Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Könnyed, pihenős, őszi hosszú hétvégének indult Isztrián barátnőmmel és anyámmal, aztán csak kerekedett belőle egy túra is. Méghozzá nem is akárhova, a horvát félsziget legmagasabb csúcsára, az 1400 méteres Vojakra, ahonnan szédítő körpanoráma nyílik.
Évekkel ezelőtt az isztriai Sveta Marina búvárkempingjében voltunk búvárkodni ismerősökkel. Odafelé autóztunk át a tengerparti Lovran városkán, aminek egyik monarchia korabeli üdülőjén, a Villa Belvederén már akkor megakadt a szemem. De úgy voltam vele, mint a gyerek József Attila a kuglerrel meg a cukorkával: legfeljebb álmodozhatok róla.
2017 őszén, amikor a booking.com-ot bújtuk Gabival isztriai szállást keresve, akkor pillantottam meg újra. Méghozzá egész vállalható utószezoni áron: 25 euróért (per fő, per éj). Hoppá, le is csaptunk rá. Nem akarom itt hosszan ecsetelni, a helyszínen volt kis kavar a szobákkal, az árakkal, meg a lefolyóval. Kicsit horvátosan, de végül minden összeállt, és megvolt, amit akartunk: közvetlenül a tengerparton álló ház, tengerre nyíló ablakokkal, kényelmes szobával. (Frissítés: a házat azóta felújították, butikhotellé alakították, és a szállás ára kb a tízszeresére nőtt, szóval visszakerült az álomvilág kategóriába.)
Sokat biztos nem írnék Lovran településről az alapján, amit korábban az autóablakból láttunk. De most bementünk a monarchiabeli üdülőfalu miniatűr középkori óvárosába (stari grad), és eltátottam a számat. A legszebb toszkán kisvárosokat idéző kis utcák, vállszélességű sikátorok, árkádok, teraszok egy négyzetkilométerre zsúfolva, de csurig élettel.
Több vendéglőben is megfordultunk. Étlap ugyan van mindenhol, de a menüt élőben hozzák ki egy nagy tálcán: abból lehet választani, amit reggel frissen hoztak a halászok, és ott tátog-fickándozik-mászik az orrod előtt. Olyan is minden tengeri étel: friss és ropogós. (Főszezonban nem biztos, hogy ennyire ráérnek a pincérek.)
Még egy nagy találmány van a városkában: a Lungomare sétány, a közvetlenül a tengeri sziklák felett kőből-betonból kialakított promenád, amin el lehet sétálni egészen Opatijáig, azaz nálunk ismertebb olasz nevén Abbáziáig, Isztria Siófokjáig. Reggeli futásra kitalálni se lehet jobbat.
A szeptember végi nap rendesen sütött, aránylag meleg volt, a 23 fokos tengerben pedig jót lehetett fürdeni. Ennek ellenére olyan gyakran nézegettem fel a város melletti Učka hegység csúcsára, hogy utolsó előtti nap anyámék azt mondták: másnap menjünk fel rá. Nem kellett kétszer mondani.
A kagylóvacsoránál megkérdeztük a vendéglőst, hogy lehet az Učka csúcsára, az 1396 méter magas Vojakra felmenni. Kiderült, hogy egész közel lehet autózni, és a Dopolavore menedékháznál letéve a kocsit, fel lehet sétálni a csúcson álló adótoronyig kanyargó öt kilométeres (forgalom elől lezárt) aszfaltúton. Persze van normális, sziklás turistaút, de anyám lába miatt jobbnak láttuk aszfaltozni.
Az út szinte végig az erdőben kanyarog, csak a tetőn bukkan ki a fák közül. Sokkal másabb mint egy magyarországi erdei menet. Először is az illat: bár mediterrán, sőt szubmediterrén térségben járunk, az uralkodő fafajta a bükk végig az út mentén, amihez fenyőfák, ciprusok keverednek. Az itthoni bükkös hegytetőkről ismerős hűvös erdei illat kiegészül a gyantaillattal, egyfajta nagyon kellemes keveréket előidézve. Másodszor: a tér. Hiába megyünk az erdőben, a fák közül néha előcsillan a tenger, érezni a hegy melletti hatalmas teret.
Először a csúcs melletti adótornyot lehet megpillantani az útról, aztán elmegyünk az adóállomás kerítése mellett, és már fent is vagyunk a Vojak kilátótoronynál. (A vojak szláv nyelveken katonát jelent.) A tornyot 1911-ben építették az Osztrák Turista Klub tagjai (akkoriban Isztria még az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott). Az utána eltelt időben az épületnek mindenféle, például katonai funkciója volt. Az ezredfordulóra alaposan leromlott az állaga, ezért 2004-ben felújították. Ekkor vált az épület az Učka Természeti Park jelképévé.
A torony tetején állva 1401 méteres magasságban vagyunk, tökéletes körpanorámával a tengerre, azaz a Kvarner-öbölre a szigetekkel, és az Isztriai-félsziget belsejére. A kilátásról nem is nagyon áradozok, a fotók beszélnek helyettem.
Nehéz elindulni lefelé a Vojakról, de végül csak rászántuk magunkat. A parkolónál ugyan zárva volt a Dopolavore turistaház, de néhány kilométerrel arrébb a műúton, a Poklon-hágónál láttunk egy másikat, ahova visszafelé menet behajtottunk. Az egykori olasz vámőr barakk alapjain épült Učka vendéglő most panzió, azaz inkább turistaház is egyben, bent az erdő közepén. Belső étteremrésze a menedékházak hangulatos ebédlőjének és egy elegáns vadászház-vendéglő étkezőjének keveréke.
Menü itt sem volt, a reggeli friss erdei áruból válogathattunk. Mikor a felszolgáló a vaddisznó, a nyúl és a marhasült mellett a bear goulasht említette, először azt hittem, rosszul hallok. Rákérdeztem, és megerősítette, bizony, van medve az Učka-hegységben, sőt még dögkeselyű is. Utóbbi ugyan nem nagyon érdekelt, de rendeltünk két medvepörköltet (a gulyás külföldön nem leves, inkább a pörköltnek felel meg), és egy friss vargányából készült gombalevest. Első osztályú volt.
Mivel felébredt a kíváncsiságom az Učka-hegység iránt, itthon utána olvastam, és kiderült, hogy a kilátó mellett számos érdekességet, túraútvonalat rejt még a hegy körüli nemzati park. Nem tudom, mikor jutok vissza az Isztriára, de valószínűleg jobban bejárom majd ezt a környéket.
A túra útvonala nagyítható térképen:
Konklúzió: A Vojakra lényegében egy könnyű sétával fel lehet jutni, így kiváló kiegészítője lehet egy tengerparti nyaralásnak. A kilátás miatt nagyon megéri felmenni, ha pedig nagyobbat akarunk túrázni, akkor Lovran felől tucatnyi túraútlehetőség van, még vízesést is láthatunk.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További horvátországi Szépkilátás túrák:
- Paklenica: a horvát kanyon, ahol egykor jugoszláv indiánok rikoltoztak
- Biokovo: amilyennek még sose láttad Horvátországot
- Premužić trail: 1600 méter magasból csobbantunk a tengerbe
- Elvarázsolt barlang a zágrábi Medve-hegyen
