
Nyolcvannyolc éves korában meghalt Jenei Imre, aki a magyar és a román futballválogatottat is vezette szövetségi kapitányként, a Steaua Bucurestivel pedig 1986-ban BEK-et nyert.
Jenei halálhírét egykori klubja, a nagyváradi FC Bihor is megerősítette. Búcsúztatójában azt írta a klub: „Jenei jellemén, nyugalmán és bölcsességén keresztül játékosok és edzők generációit inspirálta. Továbbra is a méltóság és az érték példája, a román futball szimbóluma.” Megjegyezték, hogy a BEK-győzelem egész Romániát büszkévé tette.
Jenei Imre játékosként Aradon kezdte a pályafutását, 18 évesen, 1955-ben már a román élvonalban futballozott. 1956-ban Bukarestbe ment, ahol előbb a másodosztályú Progresul, majd az első osztályú Steaua játékosa lett, ahol 1969-ig maradt. Ezalatt nyert három bajnokságot és négy Román Kupát. A román válogatottban tizenkétszer szerepelt 1959 és 1964 között. Játékosként a török Kayserisporban zárta karrierjét, amit edzői pályája követett az 1970-es évek elejétől.
Jenei a Steaua második csapatánál kezdett edzősködni, majd 1975-ben átvette az első csapatot. A Steauához újra és újra visszatért, összesen hat különböző időszakban volt a bukaresti klub edzője. A legsikeresebb a már említett BEK-győzelem idejére esett, amikor a csapatával a döntőben a Barcelonát győzték le 11-esekkel, miután Helmut Duckadam kapus négy büntetőt is kivédett.
1986-ban Jenei már a román válogatottnál dolgozott, és a csapatot kijuttatta az 1990-es világbajnokságra, ahol Románia a nyolcaddöntőben esett ki. A vb után Jenei elhagyta a válogatottat, Debrecenben dolgozott szaktanácsadóként, majd 1991 végén a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett. A világbajnokságra való kijutást várták vele, de ez nem jött össze, a csapat itthon vereséget szenvedett Izlandtól és Görögországtól is. Összesen 14 meccsen irányította a válogatottat, ami ezalatt hatszor győzött, igaz, csak két tétmeccsen.
A görögöktől elszenvedett vereség után távozott a kapitányi posztról, majd egy bukaresti kitérő után a székesfehérvári Parmalat edzője lett. Egészségi gondjai miatt ott sem dolgozott sokáig, majd rövid időn belül több klubnál is megfordult, 2000-ben pedig rövid időre újra vezette a román válogatottat is, de az Európa-bajnokság után még ebben az évben felhagyott az edzősködéssel.