Mátray László: Félnék, hogyha bekeverednék bármilyen propagandafilmbe
Mátray László, Kézdivásárhelyen született színművész volt Veiszer Alinda műsorának vendége, a Jászai Mari-díjas színészt legutóbb a 16 milliárdos állami támogatással készült Hunyadi-filmben lehetett látni. A beszélgetésben szó esett gyerekkoráról, a romániai forradalomról, a Nemzeti Színházról, a megvalósult és meg nem valósult szerepeiről is, valamint alkoholfüggőségének okairól.
Szilágyi Mihály szerepéről
Mátray szeret alaposan utánanézni azoknak, akiket alakít. Így tett Hunyadi Mátyás nagybátyjával, Szilágyi Mihály kormányzóval is, akiről nem sokat tudott, mivel annak idején Romániában a történelmet is „román szempontból” tanulták, és a románok „igényt tartanak Hunyadi Jánosra”.
A kormányzó szerepében a hűséget tartotta a legérdekesebbnek, azt kereste, hogyan tud egy katona feltétel nélkül kapcsolódni egy hadvezérhez. „A gonosznak is van egy igazsága” – Mátray általában ezt próbálja megtalálni, amikor diktátort, zsarnokot alakít.
Romániai forradalom
A színész 1976-ban született, apja a nyelv elsajátítása miatt román óvodába járatta. A nyolcvanas években eszmélő gyerekként nem érték atrocitások, az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket az etnikumok tudatos összeugrasztásának tartja. 14 évesen a tévében látta, ahogy botokkal összevernek egy férfit. Mivel úgy vélte, az illető magyar (mint később kiderült román), csapatot szervezett, úgy érezte, bosszút kell állnia, ezt „vissza kell adni”.
Végül tettlegességig nem vezetett a benne felgyűlt indulat. Brassóban „őrület volt, fegyvert osztottak, lehetett menni” – emlékezett vissza. Abban a rendszerben gyakoriak voltak az eltűnések, sokakat megvertek, de ezt óvatosságból nem nagyon merték a gyerekeknek elmondani a felnőttek, ám ők sokszor mégis tudtak ezekről a dolgokról – mesélte gyerekkoráról.
Közügyek
Azt, hogy számára fontos közügyekben kiálljon, nem otthonról hozta, a főiskolán sem kellett képviselnie ügyeket, a színházban töltött évek alatt látta, hogy vannak témák, amikkel muszáj foglalkozni. Ha tanulmányozzuk a dolgok mindkét oldalát, akkor tudunk valamit állítani helyesen, véli.
„Félnék, hogyha bekeverednék bármilyen propagandafilmbe, ami az embereknek kellemetlen”
– mondta, mivel a legfontosabb számára, hogy az embereknek ne tegyen rosszat.
Nemzeti Színház
Többször is társulati tagnak hívták a Nemzeti Színházba, de nem szerződött el, mivel tudta, hogy már nem képes egy új társulatba beilleszkedni. Vidnyánszky Attila mindig kérdezte tőle, hogy jön-e, de mindig nemmel felelt. Szerinte a rendező mint karakterre, alkatra számított volna rá, ezért próbálta sokáig „elcsípni, elfogni”. Szerette a feladatait, de végül elfáradt az ingázásban. Ha most otthagyná jelenlegi helyét, inkább szabadúszó lenne.
Kultúrpolitikai harc
Korábban főszereplő lett volna Pálfi György Toldi-filmjében, de azt lefújta a Filmalap, illetve Szász János Hunyadi-filmjében is, amiből a kormánypropaganda lapjainak lejárató kampánya miatt kiszállt a rendező. „Nem kellemes ezt látni, és akkor nem volt könnyű” – mondta a színész, aki a Toldi lefújását a sajtóból tudta meg. Fájdalmasnak találta, ahogy a társulaton csapódott le a meg nem érdemelt düh. „Az egyetlen esélyem, hogy engem ne szidjanak, ha a munkámat jól elvégzem” – jött rá, és elhatározta, hogy nem megy hasonló történelmi filmek közelébe.
Hunyadi-film
A Hunyadi-film kormányzójának szerepére végül rábólintott, „azt mondtam, na jó, legyen”, de egy ideig nehéz volt teljes mellszélességgel beállnia a film mögé. Nem volt könnyű az otthoni színházzal sem egyeztetni, a rendezője egy ideig el sem engedte. A FUCK NER-feliratos pólóról elhíresült díszbemutatón ott volt, de csak a „dolgok szélén” állva. Az alkohollal való problémája miatt igyekszik kerülni a nagy eseményeket, így a rendezvényt is hamar otthagyta. Arra kérdésre, hogy egy ilyen NER elleni tiltakozás belefér-e, azt válaszolta: „Ami megtörtént, azon nem kell csodálkozni. Szóval igen”.
Függőségek
Egy időben szeretett volna a függőségekkel foglalkozni egy filmben, de mostanra elbizonytalanodott, elég erős-e hozzá. Nagyon tudott azonosulni a Las Vegas, végállomás lecsúszott forgatókönyvíró karakterével, aki „kiissza magát az életből”.
„Ez annyira fájdalmas. Nekem nagyon betalált. Sokáig azt gondoltam, hogy így kéne kimenni ebből a világból”
– vallott 14 éves kora óta tartó alkoholfüggőségéről. Tizenévesként „ez volt a megoldás, bizonyos oldódás” – emlékezett vissza arra, hogy érdektelennek tartotta a történeteit, az alkohol viszont segített beindítani a „beszélőkéjét”, így könnyebben be tudott illeszkedni a társaságba.
„Lehettem volna finoman ivó” – mondta, de Székelyföldön nem mondhatja az ember, hogy nem borozik, és „a tömény az úgy ott van”. A színész arról beszélt, hogy 14 éves korától három évvel ezelőttig, 46 éves koráig volt jelen az alkohol az életében. „Ekkor vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam, még megmenthetem magam” – mesélte, hozzátéve, hogy az alkohol által adott önbizalmat most magának kell megteremtenie. Ez nem könnyű folyamat, a leszokáshoz gyógyszeres kezelést és pszichiátriai, pszichológusi segítséget is kapott.
A teljes beszélgetést havi díjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.
