Izlandon a közel kétszáz működő vulkán mellett szép számmal akadnak már nem működő vulkánok is. Az egyik ilyen, a 3500 éve született Þrinúkagigur (Thrinúkagigur) belsejébe le is lehet ereszkedni. Méghozzá nem is akármilyen eszközzel.
A vulkánok már gyerekként is lenyűgöztek, de nem nagyon remélhettem, hogy akárcsak egyszer is szerencsém lesz belenézni egy tűzhányó boszorkánykonyhájába. Egészen mostanáig. Van egy olyan vulkán Izlandon, aminek a belsejében megnézhettem, mi minden történhet a föld mélyében az izzó, akár ezerfokos, áramló kőzetolvadékkal. Milyen ásványi anyagok, kőzetek válnak ki, milyen nyomokat hagy maga után a feltörő magma. Ezért utaztam Izlandra, életemben először, de valószínűleg nem utoljára.
A Brennisteinsfjöll vulkáni rendszerhez tartozó Þríhnúkar egy három vulkáni kúpból álló csoportot jelöl, amelyek tagjai egy-egy külön kitörés során keletkeztek, időben is távol egymástól. Míg a legidősebb (Vesturhnúkur) az utolsó jégkorszak idejéből származik, addig a másik kettő (Miðhnúkur és a Þrinúkagigur) már a földtörténet legutolsó, egyben legrövidebb korszakában, a holocén idején keletkezett. A kirándulásunk célpontja a legutolsóként, kb. 3500 éve született Þrinúkagigur. Az ilyen korú tűzhányókra ma kihalt vulkánként tekintünk, de a vulkánoknál, ugye, sose tudhatjuk.
A túra kiindulópontja a Kék-hegynél (Blajfjöll) található síterep központja, ahova Reykjavíkból autóval, illetve szervezett túra esetén busszal lehet eljutni. Mivel a vulkán vezetés nélkül, egyénileg nem látogatható, így ettől a ponttól kezdve mindenkire az alábbiak várnak: először egy rövid eligazítást kapunk, hol vagyunk, mit kell tudni Izland vulkánjairól, illetve arról, mi vár ránk a következő 4-5 órában. Az időjárásra tekintettel a túravezetőnk javasolja, hogy válasszunk magunknak egyet a földig érő, rettenet neonszínű esőkabátok közül, higgyük el, jól fog jönni. És tényleg.
Izlandon gyakran esik az eső, még gyakrabban fúj a szél, és leggyakrabban a kettő együtt jár, ilyenkor az eső gyakorlatilag vízszintesen esik. A terepen két perc alatt világossá válik, hogy néz ki ez a szél–eső kombó a valóságban.
A vulkánig a távolság 3 km, így egy félórás séta vár ránk a különböző korú és eredetű láván kanyargó ösvényen keresztül. A séta felér egy időutazással is. A legrégebbi láva még az utolsó jégkorszak idejéből származik, vagyis minimum hat-, de lehet, hogy tízezer éves láván taposunk. A lávamezőt mindenfelé apró növények – mohák és a híres izlandi zuzmó – borítják, amelyek sajátos jelleget kölcsönöznek a zord izlandi tájnak. A növényeknek viszonylag sok idejükbe kerül, hogy megkapaszkodjanak a láván, és szépen kifejlődjenek, ezért tilos letérni a túraútvonalakról és eltaposni a növényzetet.
Szívesen sétálgatnék ráérősebben az időjárás ellenére is, de menetrendben vagyunk, úgyhogy sajnos jobban kell igyekezni, mint ahogy jólesne. Nemsokára egy kis hídhoz érünk, amely egy törésvonal felett ível. Izlandon több helyen is lehet látni a távolodó kőzetlemezek miatt kialakult hasadékot, sőt olyan hely is van, ahol a több méter széles nyílásba feltört gleccservízben még búvárkodhatunk is. Megszemléljük a távolba nyúló, keskeny hasadékot, és már megyünk is tovább.
A vulkán egyre közeledik és egyszer csak a lávadomb mögött előbukkan a beígért, néhány szürke konténerből álló alaptábor. A kissé erőltetett menet után jólesik a kávé, tea és forró csoki, amivel várják a csapatot. Amíg elfogyasztjuk az italokat, kiokosítanak minket arról, hogy fog kinézni a leereszkedés a föld mélyébe.
Kisebb csoportokra osztják a csapatunkat, kapunk egy beülőt és egy sisakot, lámpával. Ezeknek inkább biztonsági és kényelmi céljuk van, falon vagy szűk hasadékokban mászni és sötétben botorkálni ugyanis nem kell. A harmadik csapatba kerülök, van még időm kicsit nézelődni, mielőtt beöltözöm a szettbe. A Þrinúkagigur tetejéig már csak pár perc séta vár ránk, hogy onnan a kürtőn át leereszkedjünk a vulkán belsejébe.
1974-ben Árni Stefansson barlangász volt az első, aki leereszkedett ide, akkor fedezte fel, hogy amit talált, sokkal több egy egyszerű barlangnál. A túra leírásában magmakamraként aposztrofált hely azonban, bár figyelemre méltó és látványos, de nem a vulkán „magmakamrája”, hiszen az több kilométer mélységben van.
A szakirodalom alapján ez inkább a kürtő egy részének beomlása által keletkezett barlang, mintegy 120 méter mélyen – erősíti meg kérdésemre dr. Karátson Dávid az ELTE Földrajz- és Földrajztudományi Intézet Természetföldrajzi Tanszékének vezetője, akitől további hasznos információkat is kapok a vulkanizmusról. Az persze nem kétséges, hogy ebben az üregben is volt magma bőven, és ki is tört innen, de a történelmi hűség kedvéért ne hívjuk magmakamrának. Persze a megnevezéstől függetlenül ugyanannyira izgalmas hely marad, és ezt mindjárt látni fogjuk.
A hely másik érdekességeként említik, hogy ez egy olyan „magmakamra”, amiből eltűnt a magma, és erre nincs meggyőző magyarázat. Talán elég, ha elfogadjuk, hogy ez „csak” egy kürtő, és akkor eléggé szokványos, hogy nagy kitörések után eltűnik belőle a magma. De ennyire ne merüljünk el a vulkanológiában, merüljünk el inkább a vulkánunkban.
A barlang részletes feltárását Árni Stefansson csak 1991-ben kezdte meg testvérével, Einarral és Björn Ólafssonnal. Több expedíciót szerveztek ide, és éveken át köteleken, fejlámpával és további biztosítókötelekkel felszerelkezve ereszkedtek le, hogy feltérképezzék a helyet. 2004-ben fogalmazódott meg az ötlet, hogy mások számára is elérhetővé tegyék a barlangot. Az emberek és felszerelések lejuttatásához azonban már más módszert kell kitalálniuk.
Jellemző az izlandiak viszonyára a környezettel, hogy addig gondolkodnak, amíg olyan megoldást nem találnak, ami a legkevésbé avatkozik be a tájba, és nem okoz visszafordíthatatlan károkat. A választott megoldás végül egy némileg átalakított ablakmosó lift, amit minden tavasszal elemeire bontva, emberi erővel és helikopterekkel hoznak fel és építenek össze, mert táj- és vízvédelmi okokból a helyszínt autóval nem szabad megközelíteni. Majd ősszel, szétszedve, ugyanilyen módon elszállítják.
Mind a mai napig ez az ablakmosó lift segíti a le- és feljutást, így minket is ez a szerkezet vár a kürtő tetején. A bejárat felett egy több mint 10 méter hosszú, erős fémgerendát szereltek fel, ehhez csatlakozik T alakban egy kisebb, hídként funkcionáló szerkezet, amin bejutunk a mélység felett várakozó lifthez. Miután mind a heten beszállunk, a lift halkan elindul lefelé. Bár egy generátor segíti a liftet, gyakorlatilag hang nélkül ereszkedünk, amiért én igen hálás vagyok. A csend mint akusztikai élmény. Megfizethetetlen.
Egy darabig még látszik az égbolt, majd egyre kevésbé szűrődik be a fény, ahogy a szűk kürtőbe érünk. A liftre szerelt lámpák átveszik a fényforrás szerepét, és ahogy egyre lejjebb jutunk, feltárulnak a fal textúrái és csodás színei, amik nemcsak látványosak, hanem beszédesek is. Arról árulkodnak, milyen folyamatok, geokémiai reakciók történtek, milyen ásványok váltak ki, és hagytak nyomot a barlang falán. Vad és álomszerű a látvány. Egy pillanatra úgy érzem, hogy valami nagyon igazi, ősi dologhoz kapcsolódhatunk itt. A Földhöz. Olyan érzés ez, mint amit az űrhajósok mesélnek arról az érzésről, amikor a világűrből lenéznek a bolygónkra.
Amikor a hatperces utazás után landolunk a kamra talapzatán, megpróbálom befogadni a térélményt. Felnézek a kürtő teteje irányába. 120 méterrel feljebb vékony csíkban szűrődik be a kinti fény. A tér és a barlang látványa lenyűgöző. A túravezető azt mondja, a barlang az alapzatánál 50×70 méter széles, és olyan mély, hogy beférne a New York-i Szabadság-szobor. De kit érdekelne itt egy szobor, amikor ilyen csodás képződmények vannak!
A falon a sárga megannyi árnyalata, a halvány kénsárgától a narancson és okkeren át a vörösig, halvány rózsaszín, hússzín, és fekete, ami hol szürkésnek, hol inkább kicsit lilának tűnik. Mint megannyi Mark Rothko-festmény + némi kubizmus. A falon és a lehullott köveken jól látszik, hogyan formálja, rombolja, olvasztja magába az áramló anyag a környezetet, miközben a viszkózus kőzetolvadékban magában is dúlnak a kémiai reakciók: gázok képződnek, ásványok válnak ki és kristályosodnak és ezalatt állandóan alakul a hőmérséklet, a nyomás.
Óvatosan lépkedve a nedves köveken, elindulok körbe. Néha vízcseppek koppannak a sisakomon. A kihelyezett lámpák érdekesen világítják meg a teret, a lehulló cseppek megnyúlnak a fényben. Közben hallom ahogy az idegenvezető épp arról mesél, hogy a falon látható színek például a kén, a réz és a vas egykori jelenlétére utalnak.
A bejárásra szolgáló idő limitált. Ez az egyetlen, amit felróhatunk a szervezőknek, hisz kétszer ennyit is el lehetne itt tölteni. Érkezik a lifttel a következő csoport, ők kiszállnak, mi pedig fájó szívvel be, és hangtalanul megindulunk vissza a felszínre. Lefelé nézve kicsit szédítő a mélység, alternatív néznivalóként inkább szemmagasságban vetek még néhány búcsúpillantást a tágas térre, majd nemsokára a sűrű magma által felszántott kürtő rajzolatai jelzik, hogy lassan ismét a felszínre érünk.
Mielőtt lesétálnék a vulkánról még egy kicsit elidőzöm fent. Akár napfényes idő van, akár köd vagy eső, a látványt nem érdemes kihagyni. Állítólag tiszta időben a 30 km-re lévő Reykjavíkig is ellátni. Hát ezt talán majd máskor. Aztán leballagok az alaptáborba, ahol már meleg levessel várnak minket.
Izland a föld legfiatalabb szigetei közé tartozik, hisz még csak 20 millió éves. Ennek egyik előnye, hogy keletkezés vagy működés közben tanulmányozható számos természeti jelenség. Mivel a sziget maga is folyamatos vulkánkitörések eredményeképpen emelkedett ki az óceán mélyén húzódó Észak-Atlanti-hátságból és a lassan távolodó eurázsiai és észak-atlanti kőzetlemezek határán fekszik, a vulkáni aktivitás továbbra is meghatározza a sziget geológiai folyamatait. 11 vulkáni zóna 70–140 km szélességben húzódik a keresztül a szigeten északkeletről délnyugati irányba fennsíkok, tavak és gleccserek alatt. A közel 200 működő vulkán mellett pedig szép számmal akadnak már nem működő vulkánok is.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További vulkános cikkek:
- Az Etna metróalagútja, ahol a vonat helyett a láva közlekedik
- Mordor földje a valóságban a világ egyik legkeresettebb túraterepe
- Döglött öszvérek és bűnbánó jégmezők – magyarok a világ legmagasabb aktív vulkánján
- Sátorozás Anatóliában, az ősmagyar nevű vulkán krátertavánál
- Morajló lángok, csillagok és gázszag a pokol türkmén kapujánál
