A fokozódó szélsőséges időjárási események nem fognak leülni tárgyalni velünk

A klímaváltozás hatásai egyre erőteljesebben formálják a gazdasági környezetet, különösen a biztosítási szektort, amely közvetlenül szembesül a növekvő és egyre kiszámíthatatlanabb kockázatokkal, előbb-utóbb pedig a biztosítási díjakkal sem feltétlenül tudja „lekövetni” a növekvő klímakárokat. A gazdasági tét nem kicsi: csak az EU-ban az időjárási eseményekből fakadó, biztosítással le nem fedett károk becsült éves átlaga meghaladja az 59 milliárd eurót. Összehasonlításképp: ez Magyarország 2025-ös GDP-jének közel negyede.

Növekvő károk, romló biztosítási környezet

Az egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárási események – például árvizek, aszályok vagy hőhullámok – jelentősen növelik a biztosítási károkat, miközben a leromlott ökoszisztémák egyre kevésbé képesek tompítani hatásukat. A WWF friss jelentése (Tackling the insurance protection gap) szerint rohamosan nő a biztosítási védelmi rés, azaz az éghajlati és természeti veszélyekből eredő teljes gazdasági veszteség és a biztosítás által ténylegesen fedezett összeg közötti különbség. Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi kockázatokat is hordoz.

Ennek a folyamatnak egyik lehetséges kimenetele, hogy a biztosítások megdrágulnak (akár olyan mértékben, hogy épp a leginkább veszélyeztetett ügyfelek nem vállalják azokat) vagy a biztosítók akár teljesen kivonulhatnak egy adott területről, vagy nem vállalnak kockázatot bizonyos eseményekre. Ilyen volt a 2022-es rekordaszály, ami a biztosítási szektort is megviselte, és ami miatt ma már sokkal korlátozottabban vállalnak kockázatot aszályra, pont a leginkább kitett kelet-magyarországi területeken.

A természet mint kockázatcsökkentő infrastruktúra és befektetés

A több európai ország szakértőinek együttműködésében megvalósuló Merlin projekt számos nemzetközi példán keresztül mutatta be, hogy a természetalapú megoldások (Nature-based Solutions) hogyan képesek csökkenteni a kitettséget, és így gazdaságilag is megtérülhetnek. Egy egységnyi természetbe fektetett összeg akár nyolcszoros megtérülést is eredményezhet a hagyományos (és nem mindig hatékony) kockázatcsökkentési lépésekhez képest.

Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatói nyugdíj-hatóság (EIOPA) és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is a biztosítók figyelmébe ajánlja ezeket a megoldásokat: „A természetalapú megoldások alkalmazása is növelheti az ellenálló-képességet, így épületbiztosítások esetében a zöldtetők alkalmazása vagy terménybiztosítások esetében az éghajlatváltozásnak ellenállóbb fajták termesztése. Az MNB jó gyakorlatnak tartja, ha a biztosító ösztönzi ezen eszközök alkalmazását például díjkedvezmény(ek) révén.”

Az ajánlás persze nem kötelező érvényű, de a természet helyreállítása az. Az Európai Zöld Megállapodás (EU Green Deal) keretei között elfogadott, és 2024 nyarán hatályba lépett Természet-helyreállítási rendelet (NRR) előírja a tagországoknak az EU szárazföldi és tengeri területei 20 százalékának helyreállítását 2030-ig, 2050-re pedig minden leromlott ökoszisztéma helyreállítását. Magyarországnak 2026 szeptemberéig kell benyújtania az ezzel kapcsolatos Nemzeti természet-helyreállítási tervét (NRP).

Nem dobozos termék

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a természetalapú megoldások amolyan biztosítási főnyereménynek tűnnek, számos járulékos haszonnal. Akkor miért nem csináljuk őket nagyobb léptékben? Míg a megújuló energiák, vagy akár egy hőszivattyú telepítése könnyen másolható és replikálható eltérő régiókban, ez a természetalapú megoldásokról nem mondható el.

A hatás- és kármegelőzési eredmény helyspecifikus, pontos tervezést és megbízható helyi adatokat igényel. A hatások számszerűsítéséhez és igazolásához kiindulási adatokkal kell rendelkezni, amit állandó monitoringnak kell követnie, és mindezt az időjárás változékonysága is befolyásolhatja. Nagyobb léptékű természet alapú megoldások esetében kiemelt kihívás a térbeli összetettség: ilyenkor a beavatkozás gyakran harmadik felek területén valósul meg, amihez engedélyek, együttműködés és a felelősségi körök megosztása szükséges. A költségmegosztás sem feltétlenül egyenletes, ugyanis a haszon gyakran közjószág jellegű. Az üzemeltetés és fenntartás is állandó figyelmet igényel, a sérülékenység miatt teljes életciklus-kockázatot kell figyelembe venni.

Ezek egybeesnek a biztosítók által felvetett jogos aggályokkal és kihívásokkal, miszerint a jogszabályi környezet nem támogatja kellő mértékben ezeket a kezdeményezéseket, sokszor nem rendelkeznek megfelelő adatokkal, továbbá ha nincs meg a bizonyított kockázatalapú kapcsolat, akkor nem teljesülhet a kockázatalapú árazás követelménye sem, és így nem tudják ezeket figyelembe venni a termékeikben.

Csak együtt sikerülhet – a jogszabály szerint is

A Természet-helyreállítási rendelet preambuluma, ha költőien is, de biztosítási termékként hivatkozik az ökoszisztémák helyreállítására: (20) „(…)a természet helyreállítása mintegy »biztosítási kötvényként« szolgál az Unió hosszú távú fenntarthatóságának és rezilienciájának garantálására.”

A látszólag vágyvezérelt gondolkodás mögött egy reális felismerés áll, hogy ezt a feladatot sem az állam, sem a biztosítók, sem a cégek, sem az egyének nem képesek önmagukban megoldani, csak együttműködésben. A természet-helyreállítási rendelet sikere a gazdaság aktív részvételétől függ, a mezőgazdaság és a biztosítás kulcsfontosságú a helyreállításban. Ez szükségszerűen konfliktusokhoz és érdeksérelemhez is fog vezetni, ugyanis ökölszabály szerint teret kell adnunk újra a természetnek olyan helyeken, amiket átformáltunk, legyen az egy város vagy egy kukoricatábla. Amíg azonban mi megegyezésre és közös belátásra juthatunk, a fokozódó szélsőséges időjárási események nem fognak leülni tárgyalni velünk.

A következő katasztrófa után felébredünk?

Ma még Európában és így Magyarországon sem jellemző, hogy a biztosítási termékek díjkedvezménnyel vagy mással jutalmaznák azt, ha egy ügyfél természetalapú megoldásba vagy más, rezilienciát növelő cselekvésbe fektet. Nemzetközi példákból kiindulva azonban látható, hogy a soha nem látott új klímahelyzet új megoldásokat is eredményez.

2024 októberében a Dana hidegcsepp óriási villámárvizet okozott Valencia régióban, ami elképesztő pusztításhoz vezetett. A katasztrófa után több mint 240 ezer kárigény érkezett a biztosítókhoz, a kifizetések összege meghaladta a 2,2 milliárd eurót, amit javarészt a spanyol rendkívüli károk kompenzációs rendszerének kellett állnia.

Ezután soha nem látott széleskörű összefogás kezdődött a különböző szereplők (önkormányzatok, cégek, biztosítók, állami szervek) között, hogy egy olyan helyreállítási és megelőzési programot indítsanak, amiben a természetalapú megoldások kulcsszerepet játszanak.

Magyarországon a valenciaihoz mérten kisebb léptékben, de hasonló megelőzési program történt Püspökszilágyon rönkgátakkal. A WWF Tisza-programja azonban már sokkal nagyobb léptékben próbál megoldásokat adni Kelet-Magyarország kiszáradására.

A kis léptékű, természetalapú megoldások vagyonbiztonságot jelenthetnek az egyéneknek, míg a táji léptékű természetalapú megoldások alkalmazása – szintén költőien – az országos közbiztonsághoz hasonlíthatóak. Mindkettőre szükségünk van, és ebben minden szereplőnek aktívan szerepet kell vállalnia. A kérdés, hogy képesek vagyunk-e ezt a következő nagy szélsőséges időjárási esemény miatti katasztrófa előtt végrehajtani, vagy csak utána állunk neki. Az aktív, cselekvő magatartás vagy a passzív, elszenvedő állapot a biztosítási szektor jövőjére is komoly hatással lesz – épp ezért kezdődött meg a párbeszéd a természetvédelem és a szektor között, a WWF és a Husif – Magyarországi Fenntartható Befektetési és Finanszírozási Egyesület együttműködésében.