Őrületes fordítás volt az argentinoké, de hol helyezkedik el a vb-történelemben?

Az epikussá váló meccsek többsége azért marad örökre emlékezetes, mert az egyik csapat feltámadt a semmiből, és egy addig nem látott forgatókönyv alapján valahogy a maga javára tudta fordítani a meccset.

Kedd este a nyolcaddöntőben Argentína 4 perc alatt tüntette el kétgólos hátrányát, amit az addig nagyszerűen játszó Egyiptom ellen szedett össze. Volt egy harmadik egyiptomi gól is, de azt elvette a videóbíró, mert a stáb meglátása szerint szabálytalansággal indult az egyébként tényleg szép akció. Már az egyenlítés után, 2-2-es állásnál az argentin Leandro Paredesnek volt egy fantasztikus mentése, amikor négy egyiptomi indult meg két védő ellen, ott is eldőlhetett volna a mérkőzés. Ezek után az argentinok várhattak volna a hosszabbításra, de inkább lezárták a meccset, 17 perc alatt 3 gólt szereztek. Ezzel a vb-történelem hetedik helyét érdemelték ki a rangsorunkban. Íme az erősen szubjektív tízes listánk a fordításokról:

Szintén a mostani vb-n, a tizenhatoddöntőben Belgium a 86. percben még kétgólos hátrányban volt Szenegál ellen, aztán az országban csak aranygenerációnak hívott korosztály egyik játékosa, Romelu Lukaku megrázta magát, Youri Tielemans pedig három perccel később egyenlített. A hosszabbításban ő rúgta be azt a tizenegyest, amivel Szenegál álmai véget értek.

Portugália első nagy vb-hőstettét még 1966-ban mutatta be, amikor Észak-Koreával csapott össze a legjobb nyolc között. A portugálok ide a magyarok és a brazilok legyőzésével jutottak el, a sztárjuk, Eusébio már 1962-ben BEK-et nyert a Benficával, de ekkor ismerte meg a nevét igazán a világ. Korea az olaszok váratlan felülmúlása után érkezett a negyeddöntőben, és már az első percben gólt lőtt, majd még kettőt, és a 25. percben már 3:0-ra vezettek. Aztán Eusebio rúgott négyet. Kettőt még az első félidőben, kettőt a másodikban. Két büntetőt értékesített, az 5:3-as végeredményt José Augusto állította be, az ázsiai csapat teljesen kimerült a végére, de a portugálok megálltak ötnél.

Kamerun tündérmeséjének végét tettük a nyolcadik helyre, amikor 1990-ben a nyolc között ugyan hátrányba kerültek az angolok ellen (Platt volt a gólszerző), a 61. és a 65. percben Emmanuel Kundé és Eugène Ekéké góljaival fordítottak. Gary Lineker a 83. percben tizenegyesből egyenlített, a hosszabbításban pedig egy másik büntetőt is értékesített. Anglia aztán lecsúszott az éremről, mert a németek és az olaszok ellen is veszített.

A hatodik helyre a francia–horvát-elődöntőt helyeztük 1998-ból, ahol a félidei gól nélküli állás után a horvátok esélyt sem hagytak arra, hogy a házigazda franciák végrehajtsák a félidei módosításokat, és Aljoša Asanović passzából Davor Šuker megszerezte a horvátok vezető gólját. Egy pillanatra felrémlett, hogy a németek kiütése után a franciák sem boldogulnak majd a horvátokkal, de szinte az ellentámadásból egyenlítettek. Lilian Thuram az első gólját szerezte a válogatottban, aztán belőtte a másodikat is. Örök kérdés, ha Alen Bokšić egészséges, és ott van a vb-n, döntőbe juthatnak-e a horvátok.

Az 1970-es negyeddöntőben a címvédő Anglia Alan Mullery góljával vezetett a nyugatnémetekkel szemben, a 49. percben pedig bent volt a második találatuk is. Franz Beckenbauer és Uwe Seeler egyenlített, a hosszabbításban pedig ki más, mint a korszak legendája, Gerd Müller gondoskodott volna a németek továbbjutásáról.

Hogy aztán az elődöntőben az olaszok megmutassák, nem lehetetlen a németekkel szemben fordítani. Minden idők egyik legjobb meccsén az olaszok Roberto Boninsegna góljával vezettek, és bár akkor még nem volt szokás a hosszabbítás, Arturo Yamasaki játékvezető egy kicsit rátett, Karl-Heinz Schnellinger pedig egyenlített a 90+2. percben. A bíró a történelem legfordulatosabb 30 perces hosszabbításával ajándékozta meg a világot. Gerd Müller 2:1-re módosította az állást, az olaszokban azonban volt még lelki és fizikai erő is, 3:2-re elmentek. Müller még tudott egyenlíteni a 110. percben, egy perccel később viszont Gianni Rivera eldöntötte, hogy az olaszok jutnak tovább a döntőbe.

Négy évvel később, 1974-ben a németek ugyan vereséggel indítottak a tornán, ráadásul a keletnémetekkel szemben maradtak alul, de végül eljutottak a döntőig, amit Münchenben rendeztek. Hollandia volt ez ellenfél, a közönség viszont már az első percben elhalkult, amikor Johann Cryuffot felrúgták, a bíró pedig habozás nélkül tizenegyest ítélt, amit Johan Neeskens be is lőtt. Hollandia szupercsapata ellen még az első félidőben összejött a fordítás, Paul Breitner büntetője és Gerd Müller szemfüles gólja kellett ehhez.

Az 1954-es vb-döntőt nálunk jobban senki sem ismeri. A legnagyobb favorit, Magyarország a csoportmeccsen 8:3-ra gázolta el az NSZK-t, aztán Brazíliát és Uruguayt verve jutott be a fináléba. Ahol nyolc perc alatt már 2:0-ra vezetett, a visszatérő Puskás Ferenc mellett Czibor Zoltán volt eredményes. Azt gondolhatták a szurkolók, ennek a meccsnek is ugyanannyi lehet a vége, mint 17 nappal korábban.

Nemsokára jött azonban a fordulat: a németek Max Morlock lövésével már a tizedik percben szépítettek, Helmut Rahn pedig a csúszós füvön gyorsabban reagált, és a labdája besurrant a kapuba. Majd Rahn a fáradó magyar csapat ellen berúgta a győztes gólt is a 84. percben. Puskás egyenlítő találatát pár perccel később les miatt elvették. Ha lett volna VAR, talán jöhetett volna egy izgalmas hosszabbítás, így viszont a németek első nagy sikerét láthatták Svájcban. A döntő körüli magyarországi eseményeket egy friss magyar film, a Bélyeg is feldolgozta,

Az első helyre mégsem ez, hanem az 1950-es döntő került, ami még ennél is nagyobb drámát hozott. Akkor négyes döntőt rendeztek, amiben Brazília 7:1-re mosta le a svédeket, 6:1-gyel ütötte ki a spanyolokat. Uruguay a spanyolokkal 2:2-t játszott, a svédeket is csak küszködve, 3:2-re tudta legyűrni.

A pazar játékot látva a megittasodott újságírók – szó szerint – előre odaadták az első helyet a braziloknak, az O Mundo napilap ugyanis azt közölte egy brazil csapatképpel, hogy ők a világbajnokok. Az uruguayi csapatkapitány, Obdulio Varela
amennyi lapot csak tudott, összevásárolt, bevitte azokat az öltözőbe, ahol ezt leköpdösték és levizelték, így spannolták egymást.

Brazíliának elég lett volna egy a döntetlen a végső sikerhez a hazai közönség előtt. A hivatalos nézőszám 173 ezer volt, de a becslések szerint majdnem 200 ezren gyűltek össze a Maracanã Stadionban. Az első félidő gól nélküli eredménye után Friaça a 47. percben vezetést szerzett a braziloknak, de Juan Alberto Schiaffino a 66. percben egyenlíteni tudott. A 79. percben a kilépő Alcides Ghiggia berúgta a második uruguayi gólt a rövid sarokba, amivel eldöntötte a meccset. „A Maracanãt három ember tudta elhallgattatni. A pápa, Frank Sinatra, és én” – nyilatkozta pályafutása után.