Fájdalmakkal, gyógyszereket szedve érkezett az olimpiára, ikonként távozik

„Kétségekkel tele, fájdalommal, edzés nélkül érkeztem, és most itt vagyok a második aranyammal. Ez egy elképzelhetetlen álom” – mondta a második aranyérme után Federica Brignone. Az alpesi síelő csütörtökön a szuper-óriásműlesiklást, majd vasárnap az óriás-műlesiklást nyerte meg, ezzel ő lett a nyolcadik olyan olasz sportoló, aki két olimpiai aranyérmet szerzett.

Igazi tündérmese az övé, mert 2025. április 3-án, egy nagyszerű szezon végén, az olasz bajnokságon rémisztő sérülést szenvedett: két helyen tört el a sípcsontja, amikor nekiment egy kapunak. Hasonlóan ijesztő balesete volt, mint most Lindsey Vonn-nak.

A műtét után 42 öltéssel varrták össze a lábát, nagyon hosszú rehabilitáció várt rá. Tavaly májusban még az sem volt biztos, hogy rendesen tud majd járni. Mindössze egy világkupán tudott rajthoz állni januárban, utána már jött is az olimpia.

Elmondása szerint nyolcvanszázalékos térddel érkezett az olimpiára, mindennap gyulladáscsökkentőket szedett.

„Már az csoda volt, hogy itt lehettem, és vihettem a zászlót a megnyitó ünnepségen. Ez volt az egyik legfontosabb dolog, amire vágytam, és ami hiányzott az életemből. Nem az aranyérem, az igazából nem érdekelt, mert érmeim voltak már. Mindenem megvolt, amit az életemben akartam. Azért jöttem, hogy élvezzem, a legjobbamat nyújtsam. Hálás vagyok, hogy itthon lehetek, azt hiszem, ezért nyertem” – vázolta fel a lelkiállapotát, és hogy miért tudott a legcsekélyebb nyomás nélkül versenyezni.

Elismerte, hogy sokkal jobban küszködött volna, ha úgy érkezik az olimpiára, mint az előző világbajnokságra, ahol egyértelmű esélyes volt, és elvárta magától az aranyat. Szuper-óriásműlesiklásban meg is szerezte azt, míg óriás-műlesiklásban a második helyen végzett, egy tizeddel a győztes mögött. Többször elismételte, hogy a nyugalom volt a titka.

A 35 éves Brignonénak a testvére, Davide az edzője, aki sok extra utasítást nem tudott neki adni azon kívül, hogy a tavaszias hóban vigyázzon a sebességére, az első futamban egyébként sincsenek nagy kanyarok. Miután az első futamot magabiztosan megnyerte, a háromórás pihenő alatt megnézte a férfi biatlonversenyt, dolgozott egy kicsit a gyógytornászával, zenét hallgatott, és megpróbálta kizárni az összes nem hasznos gondolatot. Egyszer érezte, hogy túl feszültté vált, mondta is magának, hogy ez így nem jó, de sikerült megnyugtatnia magát, ahogy jött a második futam, és utána már azzal törődött, hogy tud végigmenni a pályán.

„Harmincadiknak jössz le, mindenki rád vár, célba érsz, hallod az üvöltést, és amíg nem tudtam felnézni a táblára, addig mondogattam, kérlek, kérlek, legyek első, és igen, hihetetlen volt, hogy megnyertem” – idézte fel a befutás utáni pillanatokat.

„Soha többé nem akarom látni” – válaszolta arra a kérdésre, hogy megnézte-e mostanában a szörnyű balesete felvételét. Miután megnyerte az első aranyát, a közösségi médiát elárasztották a műtéte után készült képek, és persze maga a baleset is, ezért úgy döntött, hogy három napon át elzárkózik ettől, és a telefonján meg se nézte a posztokat.

Tudja, hogy meg fog változni az élete, de nem érdekli a reflektorfény, a pénz még annyira sem. Szeretne olyan ember maradni, aki eddig is volt, bár ezen a héten elmegy az orvosaihoz, és megbeszélik, meddig kell még fájdalomcsillapítókat szednie, ugyanis szeretné már abbahagyni – mondta.

A vasárnapi óriás-műlesikláson mögötte holtversenyben beérkezett svéd és norvég versenyző, vagyis Sarah Hector és Thea Louise Stjernesund a célba érkezése után úgy köszöntötték, hogy leborultak előtte.

„Egy pillanatra hitetlenkedtem, mert valami őrült dolog történt. Mondjuk úgy, hogy kicsit kellemetlenül éreztem magam, de persze igazán kedves gesztus volt a részükről. Remek kapcsolatban vagyok velük, nagy tisztelet van közöttünk. Amikor a szezon elején, még sérülten, Söldenben voltam, hogy megnézzem az első világkupafutamot, nemcsak ők, hanem a többi lány is megindító energiát sugároztak felém. Azon a napon, október végén úgy éreztem, hogy ez az, ami nagyon hiányzik. És akkor azt mondtam: újra sportoló akarok lenni, szeretnék közéjük tartozni, ameddig csak lehet, 35 évesen is. És most, három és fél hónappal később nyertem, hihetetlen” – mondta.

Olaszország nyolc aranyérmével minden eddiginél jobban szerepel az olimpián. Összesen húsz érmük van, sose nyertek ennyit – 2006-ban tizeneggyel zártak –, és a második héten is vannak még olyan versenyzőik, akik feliratkozhatnak a győztesek közé.