Még ha úgy néz is ki, a snowboard cross nem egy bokszmeccs – a székely csapattal találkoztunk az olimpián
Bartalis Henrietta és Mandel Kata éppen a snowboard parallel óriás-műlesiklást nézte az extrém sportágakat összegyűjtő Livignóban, amikor találkoztunk, ez is segíthetett nekik, hogy szokják a felfokozott olimpiai hangulatot. A két, Madaras-Hargitáról induló lány először jutott ki a téli olimpiára (történetükről itt írtunk bővebben), és snowboard crossban képviselik Romániát. Kompakt csapatuk vezetője, Kinda Géza, aki az egész romániai snowboardos közeget megmozgatja, és tagja Reisz Zoltán is, aki egykori versenyzőként próbálja átadni a tapasztalatait a lányoknak.
A kis nemzeteknek szűkös szervizkabin jár, és még azon is osztozniuk kell másokkal, mielőtt beszélgetni kezdtünk, Kindáék még gyorsan gratuláltak a friss bolgár bronzérmesnek. Ez a siker motiválhatja őket is, hogy a téli olimpián kis országként is lehet valakinek keresnivalója.
Livignóba néhány nappal az olimpia előtt mentek át ausztriai edzőtáborukból. „Az első pár nap gyorsan eltelt, eddig nagyon jól éreztük magunkat. Felfedeztük a falut, részt vettünk különböző programokon, már volt két edzésünk, ami teljesen jól sikerült” – mondta Bartalis Henrietta.
„Az olimpiai pályán folyamatosan vannak kisebb átalakítások. A világkupán már volt dolgunk ilyen szintű pályával, fel vagyunk készülve ezekre az elemekre. Nagyon örülök, hogy ilyen közel vannak azok a sportágak, amelyek érdekelnek, és könnyedén meg tudjuk nézni. Láttuk, hogy milyen a versenyhangulat az olimpián, reméljük, hasonló lesz a miénk is” – mondta Mandel Kata.
A csapat motorja Kinda Zoltán, aki maga is két évtizedet lenyomott a pályákon. Két olimpiához is közel volt a pontgyűjtő versenyek alapján, egy hátgerincsérülés is hátráltatta, végül nem szerzett kvótát.
„Én már tudtam, hogy ha az elméleti és gyakorlati tudást, amit én és Zoltán versenyzőként összeszedtünk, át tudnánk adni egy csapatnak, az sikerekhez vezet. Ez az egész nem egy rakétatudomány, egyszerű technikákról van szó. Amikor 1998-ban elkezdtem, a snowboard nemhogy nem létezett sportágként Romániában, hanem még tiltólistán is volt a sípályákon. Innen épült fel ez hosszú évtizedek alatt. A karrierem csúcsán már én is tíz évet világkupáztam. Most már edzőként tudom, hogy mennyire lehetetlen dolgot akartam. Minden egyes élváltás nagyon fontos, és ezt meg kell tanulni. Nem arról van szó, hogy a versenyző ne tudná ezt teljesíteni, mert nincs felkészülve rá, de nem látja kívülről magát, és nem tudja, hogy mit kell csinálni egy adott helyzetben. Pár tized-, századmásodpercekről beszélünk, de ebben tudunk segíteni.”
Reisz Zoltán is sokáig versenyzett, mindig vonzotta a profi sport, de eljött a pont, hogy választania kellett, hogyan tovább, és úgy döntött, inkább mások karrierépítését segíti edzőként. Szerinte nagyon jó úton járnak, de ahol most tartanak, még csak a kezdet.
A most 21 éves Bartalis és a 19 éves Mandel is nyolc éve készülnek együtt Kindával, aki tudatosan a snowboard cross felé terelte őket.
„Nem az történt, hogy elkezdtek snowboardozni, és vidáman mentünk a pályán jobbra-balra kanyarodva, és egyszer csak azt mondtuk, hogy legyen a snowboard cross, hanem kifejezetten ezt a technikát tanulták. Egy versenyzőnek a karrierje közepén újraírni a szoftverét szinte lehetetlen, ha valamit rosszul tanul meg, azt nagyon nehéz kijavítani. A lányok előnye ez volt, hogy az elején megtanulták a technikákat. A snowboard cross nem olyan, mint a szlalom, amit igazából egy kezdő is tud teljesíteni. Az van, hogy ha nem tudsz annyira snowboardozni, de véletlenül eljutsz egy ugróig, akkor akár meg is halhatsz” – mondta az edző.
Amikor visszakérdeztem, hogy nem riasztó-e ez a veszély, Mandel így válaszolt: „Szeretjük az adrenalint, bárki, aki ezt a sportágat csinálja, az igényli.” Bartalis is hasonlóan látja: „Ahogy Gézáék megmutatták ezt a sportot, első látásra szerelem volt, a többi ága nem is vonzott, egy csomó adrenalin van benne, kanyarok, ugrók, minden, ami kell. Nem volt kérdés, hogy ezt csináljuk.”
A snowboard cross ugratókkal, döntött kanyarokkal tűzdelt pályáján egyszerre négy versenyző van, és köztük nagy a harc a pozíciókért, az ívekért vagy éppen a szélárnyékért.
„Bár úgy néz ki, ez nem egy direkt kontaktsport. Már egy kanyarívkizárást is büntet a zsűri. Ez nem egy bokszmeccs, technikai sport, mindenkinek vannak technikái, aki jobban menedzseli ezeket, fejben jobban összerakja, az jut előbbre. Ez egy sprintverseny, inkább tudnám hasonlítani egy atlétikai 100-200-400 méteres futáshoz” – mondta Kinda, de azt megjegyezte, hogy ezzel együtt rámenősnek kell lenni.
Néhány évnyi munka után a lányok egymás után érték el a kisebb-nagyobb sikereket, és Kinda azt látta, hogy tanítványai olyan jól tudják megtámadni a pályaelemeket, hogy egy világkupapályát is képesek menedzselni. Az első vk-szezon vissza is igazolta a feltevést, és ezután az olimpia kvóta sem tűnt lehetetlennek. Az, hogy a világkupán a top 30 közé kerültek, Kinda szerint már elég nagy eredmény, mert népes és sűrű a mezőny. Az olimpián lehet, hogy kicsinek és amatőrnek tűnnek, de úgy véli, hogy már az nagy mérföldkő, hogy itt vannak.
„Az olimpiai mindig nagy álmom volt, nekem az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál negyedik helye jelentette az áttörési pontot, hogy majdnem dobogós lettem egy nagy versenyen, ahol mindenki ott van. Ott jött egy ilyen érzés, hogy mégis van itt keresnivalónk. És amikor elkezdtünk a világkupákon pontokat szerezni, akkor láttuk, hogy az olimpia megvalósulhat” – mondta Mandel Kata.
A céljaikról, elérhető helyezéseikről óvatosan beszéltek. Már akkor elégedettek lesznek, ha egy tökéletes menetet tud mindkét versenyző teljesíteni. Kinda sem várja, hogy a nyakukba akasszák az olimpiai érmet, de szerinte bármi megtörténhet, ha jól stratégiáznak.
A női snowboard cross futamait február 13-án tartják, és a mezőnyben ott lesz Magyarországot képviselve az utolsó utáni pillanatban behívott Brunner Blanca is.
