A nagyhegyesi Kráter-tó a Hortobágy szélén, nagy szántóföldek közepén fekszik, 20 kilométerre Debrecentől. Felülről olyan, mint egy kis oázis. 64 éves története azt mutatja, hogy egy katasztrófát is sikerülhet végül egy település javára fordítani.
A tó partján egy lány fekszik, könyvet olvasgat. A nádasban békák brekegnek, gyenge szél zizegteti a tavat körbevevő fák lomját. Alig hallhatóan beszűrődik a kinti kombájnok hangja, amik a kis hortobágyi oázis körüli, hatalmas földeken dolgoznak. Minden idilli – ezt a képet látja az, aki nyáron elkirándul a szépen rendbe tett nagyhegyesi Kráter-tóhoz. Nehéz elképzelni, hogy 64 évvel korábban, az augusztus végi napokban igazi földi apokalipszis volt itt.
Rövid helyszíni videónkban összefoglaltuk a tó történetét:
Nagyhegyes környékén 1961. augusztus 23-án 9 órakor a Hajdúszoboszló 36. jelű továbbfejlesztő kutatófúrásból elemi erővel tört ki a földgáz, amely öngyulladás következtében belobbant, olvasható a Bányászati és Kohászati Lapok – Kőolaj és Földgáz című lap korabeli számában.
„Hallottunk még az iskolában egy borzasztó nagy robbanásszerű valamit, de gyerekként nem tudtuk, mit”
– emlékszik vissza Bajusz Istvánné, Nagyhegyes polgármestere, aki gyerekként élte át a katasztrófát. Mire a nap lement, kiderült, hogy berobbant a gázfúrótorony, és 150-200 méter magas gázfáklya világítja be a környéket.
Olyan erős vörös fény volt, hogy nem kellett villanyt gyújtani a faluban, a húsz kilométerre fekvő Debrecenben pedig olyan világos volt, hogy a háztetőn olvasták az újságot, mondja Bajusz Istvánné.
A Szolnok Megyei Néplap korabeli tudósítása szerint a gázfeltörés szinte úgy működött, mint egy tűzhányó. A kráter nagy erővel lökte a magasba a belsejéből a löszanyagot, illetőleg a lösz alatt levő hordalékot.
A visszahulló anyagból pedig egyre gyorsabb ütemben épült a krátert övező hatalmas földsánc. A gázkitörés hevességére és nagy erejére jellemző, hogy a feltörő gáztömegek csütörtök hajnaltól péntek éjfélig 172 ezer köbméter földet dobtak ki a nagy kráter belsejéből.
Hogy micsoda mélységek nyíltak meg a földben, arról a bányafelügyelet határozata tanúskodik, amely szerint a beomlott, a fúrótorony darabjait elnyelő kráterben 1317 méter mélyen kellett cementdugót elhelyezni 30 zsák cementből a gázszivárgás lezárására.
A bányászati szaklap jelentése szerint 1961. augusztus 29-én a kitörés rétegomlás következtében teljesen megszűnt. A feltörő gázzal együtt ugyanis nagyon sok víz is a felszínre került, ez később visszafolyt a kráter mélyébe, és a gáz forrását eliszaposította.
A vízzel feltöltött és feltöltődött kráter – ma már erdősávval és bokrokkal körbevett krátertó – 2006 előtt több célt is szolgált: volt horgásztó, illegális gépkocsimosó és szemétlerakó is. A tó a legenda szerint elnyelt egy Moszkvicsot vagy Trabantot is a fúrótorony mellé.
A 2006-os év azért érdekes, mert a nagyhegyesi önkormányzatnak ekkor sikerült megvásárolni a Kráter-tavat a Mol Nyrt.-től összesen 4 millió forintért.
„Mi aztán ott megpróbáltuk szépen rendbe tenni. Egy kellemes kirándulóhely lett belőle, csináltunk mellé egy ipari emlékhelyet is. Járnak is ki a lakosok, Debrecenből is jönnek is pihenni”
– közli Bajusz Istvánné. Hozzáteszi: a tóban sajnos nem lehet fürdeni, mert nem túl tiszta. Inkább horgászok használják többet, telepítettek is bele halakat.
A tó mélységét pár évvel a kitörés után búvárok vizsgálták.
„Mélységmérőmet a fenékre helyeztem, a műszer 13,5 métert jelzett. A növényi élet alsó határa megegyezik a meleg övezet határával. Hat méternél mélyebben semmiféle élet nincs. Közvetlenül a tó partján gyékény és nád tenyészik, elfoglalva a legmelegebb vízterületet. Alatta sötétzöld, majd egyre világosodó algaképződményeket láttunk. Lenn, a 6 méteres zóna határán majdnem sárga színű algaszőnyeg terül el. Négy méter mélyről békaszőlő (Potamogeton perfoliatus) szálai törnek a felszínig, olyan sűrűn, hogy közte az úszó búvár valóságos víz alatti erdőben érezheti magát” – írta Haraszti Tamás folyamőr szakaszvezető búvár az Élet és Tudomány 1965-ös számában.
A tó mélysége azonban idővel csökkent. Később nyolcvan helyen végeztek mélységmérést mérőónnal, a legnagyobb vízmélység 931 cm volt. Magyarországi viszonylatban ezt az értéket nagynak lehet mondani.
A gázkitörés és a Kráter-tó ma már annyira hozzátartozik Nagyhegyes történelméhez, hogy még a címerére is felkerült. Mint Bajusz Istvánné mondja, a település 1952-ben alakult a szétszórt tanyavilágból, azaz nincs semmi hagyománya. Hogy legyen mégis valami, megcsinálták rendesen a Kráter-tó környékét. Mert ez tényleg a miénk, jelentette ki a polgármester.
Nem ez az egyetlen hazai krátertó
Magyarországon hasonló gázkitörések miatt összesen 12 krátertó keletkezett, ezek közül a legnagyobb a nagyhegyesi Kráter-tó. 1961 vége elég sűrű volt gázkitörések tekintetében, ekkor alakult ki a szintén kör alakú battonyai Feneketlen-tó is, ami a hazai krátertavak nagysági sorrendjében az előkelő negyedik legnagyobb címet érte el.
Battonyánál egy 900 méter mélyen megszorult fúró kiszabadításakor szabadult el a pokol: a gáz a fúrólyukba ömlött, iszapot, kőzettörmeléket és nagyobb kőtömböket dobva a felszínre. a fúrótorony fémszerkezetéhez ütődő kődarabok szikrái lángra lobbantották a gázt. Egymást követték a robbanások, erős fényük az egész vidéket bevilágította – ugye ismerős? A battonyai kitörés érdekessége, hogy egy ideig lávafolyamként sárga, tiszta agyag is a felszínre ömlött.
