Norvégiában mindenki focilázban ég, és ehhez az kellett, hogy eredménykényszer helyett a türelemre építsenek

Norvégia az idei vb egyik meglepetéscsapata, és az egyik legszimpatikusabb is, az evezést mímelő szurkolók és a viking harcosra átrajzolt Erling Haaland mellett azért is, mert amúgy remekül is játszanak. Norvégia eddig még sosem jutott ilyen messzire a vb-ken, a kieséses szakaszig is csak kétszer mentek el, és a mostani részvételük előtt utoljára 1998-ban jutottak ki egyáltalán a tornára. Most viszont többek közt Brazíliát is kiejtették a negyeddöntőért, így nem meglepő, hogy egész Norvégia focilázban ég, vagy máshogy mondva a vb miatt mindenki közös evezőre jutott.

Norvégiának korábban is voltak jó képességű játékosaik, de csapatszinten nem tudtak olyan magasságba érni, mint most. Azt, hogy ez most miért sikerült mégis, Haaland példáján keresztül mutatta meg a Guardian, és ebből röviden összefoglalva az derült ki, hogy a norvég utánpótlásképzés nagy érdeme, hogy a türelemre épít a gyermekkorban az állandó eredménykényszer helyett, a fiataloknak pedig sokáig el sem kell döntenie, hogy melyik sportot választják, így akár 14 éves korukig is simán űznek három-négy sportot is. A más sportágakból eredő képzettség pedig a jelek szerint sokszor hasznossá is válik később.

A norvég futballsikerek másik összetevője a bő két évtizede elkezdett infrastrukturális fejlesztések véghezvitele. Az ország klímája kevéssé alkalmas arra, hogy egész évben focizzanak, de a műfüves pályaépítési program ezt megváltoztatta, és a norvég játékstílus is átalakult. A focisták egyre technikásabbá váltak, nemcsak a keménységből, az iparos jellegű játékból kellett már megélniük a csapatoknak. Minderről ebben a cikkünkben írtunk részletesen.