A ladinok csendes tüntetést folytatnak az olimpián, és még a curling is meghajolt előttük
Cortina d'Ampezzóban és Trentino több településének házain mindenfelé zöld-fehér-kék színű zászlók voltak erkélyekről kilógatva, sokszor az olasz zászlóval együtt. Elsőre ez nem is tűnt fel, mert az olaszországi téli olimpiai helyszínek mindegyikén lépten-nyomon zászlókba ütközik az ember. Egyrészt mert sok helyen nincs is olimpiai falu, ezért szállókban, hotelekben helyezték el a különböző csapatokat, amelyek zászlókkal jelölték meg saját területüket, másrészt szurkolók is jelzik így hovatartozásukat.
A kék-fehér-zöld trikolór Sierra Leone megfordított zászlaja lehetne, és az üzbég zászlónak is ezek a színei, de abban van két vékony piros vonal, valamint hold és csillagok, annak sem lehetett a rossz másolata. Aztán arra gyanakodtam, hogy valamelyik régió vagy provincia, Veneto vagy Trentino zászlaja lehet, de ezzel is mellélőttem, mígnem kiderült, hogy ezek a színek a ladinoké. Igen, nem elírás, nem latinok, hanem ladinok. De kik is ők?
Kezdjük a rétekkel. Akiknek az emléke mára elhalványult, de az időszámításunk előtti pár évszázadban ez az alpesi törzsszövetség lakta be a mai Észak-Olaszország, Kelet-Svájc egy részét és az ausztriai Tirolt. A rétek kultúráját és nyelvét az etruszkokéhoz hasonlítják, de erre nincsenek megdönthetetlen bizonyítékok. Az időszámításunk utáni első században a rómaiak meghódították az előbb említett területeket, amelyek szépen lassan romanizálódtak. Az őslakosnak tekinthető népcsoport nyelve is latin elemeket vett át, és megszületett a rétoromán nyelv, amelynek egyik sztenderdizált változata a ladin, ami nevében is utal az eredetére.
A rómaiak után germán törzsek törtek be, a ladinok egy jó része pedig menekülőre fogta, és a Dolomitok nehezen megközelíthető völgyeit és magasabb térszíneit lakták be. Az izoláció annyira jól sikerült, hogy a ladinok még egymással is ritkán érintkeztek, így szinte minden nagyobb völgyben önálló dialektusa alakult ki a nyelvüknek.
A ma már nemzeti kisebbségként elismert ladinok identitása sok más néphez hasonlóan a 19. században kezdett megerősödni, először a területükön áttrappoló és mindent felforgató napóleoni seregek miatt. Majd egységessé válásukat és ellenállásukat az 1848-as forradalmak is erősítették, az olasz és a német nacionalizmus is riasztó volt számukra, féltek, hogy be kell olvadniuk, így erőre kapott saját nacionalizmusuk. Az önállósodásuknak aztán a I. világháború is betett, 1920. május 5-én a ladin völgyek képviselői a Gardena-hágónál gyűltek össze, hogy tiltakozzanak a Saint-Germain-en-Laye-i békeszerződés határozatai ellen, és követeljék önrendelkezési jogukat Woodrow Wilson amerikai elnök által felvázolt tizennégy pont szerint, amelynek egyik passzusa arról szólt, hogy az olasz határokat világosan felismerhető nemzeti vonalak alapján kell kiigazítani. Ekkor döntöttek arról is, hogy a körülbelül 1200 négyzetkilométeres területük, Ladinia zászlaja kék-fehér-zöld lesz, ami az eget, a hófödte csúcsokat és az erdőket jelképezte.
Ladinia száz évig Ausztriához tartozott, 1919-ben került át Olaszországhoz, de nem sokkal később a fasiszta kormány, hogy gyengítse a ladin közösséget, a völgyeket három tartomány, Trentino, Dél-Tirol és Belluno között osztotta meg. A II. világháború után rendeződni látszottak a kisebbségek jogai, és a ladinok is kaptak engedményeket a nyelvük használatára, kultúrájuk és oktatásuk fejlesztésére. Majd később a közigazgatásban is arányos képviselethez jutottak.
Ma körülbelül 30 ezer olyan embert tartanak nyilván több olasz régióban, akik a ladin nyelvet beszélik, a felük a Trento-Alto Adige provincia városában, Bolzanóban, de a Trento régióban is sokan vannak, és Cortinában is, amely a Belluno provincia és a Veneto régió része. Bár az olasz kormányok forrást is biztosítanak a ladin kisebbség programjaihoz, még mindig úgy érzik, hogy nem használhatják széles körben a nyelvüket, és nagyobb érdekképviseletet is szeretnének. Régiónként eltérő, hogy milyen az elismertségük.
„A Veneto régió nem finanszíroz minket, Dél-Tirolból kapjuk a pénzünket. Itt nincs lehetőség ladin nyelvet tanítani az iskolában, ellentétben Dél-Tirollal” – mondta Elsa Zardini, az Anpezói Ladinok Szövetségének elnöke a Reutersnek. 2007-ben Cortinában nagy többséggel megszavazták, hogy elszakadjanak Veneto régiótól, Trento-Alto-Adigéhoz, Dél-Tirolhoz csatlakoznak, de ezt sohasem hajtotta végre a közigazgatás. A dél-tiroli ladinok tartományi autonómiával rendelkeznek, amely garantálja a nyelvi jogokat az oktatásban, a közigazgatásban és a médiában, valamint a kulturális finanszírozásban és a politikai képviseletben.
A cortinai ladin közösség az olimpiát is arra próbálja meg felhasználni, hogy felhívja magukra a figyelmet. Helyi aktivisták az olimpiához időzített tájékoztató kampányt indítottak, amelynek keretében újságíróknak és látogatóknak szóló anyagokat készítettek, ennek a része egy mini szótár, ami 300 sporttal kapcsolatos ladin kifejezést tartalmaz, és annak olasz, német, angol, francia és spanyol megfelelőit.
„A Miláno-Cortina Alapítvány nem vett fel minket, nem mondott semmit a kilétünkről” – mondta. Ezek után cselekedtek, és a helyiek segítségét kérték, több mint ötszáz zászlót osztottak ki, hogy ha egyetértenek velük, akkor függesszék ki.
Azért igazságtalan lenne azt mondani, hogy az olimpiai szervezői elfeledkeztek a ladinokról. A curling háza (ahová a köveket kell bejuttatni) általában piros, fehér és kék koncentrikus körgyűrűkből áll, míg most az olimpián pont a ladinoknak adózva kék, fehér és zöld gyűrűk alkotják a házat.
