Kisebb csodaként élik meg Svédországban, hogy a profi ligát egy alig 1500 fős halászfalu futballcsapata, a Mjällby nyerte meg. A bajnokságból ugyan három forduló még hátravan, de az IFK Götebörg hétfői legyőzésével a csapat matematikailag is bebiztosította a sikerét.
„Úgy tartják, hogy mi vagyunk a vidéki unokatestvérek. Talán néhány évig alábecsültek minket az emberek, de most már biztosan merem állítani, hogy mindenkit lenyűgöztünk. Nagyra becsülik a Dávid a Góliát elleni mentalitást. Jó csapat vagyunk, de egy kis klub is egy kis régióból. Büszkék vagyunk erre, és ez az egyik dolog, ami lendületet ad nekünk” – mondta Anders Torstensson, a csapat vezetőedzője még a nyáron.
A svéd bajnokságban szinte mindig a Malmö számít favoritnak, a legutóbbi 12 szezonból nyolcszor lett első, mellette még az AIK, a Djurgårdens vagy a Göteborg az, ami jó eséllyel számít az aranyra. A Mjällby a futottak még kategória. A csapat gyakran ingázott az első és a másodosztály között, így valószínűleg ebben a szezonban sem tették fel rá sokan a pénzüket. A bajnokság felénél már négy pont előnyük volt a másodikkal szemben, és ezt hizlalták fel 11 pontra, hogy ne is legyen túlságosan izgalmas a hajrá. Az eddigi 27 mérkőzésükből 20-at megnyertek, és csak egyetlen egyszer kaptak ki a szezonban.
„Sosem gondoltam, hogy ez bekövetkezhet még az én életemben. Hihetetlenül hálás vagyok ennek a csapatnak. Megmutattuk, hogy egységben nagyon messzire el tudunk jutni. Sok olyan játékosunk van, aki mindent odaadott a Mjällbyért, ez fantasztikus” – örömködött Jacob Bergström, a hétfői meccs egyik gólszerzője.
A kiscsapat úgy is rácáfolt mindenkire, hogy nem veti fel a pénz, például a Malmö büdzséjének 15 százalékából gazdálkodik. Ha már szóba került, hogy ők a vidéki unokatestvér, nincs egy gazdag városi nagybácsijuk, aki hobbiból kitömné pénzzel a csapatot, óriási szponzoruk sincs, és költségvetési pénzeket sem tereltek oda, ahogy Magyarországon előfordul első osztályú falusi csapatoknál.
Pénzük nincs nagy játékosok igazolására, így az utánpótlás-nevelésre és a játékosmegfigyelő hálózat körültekintő kiépítésére tudnak alapozni. Sok játékost halásznak ki alsóbb osztályokból, így lett például a dán másodosztályból érkező pakisztáni védő, Abdullah Iqbal az egyik kulcsjátékosuk. A klub egy kiváló kapust is a magáénak tudhat, a 23 éves Noel Tornqvist csak 17 gólt kapott a szezonban. A játékosra a válogatottban és már topligákban is felfigyeltek, és az olasz Como már le is igazolta, így Mjällbyben most csak kölcsönben van.
A csapat a helyi tehetségekre támaszkodva nagyon támadó szellemű harcmodort fejlesztett ki, és különös hangsúlyt fektet a csapategységre – a leigazolás előtt álló játékosoknak ezért kell személyiségteszten is átmenniük. Az utánpótlásukból ők is merítenek, de a bevételi forrásuk is a játéknevelés.
A játékosmegfigyelést az az Arvid Franzen felügyeli, aki reggel fél hét és délután három között postásként dolgozik Eskilstunában, a csapat otthonától hatórányi autóútra. A klub sokáig félprofi volt, még akkor is, amikor az első osztályban szerepeltek, a játékosok többsége csak munka után, késő délután tudott edzésre járni, ahogy a csapatorvosnak, a szertárosnak is volt civil állása.
A többször távozó, majd visszatérő edző, Anders Torstensson is sokáig tanár volt főállásban, mielőtt csak a futballra kezdett volna összpontosítani. Ma ő az egyik sikerkovács, a taktikai gurunak tartott norvég Karl Marius Aksummal ők alakították ki a csapat támadó játékstílusát. A bajnoki cím megszerzése után pedig sok játékos a sportigazgató Hasse Larssonnak hálálkodott, többek szerint ő a klub lelke és szíve, aki kidolgozta a sikerre vezető klubmodellt.
„Amikor busszal érkeznek a csapatok, csak mennek és mennek, át a farmokon, el a halászkikötők mellett, aztán még tovább vezetnek, és amikor már nem tudnak messzebb menni, akkor ott találják a stadionunkat” – mondta Hasse Larsson a tengerparttól százméternyire lévő, hatezer fős stadionjukról.
A Mjällby története még 1939-ben kezdődött, a tengerparti Hällevik falu lakosai hozták létre a csapatot, ami évtizedeken át csak alsóbb osztályokban szerepelt. Először 1980-ban sikerült elérnie az első osztályt, de tartósan sosem tudott ott megragadni, sőt a 2010-es években még a harmadosztályba is visszasüllyedt a csapat. Az elmúlt évek már a visszakapaszkodásról szóltak, tavaly már ötödik helyen végeztek az első osztályban.
A váltakozó sikerek mellett a nagy eredményük az volt, hogy végtelenül lojális, zömmel helyiekből álló szurkolótábort állítottak maguk mögé. Maga Hällevik egy 1500 fős falu, de a csapatot Sölvesborg önkormányzata is a magáénak érzi (ha már odatartozik Hällevik), és Blekinge megye lakosai is zömmel a klub mögött állnak. A Mjällby idei szárnyalása pedig országszerte szimpátiát vívott ki, Svédország legkülönbözőbb részeiről szerzett magának támogatókat a klub.
