Mi ez az oldal, ami Ukrajna ellenségeit listázva elővette Kerkez Milost és Hidvéghi Balázst?

„Ukránok halállistájáról” írt Bóka János hétfőn, amikor az ukrajnai Mirotvorec (Béketeremtő) nevű oldalon felbukkant Hidvéghi Balázs fideszes képviselő neve, három nappal azután, hogy Ukrajnával szembeni provokátorként felkerült oda Kerkez Milos magyar válogatott futballista is, az Ukrajnával szemben 1-0-ra elvesztett, lökdösődős mérkőzés után. Kerkez nem sokkal később reagált, hogy „soha életemben nem támogattam semmilyen agressziót”.

Orbán Anita külügyminiszter a fideszes politikus bejegyzése után reagált a Facebookon, nem sokkal az aznapi ukrán–magyar válogatott Nemzetek Ligájában megrendezett visszavágója előtt – amit már a magyar csapat nyert meg 2-1-re. Orbán Anita azt írta, elítéli magyar állampolgárok megbélyegzését, bárminemű listázását, esetleges fenyegetését.

Azt azonban a külügyminiszter megjegyezte – ellentétben a Fidesz frakcióvezetőjével –, hogy a Mirotvorec „nem hivatalos ukrán állami csatorna, és nem tisztázott, hogy pontosan kik üzemeltetik.”

Márpedig nem mindegy, hogy mi is valójában az önmeghatározása szerint Ukrajna ellenségeit felsoroló oldal, amelyet a Fidesz politikusai felkaptak, és amelyet ukrán diplomáciai körökben is úgy tekintenek, mint a nemzetközi kapcsolatokat, így a magyar–ukrán viszonyt hátrányosan befolyásolni képes eszközt. Azt sem zárták ki, hogy annak működtetésében orosz hátterű körök is érdekeltek lehetnek.

Beszédes az is, hogy az orosz sajtó – értelemszerűen erősen állami kontroll alatt, hiszen az Ukrajna ellen 2022-ben indított háború után végképp ellehetetlenült a független sajtó működése – előszeretettel figyeli az oldal listájának alakulását. Kerkez Milos felkerülését is a TASZSZ orosz állami hírügynökség vette észre. Az orosz állami hírügynökség idén is írt a 250 ezer ember nevét listázó oldalról, amely a TASZSZ szerint az „ukrán állami terrorizmus legitimációját szolgálja.”

Fegyveresek, újságírók és a német exkancellár

Az oldal 2014-ben indult, nem sokkal azután, hogy Oroszország annektálta a Krímet, majd egy, a megszálló katonák jelenlétében szervezett, törvénytelen népszavazásra hivatkozva magához is csatolta a félszigetet. Az oldal ekkortól az ehhez asszisztáló hivatalnokok, fegyveresek, valamint a kelet-ukrajnai szakadár harcosok neveit gyűjtötte egybe.

2014-től egészen 2019-ig személyes adatokat is összegyűjtöttek és nyilvánosságra hoztak, utána már csak az érintettek születési dátumát és nevét, részben azért, mert a személyes adatok nyilvánosságra hozatalát az ENSZ is kifogásolta. Ugyanakkor az ENSZ emberi jogi bizottsága 2021-ben is érdeklődött afelől, hogy milyen lépéseket tettek ukrán részről az oldallal szemben. Az oldal azóta is elérhető.

A 2014-es indulás után a listázottak köre jelentősen szélesebb lett, 2016-ban már Gerhard Schröder volt német kancellár is felkerült, aki a Gazprom érdekeltségébe tartozó Északi Áramlat gázvezetékért felelős cég igazgatótanácsának elnöke volt. A volt szociáldemokrata politikus sokat lobbizott az Ukrajnát és Lengyelországot is elkerülő, ezért a két ország által kifogásolt projektért és annak végül a háború miatt sosem beindult második szakaszáért. Schröder 2022-ben mondott le igazgatótanácsi pozíciójáról, de a Mirotvorec oldalán továbbra is megtalálható.

Felkerültek rá előadók is, legutóbb például az egykor Oroszországban is népszerű ukrajnai Potap i Nasztya. A házaspárral felálló duó azután jelent meg a Mirotvorec oldalán, hogy egy lettországi fesztiválon oroszul énekeltek, majd Nasztya Kamenszkih egy interjút adott. Ebben azt mondta, hogy bár Ukrajnának ukránul kell beszélnie, és ő maga is megpróbálta, de már mégsem teszi, mert gyerekkora óta az oroszt használja, ezen alkotott és énekelt mindig is, és annyira próbálta erőltetni az ukránt, hogy szerinte feszültség keletkezett benne, aminek pszichoszomatikus jeleként kialakult egy cisztája. Ez persze rengeteg mémet szült az ukránul beszélő és ettől a fájdalomtól fetrengő emberekről.

Az oldal kezdete Heorhij Tukához köthető, aki 2014-ben részt vett Ukrajna Európa-párti tüntetésein, az Euromajdanon, és aktivistaként létrehozta a Narodnij Til (Népi Hátország) nevű csoportot. 2015-ben Tuka már kormányzati szerepet kapott, először a még ukrán ellenőrzés alatti maradék Luhanszk megyéért felelt, majd 2016-2019 között az egyre nacionalistább hangot megütő – az orosz agresszió miatt amúgy is lendületbe jött – ukrán nemzettudat erősítésére fókuszáló Petro Porosenko elnök idején 2016 és 2019 között az Oroszország által megszállt területek és az onnan érkező belső menekültek ellátásának felelőse volt miniszterhelyettesi pozícióban.

Két elnök is széttárta a karját, az ombudsman és az ügyészség is hiába próbálkozott

2019-től Tuka nem kapott kormányzati szerepet, miután Volodimir Zelenszkij megnyerte az elnökválasztást. Az orosz anyanyelvű, Krivij Rihből származó színész-komikus az Oroszországgal történő megbékélés reményében kezdte meg működését, ám ez az ukrán vezetést egyre nyíltabban lenácizó Kremllel nem vezetett eredményre. Zelenszkij hiába igyekezett már csak azzal is cáfolni a minősítést, hogy ő maga orosz anyanyelvű, zsidó gyökerekkel rendelkezik. Ekkoriban még az is belefért, hogy oroszul tartson sajtótájékoztatót elnökként is, ami 2022 után érthető módon elképzelhetetlen.

A Mirotvorec viszont 2019-től közvetve sem állt kapcsolatban az állammal, olyannyira, hogy Zelenszkijnek többször feltették a kérdést, hogy kész-e lépéseket tenni az oldal bezárására. Az elnök a választ azzal hárította, hogy a működtetésért nem az elnöki hivatal felel. Megjegyezte, hogy egyébként már csak azért is sejthető a véleménye az oldalról, mert nem sokkal az elnökválasztás előtt még a saját felesége is felkerült rá Ukrajna ellenségeként egy időre, noha vele szemben semmilyen alapja sincsen bármilyen gyanúnak.

Állítólag egy 2014-ben megosztott poszt miatt került fel öt évvel később, 2019-ben az akkor már elnökesélyes Zelenszkij felesége. Olena Zelenszkaja azt mondta, hogy nem támogatólag, hanem felháborodásában osztotta meg a kifogásolt oroszpárti posztot – amely jutalmat ígért azoknak, akik jelentik az oroszoknak az ukrán erők mozgását –, de nem volt tisztában a közösségi oldal sajátosságaival. Egy nappal később le is került az Ukrajna ellenségeit listázó oldalról, amelynek működése már korábban is vitatott volt.

2016-ban az ügyészség eljárást indított a Mirotvorec ellen a szakadár Donyecki és Luganszki Népköztársaságok (DNR, LNR) területén regisztrált négyezer újságíró személyes adatainak publikálása miatt, miután az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) is aggodalmát fejezte ki az újságírók biztonságával kapcsolatban.

Az oldal szerint viszont az érintettek törvénysértést követtek el azzal, hogy akkreditációt kaptak az el nem ismert szakadároktól – noha egyrészt más megoldás nem volt arra, hogy legalább valamit üzenjenek a külvilág felé a megszállt területekről, másrészt ehhez határsértést sem kellett elkövetni, hiszen Ukrajna felől el lehetett jutni a 2015-ben a harcok intenzitásától függően működő, de alapvetően átjárható vonalon lévő ellenőrzőpontokon keresztül.

Ám kétségtelen, hogy 2016-ban a kormányzati pozícióban lévő Tukához volt köthető az oldal, és az ügyészség fellépése ellen felszólalt egy másik kormányzati ember, Anton Herascsenko is, aki akkoriban a belügyminiszter tanácsadója volt. Szerinte az eljárás alaptalan volt, mert a Mirotvorec nem személyes adatokat, hanem elérhetőségeket adott meg – bár a különbség nehezen értelmezhető, hiszen az ügyészség kifogása éppen az volt, hogy az adatok révén elérhető újságírók közül többen halálos fenyegetést kaptak.

A biztonság kérdése nem akadémikus vita volt: 2015-ben azután öltek meg máig ismeretlenek Kijevben egy oroszpárti álláspontjáról ismert újságírót, Olesz Buzinát és a szintén oroszpárti politikus Oleg Kalasnyikovot, hogy lakcímük felkerült az oldalra. Ennek ellenére a belügyminisztériumi tanácsadó 2016-ban nyilvánosan kimondta, hogy a Mirotvorec adatait „már régóta használja a belügyminisztérium és az Ukrán Biztonsági Szolgálat, az elhárítás, a határőrség az információk begyűjtésére, az eljárások megindítására és a bírósági engedélyek megszerzésére a szeparatisták és a terroristák letartóztatásához.”

Herascsenkóval ellentétben viszont Porosenko akkori elnök kijelentette, hogy az újságírók adatainak publikálása súlyos hiba volt. Az ő kritikájából is kitűnt tehát, hogy az oldal tartalma nem tükrözte a mindenkori vezetés akaratát, bár kétségtelen, hogy működése továbbra sem állt le, amit talán Herascsenko fentebb idézett nyilatkozata magyarázhat meg.

Bár 2016 után már nincs látható jele annak, hogy a hatóságok használták volna az adatbázist, az oldal később sem szűnt meg. Ez nem történt meg Zelenszkij már idézett 2019-es válasza után sem, majd 2021-ben sem, amikor az ukrán emberi jogi ombudsman újabb feljelentést tett a Mirotvorec ellen, amely egy 13 éves luhanszki lányt tett fel az oldalra Ukrajna ellenségeként, mert részt vett egy ottani oroszpárti rendezvényen.

Az ombudsman szerint az orosz propaganda által felhasznált lány áldozat, egy gyerek egyébként sem lehet célpontja semmilyen vádaskodásnak. A Mirotvorec „nem tartozik semmilyen állami intézményhez, és nemcsak ennek a gyereknek, hanem másoknak a jogait is sérti” – jelentette ki Ljudmila Deniszova. Az ombudsman megerősítette, hogy végig kell gondolni, milyen lépéseket lehet tenni annak érdekében, hogy „egy ilyen oldal végre ne működjön, mert valóban kárt okoz gyerekeknek és más állampolgároknak egyaránt.”

Rejtélyes háttér

„Régen én is használtam, de mára egy szemétté változott” – írta a Mirotvorecről egy hónappal az Oroszország által megindított teljes körű háború előtt Olekszij Aresztovics, miután ő maga is felkerült az oldalra Ukrajna ellenségeként. Ez épp akkor történt vele, amikor már az ukrán elnöki hivatal tanácsadója volt. A meglehetősen kacskaringós politikai pályát bejáró, 20 éve még a nagyorosz ideológiát hirdető erőktől sem idegenkedő, később határozottan ukránpárti politikus szerint az oldal mások kezébe került – szerinte a 2019-es elnökválasztást elvesztő Porosenko körébe, de ezt nem pontosította –, és „a kezükben, mint minden más, ez is szarrá változott.”

Kérdéseinkkel írásban Arisztovicsot és az oldal létrehozójaként feltüntetett Tukát is megkerestük, de cikkünk megjelenéséig nem reagáltak.

De rajtuk kívül más neve is felmerült a Mirotvoreccel kapcsolatban. Az oldal domainjét birtokló személy neve 2016-ban vált ismertté, bár ez sem vitt sokkal közelebb a jelenlegi hátteréhez, bár úgy tűnik, a tulajdonos most is az állítólag thaiföldi címen megadott Okszana Tinyko. A név nem túl gyakori, a Facebookon egyetlen jön elő a keresésre, bár ettől még nem biztos, hogy a thai nyelven magának becenevet adó személy valóban az, akinek mondja magát. Már csak azért sem, mert az inkább trollkodónak tűnő oldalon – Dávid-csillaggal, gyíkemberrel, az ellentmondásos Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) piros fekete hátterével díszített profilkép alatt magáról azt írja, hogy „belarusz KGB-s nő, aki ellentétet szít az ukránok között és teper a Mirotvorecért”.

De láthatóan ügyel a részletekre az oldal készítője – bárki is legyen az –, mert a becenévként megadott „Krizoberill” egy olyan különleges kemény ásvány, amely egyik változatának lelőhelye hosszú ideig csak Oroszországban volt ismert. Ezt az épp akkor nagykorúvá vált későbbi cár, II. Sándor tiszteletére nevezték el alexandritnak. Hogy a krizoberill névválasztással a Tinyko nevéhez kötődő FB-oldalt kezelő személy az orosz imperializmust élteti, vagy mégis ellene szól arra emlékeztetve, hogy II. Sándor cárt végül egy anarchista lőtte le 1881-ben, az rejtély. Ahogy az is, hogy a konteóknak remek táptalajául szolgáló, az orosz állami sajtó által előszeretettel szemlézett, az ukrán kormány részéről az elmúlt néhány évben inkább figyelmen kívül hagyott oldal valójában mit is szolgál.