Egykori úszók pedofíliával vádolják Széchy Tamást, Hosszú Katinka szerint az áldozatok ma döntéshozók, mégis hallgatnak

Súlyos állításokat tett a legendás úszóedző, Széchy Tamás pedofil módszereiről Batházi Tamás egykori válogatott úszó. A Konkrétan Rónai Egonnal csütörtöki műsorában Batházi arról beszélt, a néhai „úszópápa” 10–12 éves fiúkat és serdülőket használt ki szexuálisan, majd egy ma sportvezetőként dolgozó egykori áldozatot is megnevezett. Batházi szerint a Széchyről nemrég megjelent könyv több egykori úszóban tépett föl traumákat, és ezután kezdett el foglalkozni az üggyel.
A közelmúltban Élet – Mű – Örökség címmel jelent meg kötet a 2004-ben elhunyt Széchy Tamásról, amelynek szerzői, az edző egykori tanítványi, Sós Csaba, Hargitay András és Tóth Ákos „méltó emléket szerettek volna állítani a magyar úszósport kiemelkedő alakjának”. Széchy a legsikeresebb magyar úszóedző, tanítványai kilenc olimpiai aranyérmet szereztek.
Rónai műsorában Batházi arról beszélt, hogy a könyv megjelenése óta tíz, anonimitást kérő áldozat mesélte el, gyerekként mit művelt velük Széchy. Elmondta, hogy Széchy a gyerekeket az irodájába hívta azzal, hogy kapnak egy új fürdőnadrágot, majd „le kellett vetkőzniük” és „önkielégítést végzett a jelenlétükben”. A nagyobbak ha nem voltak hajlandók vele „ilyen módon együttműködni”, akár a válogatott kerettagságot is megvonhatta tőlük, nem mehettek edzőtáborba vagy világversenyekre.
Batházi egy ponton egy konkrét áldozatot is megnevezett egy ma sportvezetőként dolgozó egykori úszó személyében. Ezzel együtt azt kifogásolta, hogy a vezető sportdiplomataként nem foglalkozik Széchy ügyével, miközben több tucat áldozatról lehet szó. Szerinte az edző szexuális zaklatásai nyílt titoknak számítottak az úszótársadalomban.
Az ügyben Hosszú Katinka is megszólalt, pénteken megjelent posztjában bár nem nevezi meg Széchyt, feltehetően a néhai úszóedzőre utal. „A pedofíliának semmilyen formában, semmilyen szinten nincs helye az egyetemes sportban – sem az edzői pályán, sem a vezetésben, sem a háttérben”, írta a háromszoros olimpiai bajnok úszó, aki tanulmányozta az áldozatok történeteit, tragédiáját és egyeztetett szakpszichológussal is.
„Hiszem, hogy a legnagyobb tisztelgés az áldozatok felé az, ha végre kimondjuk az igazságot, és nem engedjük, hogy a csend vagy a pozícióféltés tovább normalizálja a múlt bűneit.
Ez nem támadásról szól, hanem a gyógyulás lehetőségéről – amelyhez valódi felelősségvállalásra és rendszerszintű változásra van szükség”, írta Hosszú, aki szerint az egykori áldozatok ma döntéshozó pozíciókban ülnek, mégis azok mellé a minták mellé állnak, amelyek valaha őket is megsebezték.
Szerinte mindez arra világít rá, „milyen mélyen gyökerezik a szégyen és az önvédelem, milyen súlyos hiánya van a kollektív trauma-feldolgozásnak, és milyen erős az a kulturális beidegződés, amely szerint a siker minden mást felülír.” Végül azt írta, amíg egy korábban köztudottan bántalmazó múlttal rendelkező edzőt dicséret övez, addig nem beszélhetünk valódi feldolgozásról.
A magyar úszósportot bántalmazási botrányainak hátteréről ebben a cikkben írtunk hosszabban.