A nőknél a kenyai Helen Obiri pályacsúccsal, a férfiaknál a szintén kenyai Benson Kipruto célfotóval nyerte a New York Maratont, ahol két korszakos futó utoljára versenyzett egymással 42 kilométeren.
Az idei New York Maratont már eleve nagy sztorikkal harangozták be. Úgy tűnik, hogy ez az utolsó alkalom, hogy a hosszútávfutás két korszakos legendája, a kenyai Eliud Kipchoge és az etióp Kenenisa Bekele utoljára csapott össze, ráadásul Kipchoge jelezte, hogy a futás után nagy bejelentésre készül. A nőknél a holland Sifan Hassanra szegeződött a figyelem, mert benne volt, hogy ő lesz az első, aki a világ nagy (major) maratonjai közé sorolt versenyeiből négy különbözőt megnyerhet.
Ha már nem is az övé a világcsúcs, Kipchoge vitathatatlanul a valaha volt legnagyobb maratonfutó, 11-szer nyert major maratonokon, kétszeres olimpiai bajnok, és kísérleti körülmények között ő az egyetlen, aki két órán belül futotta le a 42,195 kilométeres távot. A néhány nap múlva 40 éves (egyesek szerint ennél pár évvel idősebb) futó utóbbi két-három szezonjában már nem volt sebezhetetlen, főleg a dombosabb pályákon érték kudarcok, a tavalyi olimpiát pedig be sem tudta fejezni. New Yorkban már nem is számított igazi esélyesnek, de mivel ott még korábban sosem futott, teljessé akarta tenni sorozatát a major maratonokon.
Bekele teljesítménye mindig is nagyon hektikus volt maratonokon – ő inkább pályán, 5000 és 10 000 méteren alkotott nagyot – , sok befejezetlen versenye van a távon, de volt, hogy csak két másodpercre volt Kipchoge világcsúcsától, és még tavaly, 41 évesen is elő tudott húzni egy 2:04:15-ös időt a London Maratonon. A legendás múltjuk ellenére azért valószínűleg a kenyai és az etióp is tisztában volt azzal, hogy nem az első helyért küzdenek.
Arra sokkal inkább pályázhatott a címvédő Abdi Nageye, a 2021-es győztes Albert Korir, a már Bostonban, Chicagóban és Tokióban is nyerő Benson Kipruto, vagy a tavalyi London Maraton győztese, Alexander Mutiso.
A nőknél a rajtvonalon ott volt három korábbi győztes, Sheila Chepkirui, Sharon Lokedi és Hellen Obiri, Hassannak velük kellett volna felvenni a versenyt úgy, hogy két hónappal ezelőtt is futott egy kemény maratont Sydney-ben. A három kenyai erős tempót vállalt be, már a féltávnál látszott, hogy közülük kerülhet ki a győztes. Az emelkedősebb részen Hassan rendre lemaradt, de egy darabig még vissza tudott zárkózni a lejtőkön. Egy darabig még az amerikai Fiona O'Keefe is kapaszkodott, nagyjából harminc kilométer után viszont mindketten leszakadtak. A Central Parkba érkezve Chepkirui sem bírta a tempót tartani, majd az utolsó kilométeren Obiri ritmusváltása is végzetesnek bizonyult Lokedinek. Obiri az emelkedőt kihasználva szerzett előnyt, és 2 óra 19 perc 51 másodperces pályacsúccsal szerezte meg újabb győzelmét.
A férfiak visszafogott tempóban kezdték meg a maratonjukat, 20 kilométernél még egészen nagy csoport futott elől. Az amerikai Hillary Bor kezdte forszírozni a tempót, amivel szét is rázta az élcsoportot, 25 kilométernél Bekele lemaradt és ki is szállt a versenyből, és Kipchoge is egyre nagyobb hátrányba került. Harminc kilométernél már csak nyolcan maradtak az élen, majd újabb hat kilométer után már csak négyen. Korir, Kipruto és Mutiso mellett még a brit Patrick Deaver kapaszkodott. Ezt az egységet aztán Kipruto bontotta meg 38-nál, és már csak Mutiso tudott vele tartani.
A két kenyai aztán nagy párharcot vívott egymással. Kipruto a lejtőkön mindig meglépett egy kicsit, míg Mutiso az emelkedőkön visszaküzdötte magát, és ott lihegett az ellenfele nyakában. Ezt eljátszották párszor, majd az utolsó 500-on már úgy tűnt, hogy Kiprutóban maradt több, négy-öt méter előnyt harcolt ki, de Mutiso talán egy kicsit megkésve, elkeseredett hajrát indított, és fel is ért ellenfelére. A célszalagnál mindketten feltették a kezüket, de Kipruto egy lábfejnyivel előbb érkezett, így ő lett a bajnok. Korir szerezte meg a harmadik helyet, míg Dever negyedikként debütált.
Kipchoge messze lemaradva tőlük, a 17. helyen futott be, 2 óra 14 perc 36 másodperces idővel. Azt már a verseny előtt lehetett tudni, hogy lesznek még nagy dobásai, jelezte, hogy az Antarktiszon szeretne futni, és Szaúd-Arábiában is indul egy 50 kilométeres versenyen.
A verseny után Kipchoge végül azt jelentette be, hogy 2026-27-ben a világ hét földrészén hét maratont fut, és a futás segítségével szeretné egyesíteni a világot. Minden bizonnyal ennek a sorozatnak lesz a része az antarktiszi maraton is. Kipchoge a következő két évben adományokat is gyűjt majd, amelyet környezetvédelemre és oktatásra költenek majd. Projektjének első állomását hamarosan bejelentik.
