanak, hogy előrehozott választás jön, mások nem vontak le ilyen következtetést. Az El País szerint vannak, akik szerint egy márciusi időpont kedvezőbb lehetne Sánchez pártjának és a potenciális szövetségeseinek. Mindenesetre legkorábban november 29-re lehetne kiírni előrehozott választást, ha Sánchez hétfőn vagy kedden lépne.

A tüntetők kivártak, Abascal története viszont boldogan végződhet

Nem véletlen, hogy az országos tüntetéseket kirobbantó Madridi Bérlők Szakszervezete a rendeletek kihirdetése után kételkedve figyelte az eseményeket. A tiltakozó szakszervezet szóvivője szerint a „csata még csak most kezdődött”, ezért további tüntetésekre szólított fel. Hozzátette: biztosra mennek, most a rendelet „apró betűs részeit” tanulmányozzák. Így egyelőre a madridi Puerta del Sol továbbra is tele van a tüntetők sátraival, akik azt ígérték, hogy a megfelelő időben felszámolják majd a tábort.

„Vannak évek, amikor semmi sem történik, és vannak hetek, amikor történelmet írnak. Ez egy ilyen hét lehet”

– állt a szakszervezet közleményében. A tiltakozók a pénteki parlamenti szavazás után döntenek a továbbiakról.

Mindeközben kiderült, hogy Maricarmen Abascal története a sokévnyi huzavona és az elmúlt hetek megrázkódtatásai után boldogan végződhet. A nő ügyvédje hétfőn bejelentette, hogy bő egy héttel a kilakoltatás után Abascal visszaköltözhet abba a lakásba, ahol majdnem az egész életét leélte. Beatriz Duro szerint ezúttal mindkét fél, így a lakást tulajdonoló Urbagestión cég is jó szándékú volt, az új szerződés értelmében a korábbihoz hasonló összeget kell majd fizetni az albérletért. A szerződést már csak a 87 éves nőnek kell aláírnia, akit jelenleg kimerültség miatt kórházban kezelnek.

A tiltakozók örülnek, hogy Abascal története jó véget ért, azonban a szakszervezetek felszólították a kormányt, hogy hagyjanak jóvá a bejelentettnél is komolyabb lakhatási reformokat, hogy „ne legyen több Maricarmen az országban”. A spanyolokat lázban tartó kérdés most az, hogy a 87 éves nő ügye által generált társadalmi lendület elindíthatja-e a kilábalást az országot szorongató lakhatási válságból, vagy éppen előrehozott választásokba torkollik majd.