A sportban hemzsegnek a zűrös ügyek, de még egy feljelentésig sem jutott el a Tisza-kormány
Ha a Tisza-kormány első száz napját akarnánk áttekinteni a magyar sportban, a fair play jegyében egy kicsit még várnunk kellene, a területért felelő Kálnoki-Kiss Attila államtitkári kinevezése ugyanis csak május 24-én történt meg. Azt viszont már most kimondhatjuk, hogy a Fidesz-kormánytól örökölt problémahalmazzal egyelőre nem tudott sokat kezdeni a gyakorlatban az új vezetés. Pedig lenne mivel.
Az egykori világbajnok öttusázó, későbbi Nemzeti Sport-főszerkesztőből lett államtitkár helyettese Szántó Dávid, ő sem ismeretlen a média világában: sportriporter volt, aztán hazai és a nemzetközi úszószövetségben töltött be különböző tisztségeket. A kinevezésük meglepetést keltett annak idején, mert ezen a területen Kulcsár Krisztián mozgott addig otthonosan, elsősorban ő nyilatkozott, a kampányban és előtte is, így ő számított befutónak. Az egykori világbajnok vívó többször nyilatkozta, hogy a magyar sport saját minisztériumot érdemelne, már csak azért is, mert az itt koncentrálódó ingatlanvagyon értéke 14 ezer milliárd forint, aminél talán csak a MÁV-é nagyobb országos szinten. Végül önálló sportminisztérium nem lett, ahogyan a B terv (egy erős jogosítványokkal rendelkező sporthivatal, aminek a vezetője alkalomadtán ott lehet a kormányüléseken) sem valósult meg, maradt az államtitkári szint a hazai sport csúcsvezetésének.
Pedig a sport egy kifejezetten komplex világ, összetett problémákkal, ahol miniszterként lehet igazán érdemi döntéseket hozni, egy államtitkárnak sok esetben meg van kötve a keze. Orbánék idején a sport előbb az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozott, utána 2022-ben átkerült a honvédelemhez. 2026 óta a Belügyminisztérium a felettes szerv, ami újabb szokatlan fordulat, így a területet most az egyébként sportkedvelő Pósfai Gábor felügyeli.
Még fel sem állt a jelenlegi vezetési struktúra, amikor a sportszövetségeknél és kluboknál beindult a fideszes exodus. Elsőként Kósa Lajos lépett vissza attól, hogy a korcsolyázók vezetője maradhasson, aztán sorra csekkolt ki a többi fideszes nagyágyú is: Lázár János elhagyta a teniszt, Németh Szilárd a birkózókat, Simicskó István a Honvédot. Ettől még maradtak is szép számmal a vezetésben. A vívómúlt nélküli Csampa Zsolt ugyan már nem helyettes államtitkár, de még mindig a vívók vezetője; egy másik korábbi fideszes helyettes államtitkár, Schmidt Gábor viszi tovább a kajakot; az egykori Fidesz-alelnök Kubatov Gábor pedig már nemcsak elnök, hanem ügyvezető is a Ferencvárosnál, és azt ígéri, ott lesz a rajtvonalnál az októberi elnökválasztáson is.
De a sportélet eközben sem állt meg. Éppen csak kinevezték az új sportállamtitkárt, rögtön meg kellett rendezni a Bajnokok Ligája döntőjét a Puskás Arénában, a következő hétvégén jött a MotoGP balatoni futama, majd az öttusa világkupa a NOB-elnök részvételével.
A sport azért is különleges terület, mert a korábbi miniszterelnök egyik kedvenc terepének számított, ahová példátlan mértékű forrásokat összpontosított, aminek a hatékony felhasználása nem igazán érdekelte. Orbán Viktor önmagát nagyon tájékozottnak gondolta a sportban számos kérdésben, ezért sok esetben egy az egyben az ő elképzelései valósultak meg. Kulcsár úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor volt az ország sportminisztere is egyben.
De Szijjártó Péter is kötött sporttal kapcsolatos megállapodásokat, ő maga jelentette be például a fukuokai vizes világbajnokságon, hogy a nemzetközi szövetség Budapestre költözik. A külügyben direkt erre dedikált sportdiplomáciai főosztály működött. Plusz ott volt Fürjes Balázs, aki kormánybiztosként sok sportlétesítmény építésénél fontos szerepet játszott, és egyébként is részt vett a sport irányításában, ő is fontos pólus volt ezen a területen az Orbán-kormányok idején, míg beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai közé 2023 októberében. A NOB tagjaként állandó meghívott volt a Magyar Olimpiai Bizottság ülésein, így ott első kézből adhatta át a propagandát, ami ha rosszallást váltott is ki néhány tagban, el kellett fogadniuk. Az akkori NOB-elnök, Thomas Bach egyébként egy olimpiai bajnoknőt látott volna szívesen Magyarországról a nemzetközi testületben, Orbán logikájába viszont Fürjes illeszkedett bele, így udvariasan figyelmen kívül hagyta a kérést. Orbánról közismert az is, hogy régi álma a budapesti olimpia, ezt azután sem engedte el, hogy 2017-ben látványosan meghátrált a Nolimpia mozgalommal szemben, és nem engedte népszavazásig a kezdeményezést.
Szóval, ezt a sokfelé töredezett, sokfelől finanszírozott, sok érdek által rángatott területet vették át Kálnokiék, akik azóta sem tartottak egy sajtótájékoztatót sem, amikor kiálltak volna a nyilvánosság elé a rövid- és hosszabb távú terveikkel. A sportszövetségeket összehívták július közepére, és türelmet kértek tőlük. A látványsportágak vezetőivel egy szűkebb körben is tárgyaltak.
A focihoz kellett legsürgősebben hozzányúlni, mert már indult is az új bajnokság július végén. A közmédia megvágta a hazai focibajnokságért adott korábbi közvetítési díjat tízmilliárd forintról hatmilliárdra; itt azért érdemes megjegyezni, hogy a Sport TV egy szezonra másfél milliárdot kínált fordulónként két meccsért. Az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. is lejjebb vitte a támogatás összegét, de azért így is adott 9 milliárdot a focikluboknak.
A sportvezetők leggyakrabban előkerülő kérdése, hogy megmarad-e a tao, vagyis a társasági adókedvezmény a jelenlegi formájában. Évente 125 milliárd forintról van szó, ami az eredeti elképzelések szerint megmaradna, annyi változtatással, hogy a központi költségvetésből osztanák ki, ahogy a párt programjában szerepelt. Szó van arról is, hogy minden sportágnál legyen egy tao-igazgató, egyfajta komisszár, de egyelőre csak nevek repkednek, konkrétum még nem született.
Azt is sokan hiányolják, hogy eddig egyetlen feljelentést sem tett a sporttal foglalkozó részleg a Tisza-kormányban, miközben szinte minden más területen sora hullanak ki a csontvázak a szekrényekből, indulnak a vizsgálatok. Pedig a sportban valósággal hemzsegnek a zűrös ügyek, amik eddig nem kerültek a rendőrség látókörébe. Például az, amikor hétmilliárd adófizetői forint ment el egy olyan tenisztornára, amit végül meg sem rendeztünk. Lázár János azzal érvelt a lemondáskor, hogy valójában így spórolt meg 20 milliárdot Magyarország. De azért így is elment hétmilliárd a semmire, amit egészen biztosan fel lehetett volna ennél hasznosabban használni. Nem tudjuk, kik voltak ennek a szerződésnek a szorgalmazói, aláírói, ellenjegyzői. 2024-es, később visszavont olimpiai pályázat költségeiről is jó lenne többet tudni, tisztán látni, hány milliárdba került az, ami a végül valódi szavazásig el sem jutott. Volt egy álom a hajdúnánási motorversenypályáról, ennek az előkészítése négymilliárdba került, itt végül el sem kezdődött az építkezés. Nagyon sok hasonló ügy van még a Fidesz-kormány idejéből, és akkor a sportot érintő titkos, úgynevezett 2000-es kormányhatározatokról nem is beszéltünk. Egyet bemutattunk, amiből kiderült, a Fradi 7,2 milliárdot kapott a párizsi olimpia után, noha a klub még csak érmet sem szerzett 2024-ben.
Vagy ott vannak a Magyarországon rendezett világversenyek körüli árazási problémák, amikkel Kálnoki újságíró korában maga is foglalkozott, a dzsúdó világbajnokság körüli ügyeket meg is írta 2021-ben. Annyit mondott már államtitkárként általánosságban, hogy az események többsége masszívan túlárazott lehetett.
A hírhedt 2017-es vizes világbajnokság feltárása is várat még magára. Itt a szervezőbizottság vezetője, Balogh Sándor ellen elfogatóparancs van érvényben – de például az egykori fideszes miniszter, és jelenleg is parlamenti képviselő Seszták Miklós is ott volt vezetőként a szervezőbizottságban. De akár a 2022-es vb-t is említhetjük, aminek a rendezése hirtelen látványosan drágulni kezdett, ahogy Balásy Gyula cégei feltűntek a szervezési és kommunikációs feladatok körül.
Eddig hiába vártunk arra is, hogy megtudjuk, idén mennyi pénzt tett a magyar állam a Gyulai Memorial atlétikai versenybe. Korábbi cikkeinkben bemutattuk, hogy a Deutsch Tamás testvéréhez, Deutsch Péterhez köthető, atlétikai világversenyek környékén mozgó vállalkozások hogyan gazdagodtak meg: milliárdos árbevételű cégek jöttek létre a semmiből, honlap és alkalmazottak nélkül. A most szeptember 11-13-i atlétikai világdöntő állami szerepvállalásának átláthatósága már csak emiatt is lesz különösen fontos. Ahogy 2027-ben a júniusi vizes világbajnokság, az augusztusi kajak-vb, és a decemberi női kézilabda-vb. Úszásban tíz év alatt már harmadszor lesz Budapest a világbajnokság házigazdája, miközben a nálunk némileg gazdagabb, és úszónagyhatalomnak számító USA-ban egyet sem rendeztek, és nem is pályáztak.
A 70 milliárdos akadémia
Elhangzott viszont konkrétum a Kovács Katalinról elnevezett kajakos akadémiáról a Velencei-tónál. Ez 70 milliárdból épült, noha a projekt indulásakor még 40 milliárdról volt szó, a kivitelezője egy Tiborcz István-közeli cég. Több sportág szereplői is tudnak itt versenyekre készülni, de mivel szeles a pálya, pont kajakosok nem fogják egyetlen nagy verseny előtt sem edzőtáborra használni. Ekkora összegből akár meg lehetett volna menteni a kiszáradás fenyegette tavat is. A többi sportakadémia is megérne egy alapos átvilágítást, nem utolsósorban a határon túli fociakadémiák – mert az alapcél, hogy a magyar válogatott onnan majd erősítést kaphat, nem valósult meg. Az átvilágítás állítólag már elkezdődött, hogy milyen szempontok szerint haladnak, arról még nincs hír.
A megoldásra váró problémakör része a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet is, ami indokolatlanul nagyra növekedett, miközben a gyakorlati haszna egyelőre minimum kérdéses. Ennek egyik vezetője Liszkay Dezső, aki Felcsútról érkezett ide, és eredetileg dzsúdóedző, később tanulta ki a focit, Orbán idején megkerülhetetlen volt foci témában.
Miközben naponta halljuk a rendszerváltás és a tisztítótűz kifejezéseket, a Nemzeti Sportügynökség (NSÜ) vezetője egyelőre ugyanaz, mint Orbánék idején volt. Bíró Péter annak a Bíró Marcellnek a testvére, aki 2018 és 2021 között a Miniszterelnöki kormányiroda közigazgatási államtitkára volt. Bíró ötmilliós fizetése kirívó volt már az ideérkezésekor is, és most is több, mint a miniszterelnöké. És akadnak bőven szakszövetségek, ahol az elnök többet keres, mint egy államtitkár. Látványos illusztrációja a sportvilág a hatalmas és szerteágazó problémahalmazának az életjáradék ügye. Vannak vízilabdaedzők, akik a háromszoros olimpiai bajnok Kemény Dénesnél magasabb járadékot kapnak, és a sportágban nem is ismerik őket.
Ennek a rengeteg ügynek a kibogozása és megoldása nyilván nem könnyű, és garantáltan nagyon időigényes. Száz nap alatt nem lehet rendbe tenni tizenhat év mulasztásait, félresikerült próbálkozásait, de az jól látszik, hogy bőven lehet benne szimbolikus és közérthető ügyeket találni a 25 milliárdból megálmodott Fradiváros mellett is, amiknek az elszámoltatását nagyon sokan igénylik a sport szereplői és a szurkolók közül is.
