Heti Klassz Grafitemberrel: Bach Budán, hegedű keleten és kamara puncsostál

Budavári Bach Fesztivál

Az ország legnagyobb barokk hangszerén, Bach feljegyzései alapján épített orgonán szólalnak meg idén is a német zseni kompozíciói. Illetve nem csak orgonán és nem csak az orgonára írt művek. A nyolc, egészen kitűnő koncertet kínáló fesztivál a tizenhetedik a sorban, május 15-én kezdődik, a záró hangverseny június 1-én lesz. Helyszín a Budavári Evangélikus Templom. A fellépők egészen illusztris névsora mellett a programot is böngésszék át, a honlapon (a Beethoven koncertek alá kell görgetni – ha már arról lemaradtam – mindegy, tehát görgessenek).

A hangversenyek közül kiemelném a május 18-i koncertet, ahol a Zeneakadémia szenátusa által frissen megválasztott rektor, Farkas Gábor ül a játszóasztal mögé. A három, műsoron lévő művet szokás csembaló és zongoraversenyként is említeni. Hogy ezek most mégis orgonán szólalnak meg, abban semmi meglepő nincs, Bach korában a mai zongora még nem létezett, a csembaló igen, viszont a mester első hangszere – ha billentyűsökről beszélünk, egyértelmű, hogy az orgona volt. Ez az a hangszer, ami fiatal korában lángoló szenvedélyét felébresztette, tehetségét megmutatta. Talán nem túlzás azt feltételezni, hogy a három versenymű (f-moll BWV 1056, A-dúr BWV 1055, d-moll BWV 1052) az ő fejében is az orgona hangján szólalt meg. Ha tehetik, mindenféleképpen menjenek el, az összes koncert csodálatos lesz.
Mikor? Május 15-18-20-22-25-27-30 és június 1. Valamennyi koncert kezdési időpontja 19 óra. Hol? Budavári Evangélikus Templom, Budapest

Amerikai álom

Minden ajánlóba igyekszem egy olyan koncertet betenni, ami a klasszikus zenével ismerkedőket célozza. Nos, ez itt az. A Danubia zenekar a mostani szezon tervezésénél valószínűleg még nem gondolt arra, hogy az Egyesült Államokra mostanra ráfér majd egy kis pozitív píár. Mindenesetre egy érdekes koncerttel készülnek, ami ritkán hallható szerzők műveit rendezi formás csokorba. Copland és Bernstein jönnek bemelegíteni, közben idézzük fel, mikor hallottuk utoljára a „Fanfare for the Common Man”-t élőben. Ugye? vagy a „Hoe-Down-t” a Rodeo-szvitből? A sorban Dvořák következik, természetesen a IX. „Újvilág” szimfóniával, helyesebben annak II. tételével.

Mielőtt a koncertlátogató, vájtfülű sznobok a szívükhöz kapnának, mondjuk el, hogy ez nem az a koncert. Ha egy többórás mű öt taktusa is alkalmas arra, hogy egy vacak napot helyrehozzon, hogy fájdalmat enyhítsen, akkor egy második tétel is függhet önmagában egy térben, működni fog. A műsor ezen pontján már csak annyi idő marad a szünetig, hogy Adams, „Short Ride in a Fast Machine” műve fér csak be.

Szünet után filmzene, nemzeti büszkeségünk, a hollywoodi stúdiók csillogó tehetségű komponistája előtt tiszteleg a zenekar. Ha Rózsa Miklós életében nem ír más zenét, csak Ben-Hur muzsikáját, akkor is helye lenne a legnagyobbak közt. Persze mást is írt.

Bizony, mai kortársainak bőven kapaszkodniuk kell. Jó példa lesz erre a Harry Potter filmek betétzenéiből megszólaló egyveleg. John Williams a szerző, érdekes, hogy ugyanezen név alatt egy egészen kiváló gitárost is jegyez a zeneművészet. Az estet a kis túlzással a Danubia háziszerzőjének is tekinthető Ott Rezső kompozíciója zárja, a címe mindent elmond: The history of: Yeah! – amerikai daltörténet a jazztől az óceánig. Hadd tegyem ide betűkből font szelfimet Ott Rezsővel, hiszen „Cigányos a szvitem” című munkájának nagybőgő szólamát volt szerencsém egyszer eljátszani zenekarban. Az a mű kifejezetten zseniális, miért ne lenne ez is az?
Mikor? Június 1. (vasárnap) 19.30-22.00 Hol? Budapest Kongresszusi Központ, Budapest

Mária és Júlia

A Kodály Kórus Debrecen is egyre közelebb kerül a megérdemelt nyári pihenőhöz. Utolsó, budapesti koncertjükön reneszánsz és kortárs műveket hoznak. Az összekötő kapocs pedig Mária, a Mária kultusz ihlette művek. A lélekindító téma erősségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az Ave Maria-ból több, mint háromezret számlál a zenetörténet. Az összeállítás nagyon változatos és izgalmas. Én nemrég kezdtem kifejezetten kóruskoncertekre járni, és azóta sem bántam meg. A debreceni együttes a legjobbak között van, nem hiába keresi velük az összjáték lehetőségét megannyi kiváló zenekar. A BMC intim környezete konkrétan tökéletes ehhez a meghitt estéhez, töltsék fel a lelküket valami igazán tisztával és fényessel.
Mikor? május 24. (szombat) 17.00 óra. (igen, délután öt) Hol? Budapest Music Center, Budapest

Ha már szóba kerültek a debreceni muzsikusok, akkor egy helyi koncertre is hadd hívjam fel a figyelmet. Igazi csemege lesz az este, slágerdarabokkal és a mindig csodálatos Pusker Júliával. Az Impressziók című koncert Weber egyik legismertebb, legtöbbet játszott darabjával, a Bűvös vadásszal kezdődik. A nyitányt talán az is ismeri, aki sohasem hallgat klasszikus zenét. Ez nem véletlen, az igazán kiváló melódiák utat törnek maguknak, mint pitypang a csatornafedél mellett. Második tételünk Lalo Spanyol szimfóniája, ami inkább hegedűverseny. Itt számíthatunk Pusker Júlia érzékeny, de energiával teli játékára. Csak rá jellemző egyedi ízeinek ideális forma lesz a Lalo kompozíció, biztos vagyok benne, hogy emlékezetes előadás lesz. Ha nem lenne máris parádés az este, akkor fejezzük be azt egy Mendelssohn szimfóniával. (I. c-moll) Ha egy csodás ebéd közben már arra gondolunk, hogy helyet kell hagyni a desszertnek, úgy tegyük most is ezt. Hagyjunk helyet a lelkünkben egy kis Mendelssohnnak. Sőt, akkor élünk helyesen, ha lelkünkbe minden pillanatban belefér egy kis Mendelssohn. A fickó rossz zenét nem írt, tovább nem ragozom.
Mikor? május 13. (kedd) 19.00 Hol? Kölcsey Központ – Nagyterem, Debrecen

Al dente

A Miskolci Szimfonikus Zenekar is a bérletes koncertjei végéhez közeledik. A május közepén aktuális hangversenyük különlegessége két vendégművész. Műsoron Hacsaturján hegedűversenye, melyet Francesco De Angelis szólójával hallhatunk. De Angelis, a Milánói Scala és Filharmónia koncertmestere és szólóhegedűse, tehát értő kezekbe kerül a különleges darab. Az európai és keleti ízeket vegyítő, hatásos műnek van fuvola-átirata is (illetve fuvolaversenyként: van hegedű átirata is – ez egy igazi szkander), nekem mindig a hegedű tetszett jobban, de nyilván elfogult vagyok.

Az este második tétele Csajkovszkij negyedikje, az „Áll egy ifjú nyírfa a réten” témájának zseniális variációival. A karmester Rico Saccani lesz, akinek a neve onnan lehet ismerős, hogy a Budapesti Filharmóniai Társaság vezetője és Operaházunk első vendégkarmestere is volt évtizedekkel ezelőtt. Egyszóval csodás kis koncertnek ígérkezik és most nem csak a miskolciak hallgathatják meg, hanem azok is, akik elmennek Budapesten az Olasz Intézetbe, hiszen a hangversenyt kétszer is eljátsszák ezek a csodálatos miskolci és olasz emberek.
Mikor? Május 15. (csütörtök) 19.00 Hol? Művészetek Háza, Miskolc, illetve
május 16. (péntek) 19.30 Olasz Intézet, Budapest

Fluid states

Kortárs magaskultúra a javából. Ha már két sorban férnek fel csak a könyveid a polcaidra, vettél részt galériában árverésen és tegező viszonyban állsz a színházi világ több prominens szereplőjével, akkor valószínű, hogy nem tőlem fogsz hallani először a MIKAMO-ról, és erről a koncertről. A még csak egy danos koncertlátogatóknak röviden annyit, hogy a MIKAMO Közép-Európai Kamarazenekar Bécs, Pozsony és Budapest fiatal, kiemelkedő muzsikusainak együttese. Válogatott csapat és sohasem a rövidebb utat keresik az erdőn át. Ezt mi sem példázza jobban, mint az aktuális koncert.

Műsoron Az amerikai Nico Muhly (1981) a fiatalabb, a popzenét organikus inspirációként magába szívó alkotó generáció tagjának Drónok, variációk, díszítések -című opusza, ami egyszerűen fölültet minket maga mögé a motorra, ahol a folyamatos mozgás, egyensúlyozás közben éljük meg az elrobogó tájat, a körbeölelő fényeket, illatokat, térdünknek csapódó rovarokat, mindent. A zene jelenébe oldódva élhetjük meg a pillanatot a zenészekkel együtt.

Az egyik legfoglalkoztatottabb osztrák kortárs zeneszerző Olga Neuwirth (1968) egy másik generáció ugyan, de szintén kötetlenebb formákban gondolkodik. Elég David Lynch Lost Highway című eposzának általa gründolt operaváltozatára gondolni. Az estén felhangzó műve, az Un posto nell’acqua, egy Robert Melville által inspirált darab, a Wiener Zeitung kritikusa a hallgató elvárásaival játszadozó, azokat próbára tevő alkotásként jellemezte, amelyben „emlékképek megtorzult foszlányai csillannak fel”.

A következő állomáson Eötvös Péter vár minket. Új zsoltár (New Psalm) című alkotása, amely a szerző vallomása szerint olyan egybefüggő rituálé, amiben a gesztusok és a zene teljes egységben jelenik meg, az előadóművészetek legősibb állapotát felidézve. A mű közvetlen előzménye a 151. zsoltár (Psalm 151) című darab, melynek a szerző Frank Zappának dedikált.

Az amerikai minimalista zenéből kiinduló (és azt részben meghatározó), de a késő romantikus zeneszerzők – Richard Wagner, Gustav Mahler – grandiózus hangzásvilágából is inspirációt merítő, négyszeres Grammy-díjas John Adams (1947) főként azért igényel bemutatást, mert zenéjét jóval többen hallhatták-hallják, mint ahányan a nevét ismerik. Nixon Kínában című kultikus operáját például tavaly láthatta a közönség Budapesten, a Bachtrack komolyzenei oldal 2024-es statisztikája szerint pedig a világ ötödik leggyakrabban játszott kortárs zeneszerzőjének számít. Az előbb említett operájából és Beethoven IX. szimfóniájából egyaránt idéző, Son of Chamber Symphony című munkájának köszönhetően most egy újabb magyarországi Adams-bemutatónak lehetünk tanúi.

A koncertet záró Morva táncok a program egyetlen, nem kortárs darabja, ám jelenkori karakterrel is rendelkezik, hiszen Leoš Janáček (1854–1928) műve a MIKAMO művészeti vezetője, Ajtony Csaba jóvoltából kapott vadonatúj kamarazenekari hangszerelést. A ciklus hidat képez múlt és jelen között.
Egyszerűen: ha komolyan gondolod magad a hazai kulturális szcénában, akkor itt a helyed. Megismételhetetlen és messzire fog vinni.
Mikor? Május 17. (szombat) 19 óra Hol? BMC, Budapest

Hová lettél, szép világ?

Istenem, Schubert. A kamarazene gyémántjainak avatott kezű csiszolója igaz múzsám, ha kézműves képzavarokról van szó. A lényeg, hogy a Concerto Budapest koncertjén a tragikus sorsú zseni legihletettebb művei közül hangzik el három. A két vonósnégyes és az oktett tökéletesen példázza azt, hogy a kamaramuzsika nem pusztán úri szalonok szórakoztató kelléke. Ha hajdanán talán az is volt, Schubertnél a lélek már kényelmetlen mélységéig is lemegy, hogy aztán onnan emelkedjen fel. Hatszáz dalt írt, körülbelül, melódiái mindig kompaktak, határozottak, összefűzésük és variációik viszont gyakran nagyobb emócionális teret hoznak létre, mint másoknál a hatalmas apparátust mozgató szimfóniák. A műsor első darabja rögtön egy félbehagyott opusz, mindössze egy tétel, a c-moll, allegro assai. (D. 708.)

A téma ugyanaz, mint a másodikként felhangzó, d-moll „A halál és a lányka” vonósnégyesnél, (D. 810) Schubertet hónapok, évek óta kísértő gondolatnak kereste a zenei formáját és már sohasem tudjuk meg, mennyire volt elégedett azzal, amit papírra vetett. „A halál és a lányka” mindenesetre évszázadok óta őrzi töretlen népszerűségét, és most igazán avatott muzsikusok révén szólal meg. Számomra mégis az oktett a legnagyobb dobás. A Concerto Budapest Névjegyek-sorozatának utolsó alkalmának szebb zárótétele nem is lehetne, mint az F-dúr oktett, D. 803. A vonósnégyest fúvósok és nagybögő egészíti ki, egészen csodálatos hangzást képezve. Schubertet nem a hangszerelési képességei miatt szoktuk felemlegetni, pedig ez a darab bizonyítja, hogy mennyire érezte az egyensúlyokat, milyen csodálatos módon találta meg a kifejezőt a kifejezendőhöz. Még van pár hely, igyekezzenek!
Mikor? Május 23. (péntek) 19.30 óra Hol? Zeneakadémia – Nagyterem, Budapest

Emlékeztető

Tényleg szánjanak egy kis időt arra, hogy a koncerthelyszínek és zenekarok, együttesek, szólisták lapjait felkeresik és tájékozódnak a 2025/2026-os szezon ínyencségeiről. (Például a ZAK is a napokban tette nyilvánossá a programját, a Müpa már egy hónapja az övét!) Nyakunkon vannak a nyári fesztiválok, a FAB, a Kaposfest. Amíg ön gyanútlanul vár a pisztáciára a Szivárvány Kultúrpalota melletti árnyékban valaki megveszi a legjobb helyet a hetedik sorban. Én szóltam.