„Porosodik, porosodik, / a konyhában, a kamrában, / szaporodnak, szaporodnak / a telefonszámok, amiknek / már nincsen gazdája.” Háy János szövegének középpontjában az öregedés áll.

„Már közel vannak a kijárat boltívei. Azon túl várják azok, akiket ma még szintén alig ismer, de akikkel mától élni fog. Különösen az anyósát kell kitanulnia.” E heti novellánk egy berlini...

„A hőkupola kifejezést korábban nem ismertem, vagy ha ismertem is, akkor ez a mostani hőkupola úgy felforralta az agyamat, hogy eltűnt belőle minden korábbi információ.” Egy forró nyári nap...

„Aztán amikor megszólalt a megváltó csengő, orkánszerű zajjal vágódtak ki a székek az elgémberedett fiúfenekek alól: végre szünet!” E heti novellánk egy bentlakásos iskolába viszi el az olvasókat.

„...ilyenkor a tűzfoltja is jobban látszik, bal szemhéjától a kis pofazacskóján át a felső ajkáig húzódik, ártalmatlan érszerkezet-rendellenesség...” E heti novellánk egy fiúról szól, aki szeret...

„...a doktor, aki kicsiny, de súlyos táskájával napról napra vizitált a betegeinél, igyekezett elbeszéléseivel a kedvükre tenni.” E heti novellánk főszereplője egy különös háziorvos, akit különleges...

„Nem vehetek be gyógyszert, ártana a babának. Amikor mérlegeltük, melyikünk hordja ki, nem gondoltunk a migrénemre.” E heti novellánk egy várandósság pillanatképeit villantja fel.

„Felesleges az újság, az ablakon kopogva zümmögő legyet végül kézzel nyomja oda az üveghez a fehér cérnafüggönnyel együtt. Pattan a kitin, csend lesz.” E heti novellánk egy fiktív háború...

„Aztán egy pillanatra megállt a keze a levegőben. Ha most úgy döntene, jutott eszébe, simán felülhetne a gépre egyedül.” E heti novellánk egy thaiföldi nyaralás jeleneteit villantja fel.