Kanada kilencven percet átaludt, aztán egy késői villanással a 16 között találta magát
Két olyan csapat meccsével kezdődtek a vb-n a legjobb 32 küzdelmei, amelyek közül korábban egyik sem jutott el a kieséses szakaszig. Az utóbbi 8 mérkőzéséből Dél-Afrika mindössze egyet nyert meg, az utóbbi tizenegyből Kanada egyet veszített, igaz, mindkét esetben a legutóbbi meccsen fordult a trend.
Az biztos volt már a 2. forduló után, hogy a rendező országok közül Mexikó és az Egyesült Államok csoportelsőként megy tovább, és bár a harmadik fordulónak a harmadik társházigazda, Kanada is az élről vágott neki, a Svájc ellen 1-2 arányban elvesztett meccs után 4 ponttal a B csoport második helyén végzett Jesse Marsch csapata. A kanadaiak úgy harcolták ki a helyüket a legjobb 32 között, hogy előbb a történetük során először szereztek pontot világbajnokságon (a bosnyákok ellen), Katar 6-0-s kiütésével pedig az első megnyert vb-meccsüket ünnepelhették. Továbbá ők lettek a történelem első házigazdája, amely az országhatárán túl lépett pályára egy vb során. Ahhoz, hogy továbbjussanak, újabb rekordra volt szükség, hiszen az előbbiekből következik, hogy sosem nyertek még két meccset világbajnokságon.
Ahogy az ellenfelük, a csehekkel döntetlent játszó, Dél-Koreát pedig 1-0 arányban legyőző Dél-Afrika sem. Hugo Broos csapata az A csoportban, Mexikó mögött lett második, ugyancsak 4 ponttal. Ahogy Kanada, úgy a dél-afrikaiak is újoncok tehát a kieséses szakaszban, így amikor Los Angelesben helyi idő szerint déli 12 órakor elkezdődött a meccs, azt borítékolni lehetett, hogy olyan együttes jut majd a legjobb 16 közé, amely nem járt nyolcaddöntőben még soha.
A tét nem volt tehát kicsi, és ennek megfelelően, óvatosan kezdték a meccset a csapatok. A 6. percben egy dél-afrikai lövés találta el a kaput, aztán 4 perccel később a kanadaiak adtak be rosszul egy szögletet. Az első 20 percben a dél-afrikaiak birtokolták többet a labdát, a kanadaiak pedig rögzített helyzetekből veszélyeztettek.
A 22. percben Cornelius 6 méterről, tisztán fejelhetett, de Ronwen Williamset találta el. Dél-Afrika ügyesen lassította a játékot, és egyszer-egyszer ötletesen játszottak a kanadaiak kapuja előtt. De mivel Jesse Marsch csapata nem gyakorolt rájuk különösebben nagy nyomást, inkább hátul dédelgették a labdát. A 31. percben mindenesetre fontos visszajelzés volt a népes számú mexikói szurkoló részéről, hogy elkezdték éltetni a saját csapatukat. A félidő hajrájában aztán Kanadának voltak momentumai, különösen a baloldalon aktív Millarnak köszönhetően, Bombito fejesét pedig a gólvonalról kellett mentenie Modibának pár perccel az első játékrész vége előtt. De 0-0-val vonultak az öltözőbe a csapatok. A hőmérő ekkor Los Angelesben, kevéssel délután 1 előtt 20 fokot, Budapesten, este 10-hez közeledve 30-at mutatott.
A második félidő álmosan indult. Az első említésre méltó esemény az volt, hogy az 56. percben Crépeau-nak egy beívelést kellett lehúznia. És fél órával a rendes játékidő vége előtt még mindig azt találgathatták a szurkolók, hogy mikor kezdődik már el a mérkőzés igazán. A 65. percben talán először nyílt ki a dél-afrikai védelem, Oluwaseyi helyzetét azonban sikerült szögletre menteni, kisvártatva pedig következett az ivószünet.
A kanadaiak ezután sem siettek túlságosan, és nem ritkán tisztes távolból szemlélték, hogy Williams kapus békésen gurigázik a hátvédjeivel. A 75. percben a tavalyi sérülése óta először pályára lépett a kanadaiak legnagyobb sztárja, Alphonso Davies, aki egyből megkapta a csapatkapitányi karszalagot. Egy perccel ezután Promise David veszélyeztetett. Attól kezdve valamelyest megélénkült Kanada, a túloldalon pedig Crépeau-nak kellett nyújtózkodnia. Aztán a 92. percben egy villanás erejéig felébredt Jesse Marsch csapata, és Eustáquio góljával megnyerték ezt a túl sok szépséget nem hozó mérkőzést. A legjobb 16 között a Marokkó–Hollandia párharc győztesével játszik majd Kanada.
