Mit érhet néhány kiló izom a Tour de France-on a kerékpár fenoménja ellen?
Tadej Pogačar egyszerre vált ki ámulatot és gyűlöletet, ahogy látszólag minden szenvedés nélkül, pillanatok alatt rázza le magáról a legkeményebb ellenfeleit, legyen az gyakorlatilag bármilyen profilú kerékpárverseny. A szlovén fenoménnak a legtöbben már most előre odaadnák a Tour de France győzelmét, mert az idei teljesítmények alapján nem látszik, hogy bárki más pedálba rúghatna mellette. Persze örök igazság, hogy a szombaton rajtoló háromhetes körverseny végére azért el is kell jutni. Ha Pogačart nem állítja meg senki, akkor negyedik Tourját nyerheti meg.
Tavaly úgy vezettük fel a Tourt, hogy a nagy négyes (Pogačar mellett Jonas Vingegaard, Remco Evenepoel és Primož Roglič) minden idők egyik leglátványosabb csatáját vívhatja, de ezt aztán csak mérsékelten igazolta vissza a verseny. A Bora-Hansgrohéban tekerő Roglič bukott, korán kiszállt – idén sem fogadnék rá, hogy végigmegy –, a súlyos bukásból felépülő dán Vingegaard csak egy-két hegyi szakaszon tudott hasonló nívót hozni, mint Pogačar, és a belga Evenepoel sem volt igazi ellenfél.
2024-ben egy súlyos versenybaleset a három Pogačar-kihívónak már eleve csökkentette az esélyeit, és annyiban hasonló a helyzet, hogy a szezon különböző szakaszaiban, Roglič, Vingegaard és Evenepoel is benne volt olyan bukásban, ami a felkészülésükre is hatással volt. Az erőkülönbséget a Tour egyik előversenyének számító Critérium du Dauphiné-en jól lehetett látni, Pogačar a nehezebb hegyi szakaszokon lesimázta Vingegardot és Evenepoelt is. Az azóta eltelt szűk hónapban persze még mindenki fejlődhetett, de nem lesz egyszerű feltörni akkor sem a Pogačar-kódot.
Azt is csak találgatni lehet, hogy ki mennyit blöffölt a Critérium du Dauphiné-en. A Vingegaard által is favoritnak megjelölt Pogačar valószínűleg ott nem adott bele mindent az időfutamba, és lehet, hogy a dántól is nagyon tudatos döntés volt, hogy nem követte azokon az emelkedőkön sem kullancsként a szlovént, ahol még bírta volna a tempóját. A dán egy év alatt sok izmot pakolt magára, hogy robbanékonyabb legyen, és ez szerinte még akkor is jó döntés volt, ha a plusz súly az emelkedőkön inkább hátrányt jelent. Pogačarral eddig négyszer mérkőztek meg úgy, hogy mindketten kiemelt emberek voltak a csapatukban, és közöttük eddig 2-2 az állás a Tour-győzelmeket tekintve.
„Ha itt ülve azt mondanánk, hogy Tadej verhetetlen, akkor jobb, ha hazamegyünk. Hisszük, hogy Jonas a legjobb formában van. Ami reményt ad nekünk, az az, hogy Jonas azt mondta, tavaly abszolút nem volt optimális a felkészülése, és mégis nagyon jó volt. Idén, legalábbis az elmúlt hónapokban, minden jól ment. Itt vagyunk, készen állunk a teljes csapattal, és készen állunk arra, hogy nagyot küzdjünk” – mondta Griescha Niermann, a Visma-Lease a Bike csapatvezetője.
A Visma erős sort rakott össze, kiváló hegyimenők segítik Vingegaardot, például a Giro d'Italia-győztes Simon Yates is, és a 2023-as összetett győzelemben kulcsszerepet játszott Wout van Aert is a dán mellett lesz. A Visma legszebb napjaiban többször bizonyította, hogy nagyon fifikás taktikákat tud összerakni, és ha Vingegaard tényleg meg tudja közelíteni Pogačar szintjét idén, akkor lehet esélyük a győzelemre. Persze a szlovén is csapata, az UAE is félelmetesen erős, a segítői más klubokban maguk is a sárga trikóért küzdhetnének.
Evenepoel az időfutamokban próbálhat meg időt adni a riválisainak, hogy aztán azokból gazdálkodjon a hosszú és nehéz emelkedőkön, ahol azért eddig sebezhetőnek tűnt. A Soudal Quick-Stepben a sprintszakaszokra is rámennek majd Tim Merlierrel, Evenepoel ezért is számíthat kevesebb támogatásra tőlük.
Az, hogy Primož Roglič milyen formában van, óriási kérdőjel. Mióta feladta májusban a Girót, egyetlen versenynapja sem volt. Az a robbanékonysága, amivel sok hegyi szakaszt behúzott a hajrában már megkopott, de azért az a vágya, hogy a dobogón végezzen, így sem túlzás. Ehhez persze tényleg nem kéne állandóan a földre kerülnie. Ha mégis kiesne, akkor csapata, Florian Lipowitzot próbálhatja meg a dobogó felé terelni.
Az összetett győzelem általában a hosszú alpesi emelkedőkön szokott eldőlni, de idén szokatlan szerkezetű Tourt raktak össze a szervezők. Nagyjából a verseny fele lemegy, mire a bringások megérkeznek az első valamire való hegyekig, ahol nagyobb időkülönbségek kialakítására lehet játszani. Persze addig sem lesz laza tekerés. Vannak olyan vélemények, hogy a hegyekig el sem jut az összetettért hajtó versenyzők fele, mert a kisebb emelkedőkkel tűzdelt, technikás etapok, vagy éppen az oldalszél kiszórja majd őket ebből a körből. Jobb esetben csak bekapott időhátrány és nem bukás miatt szállnak el favoritok.
Pogačar már sokszor bizonyította, hogy az ilyen terepen is nagyon jó, de sok egynapos menőnek is lesz lehetősége megvillanni a Tour elején. Az idén két tavaszi klasszikus is behúzó Mathieu van der Poel rámegy a győzelmekre, ahogy Van Aert is fog kísérletezni, míg a sprintereknél a Tim Merlier-Jonathan Milan-párharcra lesz érdemes figyelni.
A harmadik héten már több hegyi szakasz lesz, a 18. és a 19. etapon már többször kétezer méter magasság fölé is másznak a bringások, és itt dőlhet el az összetett is, ha Pogačar nem szerez addig kényelmesen nagy előnyt.
Az idei Tour a búcsúról is szól, a 2018-as győztes Geraint Thomas utoljára teker a francia körön. Az Ineos-Grenadiers bringásának valószínűleg csak epizódszerep jut majd, csapattársát, Carlos Rodríguezt támogatja, de mivel a mezőny egyik legkarakteresebb szereplőjéről van szó, biztosan tesz azért, hogy róla is beszéljenek.
A Tour de France-ot itthon élőben az Eurosport felületein lehet követni, a Telexen a verseny érdekesebb pillanatairól fogunk beszámolni a következő három hétben.
