Brazília kamatostul megfizette az árát, hogy két kulcsposzton elfogytak

Sorrendben hatodik világbajnokságán nem szerez érmet Brazília, amire valószínűleg senki se mert volna gondolni az országban 2002-ben, amikor a csúcson voltak. 2026-ban még a nyolc közé sem jutott be az ötszörös világbajnok, miután Norvégia Erling Haaland duplájával 2-1-re felülmúlta őket a nyolcaddöntőben.

A válogatott, egyben a brazil foci válságát nem volt nehéz észlelni, az idei selejtezőben már az elején volt egy mélypontjuk, amikor négy meccsből hármat (Kolumbia és Uruguay idegenben, Argentína otthon) elveszítettek 2024-ben, és a Venezuela elleni hazai döntetlen is azt mutatta, mélyebb a krízis annál, mint elsőre látszik.

A brazil szövetség az Argentína elleni 4-1-es vereség után érezte azt, hogy váltani kell, és ekkor, 2025. májusban érkezett meg a klubszinten kimagasló eredményekkel rendelkező Carlo Ancelotti, aki gyorsan stabilizálta a csapat játékát és eredményességét, és végül az ötödik helyet megszerezve jutott ki a vb-re a nagy múltú ország. Mögöttük még a hatodik Paraguay is egyenes ágon ott lehetett a vb-n a létszámemelésnek hála. Négy éve, a korábbi rendszerben a braziloknak szégyenszemre pótselejtezőre lett volna szükségük hasonló szereplés után.

A korábbi négy selejtezősorozatot egyaránt megnyerte Brazília, ez az ötödik hely már joggal töltötte el aggodalommal a szurkolókat, vezetőket egyaránt. Ráadásul játékban is messze elmaradtak a várakozásoktól, miközben a keret hemzseg a jobbnál jobb csapatokban játszó sztároktól.

Azt még meg lehetett magyarázni, hogy idén márciusban kikaptak egy barátságos meccsen a franciáktól, hiszen a vb talán legnagyobb esélyesének tűntek már akkor is Kylian Mbappéék, azóta pedig még erősebb képet mutatnak magukról a franciák. Az előtte, 2025 októberében, a Japán ellen elszenvedett vereség viszont sokkhatás volt, főleg hogy kétgólos előnyből buktak. Éltek már át nagyobb sokkot is, a 2014-es, hazai rendezésű vb elődöntőjében Németország verte őket 7-1-re, de úgy fest, azóta sem sikerült rendezni a sorokat.

Brazília úgy érkezett erre a vb-re, mint még soha

A mostani világbajnokságon már nem is ők, hanem az előző vb-t negyedik helyen záró Marokkó volt a csoport favoritja. Az ellenük játszott 1-1-es döntetlen a nyitómeccsen a brazilokra nézve volt hízelgő, Vinícius Júnior villanása hozott egy fontos pontot. A csoport első helyének megszerzése a skótok és Haiti legyőzésével összejött, utána a japánok ellen is sikerült fordítaniuk 0-1-ről a legjobb 32 között.

Közben sorra kezdtek fogyni a játékosok Ancelotti keretéből. A japánok ellen kidőlt a középpályáról Lucas Paquetá, Raphinhával már eleve nem számolhatott Ancelotti vasárnap este, mert Haiti ellen sérült meg, a brazil foci pedig most ott tart, hogy két ilyen játékos egyidejű hiányát egyszerűen nem viselik el.

Az angolszász kommentárok megjegyezték, hogy Ancelotti nem választott jó megoldást Paquetá pótlására, mert Martinelli emberemlékezet óta nem játszott középső középpályásként az Arsenalban, és amíg a nézők, szakértők azt kutatták, mi a terv vele, hol helyezkedik, már bent is volt a norvégok első gólja a kapuban, igaz ezt les miatt – jogosan – elvették.

Brazília így is nagy esélyt kapott a videóról megítélt büntetővel az első negyedóra végén, Ancelotti azt nyilatkozta, hogy a statisztika alapján Bruno Guimarãesben bíztak leginkább, a norvég kapus azonban tökéletesen tisztában volt a szokásaival, hogy előszeretettel veszi célba a kapu jobb oldalát. A Newcastle középpályása meg is torpant, így Ørjan Nylandnek igazából még csak komoly bravúrra sem volt szüksége, hogy a neki balra tartó labdát kiüsse.

Ancelotti akkor is hibázott, amikor Bruno Guimarãest lecserélte a 76. percben, utána villámgyorsan jött is az első gól, mert Norvégia részint ráérzett hol kell támadniuk, nem utolsósorban az addig a labdával mindössze hússzor találkozó Haalandnak elég volt egy villanás is. Mivel Gabriel Magalhães az Arsenal középhátvédje, nem jelenthetett neki nagy meglepetést a center mozgása, mégsem tudta pontosan lekövetni, igaz ehhez kellett a becserélt Andreas Schjelderup mintaszerű beadása is.

A BBC azt állapította meg, hogy Brazília mintha elfelejtett volna középpályásokat nevelni, és ez nagy hiba, aminek most kamatostul fizetik meg az árát.

„Brazíliának most komoly műtétre van szüksége – kezdve a pálya azon részén, ahol korábban olyan erősek, kreatívak és lenyűgözők voltak – a középpályán. Hátat fordítottak a fantáziadús középpályás játéknak, amivel az ország sok szimpatizánsát veszítette el menet közben, és most meccseket is veszít emiatt” – írták.

Míg szélsőkből túlkínálat van, addig Casemirónak 34 évesen kell állnia a sarat a középpálya legfontosabb részén, de ő már nem képes a támadások hatékony segítésére a védekező munkája mellett, és már a sebessége sem a régi, megkopott. Ancelotti benne talizmánként bízott, a Japán elleni gyenge első félidei mutatói és sárga lapja ellenére sem cserélte le, és a fejesgólja után a kritikák elhalkultak. Most, a kudarc után viszont már inkább túszként tekintenek rá, akiben az olasz szakvezető az indokoltnál jóval tovább is megbízott. Casemiro nem veszített vb-meccset Brazíliával, 18 hónapos kényszerszünet tért vissza a csapatba, de ez ennyire volt elég.

Nem csak a középpályán szűkölködnek – Brazíliának nincs gólerős centere. Ez sem új keletű probléma megoldása azonban régóta várat magára.

Az első meccsen Igor Thiago került be a csapatba a Brentfordból, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a Lipcséből és a Herthából is ismert Matheus Cunha nem klasszis, a 19 éves, a Realból a Lyonnak kölcsönadott Endrick pedig nagy tehetség, és rögtön a becserélése után ziccerbe is került, de nem tudott élni vele.

Ancelotti Neymart is nevezte a vb-keretbe, noha rajta már látszott, hogy nem képes a meccsek befolyásolására, abban viszont bízott, hogy míg velük van, és nem otthon, addig sem hergeli a népet, mert a rajongók még mindig nagyon bíznak a cseleiben, a trükkjeiben. A 34 éves játékos nem valószínű, hogy bomlasztólag hatott a társaira, zokszó nélkül elfogadta, hogy Japán ellen nem jutott szóhoz, hiszen Martinelli gólja a legjobbkor jött, és így megúszták a hosszabbítást.

Az összesítés, hogy az olyan vb-nagyhatalmak közül, mint Németország, Uruguay és Olaszország, még mindig Brazília jutott legtovább, nem lehet vigasz számukra. Nagy beavatkozásra lesz szükség a képzésben, a válogatott összerakásában, és erre már nem biztos, hogy Ancelotti a megfelelő ember. Még akkor sem, ha ő erre a vereségre most nem mint végzetre tekint, hanem mint valaminek a kezdetére, vagyis hosszú távú építkezést képzel el.

Az viszont szembetűnő, hogy a már említett nagyhatalmak, vagyis 15 világbajnokság győztesei komoly bajokkal küszködnek, és csak távoli szemlélők, amikor élesbe fordul a torna. Eközben Marokkó és Norvégia fejlődése nem egyik napról a másikra jött, hanem egy szisztematikus munka eredményét látjuk.